■■■愛愛愛■■■

Ismerős az az érzés, mikor már majdnem túl vagy a hét legnehezebb napján és már csak egy óra választ el a szabadságtól és a megváltást jelentő ágyadtól ?

Nem azt mondom, hogy rossz lenne az órarendünk összeállítása, nem vonom kétségbe a tanárikart és főleg nem az osztályfőnököt de azért ez kicsit sok így hétfő délutánra.

Kínomban már a fehér radíromba szurkáltam a ceruzám hegyét, a fehér lassan szűrkére váltott ahogy megsokszorozodtak rajta a kráterek. A radírom szenvedései végül egy reccsenés kíséretében abbamaradtak ugyanis sikeresen beletörtem a hegyét. Fantasztikus most mégis mit csináljak még úgy.... Az órára pillantottam. Negyven percig ?!

Legszívesebben a padra borultan volna fejjel előre de a múltkoriból tanulva inkább tűrtőztettem magam. Nem igazság Aizawa-sensei random elaludhat óra közben és egy szót nem szól érte senki, van hogy már a hálózsákkal jön be órára is. Nem mondom, hogy biztonságos módja az alvásnak ugyanis múltkor a a folyosón láttam szunyókálni. A kicsöngő utáni káoszban örülök, hogy állva nem sodornak el vagy taposnak agyon, nem hogy fekve.

A radírkínzáról áttértem a vissza számláláshoz, a füzetembe felfirkantottam egy negyvenest, majd egy harmincnyolcast, majd egy harmincötöst ahogy telt az idő.

-Nos akkor térjünk is át következő dologra. Az elkövetkező időben csoportmunkát fogtok végezni, hogy elkészítsétek a beadandóaitokat. - Aizawa szavaira az osztály egyszerre éledt fel kiszakadva az utolsó óra tipikus álmosító erejéből. A teremben nyüzsgés támadt de a tanárúr rögtön el is csitított minket és folytatta.

-A feladat nem osztály szinten zajlik, a B osztály tanulóival kell dolgoznotok. Mr. Vlad segítségével megalkottuk a megfelelő párosokat. A feladat, hogy elemezzétek egymás képességeit és hozzátok ki a legtöbbet egymásból és magatokból. A képesség elemzés hasznos és szükséges része a tanulásnak.

-Aizawa-sensei számomra még nem igazán tiszta a feladat ! Miféle beadandót kell írnunk ? - kezdett izgalmában Ida jelentkezni és érdeklődni.

-Ha nem szakítasz félbe akkor folytatnám is... - morgolódott az orra alatt - A feladat : egy közösen írt beadandó. A páros egyik tagja a másik képességéről írja a beadandót . Fejtésetek ki, hogy milyen helyzetekben, szituációkban lenne hasznára a képessége, a képesség fajtája, működési elve, hatásköre és ereje, fizikai avagy mentális hatása az használóra és külsösökre. Minden amit képességről tudni lehet és amit megtudtatok ! Ugyanis kísérletezés is szabad ! Ez is fontos része a feladatnak. A leadási határidő a hónap vége. Van kérdés ? - fejezte be a tanárúr.

Hirtelen kérdések sorozata zúdult a megfáradt osztályfőnökünkre aki egy idő után feladta és már csak azzal próbálta hárítani a kérdéseket, hogy a többit Mr. Vladtól kérdezzük meg.

-Páros feladat nem hiszem el... Vajon melyik dinkával leszek összerakva ? Remélem Tetsutetsuval kész mázli lenne ! - mondta Kirishima mögöttem.

-Hát ja, én is csak reménykedem, hogy nem azzal az idegbeteg Monomával rak össze a sors... - fordultam feloldalasan felé.

-Te jó ég tényleg ! Annál a srácnál szerintem valami nem oké, elgurult a gyógyszere... -

Az osztály zsivaját az osztályfőnök utolsó szavai törték meg mikor távozott volna a teremből. - A beosztást a folyosón találjátok a faliújságon, a párosok beszéljenek össze minél hamarabb. Majd később még visszatérünk a beadandóra az órákon. - ezzel el is hagyta a termet.

