K h a l e e s i   J o n e s 

××××××

A legutolsó utáni pillanatban is igyekeztem bizakodni abban, hogy csak valamiféle tévedés történhetett. Az igazak álmát aludtam, végre napok óta tudtam normálisan pihenni, amikor megszólalt Derek telefonja. Hajnalok hajnalán fél ötkor - berregett, rezgett, zizegett és olyan hangot adott ki, mintha egy kolompot vertek volna egy kalapáccsal. 

Vagy csak túlságosan félálom kómában voltam ahhoz, hogy felfogjam csak a csengőhangja az. 

- Nem értem, Hotch - dünnyögte Morgan és úgy tartotta az orra előtt menet közben a kávét, mintha a forró gőz inhalálásától felpörögne vagy teljesen felébredne. - Úgy volt szabadok vagyunk, erre fél hat van. 

A főnökünk teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, de azt sem tartottam lehetetlennek, hogy szimplán nem hallotta. A konferenciaterembe betoppanva egy idegen, sötéthajú nő felé bökött. 

- Emily Prentiss ügynököt ismeritek? 

- Én már igen! - csiripelte Penelope az asztal mellől.

- Már elmondtam neki mindent, mi merre van - tette hozzá JJ egy sugárzó mosollyal. 

Miért tesz úgy mindenki, mintha nem öt harminc lenne? 

- Derek Morgan - nyújtotta ki a társam a szabad kezét, azzal, amiben pedig a kávéját tartotta a könyökével megbökött. 

- Khaleesi Jones - nyújtottam ki én is a jobbomat, miután ők kezet ráztak.

- Emily - dalolta egy széles mosollyal az arcán. - Prentiss.

- Ezt majd inkább később! - dörrent ránk Aaron. 

A szememet forgattam, de nem szóltam egy szót sem, csak engedelmesen lehuppantam a szokásos helyemre. Valami iszonyatosan sürgős dologról lehetett szó, hogyha mindenki ennyire feszült volt és ennyire korán be kellett jönnünk. A sürgős alatt pedig a szörnyűségest és rettenetest értettem. 

- A kábítószer csoport megrohamozott egy virginiai droglabort - kezdte Jennifer és máris nyomogatta a kis távirányítóját. - Drog helyett viszont... ezt találták! 

A felugró képen életem egyik legrosszabb rémálma fogadott: bomba. 

- Azt hiszem, hívom Kyle-t...

- Már szóltam neki - köhintette Garcia félbeszakítva Morgant. - Úton van ide. 

- Ez alighanem egy vegyifegyver lehet - hagyta figyelmen kívül a párom a technikusunkat. Tudtam, hogy furcsállja a bátyám és Penny különös barátságát, illetve, hogy mind a kettőjüket óvni akarta, és hogy mennyire nagy önuralom kellett neki ahhoz, hogy ne legyen minden lében kanál. - Ügyes munka!

- Úgy gondolják az Al-Káida műve. 

- Határozottan egyetértek! - csendült egy viszonylag jókedélyű és friss hang, ami túlzottan ismerős volt. A testvérem az utazójával a vállán az ajtófélfának dőlt és onnan szemlélte a képet. - Egyszerű alkatrészekből gyártanak hatékony fegyvereket a rohadékok. Üdítősdobozok, üvegekből. Ezeknek a radikális köcsögnek bármit a kezébe adhatsz pár órán belőle hatalmas bummot csinálnak belőle. 

- Örülök, hogy megint csatlakozik hozzánk, Jones főhadnagy - biccentett neki Aaron. - Elkellhet egy olyan ember segítsége, aki többször megjárta a darázsfészket. 

- Még mindig nem vagyok robbantási szakértő, de az utóbbi egy hónapban annyiszor jöttem, hogy komolyan elgondolkodtam egy továbbképzésen, Hotch ügynök - vigyorgott az öltönyösre.

- Üljön le! 

