Slenderman x Reader
2.rész

Csenuko_senpai kérésére. 💕

(N) - Neved

18 éves vagy

Eltévedve 2. rész

~°~

Nem is tudod már, hogy hány éve vagy egy házban ezzel az ismeretlen alakkal. Annyira emlékszel csak, hogy 8 éves korod után valahogy ide csöppentél.
Egy házban élsz most vele, pont úgy mint a szüleiddel elötte. Emlékszel mindenre, de valamiért nem úgy fogtad fel a dolgokat ahogy igazán történtek.
Elfogadtad, hogy Slanderman csápjai köré kerültél, ezért csak együtt éltél vele.
Azonban nem tűnt olyan egyszerűnek az ott lét, hiába volt veled a Slanderman a lehető legkedvesebb.

A ház amiben voltatok igaz, hogy az erdő közepén volt mégis benne teljesmértékig tisztaság uralkodott, ami kicsit furcsa a ház urát nézve.
Volt a házban egy szoba, amely mindig zárva volt és sose mehettél be.
Slanderman egyszer azon kapott rajta, azt a bizonyos ajtót próbáltad kinyitni, mire ő nagyon dühös lett és szobafogságot adott neked.
A konyha hűtője telis tele volt gyerek rajzokkal, rajta egy boldog családdal és az erdővel. Mindig reménykedtél, hogy egyszer a te rajzod is felkerül a hűtőre, hisz a kisgyerekeknek ez amolyan trófea, nyeremény.
Kissebb korodban főzni próbáltál ami végül egy teljes káoszba fordult, de Ő segített neked, azonban végül nem mutat semmilyen törődést feléd. Összességében az érzéseid hullámvasútként emelkedtek meg a jó lét irányába majd zuhant le hirtelen a mély depresszióba. A hirtelen törődések majd elutasítások nagyon fájdalmasak lehetnek egy gyermek számára és ezt te is megtapasztaltad.
Sokat voltál egyedül is e miatt, ami szintén nem tesz jót. Ezen egyedélül létek olyan dolgokat szült meg a sötétségel karöltve amelyekre gondolni sem mertél volna soha.

Próbáltál mindig a Slanderman kedvében járni, azonban ő csak a jelenlétedet fogadta el, nem pedig úgy mint a "gyermeke".
Ez pedig nagyon rosszul érintett téged. Beakartad neki bizonyítani, hogy létezel, világgá üvölteni, hogy ő az Apád, hogy figyeljen rád. És bár tudtad, hogy az a módszer amit választottál elég egyszerű semmiségnek hangzik, mégis elképzelni nem tudtad, hogy milyen radikális következményei lesznek.

Igaz, hogy már felnőtt lettél ennyi év alatt, azonban sose hagytál fel azzal a céllal, hogy bizonyíts, mégha "gyerekesen" is.

~

A nap már javába lement, Slenderman ilyenkor szokott haza menni. Bár nincs munkahelye, a gyerekek és a túrázók ijesztése az egyik kedvenc hobbia. Mára nem volt semmi dolga, ha meg valaki az erdőben kószál és letépi az egyik darab papírt, akkor azt úgyis érzékeli. Haza esve nem várta más mint te és a csend. A szobádból kiszűrődő fény arra engedte következtetni, hogy megakartad várni míg haza ér, és ezt nagyon szerette. Igaz, mégha sokszor nem mutatja ki feléd a szeretetét attól függetlenül ő minden áron megvédene téged. Gyermekeként tekint téged, bár nehéz kimutatnia, és nem is meri, hisz a lányát is elveszítette. Így úgy tartja, hogy távolságot tartva mégha nem is egészséges, de családi légkört tudott kialakítani. Bár valamit változtatni akart ezen.
Végigmenve a folyón Slenderman-t megállásra kényszerítette valami a konyhában. Behajolva érzett valami furcsa ismeretlen jelenlétet, de nem tudta pontosan hol. Végignézve a konyha minden egyes zeg zugát nem talált semmit. Úgy gondolta, hogy biztos csak túlreagálta az egészet. Megindult a konyha ajtaja felé, azonban a mellette lévő hűtő valami színes dolgot tartott magán.
Slenderman gyors odakapta a fejét, lehajolva ahoz a színes tárgyhoz észrevette, hogy a lánya fekete-fehér rajzai között egy színes bújik meg a tetején. A képen ő volt látható és a kezét pedig te fogtad, háttéren a házzal és a színes fenyvesekkel.

