K h a l e e s i   J o n e s 

××××××

Nem rendített meg az, hogy én voltam az, aki belökte a Tartarosz mélyére Mark Gregoryt. Mindenki arra várt, hogy összetörök és kényszerszabadságra kell küldeni - de nem. Derek is éberen várt minden éjszaka, addig képtelen volt álomba merülni, míg én el nem aludtam. Nem mert egyedül hagyni, félt, hogy valami meggondolatlanságot teszek és valójában csak egy álca az, hogy a valós Jégkirálynőt alakítom ezzel kapcsolatban. Nevezhetett volna akárki szívtelennek és ridegnek, de tényleg nem éreztem magamnak hibásnak. Gyilkosnak. Egy olyan emberre húztam meg a ravaszt csupán egy napja, aki megérdemelte a halált. És nem, nem önbíráskodás volt, csupán a védelme egy nőnek, akit egy férj és két fiú várt haza és nem érdemelte volna meg azt, hogy egy eszelős, meghasadt személyiségű szociopata belefojtsa egy mocskos tó vízébe. Az esküm beteljesítésének egyik formája volt. 

A teámat áztattam, amikor a barátom kivánszorgott a hálóból. Mikor meglátta, hogy ott állok, mint akit felpofoztak ébredt fel teljesen.

- Hogyhogy fent vagy? - sietett hozzám. Egészen úgy viselkedett, mint akibe hirtelenjébe belecsapott egy villám és 100%-ra töltötte fel energia terén. - Valami történt? Rémálmod volt?

- Szólt a telefonom - mosolyodtam el haloványan és a szabad kezemmel fentebb toltam az orromon a szemüvegemet. - Tessék - nyújtottam felé a fekete bögrét -, eszpresszó teljes mértékben feketén. Egy tíz másodperce főtt le. 

- Fura vagy - jegyezte meg, ahogy gyanakvóan belekortyolt a kávéjába. - Biztos, hogy semmi sem történt?

Felsóhajtottam, ahogy lehuppantam a pult melletti egyik székre. Párszor még belenyomtam a filtert, majd hátranyúlva kidobtam a kukába. Cukormentesen ittam bele a zöld teámba. Szuggerálóan meredt az arcomra, míg újra be nem szívtam mélyen a levegőt.

- Csak Joanna küldött egy hangposta üzenetet - nyögtem ki végül, majd elfintorodtam. Most rajta volt a szó, hogy leheljen. Megrázta a fejét, láttam rajta, hogy nagyon nem velem van egy véleményem. Meg se kellett szólalnia ahhoz, hogy tudjam ezt és megsértsen. Mert akármennyire is tiszteletben tartottam a véleményét, nem esett jól az, hogy a bátyám pártját fogta. Ha ki sem mondta, éreztette, hogy túlreagálom. - Mi van?

- Nem lenne jobb, ha beszélnél velük? - roppantotta ki az ujjait. 

Érezte, hogy ezzel egy lavinát indított el. De ugyanolyan szókimondó volt, mint én és ugyanannyira a maga igazát védte. Viszont itt megint jön egy de: abba neki semmi beleszólása nem lehetett volna, hogy én milyen kapcsolatba maradok a testvéremmel. Az, hogy ők legjobb barátok lettek ide vagy az, hogy nekem az lenne a legjobb oda - nem kellett volna beleszólnia. 

- Egy: kitöröltem az üzenetét - döntöttem oldalra a fejemet és összehúztam a szememet. - Amire kettő darab jó okom is van. Az első az, hogy jobban utálom a nőt elvből, mint a középiskolás exemet. A második pedig, hogy nem vagyok hajlandó páholyból végignézni azt, ahogy az orránál fogva vezeti azt az emeletes ökröt. 

- Nem akarnád kihúzni akkor ebből, ha így látod? 

