K h a l e e s i   J o n e s 

××××××

Mosollyal az arcomon vettem el a VKE címerével ellátott "szolgálati" bögrét Derektől, amiben mint mostanában minden egyes nap csupán zöld tea volt. Amit, hogy őszinte legyek, igazán szerettem szóval nem is lett volna vele semmi baj. Viszont itt jön egy de: a mi agyfárasztó munkánkban eléggé szükségünk lett volna tömérdeknyi koffeinre. Ami a többieknél nem is maradt el - de nálam már sok-sok órája igen. Bár, még használható voltam, de én azt csak a saját tartalékakkumulátoromnak tudtam be. 

- Morgan, ajánlom, hogy a haverod szállodája tényleg olyan jó legyen! - böktem rá a kinyújtott mutatóujjammal. 

- Hé, azt nem mondtam, hogy az övé - rázta fejét engem figyelve. Olyan lazasággal tartotta a saját poharát, hogy biztos voltam benne kiborítja a kávéját. - Ő csak az igazgató, de bízz bennem, nagyon király a hely. Szikrázó napfény és hűsítő szellő - csúsztatta a hátam alsó részére a szabad kezét. Annyi feladatom volt még mostanra, hogy átnézzek egy jelentést, aláfirkantsam és már utána már mehetünk is a repülőtérre. Alig vártam, hogy Jamaicába érjünk. - Príma trópusi koktélok kis esernyőkkel és kizárólag nyári kalandokra éhes ifjú vakációzók - duruzsolt a fülembe, mire én szelíden somolyogva megráztam a fejemet. - Na meg persze kikapcsolódni vágyó, szerelemittas FBI-osok. 

- Csajok és pasik is? - egy pimasz vigyort küldtem felé, megnyomja az első szót.

- Babám, két hét a mennyországban - támaszkodott meg az asztalomon, ahogy én leültem és kinyitottam az otthagyott mappát, - veled - folytatta a mondatát. - Rá se fogok nézni másra, ameddig az enyém egy ilyen csodálatos barátnő, mint te.

- Úgy látom valamit nagyon szeretnél - forgattam meg a szememet, de ő csak felnevetett. Sosem tagadta előttem a vágyait, ami azt illeti. Viszont elismerni, se ismerte el. Kimondatlanul ott volt, akár a kisördög a vállunkon. Igazándiból, próbáltuk is figyelmen kívül hagyni az egészet, meg nem is. Az én életfelfogásom legalábbis az volt, hogy a nagybetűs Lét írja önmagát és nekünk nincs túlságosan sok hatalmunk fölötte - jóformán semmi. Majd a sors eldönt helyettünk mindent. Miután átfutottam az egészet, ráírtam a lap aljára a nevemet és félretoltam az aktát felsóhajtottam. - El sem tudom képzelni milyen lesz két hét enélkül az iroda nélkül. 

- Légy hálás a főnöknek, hogy az egész csapatnak kibulizta - ült fel az asztalom sarkára. - Bár lehet, hogy valamilyen ürüggyel berángatnak minket. 

- Más profilozók is vannak - horkantam fel. 

- Rendben, higgy, amit akarsz, de én két hétig tuti nem veszem fel a mobilomat - döntötte hátra a fejét. - És te is gondolkodj ebben!

- Egyetértek! - biccentettem egy nagyot.

- Á, itt is van! - rikkantott Derek és már át is ült a Spencerrel szembeni üres asztalra. - Szépfiú, gondold meg! Még szólhatok a haveromnak, hogy szerezzen egy szobát. Ott még neked is jutna egy kis l'amour - röhögött fel, ahogy  hevesen meglökte a barátja karját. 

- Kösz, de nem - rázta meg a fejét, ahogy a fiókjaiból beledobált egy-két dolgot az oldaltáskájába. - Nem, nem akarok élni. Más tervem van, az hogy hazamegyek - hadarta és már ott sem volt.