Az osztály egy emberként ugrott fel és sprintelt a folyosón végig, természetesen Ida hátulról ordibált a csapatra , hogy ne rohangáljunk a folyosón de ez persze egy buzgóvérű diákot sem állított meg. Meglepetésemre nem mi voltunk az elsők. Az iskola több évfolyamja érintett volt ebben a feladatban így nem csak mi elsősök, hanem a felsőbb évesek is ott legyeskedtek az áhított beosztások körül.

Én is igyekeztem közelebb férni a listához, de valahol ott lett elegem, hogy tökéletes pontossággal gyomron könyökölt valami harmadikos srác aki volt vagy két méter magas feladtam és így feladtam. Mondtam Kiriéknek, hogy ha odafértek nézzenek meg engem is. Míg vártam inkább a káosz szélére az ablakpárkányhoz mentem, közben fél szemmel Kirit és Serot kerestem a nagy tömegben, hátha felbukkannak. A nagy hangzavarból itt ott kihalottam pár ismerős nevet ahogy egymás kiabálva keresték a párok. Egyre inkább gyűlt bennem a feszültség az idő múlásával mert tényleg marha sokan voltak és kevesen is fértek oda a listákhoz, közben ki is csöngettek és más osztályok nem tudtak elférni a tömeg mellett így kisebb forgalmi dugó is kialakult... és még a barátaimat se láttam sehol elnyelte őket a tömeg. Idegességemben már csak az ajkamat harapdálni tudtam csak és füleltem hátha meghallom esetleg látom a többieket.

A nagy réveteg koncentrációmban egy rekedt hang ugrasztott ki ami jobb felől érkezett egy lila hajú sráctól.

-Szia. Te vagy Kaminari Denki ? -

Ijedtemben csak pislogni tudtam de gyorsan vissza is tértem a szívinfarktusból amit most kaptam.

-Igen, én vagyok. Te pedig... -

Elgondolkozva vizslattam az arcát. Lila kócos haj, táskás közömbös szemek, sápadt bőr...

-Te Shinsou vagy, ugye ? Te harcoltál Midoriyaval a Sportfesztiválon ! - A srác arca erre a kijelentésre kissé megrándult és fanyali képet vágott... Uh bocs haver ha rosszat mondtam.

Tudtam, hogy ismerős volt az arca. És van egy sanda gyanúm, hogy nem bájcsevegni jött a srác. És ez a gyanúm elég hamar be is igazolódott.

-Igen... én vagyok. Szóval párba lettünk állítva. - felelte eléggé nemtörődöm stílusban.

-Ooo tényleg ? Értem. Most szeretnél a beadandóról beszélni rögtön suli után vagy... -

-Később. Még van egy kis dolgom majd írok. - megveregette a vállamat majd mint aki jól végezte dolgát lelépett. Paraszt. Marha jó lesz így dolgozni... érzem már a csapatmunkánk erejét... istenkém mi lesz itt. Csak a többiek érjenek vissza időben...

És meg is érkeztek az emlegetett szamarak akikkel természetesen megvitattuk a beosztásokat és elmeséltem nekik a nyomoromat.

-Hát haver ezt meg szívtad de nagyon - röhögte el magát Sero.

-De még így is jobban jártál mint Bakugo... - erre a többiek is vihogni vagy huhogni kezdtek. Kíváncsian a fiúkra néztem.

-Miért kit kapott ? Csak azt ne mondjátok, hogy Monomát ?- a többiekből kitörő röhögés választ adott a kérdésemre és én is elmosolyodtam.

-Jaj baszki én nem tudom mi lesz ott... de én esküszöm féltem Bakugot - fogta a fejét Kiri.

-Te hülye vagy ! Én inkábba másik ketyósért aggódnék a végén még nekünk kell éjszaka az erdőben sírt ásni a hullájának... ezek ki fogják csinálni egymást ! -vihogta Sero.

-Tényleg hol van Bakugo ? - fordultam körbe az említettet keresve.

A kérdésemre csak Kirishima a tenyerébe temette a fejét és egy nagyot sóhajtott. - Elküldtem, hogy inkább a szobáját verje szét mint a sulit. Valószínűleg a szobámból átfogok tudni járni hozzá mert ilyen idegállapotban lyukat robbant a falba... -

Kirishima kijelentését nevetés követte és jobbnak láttuk, hogy elindulunk a kollégium felé magunk mögött hagyva a suliban tomboló káoszt. No meg persze siettünk Bakugohoz is mert a végén nem egy kollégiumi épület hanem egy törmelék kupac fogad minket.

