Slenderman x reader

(N) - Neved

(BN) - Barátnőd neve

(HSz) - Hajad színe

8 éves vagy

"Eltévedve"

~°~
Ritkán mondok ilyet, de itt tényleg!
Vér veszély!
Csak azért írom most ezt, mert még az írás közben is elkapott egy kis rosszul lét. Mert én egy ilyen Vizuális típus vagyok höhö... Ha te nem vagy az, Irigyellek!

~°~

A te és (BN) csalaládja a mai nap folyamán együtt kirándultak a közeli erdőben. Volt egy kijelölt túra útvonal amin végig haladva elértetek egy kis tisztásra, amelyet hatalmas gyönyörű fenyvesek vettek körül. Nappal az erdő varázslatos hely. A madarak csicseregése. A lágy szellő.
Azonban az éjszaka az erdőben nem éppen a legjobb dolog. A sötétség már magában ijesztő. Erdőben pedig ezek az érzések felerősödnek. Ki tudja mit rejthet a sűrű?
Nem szeretted az ijesztő dolgokat. Azonban a barátnőd annál inkább. Mindenben szinte ellenkező volt a véleményetek, ezért jöttetek ki jól, mert mindenen tudtatok min veszekedni.
Viszont sokszor ez nem volt jó dolog. Főleg ha számodra félelmetes dolgokról volt szó. Ő élt halt az erdőkért, imádta a sötétséget, kalandvágyó volt.
Te viszont jobban élvezted a benti légkört a sötét erdő helyett

A napot nyugvó állapotában eltakarták a hatalmas fekete fenyők amikor megértkeztetek a tisztásra. A szüleitek elküldtek titeket tüzifáért azzal a feltétellel, hogy nem mentek messzire, amire persze egyből rábólintottatok.
Amint az erdőbe értetek (BN) sprintelni kezdett a sűrű felé.

-Hé! (BN) gyere vissza! Nem szabad olyan messzire mennünk! - kezdtél el futni utána.

-Nyugiii (N) csak elindulunk egy kis felfedező útra. Pár perc lesz az egész. - folytatta a futás a lány. Kénytelen voltál követni őt. De lassan már fájni kezdett a lábad így lassan lemaradtál tőle. Látva távolodó alakját úgy hasított beléd a felismerés, hogy kezdesz egyedül lenni.

-(BN)...

Az erdő egyre sűrűbb lett. A fák mintha a szép nyárias külsejüket rideg téliesbe vágták volna, hiába örökzöldek. Fű már nem volt látható, fák hevertek kidőlve minden fele.
Megálltál, mert lábaid már nem bírták tovább. Felnéztél a fák tetejére, de mivel már nem láttad őket így úgy gondoltad, hogy besötétedet.

-(BN)!!

Hideg fuvallat tört be a fák közé, és a sötétség csak jobban a bekerített.
A torkodban lassacskán egy gombóc keletkezett. Tested remegni kezdett. Pánik roham alakult ki nálad. A fák hirtelen magasabbnak tűntek mint a valóságban. És a szédülés is eluralkodott rajtad.

-(B - hirtelen beleütköztél valamibe és így földre huppantál. Fejedet fogva felnéztél az illetőre aki háttal állt neked. - (BN)!! - felpattantál a koszos földről ölelted meg hátulról. Ám ő nem reagált semmit sem. - (BN)? Mi a baj? - a lány egy fa elött állt amire felnézett. Nem tudtatt mire vélni ezt, így fejedet elfordítva néztél arra a pontra ahova a lány nézett.

A fára egy papírlap volt felszegelve amin egy gyerekrajz szerű firka volt. A szélén fekete ceruzával különböző méretű fenyők voltak, a bal felső szélén pedig egy kifli alakú hold volt. Zavarodban felnéztél az égre ahol a fák tetején egy ugyan olyan hold volt található. Vissza néztél a lapra, majd észrevetted, hogy középen egy magas alak van, feke öltönyben, hosszú karral és hosszú lábbal, a feje pedig fehér volt és nem volt arca...
Két oldalán két kislány állt. Az egyiknek a tiéddel egyező (HH) haja volt, a másiknak pedig (BN)hez hasonló haja volt. Azonban a (BN)re hajazó lányt mintha össze firkálták volna, de kiradírozták így csak a nyoma maradt meg.