Hirtelen Slenderman megrándult, az első dolog ami szembe tűnt neki, hogy színes, ami teljesen eltér a ház színeitől. A lánya rajzain van, a hűtőn, megszégyenítve azokat. Isten irgalmazzon azon túrsitáknak is akik egy ujjal is hozzá mernek érni az ő kislánya rajzának, hát még, ha megszégyeníti azokat.
Teste remegni kezdett, csápjai pedig egyessével tűntek elő hirtelen. Gerincét kiropogtatva egyenesedett fel és üvöltötte el magát.

~

A szobádban ültél az ágyon, nem volt kedved semmit sem csinálni. Tudtad, hogy ezzel egy hatalmas nagy mérföldkövet érsz el, de nem gondoltál bele, hogy melyik irányba kanyarodik tovább az utad.

Takaródat jobban magadhoz húztad, amikor hallottad, hogy az ajtó kinyílik. Haza jött a ház ura. Lépteiből következtetni lehetett, hogy merre jár. Ha jól hallottad most megy be a konyhába.
Nem akartad hallani a következményeket, ezért az ablakod felé fordultál, amely nyitva állott. A fenn lévő holdfényt bámultad, amely minden este téged figyelt, az egyetlen fényforrás amely megnyugtatott téged. Szemeid szép lassan elnehezültek és félálomba merültél amikoris hirtelen a föld elkezdett remegni, majd egy velőt rázó ordítás nem követett.
Hát megvan az utad a továbbiakban.

Az ajtódra hirtelen egy hatalmas árnyék vetült majd a réseken keresztül csápok tűntet fel, amelyek egy rántással kitépték az ajtódat falastúl.
Remegve szorítottad magadhoz a takarót és figyelted a porfelhőt. Eme ködből egyszercsak kinyúlt egy kéz amely megtámaszkodott a falon, aztán egy másik amely a plafonba karmolt bele, majd ezt egy fej követett, amely az eddigi hófehér arca helyett egy feketén repedezett kép tűnt fel szemei hófehérek voltak, íriszei éjfeketék, pupillája pedig feketén meredezett rád. Most elsőnek tűntette fel a száját is, amely mintha a képével egybe olvadt tűéles fogai lettek volna. Számodra ijesztőbb volt a testvéreinél is.
Slenderman kiegyenesedett és mély remegő hangol megszólított.

-(N) ~,... FUSS!

Kétszer sem kellett említeni, felkészültél az ilyen adandó alkalmakra és gyorsan az ágyad alatti táskáért nyúltál, amely teli volt hasznos holmikkal, kiugortál az ablakon, majd futni kezdtél arra a helyre amelyet direkt erre terveztél.

~

Az éjszaka csendjét csak az ágak reccsenése töltötte be ahogy rájuk lépsz. Kapkodva vetted a levegőt, nagyon fáradt voltál, de bíztatott a tudat, hogy nem sokára ott vagy.

Aztán egyszer csak dörömbölő hangokat hallottál, tudtad, hogy közeledik, de nem néztél hátra Mindjárt ott vagy!
Slenderman már szószerint a nyakadba volt, csápjával majdnem elért téged amikoris hirtelen irányt váltottál. Slenderman döbbenten nézte, de nem fordított ennek nagyobb figyelmet, és észre sem vette, hogy egy a csápjával elvágott egy madzagot. A magasból hirtelen egy nagy háló esett rá, amelynek a nehezékei fa rönkök voltak. A hirtelen jött "támadástól" Slender a földre rogyott elfedve teljesen a hálóval.
Meghalva a csapda aktivitását visszafordult a teljesen lefagyott Slendermanhez. Tisztában voltál vele, hogy Slenderman egy pillanat alatt szét tudja a szedni a hálót amelyet te szőttél, de visszaakartál nézni rá még utoljára.