- Megy utána, mint a pincsikutya - köszörültem meg a torkomat. - Ha ekkora egy idióta, akkor már egye azt, amit megfőzött magának. 

- Ezt be kellene fejezned! - bámult bele az íriszembe. Csak megforgattam a szememet és dühösen összefontam a karomat. - Értem én, hogy nem kedveled a sógornődet és azt is, hogy hülyeségnek tartod Kyle viselkedését. De nem kellene egy durcás kamaszként viselkedned és seggel forogni afelé az ember felé, aki mindig ott volt melletted. Te is tudod, hogy mélyen pontosan ismeri, hogy baromságot csinált. Miért nem beszélsz vele?

- Csak Zoey-ra tudnál ezzel hatni - egyre jobban szorítottam a kezemet, ezzel elzárkózva előle. Ő is pontosan tudta, hogy miért mutatom ezt. - Mielőtt azt hinnéd én vagyok a makacs, Addynek még ennél is határozottabb véleménye van. 

Megrázta a kobakját, de nem beszélt tovább. Jobbnak látta, hogyha nem beszél tovább, de még mindig látszott rajta, hogy ezzel kapcsolatban még mindig sziklaszilárd a gondolata. Sértettnek éreztem magamat, ennek ellenére próbáltam tiszteletben tartani. De fájt, hogy nem volt képes mellettem állni.

Bár titkon, magam sem hibáztattam a bátyámat. De ezt senkinek nem kellett tudnia. Mert, mint ahogy említettem az első mondatomnál: ez csak a kis enigmám volt. Viszont ettől függetlenül sem volt fantasztikus érzés, hogy a barátom nem mellettem állt - hiába csak azon volt, hogy csak helyre billentse a butaságomat. 

Ellenségesen meredtünk egymásra, de mindketten nagyon jól tudtuk azt, hogy valójában senki nem haragszik senkire. Még én se voltam olyan sértődött, mint ahogy előadtam.

Ezt nem szerettem magamban. Nagyon, de nagyon nem. 

- Miért szólt a mobilod? - tért vissza végre az igazi problémára.

- Fél óra múlva itt van három CIA-ügynök - vontam meg a vállamat. - Valami történt és Gideon behívatott mindenkit. De szigorúan ezeknek a kis mitugrászoknak a kíséretével. 

- Mikor akartad elmondani? - csattant fel.

- A kávéd után! - emeltem meg én is a hangomat. - Hát mégis ki a fene kezdi azzal a reggelét, hogy közli az éppen felkelt párjával, hogy 'haló, haló meló van'?

- Hajnali fél kettő van. 

×××

Albert Einstein mondta: "Ha valaki arra vállalkozik, hogy megítélje mi igaz és való, vállalkozását az istenek nevetése futtatja zátonyra."

Megigazítottam a blézeremet, ahogy leültem a székemre. Keresztbe raktam a lábamat és vártam, hogy akkor valaki nagyon gyorsan kezdje el valaki, különben ott helyben képes lettem volna elszundítani. Na akkor éreztem meg, hogy alig aludtam egy kicsivel kevesebb, mint öt órát. S mivel a hirtelen orvossá doktorált Derek eltiltott a koffeintől a sűrűsödő elrévedéseim miatt így semmi nem volt, ami segíthetett volna felélénkülni az idő múlásán és a munkán kívül. 

- A CIA Terrorizmus Ellenes Egysége azon van, hogy megmentsék egyik informátorukat. Azt gyanítják, hogy az Egység egyik tagja kém és amíg ki nem derítik kicsoda, addig lezárták az Egységet - kezdte Gideon. - Ez nekünk jó esély arra, hogy testközelből figyelhessük a tettest. Kezdhetik!

- Indítsák az anyagot! - az egyike az öltönyösöknek belebeszélt a karórája mikrofonjába és már meg is jelentek a képek a monitoron.