Szerencsére nem történt meg, de a székét sikeresen eltörte miközben a falhoz vágta azt. A szék egyik lába kiesett a másik kettétört és még a falfestéket is megkarcolta. Ettől természetesen csak még idegesebb lett mert így nem tudott az asztalánál tanulni ahogy megszokta. És vajon kitől vette el a székét ? Tőlem. Nyugodjon békében... na mindegy én amúgy is az ágyamon fetrengve szoktam tanulni ha nincs írásbeli. De székemet azért sajnálom. :((

Így hát egy megfáradt iskola nap után beestem az egy székkel hiányosabb szobámba és az ágyra vetettem magam, majd a párnámba sóhajtottam egy nagyot. Természetesen ezután átvedlettem otthoni kényelmes ruhába, mackó naci, papucs, póló és társai majd egy dugi chips kíséretével kimentem a társalgóba a többiekhez.

Már nagyban zajlott a beszélgetés amibe én is becsatlakoztam. Családias körülmények között elfogyasztottuk mind tízen a csípős csipeszemet. És én még reménykedtem, hogy nem kérnek hisz csíp !! De nem igazán hatotta meg őket. Beszéltünk a beadandókról, ki hogy tervezi, mi az első benyomása véleménye a párleosztásról. A társaság hamar fel is oszlott mert tanulni vagy találkozni mentek az említett B-sekkel. Én is kapkodva a telefonomra pillantottam hátha érkezett üzenet... de nem.

Semmi. Hát oké. Gondoltam magamban biztos, hogy nemsokára írni fog. Aha na persze.

Este hatkor mikor a legtöbben mind elrendezték a dolgaikat, minimum chaten... addig én csak Bakugora támaszkodhattam aki kényszer remeteséget fogadott dühében így Monomával akarva akaratlanul sem hozta össze a sors.

Viszont mikor épp a irodalom házi feladatom szépséget és mély problémáit éltem meg, kiegészítésként pedig anyázva mindent ami él és mozog, a telefonom, az én megmentőm, pittyogott ezzel mentve engem meg a Humán tantárgyak nevezetű mélységes gödörből. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel mikor a telefonomért nyúltam de a vigyor le is olvadt az arcomról amikor megláttam mit is kaptam.

Engedélykérések :

/Shinsou Hitoshi üzenetet szeretne neked küldeni. /

>Szasz Picachu ! Na akkor jössz át ? B épület, második emelet, 10- es szoba.<

Picachu. Oké... Ez a lelkemig hatolt. Csak így... megfojthatom egy kanál vízben ? Oké baszki akkor most a kis Picachu átmegy és ... fuh. Nyugi Denki. Csak nyugi addig se kell ezt a szar tanulnod.

Ígyhát egy pulcsit felkapva boldogan hagytam ott a hexameterek borzasztó sorozatát.

A B épület kiköpött mása volt a miénknek így pontosan tudtam merre kellett mennem. Kezdetben számítottam pár furcsálló tekintetre a B-sektől mert ugye nem vagyunk annyira kebelbarátok de az egész napos ki be járás a két osztály között oldotta a légkört. Kissé izgultam miközben a lépcsőn baktattam felfelé, mert hiszen mégis csak egy számomra idegenről van szó...

Hiába tartom magam könnyen barátkozás típusnak akkor szeretem az ilyesfajta erőltett dolgokat... de mit is parázok hisz ez egy iskolai feladat. De akkor is... Shinsouról van szó... láttam mit csinált Midoriyaval a Sport Fesztiválon... Para a csávó és nem kicsit.

Felértem a másodikra és befordultam a megfelelő folyosóra. Az ön nyugtatásom nem igazán érte el a célját mert a Sportfesztiválos események miatt csak jobban izgultam. Nem féltem a sráctól mert tény es való lenyűgöző képessége van de valahogy nem is tudom... kissé rémisztő kisugárzása van amitől vagy ideges leszel vagy a gyomrod ugrik össze. Én sikeresen mindkettőt kiváltottam magamból így kissé bátortalanul de bekopogtam a 10 szobába.