Az arca egyetlen milimétere sem rezzent, csak nyugodtan a technikusunk melletti üres székhez sétált, ledobta a földre a táskáját, mielőtt leült volna. 

- Szia Penelope! - súgta oda a nőnek, aki vörösebb volt egy paradicsomnál. 

- Al Ikhteraa-nak hívják őket - szólalt meg az újdonsült kolleginánk. - Azt jelenti találmány. 

Kyle elismerően hümmögött, mielőtt megszólalt volna. 

- Min alnaadir jdan 'an tatahadath sayidat bayda' allughat alearabiatu.* 

- Wabialmithl bialnisbat liljundii**  - válaszolt Prentiss egy meghökkent mosollyal. - 'ayn qadiat khidmatuk aleaskariata?***

- Irakból kerültem Afganisztánba, amikor leszereltem ott szolgáltam - nevette el magát. 

Láttam a szemében megcsillani a versenyszellemet; érdekesnek találta Prentiss-t, amiért le tudtam volna csapni. Túlságosan jól ismertem a bátyámat - kihívást látott a fekete hajú nőben, ami tetszett neki; legszívesebben ott mindenki előtt fejbecsapdostam volna. 

- Tudjuk milyen vegyi vagy biológiai anyagot használtak? - köszörülte meg a torkát Aaron.

- Nem! - vágta rá Derek és ide-oda forgott az irodai székkel. - Még nem.

- A sejt tagjai egy alagúton keresztül szöktek meg az épületből - olvasta fel Jen az aktából. - A kábítószeresek elfogtak egy SMS-t - tette le Spencer elé az ominózus papírt. 

Mielőtt a doktor egyáltalán érte nyúlhatott volna, már Emily kezében volt. A homlokomat ráncoltam és összehúztam a szememet. Kétségem sem fért hozzá, hogy szemmel kell tartanom. Furcsa volt. 

- Ez arabul van - rántotta meg a vállát. - A barátaink megleptek minket, elszöktünk. Nem maradhatunk itt az esküvőig, ahogy terveztük. Az ajándékot az első negyedben kapjátok meg - felemelte a tekintetét a szövegből és zavartan megigazította a haját. - Gyerekkoromban a Közel-Keleten éltem egy ideig. Innen tudok arabul, főhadnagy. A mohamedámon gyakran holdnaptárt használnak, ez a holdciklus első...

- Két nap múlva lesz újhold! - vágott közbe Garcia két pillanatnyi gyors pötyögés után. 

- Tehát akármi is a célpontjuk, a támadás két nap múlva lesz - összegezte Gideon, 

- Úgy tűnik, uram! 

- A mobiltelefon ezé a személyé - vonta magára a figyelmünket JJ, mielőtt behozta volna egy arab férfi bűnügyi nyilvántartási fotóját. - Jind Allah. 

- Isten katonája - horkantott Kyle, miközben az ujjait tördelte. 

- Ahhoz képest, hogy milyen kidolgozott terv eléggé pocsékul fedezték - jegyezte meg Morgan szemöldök ráncolva. 

- Jind Allah-ot két hónappal ezelőtt letartóztatták, amikor hamis pakisztáni útlevéllel akarta elhagyni az Egyesült Államokat. Azóta a Guantanamói bázis egyik szellemfoglya. 

- Guantanamóban van? - Kyle olyan gyorsan lendült előre, hogy még az asztal is arrébb tolta. - Az a fickó, akkor...

- Gyakorlatilag nem létezik - előztem meg a bátyámat, majd a tollammal a jegyzettömbömön kopogtatva folytattam. - Az Isten katonája nem rendes név, valószínűleg akkor vehette fel, amikor csatlakozott a dzsihádhoz. Ha nem tévedek, Prentiss ügynök, akkor ez a szélsőségeseknek szent háborút jelent, nem igaz? 

A nő nem kapta el az enyémtől a tekintetét, csak akkor, amikor Reid kellemetlenül feszengő hangon megszólalt. 

- Bár a szent háború kifejezést a Korán nem használja. 