-(N) - szólított meg (BN) halk nyugodt hangon. - Szerinted is úgy néznek ki mint mi?

Nem válaszoltál, csak a papírlapra bámultál. Valahogy nem tudtad levenni róla a szemed. Körülötted hirtelen mintha minden hangyafocit játszana. Aztán....
.
.
.
Képszakadás.
.
.
.
A következő pillanatban már a szüleitek elött álltatok kezetekben rengeteg tüzifával.
Összezavarodtál. Hogy kerültetek oda??

-Végre itt vagytok! Ugye nem mentetek messzire? Már kezdtünk aggódni. - Összezavarodva néztél a szülőkre. Még mindig nem értesz semmit sem.

-Semmi gond anya, csak kicsit többet akartunk hozni. - szólalt meg melletted barátnőd. Mereven állt az oldaladon, és a hangja is robot szerű volt. Kezdtél megijedni.

Az este további része közted és barátnőd között elég csenses volt. Míg a szülők sütögettek és nevetgéltek te csak az egyik kidőlt fán ültél és próbáltad nem megégetni a szalonnádat, mert a gondolataid nem itt jártak már. Azon elmélkedtél, hogy valyon mi lehetett azon a fán, és hogy került oda. Az erdőt elvileg a túrázókon kívül senki sem használja. Főleg nem azt a sötét elhagyatott helyett. De mivel sose szeretted az ilyeneket ezért inkább annyiban hagytad az egészet csak koncentrálni próbáltál a szalonnádra, hogy oda ne égjen.

Az este lassan éjszakába fordult és már nagyon elfáradtatok így hát mindannyian elmentetek aludni. Te és (BN) egy sátorban aludtatok és téged hamar elnyomott az álom. Amíg egyszercsak arra nem keltél fel, hogy valaki rázogatja a vállad.

-(N)... (N) kellj fel... Kérlek. - barátnőd volt az, és próbált ébresztgetni, amikor meg megfordultál a szemébe nézz megfogta a kezed és próbált kirángatni a hálózsákból. - El kell jönnöd velem. Gyere siess.

-Hova?

-Vissza oda! - hangja egyre inherültebb lett. - Késztetést érzek. Te nem érzed? Mintha húzna magához.

-Túl sok horrort nézel, aludj inkább. - bújtál volna vissza a takaróba, (BN) elvette tőle és kirángatta a sátorból és elosontatok az erdő széléig csendben, nehogy a szülők felébredjenek.
Ott megálva néztetek mélyen a sűrűbe, majd barátnőd mint út törő vágott bele az erdőbe. Te lassan követted a háta mögött, mivel gyorsabban lépkedett mint te. Szinte mintha nem is ő lenne. Elvette az eszét az a darab papír.

-(BN). Miért vagy ilyen? Mi történt? - de válasz nélkül maradtál. - Kérlek válaszolj.

-Csak vissza akarok menni oda. - hangja komor volt.

Utatok további része csendben telt. Csak a sötétségben lévő állatok és a lábatok alatt lévő fák reccsenését lehetett hallani. Körülnézve az erdőben egy nyomasztó érzés kerített téged hatalmába. Árnyakat láttál a fák között, de próbáltad arra fogni, hogy csak fáradt vagy. Hirtelen neki ütköztél az elötted lévő lányba. Elé néztél és ugyan azt a rajzot láttátok amit pár órával ezelött. (BN) vett egy nagy levegőt majd az orrán keresztül kofújta azt. Kezét lassan a papír felé nyújtotta, de lefogtad a csuklóját.

-Nem kéne ezt tenni.

