Masky x Reader

BenDrownedismylife kérésére! ❤️

N - Neved

Út a szabadságba

~°~

Már 4 napja nem jött haza a férjed és nagyon aggódtál érte.
Mindig is érezted, hogy az általa említett kocsmatúrákon túl van még oka arra, hogy nem jött mindig időben haza. Éjszakánként egyedül aludtál el, és hajnalban arra keltél fel, hogy valaki a fürdőszobában zajong. Ő volt az.
Reggelente mindig reggelivel vártad őt, de ő köszönés nélkül kilépett az ajtón. Nap közben nem keresett téged, csak napnyugta után hívott fel téged, hogy későn jön haza.
Minden. Álló. Nap.
A szíved napról napra egyre kissebb darabokra tört össze. Féltél, hogy tán a férjed megcsal téged. Pedig 8 év ismerettség után azt hitted, kiismerted őt. Életed értelme volt és nagyon féltél, hogy e miatt elveszítheted őt. De most úgy látszik, hogy ez elkerülhetetlen volt. Talán belekeveredett valami rossz ügybe? Vagy valamelyik sikátorban fekszik részegen? Esetleg valakivel megcsalt és elszökött tőled?

Panaszaidat a legjobb barátodnak mesélted el, aki mindig figyelmesen hallgatott téged, és mindig a te pártodat fogta. Fiú létére jobban megtudott nyugtatni, mint egy lány barátod.

-Nyugi, a végére mindig minden helyre jön.

-Hidd el, jobbat érdemelsz nála.

-Ha bármi segítség kell, én itt leszek neked.

Arcodat férjed párnájába temetve engedted ki minden szomorúságodat. Nem magad miatt aggódtál, hogy te mit fogsz ő nélküle kezdeni, hanem, hogy vele mi történhet, ha él még jól van e, merre van, és ha jól van, biztonságban?
Hirtelen kopogtattak az ajtódon. Felnézve az órára pillantattál

02:15

Talán hazatért?
Kipattanva az ágyból nem törődve azzal, hogy pizsamában vagy, egyből lerohantál a bejárati elé amelyet szinte kitéptél a helyéről.

A férjed állt az ajtóban, azonban az arca széjjel volt verve, ruhái sarasak és véresek voltak és ahogy láttad még lehet, hogy a bal karja is eltört.

-Mi történt veled?

-(N), kérlek. Csak pihenjünk le.

-Nem.. Nem! Hol voltál? Elegem van már abból, hogy egy csepp figyelmet sem fordítasz rám! Úgy kezelsz engem mint valami cselédet. De tudod mit?... Még mindig szeretlek...

Megfogva férjed kezét bevezetted az ajtón és bezártad azt. Egy gyors csókot adtál a szájára, amelyet ő azonnal viszonzott, amin te kellemesen meglepődtél.
A kanapé felé vezetted, leültetted, majd elővéve a segély dobozt kezelted a sebeit. Szerencsére a keze nem volt eltörve.
Amíg te kezelted őt, férjed egy pillanatra sem fordította el a tekintetét rólad.

Amint kész lettél felnéztél rá és ő csak egy szerelmes pillantással nézett vissza rád. Szíved kihagyott egy ütemet. Érezted, hogy ezek a sebek amik rajta vannak, a hirtelen indulataid egyszerre úgy éreztették veled, hogy ez egy hatalmas változás lesz a kapcsolatotokban.
Férjed lehajolva hozzá megcsókolt téged, majd felsegítve a közös hálótokba mentetek. A férjed nagykifli alakban ölelt magához és mielött elaldutál volna megnézted a legjobb barátod álltal írt aggódó üzeneteket.

Egy mosollyal az ajkadon ennyit írtál vissza neki:

-Haza jött <3

~

Eltelt 1 hét, és a helyzet hatalmas meglepetésedre megváltozott.
A férjed mindig időben itthon volt. Egy csókkal keltet, amikor meg te vitted az ágyba a reggelit egy csókkal köszönte azt meg.
Minden délelőtt és délután felhívott vagy rádírt, hogy jól vagy e, és, hogy mikor érsz haza.
Elmesélve ezt a legjobb barátodnak megörült a hír hallatán, azonban figyelmeztetett téged, ha bármi baj lépne fel ő segít neked.