- Tudjuk a valódi nevét? - ráncolta a homlokát Jason.

- A CIA-soknak semmit sem sikerült kihúzni belőle. 

- Adjatok öt percet vele és minden meglesz - az ex-Ranger arcán gyilkos farkasvigyorral ropogtatta az öklét. 

Robbie halála óta minden élő és mozgó dzsihádista terroristát ki akart végezni - és egy pillanatig sem hibáztattam érte. Robbie remek srác volt - az a fajta, aki állandóan mosolyog és semmivel sem lehet elvenni a kedvét. Csupaszív, kelekótya és néha szeszélyes, de egy pillanatra sem gonoszkodó vagy flegma. Sosem jöttem rá, hogyan képes elviselni Kyle-t. 

- Nekünk kell megtörnünk? - kérdezte Gideon anélkül, hogy bármi jelét is adta volna annak, hogy hallotta a testvérem megjegyzését. 

- Azt már tudjuk, hogy terroristákat toborzott. Azért jött, hogy létrehozza az Omega Sejtet, ez egy alvó sejt. A céljuk ismeretlen. 

- Negyvennyolc óránk van, hogy elérjük azt, amit a CIA-nak két hónapig nem sikerült? - Derek hitetlenül elnevette magát. - Hotch, Gideon, nem vagyunk mi bűvészek! 

- Vagy elérjük, vagy újabb belföldi terrorista támadás elé nézünk - vett mély lélegzetet Jason. 

Miért nem említi egyikőjük sem, hogy az elkövetkező negyvennyolc órát koffeinen függve kell töltenünk? 

×××

Dale Turner szerint: "A legtöbbet a múlt hibáiból tanulhatunk. A múltban elkövetett hiba a jövő bölcsessége."

- Bonnie Ryan! - A kábítószeresek főnöke egy mosollyal nyújtotta felém a kezét.

- Khaleesi Jones! 

- Khaleesi? Derek Khaleesije? - csendült egy vidám hang, majd mielőtt válaszolhattam volna egy ragyogó mosollyal nézett el a fejem felett. - Á, helló Morgan!

- Szia Kenny! - rikkantotta a társam, mintha nem is eg yhelyszínen lennénk éppen. Megkerült és testvériesen kezet fogott a férfival, majd megveregette a vállát. - Rég találkoztunk!

- Az biztos - nevette a másik. - Annyira, hogy már meg is állapodtál azóta. 

- Felismerek egy feleségnek valót, ha látom - csitult el a jókedvének nagy része, majd az állával a belső szoba asztalán elterülő vegyifegyver felé bökött. - Biztonságos? 

- Igen, nem kell aggódni. Biztosítottuk a terepet. 

A társam köszönetképpen biccentett, mielőtt lehajolt volna a szerkezet szintjére. Sötét elismeréssel csettintett a nyelvével. 

- Öcsém, ezek aztán nem szórakoznak! Nézd csak - intett magához - ezek a csövek veszik körül a robbanótöltetet. Ebbe a hengerbe pedig - élesen beszívta a levegőt és megcsóválta a fejét - azt a vegyi vagy biológiai anyagot teszik, amit szét akarnak szórni. 

- Szép kis munka - jegyezte meg Kenny.

- Nekem mondod - horkantott Morgan. 

Míg őket teljesen lefoglalta, hogy a szó szinte legszorosabb értelmében gyönyörködjenek a bombában, én inkább körülnéztem. Sok segítség nem voltam, sosem dolgoztam robbantásiakkal egy-lét ügyünket leszámítva, és nem is rendelkeztem olyan tapasztalatokkal, valamint tudással a dzsihádról, mint a bátyám. Ha nem a profil kiépítéséről volt szó, teljesen hasznavehetetlen voltam. 

- Négyen lehettek - köszörültem meg a torkomat a másik szobából. Szemügyre vettem a nyitott gardrób ajtóból figyelő ruhákat; színesek voltak, egyszerűek. - Asszimilálódtak a környezethez. Olyanok, mint minden kültelki plázában lógó gengszter-kezdemény - böktem a sarokban a CD-k felé, amiket már átnézegettem. 

