Jungwon már hosszú órák óta a stúdióban ült, haját idegesen túrta hátra, miközben jegyzetekkel és új koreográfiákkal volt körülvéve. A próbaterem ablakán kinézve láttad, ahogy a hó csendesen szitál odakint, az ünnepi fények visszatükröződtek az üvegfelületeken. Te viszont nem érezted magad különösebben ünnepi hangulatban. Nem azért, mert nem szeretted a karácsonyt, hanem mert a kedvesed az utóbbi napokban túlságosan is elmerült a munkájában.

Ahogy beléptél a stúdióba, a cipőd halkan koppant a folyosó kövén. Kezedben egy apró fagyöngycsokorral haladtál előre, miközben próbáltál észrevétlenül bejutni. Amikor végre megláttad őt, egy pillanatra megtorpantál. Az arca koncentrációról árulkodott, szemöldökei enyhén összehúzódtak, ahogy valamit a jegyzetfüzetébe írt. A kedvesed szinte elveszett a saját világában.
- Jungwon - szólaltál meg, és a hangod betöltötte a szobát.

Felkapta a fejét, arcán meglepetés villant át, amit azonnal követett egy halvány mosoly.
- Mit csinálsz itt édesem? - kérdezte, miközben gyorsan felállt az asztal mellől.
- Csak a csókodért jöttem - mondtad könnyedén, és magasba emelted a fagyöngycsokrot, amelyet egész úton magaddal cipeltél.
Jungwon egy pillanatig döbbenten nézett rád, majd elnevette magát.
- Tényleg behoztál egy fagyöngyöt?
- Valakinek emlékeztetnie kellett téged arra, hogy karácsony van - léptél közelebb hozzá, és játékosan felemelted a csokrot a feje fölé. - És hogy életed szerelme itt áll, és csókot követel.

Jungwon elmosolyodott, a szemében megcsillant valami meleg, amit csak neked tartogatott. Nem szólt semmit, csak odahajolt hozzád, és finoman megcsókolt, kezei gyengéden a derekadra siklottak.
- Köszönöm, hogy ennyire türelmes vagy velem, és hogy néha észhez térítesz - suttogta, miközben homlokát a tiédnek döntötte.
- Mindig itt leszek, hogy zavarjalak munka közben - felelted halkan nevetgélve, és még egyszer megpusziltad, mielőtt elhúzódtál volna.
- De most hazaviszlek. A munka várhat egy picit, neked zuhanyoznod kell és pihenned, mielőtt elkezdjük a készülődést. - felnevetett, majd bólintott, és összepakolta a jegyzeteit, miközben te türelmesen várakoztál.
Tudtad, hogy nem kell semmit mondanod, a pillanat mindent elmondott helyetted. Pontosan tudta, mennyire szereted, és mennyit jelentetek egymásnak.