A társam amolyan 'hát ketten maradtunk' és 'nem tudja mit hagy ki' kevert arckifejezéssel fordult vissza felém. Megvontam a vállamat, majd megemeltem a szemöldökömet. Meg se kellett szólalnom, hogy tudja mit akarok mondani. Átdobta a karját a vállamon és miután elköszöntünk a pár a helyiségben tartózkodó ügynöktől, a lehető legnagyobb nyugalommal indultunk el az autó irányába, aminek csomagtartójában már vártak ránk a csomagjaink. 

Kezdetét veheti a jól megérdemelt pihenés Montego Bayen. 

×××

Az író Elbert Hubbard szerint: "A legjobb az az ember vágyik a vakációra, aki éppen most tért vissza belőle."

A Nap idegesítően perzselte a hasam fehér bőrét. Rettentően zavart, hogy ennyi fény ért engem - alaszkai voltam le sem tagadhattam volna. Az összes meglehetősen dekoratív hölgyemény gyönyörű napsütötte bőrrel legyeskedett Derek előtt, körül vagy akárhol is. Én meg feküdtem mellette a nyugágyon, hullafehérséggel harcolva az élénk sugarakkal napszemüvegemmel az orromon. Irritált, de attól még fantasztikus volt.

- Na igazat mondtam? - bökte meg a karomat Morgan.

- Igen, igazat mondtál - toltam fel az okulárémat és rámosolyogtam. - Köszönjük! - intettem a néger lánynak, aki lerakta a kis asztalra az italokat. 

- Igyunk - koccintott velem a barátom.  -Üdv a paradicsomban, babám!

Az ital finoman megmelengette a torkomat és az utat lefelé a gyomromba, ahogy a melegben belekortyoltam. Inkább gyümölcsös volt, mintsem alkoholos, de attól még tudtam, hogyha ilyen fokokban nem vigyázok könnyen becsiccsenthetek. Az afroamerikai ügynököt ez aztán nem nagyon érdekelte: hatalmas kortyokat ivott az egyszerű whisky-kólájából. 

- Hát itt vagy! - csattant egy hang közvetlen előttünk. Hunyorogva néztem fel és már csak azt láttam, hogy a társam fel is pattant. 

- Itt bizony - röhögött fel. - A haverom Mr. Gerald Dupree - mutatta be a sajátos kis módján, ahogy lepacsizott vele, majd megölelte. 

Én csupán megráztam a fejemet, ahogy csendesen somolyogtam. Sokat mesélt a gyerekkori barátjáról a repülőn, meg előtte is sokszor szóba került már. Elég régen látták egymást utoljára, így nem lepődtem meg a kitörő örömnek és a nosztalgikus hangulatra, ami hirtelen leszállt ránk. 

- Mi újság cimbora?

- Király, király minden - húzódott el tőle. - Barom jól vagyok! Nézzenek oda, valaki nagyon feltöltődött.

- Próbálkozom - féloldalas felfelé ívelő görbére húzta az ajkait, majd tekintete rám vándorolt. 

Ó, mamám! 

Leraktam az eddig a kezembe tartott koktélt és egyenes háttal felültem. Kíváncsi voltam, mit fog mondani rólam a partnerem.

Remélem csak rosszat!

- A hölgy itt mellettem az FBI-os társam és a kedvesem, Miss Khaleesi Jones - a kezemet nyújtottam felé, amit finoman megrázott. 

- Nem is mondtad, hogy ilyen csinos - a mondata hatására Morgan fején megjelent egy büszke vigyor. 

- Ha mondtam volna, olcsóbban adod a szobát? - dörzsölte össze a hüvelyk-és mutatóujját vihogva. 

- Mutassak egy prospektust az igazi árakkal? - fordult azonnal felé, de a jobbomat még mindig a markában tartotta, ami engem kezdett enyhén kellemetlenül érinteni. 

- Jó oké-oké, egy szót se szóltam - emelte fel a kezeit védekezően. 

- Gyönyörű ez a hely - dicsértem meg és felemelkedtem. 

Untam, hogy mindkettőjükre alulról kellett feltekintenem. Közben pedig biztos voltam benne, hogy folyik rólam a víz, mert annyira, de annyira melegem volt. Nagyon rosszul viseltem ezt az időjárást - mondjuk itt megvolt az enyhítő körülmény: a végeláthatatlan, hatalmas és hűs víztömeg. 