- Maguk szerint kikkel van dolgunk? - szólalt meg mögüllem Bonnie.

- Huszonéves közel-keleti férfiakkal - sóhajtottam, és átkoztam magam, hogy nem tudtam pontosabb leírást adni neki. 

- A szerketyűjük alapján valami nagyobb célpontjuk lehet - tette hozzá Morgan. - Egy katonai vagy kormányzati épület. Van egy konzultánsuk, aki a Közel-Keleten szolgált évekig elit alakulatos volt, ő a csapat másik felével tartott az egyik szövetségi börtönbe. Bár így elnézve - tette csípőre a kezét és elhúzta a száját -, lehet, hogy itt több hasznát vennénk. 

Tudtam, miért is mondja ezt. Kyle kitűnő mesterlövész volt, remekül bevethető lett volna terepmunkán vagy a taktikai egységnél a Ranger kiképzése miatt - kitűnően vezethetné a rajtaütést ezen a kis terrorista csoporton, mert tudja mit kell keresni és hogyan kell csinálni. 

A bátyám viszont szörnyű főnök tud lenni. 

- Ezek fundamentalisták, de sehol egy imaszőnyeg - ráztam meg a fejemet. - Vagy egy Korán. Maguk találtak valamit?

A mellettem megtorpanó Bonnie Ryan csak megcsóválta a fejét. Morgan már idegesen dobált arrébb mindent, egy csöndes örjöngésnek is tűnhetett az akciója. 

- Biztos van egy másik búvóhelyük is! - rántott ki egy papírdobozt az egyik ágy alól, a papírok közé túrt, kiszórta őket és térden állva keresgetett közöttük. - Khal, ezt nézd meg! 

- Mit találtál? - ráncoltam a homlokomat. 

- Vegyszerek listáját - egy futó győzedelmi mosoly szaladt végig az arcán, a következő pillanatban pedig már a mobilja a fülére tapadt. - Hívom Garciát. Hali! Felolvasok neked egy listát, ezek vegyianyagok. - Hosszas másodperceken keresztül csak hadart és hadart, meg még mindig hadart, olyan szavakat sorolt egymás után, amiről azt sem gondoltam volna korábban, hogy létezik. Mikor összeszaladt a szemöldöke és keményen összeszorította az állkapcsát, már tudtam: semmi jót nem hallott. - Ez egészen biztos? Rendben, köszi, mucika!

Finoman megböktem a könyökömmel, de nem túlzottan reagált rá, így végigsimítottam a karján és rákulcsoltam az ujjaimat az alkarjára. 

- Mi az? - néztem fel rá. - Rosszabb, mint gondoltuk? Mit mondott? 

Feltartotta a kezében szorongatott papírt, mielőtt rávette volna magát, hogy a szemembe nézzen.

- Garcia szerint ezekkel a vegyszerekkel anthrax bombát lehet gyártani. 

×××

Meghúztam magamon a golyóálló mellényem oldalsó pántját, már annyira szorosnak éreztem, hogy a mellkasom fájdalmasan feszült neki az ólombetétnek. Szoros copfba fogtam a hajamat, teljesen eltüntettem az arcomból, hogy egy pillanatig se zavarhasson. Újra és újra ellenőriztem a fegyverem telitárát és a bokámra rögzítettét is - ehhez csak Morgan ragaszkodott. Még egyszer ellenőriztem magamat; mellkasom, hasfalam és a hátam teljesen védve - ha csak nem fejen vagy nyakon, esetleg lábon találnak lőni semmi bajom nem lehet. Maximum pár lila folt.

- Készen állsz? - lépett elém Derek és az oldalamnál szabad résznél beleakasztott mindkét mutatóujját a mellényembe. - Maradhatsz kint is, nagyon régóta nem...