Annyira csodálatos volt számodra ez a hét. Mintha egy mesébe illő jelenet lenne.

Egyik este azonban nem jött haza.

Nagyon aggódtál, hogy valami ismét történhetett vele. Aztán eszedbe jutott... Lehet, hogy megint vissza esett. Neeem, az nem lehet...
Hisz ő... Ígérte, hogy megváltozik... Máskülönben miért mondana neked üres szavakat?

Aggódva döltél be az ágyba, és vártad míg a férjed visszatér, azonban az álom elnyomta a szemeid, és elaludtál.

.
.
.

Hangos kopogásra ébredtél fel.

03:00

Talán megint ő jött haza?
Reményekkel telve pattantál ki az ágyból, fel se véve a köntösödet, rohantál az ajtó felé.
Megállva az elött megtorpantál egy pillanatra.
Elfogott téged az aggodalom. Miért kopogna be a saját ajtaján a férjed, ha itthon van. Ráadásul nem is zártad be az ajtót, hátha visszajön.

Kitépve az ajtót a helyéről, az eddig rajtad lévő bizakodó mosoly hirtelen leolvadt.

Az ajtóban egy magas sárga kabátos alak állt. Arcán pedig egy fehér maszkal, amin a szemek a szemöldök és az ajkak feketék voltak.

A hirtelen ért jelenettől lefagytál, azonban a maszkos alak gyengéden félre tolt téged és beinvitálás nélkül belépett a házba.
Úgy ült le a kanapéra, mintha évek óta ez lenne az otthona.
Szemeivel a ház minden egyes centiméterét átvizslatta.
Végigmérte a szemben lévő szekrény minden polcát. A felső polcokon régi tépett borítójú 20 Ft-os könyvek foglaltak a helyet, amelyek alatt pedig egy öreg horgolt kendő volt.
Az alatta lévő polcon a személyes tárgyak és családi képek foglaltak helyet. A maszkos idegen felállt és oda ment hozzájuk.

Zavartan belépkedve a nappaliba láttad, ahogy az idegen a rólad és férjedről készült szegényes keretű esküvői fotót nézegeti, majd letéve azt átballagot a konyhába.
Nagyot nyelve kezeidet mellkasod köré fontad, majd óvatosan követted.

Beérve a konyhába az idegen minden szekrény és polcot átvizsgált, amelyekben hiányos és régies eszközök voltak. A fiókokhoz érve az idegen kihúzta azt, felfedve a késeket, mire te kimeresztett szemekkel figyelted, hogy mit csinál.
Benyúlva a fiókba kotorászni kezdett az evőeszközök között.
Szemed csukva tartottad, hogyha véletlen valmi rosszra készülne, és csak hallgattad az evőeszközök egymáshoz csilingelő hangokat.
Majd a fiók becsukódott és az idegen tovább ment. Lépései minden alkalommal hangosabbak voltak, ahogy közeledett feléd, majd megálva elötted lenézett rád, és szinte a maszkon keresztül érezted ahogy rád fúj aminek enyhe dohány szaga volt. Hozzád nem érve kilépett az ajtón, amelynek a hejét te foglaltad el.
Kifújva a bennt tartott levegőt, tested remegni kezdett a félelemtől, szemed pedig könyekkel telt meg. Félrenézve egy kést pillantottál meg a púlton, amely eddig még nem volt ott.

Belépve a hálószobátokba az idegen csak az ágyat bámulta teljesen mozdulatlanul.
El sem tudtad képzelni, hogy mi járhat ennek az embernek a fejében és, hogy mit keres itt pontosan. Nem tellett sok időbe mire az idegen már a férjed oldali éjjeli szekrényben kutakodott, majd megunva azt hirtelen felált és bevágta az ajtaját.
Felédfordulva, az eddigieknél kicsivel gyorsabb lépésekkel indult meg feléd, majd amint eléd ért hirtelenjében megált. Légzésed teljesen szabálytalan volt, szemeidben a félelem tükröződött vissza, arcod pedig csillogott az izzadságtól.

Az idegen fejét félrebillentve lenézett kettőtök közé, és kimért mozdulatokkal kivette a köztetek lévő konyhai kést, amelyet felé tartottál.
Majd összeestél a remegéstől, magadban már elkönyvelted a halálod. Azonban az idegen a kést elrejtve félrtolt téged és kiment a szobábol. Te csak a helyeden álltál lefagyva és csak akkor eszméltél fel, amikor a bejárati ajtó becsapódott, és már semmilyen lépés zaj nem hallatszott a lakásban.