Az ajtó kitárult és Shinsou álmos ásító pofája fogadott. Döbbenetemre elkerekedett a szemem.

-Szevasz - nyújtózott egy nagyot amitől felcsúszott a felsője.

-Szi-szia. Öhm itt vagyok írtad, hogy... öhm most ráérsz. Miért is nem értél rá ? - Erre csak egy savanyú pofát kaptam majd hátat fordított és a kezével intett, hogy kövessem a szobába. A szobában ahol korom sötét volt, ezt a sötétséget egyedül egy lámpa fénye törte meg. De nem egyszerű lámpa volt kis kupolájába pici csillagokat, köröket, pöttyöket lyugattak így a fény is hasonló alakott öltött a falon és a plafonon. Nagyon kis hangulatossá tette a szobát. Álmélkodva pásztáztam a falat és a plafont mintha csak tényleg csillagokat látnék. De a varázs hamar oda lett mikor Shinsou hirtelen felcsapta a villanykapcsolót így az éles fény nem csak a hangulatot hanem a látóidegemet is megölte.

-Ahh a szemem... - kaptam a kezemet az arcomhoz reflex szerűen.

-Bocsi - nyögte ki csak úgy. Próbáltam nagyokat pislogni, hogy kitisztuljon a látásom de így is apró fekete pöttyök lebegtek a szemem előtt.

-Semmi... - motyogtam. Shinsou nem igazán zavartatta magát és hanyatt vetette magát az ágyán majd nyújtózni kezdett akár csak egy macska aki a délutáni szunyókálásból ébredt fel.

-Te amúgy aludtál ? - kérdeztem érdeklődve. A lila macska srác csak mintha csak dorombolt volna mikor kinyújtotta a hátát, ami roppant is egyet, majd rám emelte tekintetét.

-Ja néha délután szoktam aludni. És este inkább tanulok mikor a többiek alszanak. Nem mindig de van hogy így jön ki.-

-Hmm végül is érthető... -bólintottam egyetértően. Sok diák annyira kimerül az edzések vagy vizsgák után, hogy délután képtelenek lennének tanulni.
Ismét a srácra néztem és megakadt a tekintetem azon ami már az ajtóban is. A menő felsőjen !

-Amúgy tetszik a pólód. Szereted az Ac/Dc-ít te is ? -kérdeztem kissé reménymedve. Shinsou lepillantott a pólójára majd vissza rám. -Még szép. Alap zenekar. Szeretem a rockot. -

-Király ! Én is szoktam rájuk csapatni - vigyorodtam el.

Shinsou szobája nagyon király volt. A bordó falat együttesek poszterei borították amik közül sokat én is ismertem, ez kissé oldotta a feszültségemet. Nem igazán volt mondható tipikus fiú szobának, túl nagy volt a rend. Vagyis az én szobámban általában chipses zacskók, ruhák, füzetek halmaza szokott lenni, amikben mindig meg is botlok. De az ő szobája viszonylag egyszerű és rendezett volt. Miközben bámészkodtam fel sem tűnt ,hogy Shinsou felvont szemöldökkel és szúrós szürke szemeivel néz engem.

-Ha abbahagytad a bámészkodást elkezdhetjük... de ha szeretnéd adhatok prospektusos kíséretet a szobámhoz. -

-Jaj, bocsi csak tetszik a... sok poszter. Nagyon vagányak. -

-Vagányak ? - nézett rám hitetlenkedve és nem valami kedvesen.

Kissé kínosan kezdtem magam érezni a társaságában, feszélyezett ez a srác. Mivel nem igazán tudtam reagálni a visszakérdezésére csak álltam ott. Shinsou csak sóhajtott egyett és a sarokban lévő babzsákra mutatott.

-Huppanj le ne csak állj ott. Sose végzünk és még tanulnom is kell. - Tettem amit mondott és elvonszoltam a megalázott segemett a szoba másik végébe.

Eléggé reménytelen fejet vághattam mert a srácból kipukkant egy kisebb kacaj. - Közelebb is jöhetsz ám... tudod ez csapatmunka kedves Mr. Antiszoc... -

Hogy. Mi van. Hogy minek hívott ? Ezt nem hiszem el először Picachu most meg ez. Jó bevallom kissé tartok tőle azt ezért vagyok ilyen csendes. De most mit vár ha folyamatosan fúrkálódik ?