- Készen állok, nem lesz baj - biccentettem. - Legalábbis azzal nem, hogy leblokkolok vagy bepánikolok. Jól vagyok, Der, tényleg. Ha nem vállalsz fölösleges kockázatot, akkor pedig még jobban leszek. 

- Cserkész becsszó - bólintott komolyan, de a szája sarkában ott bújkált egy mosoly. 

- Cserkész becsszó - biccentett én is, majd gyorsan lábujjhegyre állva szájon pusziltam, mielőtt a többiek felé fordultam. - Csinájuk!

- Csendes akció lesz, srácok, semmi rádió - figyelmeztetett minket Kenny.

- Vigyáznunk kell - nyelt egy nagyot Bonnie. Idegesnek tűnt; nem mintha hibáztattam volna érte. - Nem tudjuk mi vár ránk. 

Az én vérnyomásom is egyre hevesebben dobolt a fülemben, a szívem izgatottan és egészséges aggodalommal vergődött bordáim ketrecében. Morgan még gyorsan kinyúlt a kezemért és megszorította, mielőtt Kenny jóváhagyta, hogy indulhat az akció. Egyszerre átkoztam az eget és adtam hálát neki, hogy a bátyám nincs itt. Nem rettegtem én Morgan mellett sem, de Kyle még azt is megakadályozta volna, hogy ő hülyeséget csináljon - legalábbis bíztam benne. Felhúztam a teljes arcot takaró védőmaszkot, mikor pedig Kenny intett, Bonnie vállát megfogva indultam el utánuk. 

Ők nagykaliberű fegyverekkel, katonai és SWAT-os puskákkal törtek előre, ahhoz képest a mi kis maroklőfegyvereink semmik voltak - de iszonyatosan pontosan tudtam lőni vele. Amint beértünk a kis házba, ami tiszta volt, tudtam, hogyha nem lett volna rajtam a szűrős maszk, lefulladtam volna a szagtól, ami fogadott. Kész disznóól volt az egész. Ételmaradékok és dobozok itt és ott, szennyes ruha, kukászsákból kifelé folyó rothadó szemét. 

- Sehol senki! - emelte meg dühösen a hangját a társam, miután lerángatta magáról a védőfelszerelést. - Már megint lekéstünk róluk! 

A fejem tetejére toltam a felszerelést, majd a zsebembe nyúlva előhúztam a telefonomat és tárcsázva a csapatunk doktort a fülemhez emeltem a mobilt. 

- Spence, itt Khal - szóltam bele. - A sejt kettes számú bázisánál vagyunk, se terroristák, se labor, se robbanó fegyverek. A menekülő alagutat még keressük. 

- Hívjatok, ha van valami! - ütötte meg a fülemet Gideon hangja, de mielőtt válaszolhattam volna már bontották is a hívást. 

Derékra tette kézzel néztem körbe, majd teljesen lerángattam magamról a légszűrőt és kifújtam az arcomból egy szemem elé bukó tincset.

- Nem létezik, hogy semmi sincsen itt se - túrtam az íróasztal papírjai közé. Minden arabul volt, de inkább tűntek hivatalos papíroknak, mintsem terrorista leveleknek. - Hogy járhatnának folyamatosan túl az agyunkon? Valami felett elsiklottam, nem létezik, hogy - a hangos gondolataimat félbeszakította a még mindig kezemben tartott mobilom csörgése. - Igen? 

- Azonnal vigyetek ki mindenkit onnan, Leesi, indulás! 

Lefagyni sem voltam időm, a bátyám hangja újból keményen dördült a fülembe. 

- Mindenki kifelé! - kiáltottam el magamat. - Kifelé mindenki, ez egy csapda! 

Bonnie lökött egyet Dereken, aki aggodalmasan pillantott rám a válla felett, de én csak folyamatosan a kábszereseket számoltam. Kenny volt az utolsó, aki engem noszogatott maga előtt. 

