K h a l e e s i   J o n e s 

××××××

Megmerevedtem és döbbenten néztem a főnökünk szemébe. Ő csak ugyanolyan arccal bámult vissza rám, kifejezéstelenül, majd Derekre vezette a tekintetét, aki nevetve lépett ki. Követtem, de nem tudtam mosolyogni. Ő is elkapta a pillantását a rangidős profilozónak, de meghagyta az arcán vigyorát. Nem is színlelte - meglehetősen igazi volt. Gyorsan üdvözölte Jasont, én is intettem neki és kiléptünk a hotelből. Egy zöld és egy piros hétköznapi autó felé vettük az irányt. A sötétben már ott csücsült Reid az anyósülésén, aki vidáman integetett nekem egyet. Mi történt vele? Morgan megpörgette az ujján a slusszkulcsot, lenyomta a gombot, mire felvillantak a vérszínű járgány első lámpái. 

Biztosítottuk a két kollégánkat, hogy ha netalán bármi történne hívni fogjuk őket és utána elkapjuk Tommy-t. Azután elhajtottunk és leparkoltunk egy kertes ház előtt. Percek óta ültünk ott néma csendben, én teljesen hátradőltem az ülésben és napszemüveggel az orromon bambultam kifelé a szélvédőn. A társam nagy valószínűséggel nem tudtam mivel lefoglalni magát, ezért folyamatosan a középső tükröt állítgatta. 

- Már fél tizenegy van - sóhajtotta, akkor nem is annyira percek voltak azok, sokkal inkább órák. 

- Csak annyit mondott, hogy holnap, nem azt, hogy még délelőtt - válaszoltam lustán és éreztem, hogy a tarkóm rettentően vizes már, hatalmas kánikulának éltem meg azt az alig harminc fokot. 

- Khal a fickó elég sok időt tölt a helyszínen - fordult felém. - Órákat. Délelőtt kell csinálnia. 

Kissé felemelkedve hátrapillantottam, sehol senkit nem láttam, ezért fáradtan a melegtől visszacsúsztam az ülésben eddigi helyemre.

- Biztos, hogy ez a jó hely? 

- Ez a környék legfontosabb útvonala, három áldozat erre lakott - magyarázta, ahogy a kormányon dobolt az ujjaival. 

- Igen, de ez azt is jelentheti, hogy ezen a környéken végzett is. 

- Vagy, hogy ezt nagyon jól ismeri - vetette ellen. 

- Biztonságban érzi magát - biccentettem rá, már-már rámondtam, hogy nyert.

- Két másik áldozata viszont innen több, mint egy mérföldre lakott - csak egy halk 'igen'-t mormogtam rá, mire ő aprócska dühvel ráütött a kormányra. - Utálom, hogy nincs semmi tervünk! Egy tűt keresünk a szénakazalban. 

- Sokkal inkább egy tűt keresünk egy halom tű között - bágyadtan megroppantottam a hátam, ami görcsölve fájt. 

- Mi? 

- A legegyszerűbb magyarázat az, hogy egy tű nem hasonlít a szénára - vontam meg a vállamat, mire megejtett egy rövid nevetést. 

- Értem - fordult vissza az utca felé. - Amit mi keresünk, az nem tűnik fel. 

×××

Kilöktem a saját oldalam ajtaját, azzal a lendülettel becsaptam és már az ajtó felé is vettem az irányt. Muszáj volt tartanom az iramot, Derek gyors tempót diktált, szabályosan futott a bejáratig. Még bent se volt, de már belekezdett.

- FBI - mutatta fel a jelvényét, vele egyetemben én is a fiú orra elé tartottam. - Tudnunk kell, hol van az egyik szerelőjük. 

- FBI?

- Hol vannak a szerelőik? - vontam fel a szemöldökömet. 

- Terepen dolgoznak, hölgyem - dadogta.

- Haver! - Morgan türelmetlenül csapott a pultra. - Megmondod nekünk hol van Franklin Graney, de most rögtön!

×××

Rose Kennedy azt mondta: "A madarak énekelnek vihar után, az emberek miért nem tudnak örülni annak a napsütésnek, ami nekik jut?"

