A friss hó puhán ropogott a lábatok alatt, ahogy Jake kézen fogva vezetett végig a parkon. Lyala vidáman ugrándozott előre, orrát mélyen a hóba fúrva, mintha minden egyes pelyhet külön meg akarna vizsgálni. A leheletetek fehér felhőként kavargott a hideg esti levegőben, és a park lámpái arany fényt hintettek a hóval borított ösvényekre.

- Azt hiszem, Lyala jobban élvezi ezt a sétát, mint mi - jegyezted meg mosolyogva, miközben figyelted, ahogy a kutya lelkesen kapar egy hóbuckát.
Jake nevetett, és kissé szorosabban fonta össze az ujjait a tieiddel.
- Nem hiszem, hogy versenyezni tudnánk vele. Ő már napok óta erre várt.
Lyala ekkor hirtelen megállt, majd játékosan hátranézett rátok, mintha tudná, hogy róla beszéltek. Jake megrázta a fejét, és megcirógatta a kutya fejét, mikor mellé lépett.

- Ugye tudod, hogy egy kis hócsata bármikor benne van a pakliban? - kérdezte Jake huncut mosollyal, miközben lehajolt egy adag hóért.
- Ezt inkább hagyd meg Lyalának - válaszoltál gyorsan, de már késő volt. Jake egy hógolyót gyúrt, és játékosan a lábadhoz dobta.
Lyala ugatva vetette magát a hóba, azt gondolva, hogy ez az új kedvenc játéka lett. Egy pillanat múlva már Jake és Lyala versenyt futottak, Jake ügyetlenül csúszkált a jégen, míg Lyala kecsesen kerülgette őt.
A nevetésed betöltötte a csendes parkot, ahogy Jake majdnem elesett egy farakás mellett.

- Segítenél egy kicsit? - kérdezte nevetve, és feléd nyújtotta a kezét.
Amint megfogtad, Lyala hirtelen mozdult, és a póráz, amit Jake a kezében tartott, váratlanul körbetekeredett mindkettőtök dereka körül.
- Hát ez... - Jake zavartan nézett körbe, miközben Lyala szorosan húzta össze a pórázt. - Úgy tűnik, van egy kis romantikus oldala.

Felnevettél, ahogy Lyala elégedetten lihegett, mintha pontosan tudta volna, mit csinál.
- Ez teljesen szándékos volt, ugye? - kérdezted Jake-től, miközben a póráz egyre szorosabbra fonódott körülöttetek.
Jake vállat vont, de az ártatlan arckifejezése elárulta, hogy tényleg benne lehetett a dologban. - Talán... megtanítottam neki egy trükköt vagy kettőt.

A pillanat meglepően meghitté vált, ahogy a hó csendesen hullott körülöttetek, és Jake lágyan az arcodra simította a kezét.
- ...de, ha már így alakult... - suttogta, és közelebb hajolt. Az ajkai finoman érintették a tiedet, miközben Lyala türelmesen várakozott, pórázával összekötve titeket.
Amikor elhúzódott, Jake nevetve nézett rád.
- Azt hiszem, Lyala is szeretett volna karácsonyi csókot látni.
- Talán minden séta ilyen lesz innentől kezdve - kuncogtál, és megsimogattad Lyala fejét.

Jake megfogta a kezed, miközben lassan kibogozta a pórázt.
- Nem bánnám - mondta halkan, majd ismét gyengéden megcsókolt, mintha az este varázsa nem engedte volna, hogy elszakadjatok egymástól.

Ahogy folytattátok az utat hazafelé, Lyala elégedetten sétált mellettetek, és Jake karja gyengéden fonódott a válladra.
- Lehet, hogy ma este kap egy extra adag jutalomfalatot - jegyezte meg Jake mosolyogva. - Mégiscsak ő volt a bűntársam ebben a csókcsínyben.
- Megérdemli - válaszoltál mosolyogva, és még szorosabban bújtál Jake oldalához, miközben a hó továbbra is csendesen hullott körülöttetek.