Még akkor is csak a szívem őrült dobogását hallottam a fülembe, amikor a mobilház felrobbant közvetlenül mögöttünk. A lábam kiszaladt alólam, a testem előrendült a robbanás erejétől, fülsüketítően fájdalmasan ordítás kúszott a fülembe, majd mindent átváltott a sípolás. Lefejeltem valamit, amikor a földnek csapódtam - éreztem, mekkorát roppant a nyakam, és hogy szétrepedt a homlokom. A jobb testem teljesen a testem alácsavarodott és hosszas másodpercekig csak pislogni tudtam a fülembe nyillaló fájdalomtól.

Biztos kiszakadt a dobhártyám. 

A mellkasom szúrt és az összes levegőm feszítette a mellkasomat, ahogyan bennragadt. Az összes izmomat meg kellett feszítenem azért, hogy a hátamra tudjak fordulni és akkor is csak pihegni tudtam. Fekete pontok táncoltak a szemem előtt, a robbanástól kigyulladt ház lángjai narancssárgára festették a sötét, esti égboltot. Hosszú perceknek tűnő másodpercek kellettek ahhoz, hogy a fájdalom elkezdje átjárni a testemet, összeszorítottam tőle a szememet és talán még egy fájdalmas nyögés is kiszakadt belőlem.

Két kéz csapódott az arcomnak, remegő hüvelykujjakkal írtak le köröket a járomcsontomnál és finoman pofozgattak, mintha csak egy makacs álomból akarnának kirángatni. 

- Khal! - szólongatott. - Khal! 

Homályosan láttam, talán a szemem is összeakadt és olyan volt, mintha víz alól beszélne hozzám. Derek az arcomba hajolt, és ahogyan laposokat pislogva igyekeztem kitisztítani a látásomat, meg mertem volna esküdni rá, hogy könnyek csorogtak az arcán. Nyeltem egyet, a torkom teljesen kiszáradt.

- A lábam - böktem ki nagy nehezn. - Ugye megvan még a lábam? 

Rettegtem a választól, amit adni készült, de amikor egy fájdalmas, sírós mosollyal hevesen bólogatni kezdett megkönnyebbülten felsóhajtottam.

- Akkor jó - köhögtem, és erőt véve magamon felemeltem a karomat és megpaskoltam az arcát. - Segíts felülni! 

Nem kellett kétszer mondanom neki, készségesen felültetett és félig mögöttem térdelve megtartotta a hátamat. Kezdett kitisztulni a fejem, a bal combomra lepillantva pedig láttam, hogy egy méreteg fémdarab áll ki belőle. Mázlim van, ha ennyivel megúsztam. Szétnéztem magunk körül; a többiek tisztes távolságból figyeltek és Bonnie a haját tépve mutogatott valamit. Követtem az ujját, és úgy tíz méterre tőlünk megpillantottam egy földön fekvő testet. Igyekeztem felidézni a percekkel ezelőtt történteket és mikor az emlékeimben feltűnt a kedves mosoly, összeszorított ajkakakal néztem Derekre.

- Az ott...

Nem hagyta, hogy befejezzem csak komoran biccentett. Mielőtt megszólalhatott volna, megcsörrent a mobilja. Nagyon bántotta a fülemet, de szerencsére nagyon hamar fel is vette.

- Igen, itt Morgan! - szólt bele komoran. - Jól vagyunk, igen. Khalnak kórházba kell mennie, kiszakadt a dobhártyája, agyrázkódása is lehet és beleállt a lábába egy fémdarab, de ezen kívül semmi bajunk. Ó, cicabogár tőlünk nem szabadulsz meg ilyen könnyen! 

Elmosolyodtam a megjegyzésére és a vállának döntöttem a fejemet. Gyorsan homlokon csókolt, mielőtt elkezdett volna arról hadarni, hogy mennyire felelőtlen vagyok és hiába próbáltam arról győzködni, hogy nem volt szándékos és nem az én hibám, hallani sem akart róla. 

És ez még mindig semmi ahhoz képest, amit Kyle-tól fogok kapni.