-Szép volt Tomlinson!-ütögeti meg a vállam,mire kedvem lenne elkapni a karját és eltörni. Hogy a fenébe gondolhattam azt,hogy itt ilyet mondok,amikor tisztában vagyok azzal,hogy bárki meghallhat minket.
Istenem! Most törtem össze egy szívet, ami szerintem csak is értem dobogott.

-Menj utána-kiáltok Matthewra, aki bólint és kiszalad az ajtón, ahol pár perce Harry állt. Ki tudja,hogy mennyit hallott az egészből!
Ujjaimat erősen a homlokomhoz nyomom és próbálom kitörölni az elmúlt percek történéseit. Mi a farkamnak mondtam ilyet,ha én is tisztában vagyok azzal,hogy Harry kell nekem? Ezek után már meg sem lepődök, ha egy életre megutál.

-Nem találtam sehol-fut be az ajtón Matt lihegve. Összegörnyedve próbál levegőt venni, ami pár perc múlva sikerül is. Nem tudom mit csinálok saját magammal, ha Harry csinál valamit és tudom is,hogy megtenné. Régebben mesélte,hogy volt egy fiúja, aki a szeme előtt csalta meg ezért is akart öngyilkos lenni,de nem tette meg. Féltette az anyukáját, attól tartott, hogy teljesen összetöri, ha tényleg megteszi és most itt vagyok én,aki összetörte és nem tudja mi van vele.

-Keresd a faházában! Ott kell lennie-suttogom el a végét. Matthew bólint,majd újból magamra hagy a lelkiismeretemmel.