-Nem vagyok sem az. Sem pedig Picachu. Hagyj már ezekkel a szarságokkal... - motyogtam.

Shinsou felült az ágyban és kissé oldalra döntötte a fejét.

-Jól van. De Picachu attól még maradhatsz ? Ne mond, hogy nem találó ? - mosolyodott el.

-Jó ez igaz - röhögtem el magam és az ágymellé húztam a bab zsákot és ismét belehuppantam - Na akkor vágjunk bele ! -

-Okés, Picachu. Szóval valami csoda beadandót kell írni a másik képességéről. És sajna nem elég az eddig ismertek kell valami, olyasmi is, hogy kísérletezni kell. Szóval ezt úgy értik, hogy részben fejlesszük tovább a képességeinket ? -

-Gondolom... - tűnődtem el. Kísérlet, tovább fejlesztés ...

-Hát figyu azt tudod, hogy simán ropogósra tudlak sütni egy érintéssel is - röhögtem el magam.

-Azt azért légyszi ne, csúnya lenne a vége - mosolyodott el.

-Az én képességem eléggé egyértelmű... hehe tudod hisz Picachu... Meg szerintem nem nagy extra. De a tied... már bocsi de nem sokat tudok róla. Mi is a neve ? - emeltem a tekintetem a srácra . Shinsou nem válaszolt egyből, kissé hallgatásba burkolózott, nem igazán tudtam leolvasni bármit is az arcáról de aztán mégis megtörte a csendet.

-A képességem az.... Agymosás. Tudok más embereket irányítani. - felelte komoran. Miután sikerült nagy nehezen feloldódnom most ezzek a kijelentésével sikerült megint a zavar purgatóriumi mélységébe taszítani. Hogy lehet mégis így beszélni a saját képességéről ? Mintha a csak a piacra menne és annyit mondana, hogy két kiló halat...

-Értem. Ez amúgy nagyon király ! Másokat irányítani... Bár van ennek egy amolyan... rossz hangzata. Tudom hogy ez nem azt jelenti, hogy rosszra kell használni. Csak érted.... Nem igazán értem hogy működik ez a képesség. Tudnál róla valamit mesélni ? - Igyekeztem tapintatos maradni, mert az eddigiek után nem tudom mégis hogy reagál egy esetleg kényelmetlen témára...

Shinsou megint a sejtelmes csendet választotta. Nagyon reméltem, hogy nem mondtam rosszat. Őszintének, őszintének tűnt csak nem valami nyitottnak.

-Ha valakivel szóba elegyedek tudom rajta alkalmazni az agymosást. Nem törhet ki belőle.... vagy csak nehezen. Ha megszakad a kapcsolat utána az illető nem emlékszik semmire. Ennyi. És szerintem nincs is igazán sokat mondanom róla, nem is értem... - mintha harag villant volna át az arcan egy pillanatra de ismét kiismerhetetlen közömbösség mögé rejtőzködött. - Mindegy is. -

Ezek után tippelhettek meddig tarthatott a beszélgetésünk. Annyiból állt hogy én jártattam a számat mivel ő nagysága nem volt hajlandó semmit sem mondani. Harapó fogóval sem tudtam kiszedni belőle. Kattos ez a gyerek mondom én ! Próbáltam így, próbáltam úgy kérdezni de semmi. Hárított de aztán ez átment bunkózásba ehhez meg nem volt kedvem. Így mint mondottam én jártattam a számat, hogy haladjunk is az ügyben. Ő persze nem jegyzetelt semmit. Ezt szerényen 15 perc tűrés után megjegyeztem neki, hogy ha nincs memória kártya az agyában akkor igy nem lesz beadandó. Ő azt mondta, hogy ne parázzak erre ennyire rá nem kell sietni, ráérünk. Én erre a kijelentésére természetesen kiakadtam. Ő kiakadt, hogy mégis min akadok ki hisz igaza van.... Mondhatni nem valami fényesen indult a kapcsolatunk. Aztán még 15 perc vita után a srác megelégelt és eltessékelt a szobájából.

Én pedig boldogan távoztam.