- Köszönöm szépen - hajtotta meg egy kicsit a fejét. Jézus, mi ez itt a középkor? Kicsit elkerekedett a szeme, amikor Derek a csípőmnél fogva magához vont és az ujjaival a combom oldalán dobolt. Inkább elnézett a fejünk fölött. - Mindig is érdekelt, milyen is lehet a paradicsomban melózni. Kiderült, hogy egész jó. Kértek még valamit?

- Igen, azt hiszem mindjárt felmegyek a - kezdte a mondatát, de félbehagyta. Meglepődtem és összehúzott szemmel néztem fel rá. - Nézzenek oda, Uram kegyelmezz! Úgy látom, akadt egy kis elintéznivalóm - hullott le a karja rólam és tyúklépésekkel indult a bögyös kis ku... kurtizán felé. Hallottam a derűt a hangján, de nem tudtam megállni, hogy ne essen le az állam. A szemét disznó! Mikor nem kaptam el a csuklóját, se nem ejtettem ki a nevét visszafordult. A gyanúm pedig beigazolódott: akkora derű ült az ajkaira, mint az egész Tejútrendszer. - Csaknem féltékeny valaki?

- Halálosan - tettem medencémre a kezemet, ettől pedig még inkább láthatóvá vált az oldalamon lévő tetoválás. 

Ő csak hümmögött, ahogy letolta az orra hegyére a szemüvegét, és mint a prédáját cserkésző fekete párduc lépkedett felém. Én csak megráztam a fejemet és hátrébb léptem egyet. Teljesen kizártam, hogy még mindig ott áll Gerald. Sokkal inkább szerettem volna játszani egy kicsit a velem szemben álló férfival. Felmordult, mikor elhaladt mellettünk három srác és végigmértek. Ha ez van, hát akkor alakítsunk úgy, mint egy igazi játékos. 

Egye fene úgy se látom őket többé, miért ne? 

Felemeltem a jobbomat és csupán az ujjaimat mozgatva integettem oda nekik. Felnevettek, majd odaböktem nekem egy szimpla 'szia'-t. Szinte biztos voltam benne, hogy menten lerobban a feje annyira látszott, hogy mennyire is irigy lett hirtelenjében. Két hosszú lépéssel előttem volt, a balja pedig a derekam köré fonódott. A mellkasunk összepréselődött, ahogy közel rántott magához, én hátradöntöttem a fejemet, hogy lássak akármit is az arcából. Megemelte a szemöldökömet. Ő kisöpörte a szabad kezével az arcomból a tincseket és megrázta a fejét.

- I wasn't jealous before we met - dalolta nekem halkan. - Now every man that I see is a potential threat!

- Hadd találjam ki - súgtam vissza. - Lay All Your Love On Me? - ismételten csak hümmögött, ahogy le-lepillantott a számra, de nem tett semmit. - Na mi az, nagyfiú?

Ezután a szó után, nem kellett sokat várnom, hogy megtörténjen. Arra, hogy az ajkai végre rátaláljanak az enyémekre. Itt már nem volt mit "színészkedni", pontosan tudta, hogy képtelen voltam ellenállni a csókjainak. 

Hé-hé hölgyek ott a monitor mögött! Ne hibáztassatok! Ennek a félistennek ti sem tudnátok ellenállni, még akkor sem, ha kőszívetek lenne! 

Ó, ha akkor tudtam volna...

×××

Dühös voltam. De még mennyire, hogy az. Enyhén ittas is, de legfőképpen majd felrobbantam. Képes lettem volna puszta kézzel kikaparni a velem szemben ülő szemét. 

Hogy a fenébe lehet valaki ennyire idióta? 

A bikinimet viseltem semmi mást. Se nadrágot, se felsőt még egy rohadt papucs sem volt a lábamon. Csak így a strandra felvett szettemben, meg amiben aludni is ledőltem az ágyba voltam a férfi előtt. Zavarba is jöttem volna, ha nem vakított volna el a mérhetetlen haragom - és mindenféle más vegyes érzelem, amik kavarogtak és néha-néha formálódtak bennem. 