- John Summers a CIA egyik legjobb közel-keleti ügynöke volt - vágott bele az ismertetésbe Aaron. - Három napja megkínozva és holtan találtak rá washingtoni otthonában. A CIA öngyilkosságnak tüntette fel.

- Ez aztán remek meló - dünnyögte Reid. 

Mellettem Morgan felemelkedett, a tollával dobolt a kezén, ahogy közelebb sétált a kivetítőhöz.

- Srácok, nézzétek a sérüléseket! Két különböző irányból kapta őket más magasságból. Az egyik jobb, a másik balkezes volt - elképesztő volt az, hogy csupán egy megnyitott fotóról már ennyi mindent meg tudott állapítani a gyilkossággal kapcsolatban. - Nekem úgy tűnik több, mint két ember kínozta meg. 

- Hotch - szólítottam meg a kollégámat -, Summers min dolgozott?

- Aaliyah Nadir - ejtett ki egyetlen nevet. A szaúdi név meglepett és azonnal görcsbe is állt a gyomrom. A Közel-Keletről a fiatalabbik bátyám ugrott be és reméltem, hogy valamilyen úton-módon Irakban nem került kapcsolatba ezzel a nővel. - A férje, Hassan Nadir, rendszeresen verte és megerőszakolta. Ezért tudta rávenni Summers, hogy nekik dolgozzon. 

- A férjével mi a helyzet? - tudakoltam tovább.

- A Szaúdi Kormány egyik diplomatája, de valójában terrorista csoportoknak segít pénzt szerezni - önkénytelenül is a kezem dörzsölésébe kezdtem. Kérlek add, hogy Paul nem ismert ehhez hasonló szervezeteket. - Aaliyah információkat adott át olyan terrorista csoportokról, amikbe az Egység nem tudott beférkőzni. Olyan szervezetekről, amiknek a férje segített pénzt szerezni. 

- Rájött, hogy besúgó van köztünk? - nem is kérdés volt ez igazán az afroamerikai ügynöktől, sokkal inkább egy kijelentés. 

- Igen, de azt nem tudta, hogy ki az. Hogy megvédje a nőt, John nem fedte fel a személyazonosságát csak nyolc hete. A CIA elintézte a papírokat és Aaliyah-t és a gyerekeit egy hónapja az Államokba hozták. Csak Summers tudta hol bujkálnak.

- Hassan mit gondol, mi történt a családjával? - ráncolta a homlokát Jennifer.

- Autóbaleset, összeégett holttestek. Csak a Központi Hírszerző Ügynökség tudta, hogy megrendezték. Míg Hassan a múlt héten diplomataként Washingtonba nem érkezett - vajon akkor riasszák a katonaságot? 

Úristen Khaleesi, hogy lehetnek ilyen idióta gondolataid? Teljesen megzakkanttál?

- Csak az Egység egyik tagja mondhatta el neki mi történt a családjával - támasztotta meg az állát Spencer. 

- A fickó a nejét keresi - dőlt hátra Derek és átdobta a karját a vállamon. - Mi miért kellünk? 

- Az évek során az Egység össze tagjáról készítettem már pszichológiai szakvéleményt - magyarázta Gideon. 

- A CIA-nak dolgozol? - hökkent meg Penelope.

- Hivatalosan nem. 

- Az idő megy - sóhajtott Hotchner. - Ha nem tudjuk gyorsan kideríteni, ki a spicli, Aaliyah és a gyerekei meghalnak. 

×××

Beletúrtam a hajamba, amikor kiszálltunk a liftből. Jason már elsorolta, hogy a fegyverünk maradhat és nem kell senkinek sem pánikolnia, mert hazai terület - szövetségi épület. Mielőtt átsétálhattunk volna a kapun egy díszegyenruhát viselő pasas kirakta elém a karját feltartóztatásképpen. Már a nyelvem hegyén volt egy csípős megszólalás, amikor a hüvelykujja a hasfalamhoz ért, de ő gyorsabb volt.

