D e r e k   M o r g a n

××××××

Zavarodottan nyomkodtam a mobilomat, újra és újra rányomtam a lány névjegyére, de nem volt meg bennem az a bizonyos kurázsi, hogy felhívjam. Rosszul éreztem magamat és úgy gondoltam, soha többé nem tudok a szemébe nézni szégyenérzet nélkül. Egy darabig. Talán tíz perc telhetett el, mikor rászántam magamat és lenyomtam a felfordított telefont ábrázoló gombra.

Vártam, a búgó tárcsahang több száz borzongást küldött végig a gerincemen. Mint egy tizenéves tini lány, aki azért izgul, mert a középiskola nagymenőjének nem fog bejönni. Másfél perc elteltével kisípolt, és a fiatal nő hangja betöltötte az agyamat. 

- Khaleesi Jones-t hívtad, ha nem vettem fel nem érek rá vagy semmi kedvem nincs hozzád szólni. A dolgodat tudod, sípszó után mondd amit akartál! Ha det bra*! - a hangszálai melódiája vidáman hatott, szóval eléggé régi felvétel lehetett.

A szavak útnak indultak belőlem az éles hang után és csak beszéltem, esedeztem a bocsánatáért és vagy százszor elmondtam mekkora seggfej voltam.

Ezt két nap alatt eljátszottam tizenhatszor. Egyszer sem hívott vissza.

××××

K h a l e e s i   J o n e s

××××××

Az utolsó pár métert végképp megfeszítve minden izmomat futottam le. Az izzadság hol vékonyabb, hol vastagabb rétegekbe fedte a testemet. A lófarokba fogott hajam vadul csapkodta az arcomat. Dühös voltam, szörnyen zaklatott. Két napja már, hogy órákig futkorászok fel-alá Quanticóban, hogy levezessem a feszültségemet: de semmi. 

Azt se tudtam eldönteni szerda óta, hogy mi zavar jobban: hogy egy ennyire idiótával vagyok összezárva vagy az, hogy konkrétan a semmire féltékenykedik? Meg igazán, mi okból is? Hiszen, én csak a "deszka új csaj" vagyok - hogy a szavaival éljek. Enyhén pihegve nyitottam az épület hatalmas, sötét ajtaját. A váróhelyiség most sugárzó fényárban úszott, az őszülő nő éppen elhúzta a sötét függönyöket, a hatalmas ablakok elől. 

- Á, jó reggelt! - üdvözölt, ahogy összecsapva a tenyereit, visszasietett a pult mögé. - Már megint? - sóhajtott fel.

- Valahogy ki kell kapcsolnom, Gloria - tettem a derekamra a kezeimet. - Hogy s mint így korán?

- Én jól vagyok, szívem - rázta a fejét, ahogy lehuppantam az irodai székébe. - De az sokkal inkább zavar, hogy mi van veled mostanában. 

- Munkahelyi feszültség - söpörtem ki egy tincset a szememből, ahogy a mellkasom még mindig szaporán emelkedett és süllyedt. - De hát, így jár az aki huszonöt évesen FBI ügynöknek áll. Minden esetre, örültem a találkozásnak. Majd még találkozunk! - indultam neki kocogva a lépcsőknek.

- Nem szabadna magadban tartanod, Khal! - szólt még utánam, de csak legyintettem neki. 

Ha eddig nem rogytam bele, ezután se fogok. Azt a két fordulót és a lakásomig tartó rövid folyosó szakaszt lassan, de kellő ritmussal futva tettem meg. Az ajtó nyitva volt, becsaptam magam mögött és lerúgtam az edzőcipőmet. 

- Kyle, megjöttem! - tudtam, hogy ébren van, meghagytam neki kis cetlin míg aludt, hogy indítson egy mosást, ha megteszi. A mosógép dobjában halkan csörögtek a cipzáros felsők vagy akármik, mikor benéztem a fürdőszobába. - Kyle? - húztam le a melegítőfelsőm cipzárját és ledobtam a szennyes kosár tetejére. A zöld toppot lentebb húztam, de még így is látszódott az ősrégi sebhely a köldököm mellett. A nappaliba lépve döbbenten konstatáltam, hogy a bátyám viszont nem volt egyedül. - Hotch? - nyögtem ki tompán, és azonnal elszégyelltem magamat, hogy eléggé hiányos öltözetben állok a fiatalabbik főnököm előtt. 

- Khal - állt fel, én pedig már-már ösztönösen összefontam a karjaimat a mellkasom előtt. - Nem vetted fel, így gondoltam megkereslek. Ügyünk van - nem köntörfalazott, belecsapott. 

