Laughing Jack x Reader
2.rész

sukunakozepsoujja kérésére❤️

N - Neved

Kuloultrofóbia
Folytatása

~

Jack egy a környéketek közelében lévő sűrű erdő közepén fekvű hatalmas kastélyba vitt téged, amelyet még sohasem láttál, hiába jártad kötelező módon az erdőt Isaacal, amikor kissebbek voltatok.
És erről eszedbe jutott ő. Vajon megtalálták a holtestét a házában, vele együtt pedig minden emberi maradványt? Erről tipped sincs, hisz a szomszédokat nem nagyon érdekelte, hogy mi lehet a fiúval. Ha meg valakinek fel is tűnt a hiányzása, akkor a lakásban megtalált dolgokról nem biztos, hogy egyből arra következtet, hogy ő a gyilkos, mégpedig azért, mert belőle is fotel lett. E miatt pedig dühös voltál. Miért nem lehet egyszerűen csak lezárni az esetet egy happy end-el? Kérdésedre hamar megkaptad a választ amikor is a téged cipelő bohóc meg nem szólalt.

-Megjöttünk.

Annyira elmerültél a gondolatodban, hogy észre sem vetted eme ijesztő teremtmény jelenlétét. Felnézve az elöttetek lévő épületre, döbbenten vetted tudomásul, hogy tényleg nem hazudott neked.
A  hatalmas vaskapu megett egy Disney mesébe illő kastély tornyosult az egekbe. Renteged toronnyal és 100 meg 100 kis világítő ablacskával, amely ez által egy varsázslatos külsőt kölcsönzött neki, főleg így az éjszakai órákban. Az ég jelezve, hogy hamarosan elereszti könnycseppjei villámlott egy hatalmasat amelyet egy dörgés kísért. Eme kis fénynek köszönhető egy másodpercre sikerült felmérned a helyet. A falakon az ablakok mentén ördögöket ábrázoló kőszobrok ültek, amelyeknek mindegyike a vaskaput figyelte, olyanok voltak mint az örkutyák, főleg az amely a bejárati ajtó elött volt, mintha a szája maga az ajtó lenne. Azonban nem ezek voltak azok amelyet a legjobban megrémítettek.
A falakon pár ablakból emberek lógtak ki, valamely közülök még vérzett, de a legtöbbjük már foszlásnak indult.

Undorodva figyelted azokat a személyeket, és könnyeid pár óra szünet után újra eleredtek és közelebb bújtál a téged cipelő személyhez aki ezt észrevéve jobban magához húzott.

-Ne félj, nem hagyom, hogy veled is ez legyen.

Ezt meg hogy értette? Talán nem ő csinálta ezeket a szörnyűségeket? Ha ez igaz, van még valaki más is ebben a kísérteties kastélyban?
Puha orcádra lassacskán kezdett el cseperegni az eső, és mire oda értetek a bejárati ajtóhoz, már úgy szakadt mintha dézsából öntenék.
Betérve a nagy épületbe Jack a lábával csapta be az ajtót. Az út a kaputól a bejáróig csak pár méter volt, mégis annyira eláztatok mintha órák óta az esőben sétáltatok volna. Jack szorosan magához szorított, így te szerencsére nem áztál meg annyira mint a feletted lévő férfi.
Felnézve rá jobban megvizsgáltad őt. Vizes haja aranyos módon arcára omlott, amely egy üres tekintettel nézett előre, ajkai enyhén szétnyílva, így próbálva a sietős léptei utáni fáradtságot enyhíteni.
Arcán lévő smink furcsa módon nem mosódott el, pedig már kezdted azt várni, hogy hátha látod valós bőre színét, de a festék még kopásnak sem indult. Teljesen levoltál fagyva, és úgy érezted, hogy félelmeid tova szálltak, amíg egy fülsüketítő vihogást nem hallottál, amire összrezzentél Jack karjaiban. Körül sem nézve az épületben az elöttetek lévő hatalmas lépcső sor legtetejére néztél, ahol állt valaki. A lény futva jött feléd, szinte leugorva a lépcsősor tetejéről. Ahogy közeledett úgy vetted észre, hogy ő egy Jackhez hasonlító bohóc lány volt.
Az eddig mélyen benned rejlő félelem újra előtört a felszínre és visítozva kezdtél egy rugdalózni Jack karjaiban.
A lány rémísztő tűfogas mosolya nagyobb lett ahogy éles karmaival felszerelt kezét a levegőbe emelte készen arra, hogy lecsapjon rád. Becsukva a szemed készűltél fel a halálra, azonban ez nem történt meg, hanem helyette egy éles csattanást hallottál, majd egy jajgató kislányos hangot.
Kinyitva szemed felnéztél Jackre aki egy gyilkos pillantást vetett az elötted lévő lányra. Arcát fájlalva nézett le a földre sajnálkozva. Pofon vágta őt.