- A mobiltelefonjaikat kérem - tartott felém egy felcímkézett dobozt. - Kötelező. 

Lecsúsztattam a vállamon a táskám pántját és eszeveszett módon kezdtem keresni benne. 

Persze, hogy ilyenkor nem találom meg azt a szart. 

Egy erőltetett mosollyal az arcomon nyújtottam neki, amikor kikapcsoltam. Ő fapofával bámult vissza rám. Annyira ellenszenvesen képe volt, hogy kedvem támadt betörni az orrát. Csakúgy, mert nekem hajnali kettőkor itt kell ténferegnem és melóznom, azért mert náluk gyökeret növesztett egy besúgó. 

Hát köszi szépen Központi Hírszerző Ügynökség! Én is nagyon, de nagyon szeretlek!

- Amint besétálunk a tettes rájön, hogy sarokba szorították - tekintett le rám a társam. - Innen nincs kiút. 

Úgy bámultak ránk, mintha mi magunk lennénk egy arab terrorista szervezet tagjai. Egy-két alak szemében még undor is csillant vagy éppen megvetően súgott a mellette állónak. 

Igen, Rodger Pimply rólad beszélek! Mondjuk, olyan névvel, hogy Pimply milyen is lehetne? Á, hagyjuk is inkább.

Ajtók csapódtak, gépek zúgtak és telefontárcsák búgtak, az emberkék pedig nagyon, de nagyon el voltak foglalva a beszéddel. Sok-sok feleslegesen járó, csacska szájacska, amik elég erősen haladtak egy iszonyatosan rossz irányba. Az idegeimre. 

Egy pocakos, a halántékánál már őszülő uraság sietett ki az egyik irodából. Nem hallottam, hogy miket mond a főnökünknek, csak azt láttam, hogy elutasítja a kézfogást Hotchnerrel. Hiba, súlyos hiba. Ide mutogatott meg amoda, foszlányokban, de hallottam pár név elhangzását, amiket valamilyen úton-módon jó lett volna megjegyezni, hisz' nagy valószínűséggel azok hangzottak el, akikkel szorosabban kell majd együtt dolgoznunk. 

De sebaj Khal, majd ha harmadjára leégeted magad megtudod. Nem gond, nem gond.  

Kicsit sem zavartatva magamat huppantam le egy párnázott székre a tárgyalóban. Ezt a termet készítették elő nekünk, ami megbízható is volt meg nem is. Ki tudja hol rejtett el poloskákat, kamerákat az, aki arra vetemedett, hogy összeszövetkezik egy szaúdi terroristával. 

- Akit keresünk, az a CIA osztályozása szerint A-típusú személyiség - kezdte Jason. - Teljesítmény centrikus, jól alkalmazkodik, művelt, megrendíthetetlen. Manipulatív, képes rávenni egy hű hazafit, hogy elárulja országát. Egy asszonyt, hogy elárulja a férjét, de ami legfontosabb: a tettes tudja és elfogadja a tényt, hogyha elkapják kivégzik. Az élet semmit se jelent neki. Se a sajátját, se a rokonaié. Se a kollégáié, a miénk meg az övék - bökött a televízió képernyő felé, - meg pláne nem. 

- Az egyik ügynök szembefordult mindazzal, amiben hitt - fonta össze a karját Hotchner. - Miért?

- Mert már nem hitt benne - vonta meg a vállát Derek. - Az ok talán ideológiai. 

- Ki kell találnunk mi volt a kiváltó ok, az a dolog, ami megváltoztatta. Szerelem, bosszú, ideológia, pénzügyek. 

- A hírszerzők mantrája a következő: "Érd el, hogy az ellenség minél paranoiásabb legyen!" - dörzsölte a tenyerét Gideon. - Most mi vagyunk az ellenség. Akármit hallotok vagy láttok, kérlek, csak bennem bízzatok!