- Megbocsátanál egy tíz-tizenöt percre? - emeltem meg a szemöldökömet. - Eléggé nem úgy nézek ki, mint egy munkára kész ügynök - biccentett megértésképpen. - Addig kávé, tea vagy akármi? Kyle, légyszíves - rebegtettem meg a pilláimat 

Ő is bólintott, én pedig berontottam a szobámba, kihúztam a gardróbomból két fogast és elsiettem a fürdő felé. Gyorsan kulcsra zártam magam után, ledobáltam magamról a futáshoz használt szettemet és beálltam a zuhany alá. A hajamat gyorsan felkontyoltam a fejem tetejére, mielőtt megeresztettem volna a vizet. A hideg cseppektől ezernyi libabőr jelent meg a bőrömön, de inkább tusoltam egy kevésbé kellemes hőmérséklettel, mintsem hogy aztán ugyanolyan bágyadt legyek. Ez legalább felébresztett. 

Nem húztam az időt, villámsebességgel oldottam meg mindent. Tíz perc elteltével már a nadrágomat rángattam magamra, szabályosan és gyors ujjakkal végiggomboltam a fekete-fehér ingemet. A hajamat gyorsan lebontottam, és nekiestem a fésűmmel. Nem igazán kíméltem, ahogy a hajhagymáim vadul sikoltoztak. Gyorsan előre vettem a két vállamra, és felhúztam a fehér blézeremet. Többé-kevésbé hivatalosan néztem ki. 

Kinyitottam az ajtót, a szobámba siettem a táskámért és a készenléti bőröndömhöz. A bátyám gyorsan megölelt és elmondta a szokásos nagy tesós beszédét, majd Hotchner ügynökkel az oldalamon robogtam le a kikopott kőfokokon. 

×××

Mikor beléptünk a többiek a sötét faasztal körül ültek, és helyszíne fotókat nézegettek a palm beach-i esetünkről. Gideon lerakta a kezében tartott köteget, és feszülten nézett végig a másik két férfin.

- Csőbombák - jelentette ki és várta a további megjegyzéseket.

- Kartondobozokban - ettől a hangtól azonnal elkomorodott az agyam. - Csomagbomba. 

- Postán küldték?

- Nem - rázta a fejét az afroamerikai férfi. - A másik képen a bomba kapcsolója látható. Mindkettőnél ugyanaz a mechanizmus, higannyal aktiválódik. 

- Ez mit jelent? - fordultam a doktor felé. 

Derek felkapta a fejét, és rám mosolygott. Én csak unott arckifejezéssel néztem vissza rá, mire beszívott alsó ajakkal lehajtotta a fejét. 

- A higannyal teli hajlított cső mindkét vége a detonátorhoz kapcsolódik - kezdett bele Spencer, ahogy felém mutatta az egyik képet, és tolla hegyével azon mutogatott. - Elég csak megdönteni a csomagot és felrobban.

- Akkor postán egyértelműen nem küldhették - ráztam a fejemet, előkotorva a jegyzetfüzetemet. - A robbantó maga vitte ki az áldozatokhoz - a néger pasas biccentett, ahogy belekortyolt a kávéjába. - Fura módja lenne egy terrorista akcióhoz. Ennyi fáradtság néhány halottért. Nem kellene terrorriadót hirdetni. Kitörne a pánik - pillantottam Jason felé, aki helyeslően intett.

- Ráharaptak - sietett be JJ. Térdig érő, sötét szoknyája lebegett utána. - Ez egy helyi csatorna, de mindenki átvette - kezdte sorolni, de a felét nem értettem a hadarásától. 

- Ennyit a pánikkeltésről. 

- Ha belügy nem hirdet terrorriadót, erőtlennek tűnnek - rázta a fejét a rangidős profilozó.

- Értesítsd őket, hogy mindenhol lemegy az adás - kérte Aaron a szőke nőt. 

Ahogy figyelmesen követtem a híradást, iszonyatosan megijedtem, mikor a háttérben ismét felrobbant egy bomba. A tollam földön kötött ki, én meg kimeresztett szemekkel néztem a mellettem ülő Reidre. Ő csak felkaptam az íróeszközömet, és visszanyújtotta egy halovány félmosoly kíséretében. 

×××

- Mehetünk, igaz? - pillantott rám a doktor, mielőtt biccentettem. 

Épp indultunk volna, mikor a társam megszólított. Kelletlenül visszafordultam Derek felé, és felvontam a szemöldökömet.

- Szóval, én itt maradok Quanticóba megvizsgálni a bomba maradványait. Neked is kellene - kezdte, de közbevágtam. 

- Menni akarok - folytatta volna, de megelőztem. - Te dolgoztál a robbantásiakkal, de én csak a dilis, deszka új csaj vagyok Alaszkából, szóval én igenis elmegyek Palm Beach-re. Bocsáss meg, Morgan, de a karrierem sokkal fontosabb, mint a hisztizésedet hallgatnom - bukott ki belőlem, ő meg csak csendben hallgatta a szóáradásomat. - Gyerünk, Spencer, ne várassuk meg a többieket. 

Egy utolsó 'ez van' pillantást vetettem a sötét bőrű férfi felé, majd behúztam magam után az ajtón. A fiatal kollégám nem kérdezett semmit, csak némán törte velem a métereket a magángép felé. Legalább még pár napot eltölthetek, Derek Morgan nélkül. És nekem most ez számított leginkább. 

* : viszlát, norvégul