De azért még mindig egy vulkánnak éreztem magamat, amelyik akármely pillanatban kitörhet. És ez a csákó előttem kibaszottul Pompeii lesz! 

- Hogy került a vér az ajtajára? - kérdezett rá újra, mikor már körülbelül harmadjára csak pislogtam rá. 

- Fogalmam sincs! - csattantam fel egy csöppet hisztérikusan. - A szobában nem volt vér, igaz? 

- Ki az áldozat? - dőlt rá az asztalra, én pedig tudtam, hogy teljesen biztos a hülye elvében. 

Ami, hozzá kell hogy tegyem, rohadtul közel sem állt az igazsághoz. Hisz' én ültem itt, engem gyanúsított - akkor már ez, hogy lehetett volna valós? Na persze nem az egóm miatt mondom ezt, hanem azért mert nem öltem meg senkit sem!

- Már ezerszer mondtam! Az se tudtam, hogy gyilkosság történt, amíg ki nem rángattak az ágyamból! - a bilincs vágtam a csuklómat, ahogy hevesen gesztikuláltam.

- Hol az áldozat feje? - üvöltött vissza rám. 

A balomat a szívem fölé raktam, ahogy úgy tettem, mintha gondolkoznék. Éreztem, hogy ezzel csak rontok a helyzetemen, de itt már én magam sem tudtam ép ésszel gondolkozni. 

- Biztos elejtettem amikor behoztak. Na ne már! - lehet, hogy tőlem zengett az egész kis patkánylyuknyi rendőrőrsük, de nehogy ne védhessem meg magamat, mikor nem tettem semmit. - Tudja, hogy semmi közöm a dologhoz! Amerikai FBI ügynök vagyok, a szabadságomat töltöm itt ember! - kimerülten felsóhajtottam. - Zsaru vagyok, pont mint maga. 

Amint befejeztem a mondatomat, belépett az a férfi, aki a földre tepert az ágyamból. Lerakott egy aktát az asztal közepére, majd kiment. A nyomozó maga elé húzta és kinyitotta.

- Magát mentsük meg? - fordította felém, hogy jól láthassam a helyszíni fotót. 

A francia ágy felett hatalmas betűkkel, vérrel festették fel a feliratot. A szemem elkerekedett és csak pislogni tudtam.

Mégis mi a fene folyik itt? 

- Mikor feküdt le? - tért át egy újabb idegesítő kérdésre.

- Éjfél körül, azt hiszem - ráztam meg a fejemet. - Nem tudom, nagyon későn.

- Egyedül volt?

- Igen, mert én hamarabb visszamentem a szobába, mint a párom, aki még lent beszélgetett a bárban az egyik barátjával - roppantottam ki az ujjaimat az asztalon. 

- St. Pierre nyomozó - vágódott ki az ajtó és belépett Hotch, mögötte pedig feltűnt Derek alakja is. Hála a Magasságosnak, már nem bírtam volna tovább! - Hotchner különleges ügynök, Jones ügynök felettese vagyok. 

- Még nem végeztünk!

- Jones ügynök csak tegnap délután érkezett az országukba, - kezdte, miközben átnyújtotta nekem az öltönyét, hogy eltakarhassam magamat valamivel - és egy orvosszakértőt is hoztam, megvizsgálta a kérdéses holttestet. Szerinte a férfi legalább huszonnégy órája halott. Erre utal a hullamerevség és a gyomor tartalom. Az utóbbi a két napja a szállodában rendelt vacsorát találták. A halottkémük egyetért ezzel. Ez azt jelenti, hogy Jones ügynök még itt sem volt, amikor a férfit megölték. Megértem, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak. Morgan ügynök és a társa szívesen segítenek maguknak a nyomozásban, de nem itt, hanem a quanticói központunkban Virginiában. 

A jamaicai csak összecsukta a mappát, majd belenyúlt színes ingének felső zsebébe. Akár egy kutyának, vetette elém a bilincs kulcsát. Reménykedtem benne, hogy imákat mormolt az istenének, hogy ne maradjak itt különben igen megjárta volna.

Hah, még hogy én meggyilkoltam valakit? Kész abszurdum!