Penelope és JJ is becsatlakoztak Quanticóból videóhíváson keresztül. A két szőkeség félig-meddig kétségbeesetten közölte a főnökünkkel, hogy találtak egy rakat fájlt az ő nevével. Az egyiken pedig, ami három óra hosszúságú volt, az elhunyt is szerepelt. A rangidős viselkedéselemző utasítására bejátszotta a felvételt, amin a kettő bizalmasan beszélget. 

- Bárki is kért meg rá, négy ember tehette meg.

Ennél a mondatnál szakadt meg. Dr. Reid csak hümmögött és az állát piszkálgatva gondolkodott. Látszott rajta, hogy valami összeállt az agyában csak nem volt benne biztos, hogy meg kellene-e szólalnia. 

- Az összes tényezőt figyelembe véve: kort, rangot, szakmai tapasztalatot, ha a terepen nem dolgozóakat kizárjuk, összesen tizenhat jelöltünk marad - mondta a hosszas fejszámolás végeztével. - Mindegyik az Egység tagja.

- Valószínűleg a kémünknek van szökési terve. Csakhogy mi elálljuk az útját és csak úgy jut ki, ha áttör rajtunk.

×××

Csupán hallgattam, hogy a többiek mit tárgyalnak meg az esettel kapcsolatban, hogy Derek mit talált az egyik felvételen, Aaliyah-t, és hogy mégis miért csak négy embert említhetett meg John Summers. Ott voltam, figyeltem - de mégsem. 

A testem csak egy elhagyatott porhüvely volt. 

A figyelmemet teljesen más kötötte le. 

Gina Sanchez. 

Emlékeztem a húgára az Akadémiáról. Hát erről a nőről is ugyanaz az önteltség áradt, mint a testvéréről. Szívesen belementem volna annak igazán alapos részletezésébe, hogy mennyire is utálatos volt Leonor. Mindig ő volt az a csoportunkban, akit a férfiak piszkosul szexinak tartottak, hosszú combjai, darázsdereka, kerek feneke és műmellei, illetve a derekáig érő dús, sötét fürtjei miatt. Igen, a csomagolás valóban nem hangozhat annyira borzalmasnak, de: olyan bamba volt, mint egy lajhár, memóriája akár egy aranyhalnak, esze meg annyi volt, mint egy meztelen csigának. Így már talán jobban érthető, hogy miért nem kedveltem annyira - hisz' ő az utóbbiakkal egyáltalán nem volt tisztában vagy csak nem akart. 

És ahogy innen elnéztem az asszonyságot, nem tűnt túlzottan másnak, mint a prűdnek egyáltalán nem nevezhető, drágalátos, bombanő hugicája. 

Na meg a nagy lótúrót! Pontosan ugyanolyannak tűnt - csak egy idősebb kiadásban. 

Erőteljesen ráharaptam a nyelvemre, éreztem ahogy a fogam a húson csikorog. A vérem vasas íze is megjelent már a számban, de nem akartam abbahagyni. Túlzottan ideges lettem az elfedettnek hitt emlékek hatására, így képtelen voltam megállni. Rossz szokásom volt ezt csinálni az ilyen helyzetben. 

- Meg kell figyelnünk őket egyesével - az zökkentett ki az elmélyedésemből, hogy a főnökünk elém rakott egy aktát. Hatalmasakat pislogva néztem fel rá. - Krueger Spence, helyettes operációs igazgató. Tizennyolc évesen a műszaki egyetem elvégzése után került ide. Hat éven át épített ki fegyverrendszereket és az IQ-ja százkilencvenhét. Szembeszállt a hivatallal, nem bírta a fegyelmet, ezért nyolc évre Kínába küldték terepre, mielőtt áthelyezték volna ide. Reid, ő a tiéd lesz.

- Olivia Hopkins, elvált és két gyerek anyja - köszörültem meg a torkomat, mikor mindenki rám pillantott. - Kilenc évet töltött Európában terepmunkán. Rijádban is járt Kruegerrel. 