-Miért ne? - fordult feléd a barátnőd sötét tekintettel. - Csak hozzá akarok érni. De mivan ha megakarom tartani? Vagy széttépni? - hangját felemelte, szinte már kiabált a végén.

Egy kicsit megrémísztett ez, hogy kiabál veled. De csak elengedted a kezét és hagytad, hogy leszedje.
Nem habozott sokat mire pipskedve felnyúlt érte és majd egy gyors rántással leszedte, és magához szorította.
Hirtelen a hideg szellő abba maradt és a környékbeli állatok zaja is megszünt. Fülsüketítő csend telepedett rátok. Ijedten néztetek körül, hisz éreztétek, hogy van itt még valaki rajtatok kívűl. Majd ágreccsenések zaja halladszódott mögületek. Szorosan hozzá bújtál barátnődhöz, de ő semmi reakciót nem mutatott, csak abba az irányba nézett ahonnan azok a zajok jöttek és csak ezt a két szót suttogta maga elé
Eljön értünk... Eljön értünk... Eljö-

-Gyerekek! Hát ti mit csináltok itt kin ilyen későn!!! - lépett elétek hirtelen édesanyád, mögötte pedig édesapád és a barátnőd szülei, mire mindketten megrezzentetek és (BN) mintha kiesett volna a transzból.

-Anya?!

-Ha tudnátok hogy aggódtunk értetek! Ezért most szépen összecsomagolunk és most azonnal haza megyünk! - kiabálta el magát a (BN) apukája.

Mindkettőtöket karon ragadtak és a visszafelé vezető úton csak azt hallgattátok ahogy kiabálnak veletek. Nagyon rosszul érezted magad, nem értetted, mi történt veled. Hiába kiabálták le per pillanat a fejed, számodra nem számított semmit, a hangok nem jutottak el a tudatodik. Mégha túlságosan féltél az ilyen dolgoktól, nem hittél bennük. De ki tenne ki gyerek rajzokat az erdő közepébe? Talán mégis van valami az erdőben?
A

mint vissza értetek a szüleitek leraktak titeket a tűz mellé, hogy szem elött legyetek.

-Szégyelhetnétek magatok! - Ide jövünk táborozni erre éjszaka elmentek kóborolni! - Mi lett volna ha nem mi találunk rátok!? - ehez és ehez hasonló dolgokat vágtak a fejetekhez, de nem érdekelt titeket. A lábaidat mellkasodhoz húztad és magadhoz ölelve hajtottad fejedet a térdedre, úgy nézted a tűz varázsát. Egy véletlen pillatban a jobb oldaladon űlő barátnődre pillantottál aki csak kinyújtott lábbal ül kezében a rajzal. Megszállottan figyelte a képet. Épp kérdezni akartál tőle valamit amikor ia édesapád felkapott és még mindig szidva téged rakott be a kocsi hátsó űlésére. Pár mérges pillanatást vetett rád minközben a becsatolta a biztonsági övedet, majd rád vágta az ajtót.
Épp melletted állt meg barátnőd és anyukája. (BN) raplizva állt meg, mire az édesanyja üvöltözni kezdett vele.

-Nem tudod felfogni, hogy hülyeség volt amit csináltatok? Bajotok is eshetett volna!

-De nem lett semmi bajunk! És nem is lett volna, mert Ő megvédett volna minket!! - szájalt vissza barátnőd, mire az anyukája egy értetlen tekintettel reagállt az elöbb elhangzottakra.

-Kicsoda? Ki véd meg titeket kislányom? KI VÉD MEG!?! - hajolt a barátnődhőz majd a vállainál fogva elkezdte rázni.

(BN) szeme kikerekedett, majd olyan halk hangon kezdett el suttogni, amit te a kocsiban ülve is alig hallottál meg.

-Slenderman~

Az anyukája egy pillanatra lesokkolt, mintha tudná miről beszél. - Te teljesen megőrültél! Nem létezik Slanderman ő csak egy kitaláció! És-... Honnam szedted azt a papírt? - mutatott a kezében lévő lapra.