-Ne haragudj, de ezt meg kellett tennem. Az én és a te érdekedben.

Majd hátat fordítva tovább futottál az végcélod felé.

És mennyire igazad volt, Slendermanek még csak meg se kell eröltetnie magát, hogy kiszabaduljon a hálóból, azonban abban a pillanatban lefagyott. Rájött, hogy amióta vele élsz csak azt éreztette veled, hogy csak egy baba vagy, aki befoltozza a szívében lévő sebet a múltbéli családjával kapcsolatban. Csak kihasznált téged találkozásotok pillanatában. Nem foglalkozott az érzéseiddel. Nem ismert el téged. És mind erre csak most jött rá. Szörnyen érezte magát. Bántott téged lelkileg és erre soha nem jött rá. Szeretett téged, bár a múlt sebei miatt nem engedte meg magának a ragaszkodást, de most e miatt veszített el téged.
Mindig próbáltál a kedvére tenni, csakhogy egy kis elismerést kapj tőle, azonban ez soha nem történt meg. Mégha a valóságban soha nem mondott neked egyetlen csúnya szót sem mégis, hogy egy szóval sem szólt hozzád többet árt minden ütlegelésnél.
És most itt van. A lelkét nyomó fájdalom miatt megmozdulni is képtelen. Ha lennének szemei már pattakokban folytak volna belőle a könnyei, de ehelyette csak görcsölve rángatózott. Nem mert újra kiabálni veled. Nem mert újra vissza vinni abba a házba, amely mindkettőtöknek szenvedés. Nem merte széjjel szakítani kezed munkáját...

~

Futottál ahogy csak a lábad bírta, mivel tudtad, hogy Slender képes kiszabadulni az általad készített csapdából. Szíved hevesen vert a félelemtől és a futás fájdalmától. Nem szoktál ennyit futni egyszerre így hamar elfáradtál. Lélegzeted szagatott lett, a tüdőd levegőért kiáltott. Már épp feladni készültél, amikoris megláttál egy kis fényt a távolban. A város volt az!
Uticélod elérve loholtál a fény felé, azonban mielött az utcai lámpa fénye alá értél volna, hirtelen megtorpantál.

Te magad sem tudod, hogy miért. Talán a bűntudat, vagy a téged szugeráló szemek lehetnek az okai amelyek a lelkedik hatolnak. Ha most végleg elmennél, talán, helyre jönne minden?
Lassan megfordulva felnéztél az elötted álló férfira, akinek mégha az arca nem is látszik, meglelted rajta a szomorúságot.
Nem szóltatok egy szót sem, de így is megértettétek egymást. Mindketen féltetek és egyikőtök sem akarta, hogy elmenj.

Slanderman előre lépet, ahogy aláért az utcalámpának vállán látható lett a háló, amelyet te készítettél a lelassításához. Köré volt tekerve és a háló teljesen ép volt. Szíved mélyén remélted, hogy ez egy jel lehet.

Ahogy a férfi megállt elötted legugolt a szintedre  és mélyen a szemedbe nézett. Kezeit válladra tette, majd lassan magához ölelt. Minden egyes mozdulata gyengéd volt. Az eddigi agressziójának nyoma sem volt és így teljes mértékben alávetetted magad neki.

-Menjünk haza, csinálok neked vacsorát.

Slanderman felállva lenyúlt a kezedért, majd az erdő sűrűjébe megindult vissza felé.
Hátra nézve még egy utolsó pillantás vetettél az utcai lámpa fénye felé. Nem éreztél megbánást a tetted iránt, és úgy érezted, hogy e tetted után végre változások történhetnek.

《~》

Elnézést a késésért és a $z@r történetért, mostanában eléggé elfoglalt voltam, még a wattpadra sem volt időm. Azonban továbbra is megírom a kéréseket és fogadom is azokat.