- Az enyém Gina Sanchez - nyitotta ki a mappáját Derek. Ismét csámcsogni kezdtem a saját linguámon. - Katonai akadémiát végzett, két küzdősportban is fekete öves. A Katonai Hírszerzésnek dolgozott különböző iraki akciókban, öt éve lépett be a CIA-ba. Három nyelven tökéletes beszél, köztük arabul is.

- Bruno Hawks - sóhajtott végül Hotchner -, operációs igazgatóhelyettes. Rendszeres terepmunka Európában és a Közel-Keleten. A hadseregben együtt szolgált Jason Gideonnal. 

A megemlített csak nekünk háttal állt szálfaegyenes háttal, miközben az ujjaival ráérősen malmozgatott. Éppen úgy, mintha annyira tökéletesen ráérne.

- A CIA ügynököket vizsgálva egy dolgot megtanultam - tekintett hátra a válla felett egy momentumra. - Ők a világ legravaszabb hazudozói. Vigyázzatok! 

×××

A lehető legkedvesebb énemet igyekeztem elővenni, ahogy kérdés nélkül lehuppantam a számomra kiadott személy elé. Hosszú pillái alól egy pillanatra felnézett, de különösebben nem figyelt rám.

- A CIA sokban olyan, mint az FBI - kezdtem. - Igazi férficsapat. Nehéz lehet egy nőnek itt. 

Lassan kifújta az eddig bent tartott levegőt és szintén nem éppen gyorsan lerakta a kezében tartott tollat. Várt pár másodpercig, hogy folytatom-e, de mikor az nem történt meg, megszólalt.

- Térjen a lényegre ügynök! - csattant a rideg utasítása. 

- Elvált, a gyerekeit nem maga kapta meg - indultam neki egy sóhajtás után, ő gunyorosan és sértetten megejtett egy rövid nevetést, ahogy összecsapta a mappáját és felemelkedett. 

- Maga most kihallgat engem?

- Csak érdeklődöm - emeltem meg a vállamat, ahogy utána siettem. 

Látszott rajta, hogy mennyire, de mennyire is hova akar küldeni, és hogy a háta közepére sem kívánt. Viszont én sem őt - csak a munkámat végeztem. Bár még így is mázlistának éreztem magamat, hogy nem Sanchezt kaptam meg. 

- Az aktámban mindent megtalál - dünnyögte.

- Tudom - léptem elé, így kénytelen volt megtorpanni. - Európában egy akció során túszul ejtették. Utána tanácsadásra járt, de nem segített. A házassága hamar tönkrement. Ez pedig azért fontos, mert valami megrázó esemény kell, hogy elárulja a hazáját. Olyan, ami nincs benne az aktában. Mi történt magával odaát? - léptem közelebb hozzá. - Megtámadták? Megerőszakolták? - csak bámult rám, hevesen összeszorított ajkakkal, de a szemei... - Olivia!

- Elég volt! - töltötte be a teret egy erőteljes férfihang. - Ezzel megsérti az állampolgári jogait - ujjak martak a karomban, én pedig felszisszentem. - Azt mondtam elég lesz!

- Vegye le rólam a kezét! - sziszegtem felé, de a szorítása nem enyhült.

- Addig, ameddig meg nem találják a kémet vagy Aaliyah-t, minden ilyen jog fel van függesztve! - dörrent Hawks mély baritonja. 

A mancs lehullott rólam, én pedig nem tudtam megállni, hogy egy förtelmes fintor ne vágjak, ahogy Krueger Spence szemébe néztem. Lehet, hogy még egy-két foltom is marad, a túlzott munkatársi szeretete végett. Hálásan biccentettem Brunónak, majd mindent figyelmemet visszafordítottam az afroamerikai nőre.