-Ő adta - suttogta újra. Az anyuka bosszúsan kivette a kezéből a lapot mire (BN) őrült módjára kezdett el kiabálni és az édesanyjára mászva próbálta elérni a magasba emelt lapot.

Megelégelve ezt lökte le magáról a lányt majd maga elött szétt tépte azt.
Amint ez megtörtént arca hirtelen eltorzult és vér kezdett csorogni a szájából. Nagyon megijedtél, de nem vetted le a szemed a nőről. Lejjebb vezetted tekinteted és láttad ahogy a melle alatt egy hatalmas éles feke valami szúrta át amit vére vett körül. Az anyuka lenézett rá, majd az a fekete dolog el is tűnt és a földre húlt. Eztán fülsüketítő sikoly vette kezdetét. Nagyon megijedtél, befogtad a füledet és az űlésre feküdve próbáltad kiszűrni a zajokat. A sikoltások nem maradtak abba mellé vérfröccsenés is társult. A félelem a markába kerített és már te is elkezdtél sikítani. Csak azt akartad, hogy vége legyen, majd egyszer csak valaki neki esett a kocsi ablaknak. Összerezzenve, könnyes szemekel fordítottad fejed az ablak felé, hogy egy hatalmas vérfoltot láss és egy kéznyomot.
Majd a sikoltások abba maradtak. Csak a szapora lélegzetedet lehett hallani. Percekig néma csend üllt a tisztásra, de nem mertél kiszállni a kocsiból. Ki tudja ki vagy mi van kinnt. Lábadat magadhoz szorítva feküdtél az űlésen. Könnyáztatta arcodat dörzsölted bele az alattad lévő anyagba. Halk zörgésekre lettél figyelmes a kocsi körül, majd a erdő fái felett lebegő holdsugár amely eddig téged figyelt hirtelen eltakarta valami. Ijedten figyeltél fel az ablakra, amelyet egy valami magas fekete izé takart el. Mintha egy szmokingot viselt volna, de azt vér áztatta. Lassan, hosszú kezét felemlte és a véres ablakra tette, majd lassú mozdulatokkal letörölte róla a vért. Amikor megtisztult az ablak, lehajolt a magasságodra. Benézve az ablakon láttad, hogy az illetőnek nincs arca, csak fehérség az egész feje amit vér foltok szennyeztek. Fejét oldalra döntve integetett be hozzád. Mégha a megjelenése ijesztő is volt, nem érezted, ennek a gesztusnak, hogy gyilkos célja lenne, ígyhát lassan vissza intettél. Majd hirtelen megmozdult az ajtó és kinyitotta az illető.
Nem készültél fel erre így fejed eltakarva kúszált az űlés másik oldalára, hogy minél távolabb legyél tőle. Percekig nem történt semmi. Nem mozdultál se te, se ő. Amikoris mint egy vékonyka karszerű valami csúszott körbe a hasadon és játszi könnyedséggel emelt fel és vitt téged közelebb az illetőhöz, majd ki az autóból. Fejedet majdnem beverted az ajtó tetejébe, amikoris egy kezet éreztél a rajta és úgy emelt tovább egész fel 3 méterre a földtől. Szemedet csukva tartottad, féltél hogyha kinyitod akkor halálra réműlsz a
véres tetemeket látván. Amikor a körülötted lévő izé megállt a mozgásban egy lágy tenyeret éreztél az arcodon. Megijedtél, bár nem nyitottad ki a szemed. Félelmetes volt, de egyben megmyugtató. Eztán egyik kezét a derekad köré, majd a másik a tarkódhoz emelte, és így húzott magához. Fejed a vállán pihent, lábaid a mellkasa körül helyezkedett és lassú mozdulatokkal simogatni kezdte (HH) (HSz) hajad. Ez annyira megnyugtató volt számodra, hogy lassan a szemedet is kinyitottad.