Aznap este nem aludtál.

~

-Elhiszed ezt nekem?

-Eléggé durva ilyet hallani. Az éjszaka közepén valaki kopogtat az ajtódon és az nem a férjed. Az idegen egy fehér fekete maszkot viselt, majd szorgosan végig nézett a házatokban és, amikor felbátorodtál, hogy megvéded magad az idegen kiszedte a kést a kezedből és elment?

Te sűrűn bólogattál.

A szemben ülő legjobb barátod csak a kávéját kortyolgatta.

-Hihetetlen egy story...

-Szóval azt akarod mondani, hogy nem hiszel nekem?

-Nem erről van szó. Csak... Hogyis mondjam,... Inkább aggódok.

-Tim... Kérlek ne kezelj te is úgy engem mint a férjem. Azt hiszi Őrült vagyok! - hangodat véletlen felemelve a kávézóban űlők mind felétek pillantottak.

Tim barátod aggódva nézett rád és felálva simított végig a válladon, majd a pincérnek otthagyva egy kis borravalót kimentetek a kávézóbol.
A piros kockás ingű barátod szorosan magához ölelve ballagott tovább veled az utcán.

-Nem, nem nézlek őrültnek. Tudod jól, hogy legjobb barátok vagyunk. Sose voltál számomra furcsa, őrült személy. És nem is engedted, hogy befejezzem a mondatom. Azt akartam mondani, hogy hihetetlen egy story, de tőled elhiszem ezt. Csak nyugalom, rendben?

Minden helyre fog jönni, megígérem.

~

Harmadik napja alszol egyedül az ágyadban. Már annyira hozzá szoktál az egyedülléthez, hogy fel sem tűnik neked. Azonban még mindig nem érted, hogy miért te vagy az akivel mindez történik.  Mindennél jobban szeretted őt. Annyi mindent megadtál már neki. Mindig mindent elnéztél neki, támogadtad őt, és segítettél neki, jutalmul pedig semmit sem kapsz.
Sose merted ezt a szemébe mondani, mert féltél, hogy elhagy téged. De eldöntötted, ha újra megjelenik, akkor kendőzetlenül mindent elmondasz neki.

Szemeidben könnyek gyűltek össze, ahogy vissza emlékeztél arra az időre amikor megismerted. Mindig boldogok voltatok, de valamiért úgy érzed, hogy az a mosoly amely akkor megtalálható volt az arcán az csak kamu volt. Kihasználva érzed magad, és ilyenkor csak Tim tud rajtad segíteni... Tim... Mi lehet vele? Nagyon sok időt töltesz vele, és a közeledben mindig mosolyogva látod. Nagyon szereted őt...
Tán lehet, hogy jobban is mint a férjed.

Gondolataidat a bejárati ajtó kopogása zavarta meg, lemenve az ajtóhoz aggódva álltál elötte.
Ki lehet a túl oldalt? Megint a férjed? Vagy az az idegen maszkos alak?
Akárhogy is legyen, ma véget vetsz mindennek.

Határozottan megragadva a kilincset kinyitottad az ajtót. Az elötted lévő látvány teljesen lesokkolt.
Az ajtóban az a bizonyos maszkos idegen állt, aki a férjedet magához szorítva a nyakát szorongatta. Az idegen egy fejjel magasabb volt mint a párod, aki így szerencsétlen módon kapkodott az életéért.
A férjed amint észrevette jelenléted elhaló hangon segítségért "kiáltozott", de te nem csináltál semmit.

A maszkos alak mint múltkor megint félretolt téged, és lassan bemenve a nappaliba ledobta a férjedet a kanapéra, majd megindult a konyha felé.
A férjed amint földet ért feltápászkodva ment oda hozzád és kétségbeesett hangon  szólítgatni kezdett.

-(N), kérlek, figyelj! (N)! El kell tűnnünk innen, ez nem játék! Az életünk veszélyben van! - te nem reagálva csak elbanbúlva meredtél egy irányba és lesokkolva gondolkodtál a most történteken.

Mi köze lehet a két férfinak egymáshoz?