Némán figyeltem a velem szemben ülő Dereket. Nyugodtan szuszogott, teljesen elsimultak a vonásai és nem ráncolták össze a gondok. Lehunytam a szemeimet, de a mosoly az arcomra fagyott, amit az ügy megoldása és az előbbi látvány okozott. De nem tudtam aludni, azonnal felpattantak a szemeim és a táskámra csúsztak az ujjaim. Kitapintottam a nem túl terjedelmes csomagocskát és elmosolyodtam. Előhúztam és végigsimítottam a papíron, amibe hatalmas kézügyességemnek hála, nagy szenvedések árán beburkoltam. Sóhajtva felemelkedtem és a Gideon mellett ülő Spencer felé vettem az utamat. 

- Hé - tettem a vállára a kezemet. - Bocsánat a zavarásért - Gideon csak legyintett, a fiatal doktor pedig érdeklődően pislogtam fel rá. - Akkor - nyújtottam felé a kis tárgyat -, boldog születésnapot!

- Ó - hökkent meg, de elvette. - Köszönöm szépen! 

- Remélem tetszik - magyaráztam, ahogy bontogatni kezdte. - Nem tudom szereted-e, de ha nem szólj és visszacseréljük. 

- Edgar Allan Poe válogatott művei - simított végig a borítón. - Díszkötéses kiadás. Khal, ez egy vagyon! 

- Igazából nem - vontam meg a vállamat. - És ha már nem tudtam a szülinapodról, öcsi, ennyi a legkevesebb. Nyisd ki!

Összeráncolt szemöldökkel nyitotta fel a kötetet és felnevetett, mikor meglátta az első üres oldalra firkantott betűimet. Szélesen vigyorogva nézett fel rám, felállva - nagy meglepődésemre - megölelt és gyorsan elmormogta, hogy most már megy JJ-hez. Utána néztem és csak somolyogni tudtam, ahogy a zseni lehuppan a szőkeséggel szemben. 

- Mit írtál neki?- a profilozók ászának hangjára megfordultam és leültem vele szembe. - Nagyon felvidította, valami találó lehetett. 

- Ezek szerint az is volt - előredőltem és szórakozottan léptem egyet a fehér bábuval. - "Dr. Spence-nek, aki egyáltalán nem fura. Remélem még sok időm lesz ezt elmondani neked. Sok szeretettel, Khal" - felszisszentem, mikor a főnököm kiütötte a bal bástyámat. 

- Érdekes. Miért pont ez?

- Mikor elsőnek találkoztunk, meglepően nyitott volt - magyaráztam, ahogy levettem az utolsó huszárját. - Haza akart vinni és azt kérte, hogy mondjam, hogy nem fura. Ennyi a jelentése csak. 

- De a kölyöknek sokat jelent - várakozóan néztem rá, hogy lépjen, de nem tette. Csak összehúzott szemöldökkel figyelt és igyekeztem én is kifejezéstelenül visszanézni rá. - Kedvelnek téged, Khal - tudtam mire céloz. Látott minket Derekkel és emiatt a zavarom még mindig ott volt. Mégis itt ültem vele szemben és nem tettem semmi az ellen, hogy elkapjam a pillantásomat, mereven álltam az övét annak ellenére, hogy az arcom zavaróan vörösödni kezdett. - És ezzel nincs gond. Fiatalok vagytok, akiknek szükségük van egymásra. 

- Jason...

- Az én számon lakat van - egyértelműen látszódhatott a döbbenetem, mert csak röviden elvihogta magát. - Csak a munkátokat ne zavarja - megpróbálta teljesen szigorúan kiejtenie a szavait, de száz százalékosan nem jött össze. - Jó, ne túlságosan.

Mindketten nevettünk, de ettől függetlenül rábólintottam a dolgokra és biztosítottam róla, hogy a kettőnk kapcsolata nem fog zavarni semmit sem. Teljesen hittem benne és tudtam, hogy ő is.

Hogy mekkorát tévedtünk akkor.