- Hol volt aznap este, amikor Summerst meggyilkolták? - kérdeztem ridegen, ahogy fentebb emeltem az államat. 

A helyettes operációs igazgató, még mindig a személyes teremen belül tartózkodott, de nem igazán érdekelt. Csak bámultam a sötét íriszekbe, amik nagyjából zárva maradtak előttem. Egy picike rést vettem észre csupán, de nem jöttem rá, hogy az mit is akart üzenni. 

- Vele voltam - köszörülte meg végül a torkát a kopaszodó pasas. - A lakásában. 

- Magának felesége van, az éjszaka folyamán haza kellett mennie, nem? - fordítottam az irányába a fejemet. Semmi válasz. - Egyedül ébredt? 

- Igen - válaszolt az ügynöknő. - Úgy volt. Még valami? 

- A nejem tanúsíthatja, hogy éjjel fél kettőkor értem haza - kotnyeleskedett bele ismét Mr. Spence. - Ha le akarnak tartóztatni azért mert viszonyom van, csak tessék. 

Az asszony elviharzott, a szeretője utána, én pedig csípőre tett kézzel maradtam ott. 

Mindent napvilágra hozunk, csak azt nem, amit kellene.

×××

Olivia Hopkins halott volt. 

Mikor benyitottam a kis terembe, hogy megkeressem merre van a holtteste fogadott. Kitörték a nyakát, akárcsak John Summersét. Azóta akarva akaratlanul is folyamatosan az említett testrészemet dörzsölöm. Sokkolt a dolog, hiszen ez azt jelentette, hogy akit keresünk most is itt van - és akár még mi is veszélybe kerülhetünk. 

Igazából pedig: már nyakig abban is voltunk.

Derek mellettem állt, ahogy hallgattuk mi lesz most a teendő. Megtudtuk merre találjuk Aaliyah-t és a gyerekeket, de sürgősen és okosan kellett cselekednünk ahhoz, hogy minden jól menjen. 

- Morgan, vidd magaddal Ginát! - osztogatta a parancsokat Gideon. - Khal, te itt maradsz, innen segítesz nekik!

Biccentettem, de azonnal a társam felé is fordultam, az utasítások után. Már megint terepre küldték nélkülem, ráadásul az egyik lehetséges spionnal karöltve. Felismerhette a félelmet, hisz' azonnal a derekamra csúsztatta a balját, míg jobbját zsebre rakta. Rám mosolygott, a lehető leglazábban még magához képest is. Ismert, hogy mennyire izgultam érte, plusz hogy az idegességem már görcsöt kötött a gyomromban.

- Minden rendben lesz - vigyorgott, mint a tejbetök én pedig megforgattam a szememet. - Vigyázok magamra, megígérem. Ráadásul még te is duruzsolsz, majd a fülembe. Nem lesz itten  semmi baj. 

Rábólintottam, ő nyomott egy hosszú puszit a homlokomra mielőtt elengedett volna és Sanchezzel elindult volna a tetőre.

Semmi jó érzésem nem volt ezzel az akcióval kapcsolatban. 

Fél óra telhetett el, a gyomorgörcsöm pedig még mindig nem enyhült. Spencer átvállalta tőlem az irányításukat - én nem tudtam volna ésszerűen gondolkodni. Elutasítottam a felszereléseket is, hogy halljam mi történik. Csak a hőkamera képét figyeltem bambán. Egészen addig úgy, amíg meg nem láttam, hogy Gina fegyvert nem fog Derek fejéhez. 

Tévedtünk volna? 

A félelmem felrázott, a kezeim kórosan remegni kezdtek. Teljesen leblokkoltam, de nem úgy mint a múltkor. Egy dolog forgott az agyamban, ami miatt félmosolyra húztam az ajkaimat.

Tudtam valamit, amit ti nem. 

George Orwell azt mondta: "Ha mindenki hazudik körülöttünk, az igaz mondás forradalmi cselekedetnek számít."