Férjedet elrántva tőled a Maszkos idegen egy ragasztószallaggal hátrafogva megkötötte kezeit és lábait, majd leültette a kanapéra.
Eztán feléd fordulva csökkentett a köztetek lévő távolságon.
Egyáltalán nem féltél... Valami azt súgta, hogy nem kell félned.

Az idegen eléd érve jobbját feléd nyújtva fogadtad el azt, majd elvezetett téged a kanapé mellett fotelba, hogy üllj le, míg ő a dohányzó asztalt arrébtolva megállt közted és a férjed között.

-(N) - egy mély rekedtes eltorzult hang szólított meg téged. Valahonnan nagyon ismerős volt. Felnézve a maszkos idegenre folytatta monológját. - Látom rajtad, hogy szenvedsz... Sose késő változtatnod. Folyton folyvást elnézed a férjed bűneit, és mégcsak egy köszönömmel sem hálálja meg. Azt hiszed, hogy az emberek jók és képesek megváltozni, de sose változnak, amit te látsz csak egy álarc, épp mint ez - mondta, majd a fején lévő maszkot megkopogtatta, majd a férjed felé mutatott - Nézz rá, teljesen elcsavarta a fejed, kihasznál téged, olyan dolgokat tesz, amire te nem is gondolná-

-Ne hallgass rá (Nev- - a maszkos idegen egy jól irányzott ütéssel pofán vágta a férjed amibe te is megijedtél.

-KUSS LEGYEN! - majd ismét feléd fordult. - A kedves férjed olyan szereket használ amiket nem szabadna... Most is abban az állapotban van. Egy ideig nekem dolgozott, de elszaladt vele a ló. Mindvégig tudtam, hogy családos ember, és tudod - zsebéből lassan előhúzta azt a konyhakést, amivel a múltkor le akartad őt szúrni, és elkezdett játszani az élivel - Nagyon csalódott vagyok. Egy olyan alja ember mint ő képes volt hazudni egy olyan teremtménynek mint a felesége. Aki mindennél jobban szerette őt, aki annyi mindent megadott neki. Mindig mindent elnézett neki, támogatta őt, és segített neki, jutalmul pedig semmit sem kap. Nem gondolod, hogy ez igazságtalan? (N)

Te csak remegve figyelted férjed könnyes szemeit, és mintha valami átkapcsolt volna benned. Lassan bólintottál egyet mire a maszkos alak közeledve feléd felállított, majd maga elé tolva a kést belehelyezte a kezeid közé, amivel ő is rámarkolt.

-Miért nem teszel az ügy érdekében? Nem ezt akartad? Hogy megszabadulj a tehertől? Nem az minden vágyad?

Férjed sűrűn rázta a fejét és kiabálva próbált téged megállítani, ám neked csak tátogásnak tűnt. Semmit sem hallottál tőle.

Felé lépdelve észre sem vetted, hogy kezed lassan a magasba emelkedik. Egész végig férjed síró arcát vizslattad, majd egyik pillanatról a másik kezeid leengedted egyenes feléje.

~

Egy kocsi anyósülésén ébredtél fel. Kinézve az ablakon sötét volt és csak az utca lámpái világítottak be. Lenézve a műszerfalra egy fehér fekete maszkot véltél felfedezni, amely eddig az ismeretlenen volt rajta. Balra elpillantva megláttad őt.

-Tim... - hangod halk volt és fáradt, az említett személy mégis meghallotta és aggódva figyelt le rád.

-(N)... Jól vagy?

-Te voltál mindvégig?

Tim továbbra is csak az utat figyelte, és nem válaszolt a kérdésedre.

-Figyelj, (N), tudom, hogy nehéz elhinned ezt, és tudom, hogy most csalódtál bennem azért, hogy mibe vagyok benne, de megígérhetem, hogy téged nem fo-

-Köszönöm Tim. - Tim elnémúlt, majd feléd pillantott.

Egy mosolyt vélt felfedezni az ajkaidon. Egy olyan mosolyt, amelyet évek óta nem látott rajtad. Belül büszkeséggel töltötte el az a tudat, hogy az örömöt Ő tudta neked okozni, és szíve megfájdult, hogy ilyen dolgokon kellett keresztülmenned.

-Neked bármit (N)... Tudod, hogy szeretlek.