Úgy érezted nagy hiba volt...
Barátnőd anyukája az illető lábai alatt hevertek széjjel szaggatva a felismerhetetlenségig. (BN) apukája fedég fejjel előre volt beesve a tűzrakásba amely még mindig égett és ez át terjedt a testére. Lába hiányoztak keze pesig eldeformálva feküdt a feje felett. Édesanyád testét pedig a másik kocsi szépvédőjén vélted felfedezni, ám feje hiányzott. És a vér lükteteve spriccolt ki a sebből. Majd a ti autótoknál láttad apukádat. Felső testéből szinte semmi nem maradt, gerince szanaszét volt trancsírozva, lábai eldeformáltak voltak. És az egyik keze a kocsitokon pihent. Még halálakor is megakart menteni téged. Barátnődet sehol se láttad, csak reménykedni tudtál, hogy ő elmenekült.

E szörnyű jelenet láttán össze rezzentél, amit a lény is észrevett és szorosabban mégis gyengéden húzott jobban magához. Tested remegni kezdett és a könnyeid is eleredtek. Sose éreztél még ekkora fájdalmat. Ám a lény akibe kapaszkodtál meglepő módon csitítgatni kezdett. Hangja mély volt, kissé rekedtes, ám ez nem meglepő, hisz nincs szája. Keze lassan simított végig a hátadon. Megnyugtató érzés volt ez számodra, ám lassan elengedve téged emelt el annyira magától, hogy szembe nézhess vele, mégha ez lehetetlen is.
Ijedten figyelted mi lesz a következő mozzanata. Ám nem tett semmit. Sírásod lassan abba maradt és csak figyelted az arctalant. Kezed lassan felemelve nyúlták arca felé amelyet ráhelyeztél, ugyan úgy mint ahogy ő tette. Egy kis ideg ott hagytad és végig vezetted tenyered arca minden kis részén. Ahol a szája lenne, ahol a szeme, és az orra. Megálltál ott és egy kis mosolyra húztad a szádat. A lény megbiccentette a fejét, majd az iménti kis valami amiről kiderült, hogy az egyik csápja volt, megfogta a kezed és a másikkal bele helyezett két papírt amik megvoltak tépve. Megfordítottad őket és akkor vetted észre, hogy ezek azok voltak amit (BN) anyukája ketté tépet. A szakítás nyoma a rajzon pont úgy volt, hogy a rád hajazó kislány a magas alakkal egy papír lapon volt, míg a másikon amin a barátnődre emlékeztető lány állt, a másik oldalt maradt. A mosolyod lassan lefagyott az arcodról és felnéztél az alakra, aki csak vállat vont.

-Slender... man? - hangod halk volt és mintha újra a sírás szélénél álltál volna.
Mire ő csak bólintott egyet és újra a vállára vezette a fejedet. Nyakát átölelve néztél oldalra, mire Slanderman lassan megindult az erdő felé, ahonnan ti is eljöttetek.
Szemed már lassan csukódott lefelé amikoris észrevetted barátnőd (HSz) hajtincseit az egyik fánál egy magasságban veled. Szemed majd kiugrott a helyéről amikoris sikerült felfognod, hogy az ott barátnőd feje amely egy késsel van kitüzve, szemei kivoltak vájva, és szája is felvolt vágba. Nyakából patakként csurgott le a vér egészen az alatta heverő testéig amely holtan hevert a földön.
Jobban magadhoz ölelted Slenderman-t aki csak szorosabban ölelt magához. Nem szólt egy szót sem, és ez kicsit megijesztett. Bár érezted, hogy te nem fogsz így járni mint ők. Nem tudtad honnan, csak érezted...

~

Hi.

Terveztem ennek a storynak egy 2. Részt ahol Reader-chan már felnőtt. Ezt az ötletet Slanderman egyik eredet története hozta meg.

Ugye Slenderman-nek többféle eredet története található fenn, és én ebbe a storyba azt a verziót választottam amikor még Slendy-nek családja volt, és ugye Reader-chanről meg a kislánya jut eszébe 👀

Ha szeretnétek, a második részt, jelezzétek :P