-Mit szerettél volna? - Jack az eddigi kedves hangját egy gyilkos agresszív hangnemre cserélte át. Szemei szinte késként fúródtak a lányéba.

-Hát nem egyértelmű? - mondta felnézve - Újabb drágakövet hoztál a sok kis aranyérme közé a kincsesládába. Még szép, hogy élek a lehetőséggel, hogy elkobzom tőled egy kalóz módjára.

Jack összeráncolva szemöldökét morgott egyet, majd egy mozdulattal a földre lökte a lányt és megindult a lépcső felé.

-Te most tényleg figyelmen kívül hagysz!? Hogy merészeled? Beköplek a felsőbbrendűeknek!!

A lány követett titeket fel a lépcsőn egészen egy folyosó közepéig és nem hagyta abba a rikácsolást.
Hangja vékonyka, ami nem csak a füledet, de a szívedet is sérti, mivel annyira nyálas volt, kedvesnek tűnő, amely egyezett a külsejével. Egy lány Jack, aki mégrosszabb mint aki tart téged. Antiszociális létedre mindigis rühelted az embereket, főleg a lányokat, szóval számodra ez a két nem kívánatos félelmed egyesült ebben a lány képében.
Ahogy hallgatod hisztijét lever a veríték, és bár nem látod, de féltél a hirtelen megjelenésétől.

Oda érve egy nagy ajtóhoz Jack megált, hogy kinyissa azt, nem figyelve a mellette lévő csajra, majd belépve lábával beakarta csukni, csakhogy, azt elálta valami.
Jack lenézve látta, hogy a csaj cipője útba volt, aki egy kicsit felnyögött. Az ajtót kitárva egy dühös pillantást vetett rád, amibe szíved beleremegett és arcodat Jack mellkasába fúrtad.

-Ezt megfogod még bánni! Te is Jack Életem és ez az átkozott Ribanc is!! Tönkreteszem az itt lévő nyomorúságos életedet, bár francnak sem értem, hogy egyáltalán hogyan mert téged ide hozni ez a tömör gyönyör, de ezzel egy hatalmas nagy hibát követett el! Elátkozlak téged és a hátra lévő éle—

Jack rávágta az ajtót.

~

Egyedül ültél a szobában. Miután azt a boszorkányt Jack kizavarta leültetett téged az ágyra és komoly hangal annyit mondott, hogy :

-Ne menj az ajtó közelébe.

És ezzel együtt kiment azon és egy kattanással bezárta azt.

A szoba viszonylag rendezett volt. Ha nem ismernéd a tulajdonosát valószínűleg azt mondanád, hogy az illető egy hétköznapi, normális, csendes ember lehet, aki szereti maga körül a rendet. Ám ez teljesmértékben az ellenkezőjét volt.
Két gardróbból, egy íróasztalból és egy ágyból állt a szoba. Tiszta hétköznapi, a tulajdonosát nem nézve.

Jack órákig volt távolt, és te ez idő alatt nem tudtál mit kezdeni magadd. Gondolatban már 3szor átrendezted a szobát. 2szer újra festetted a falakat, és 5ször szöktél meg.
Szíved szerint már rég itt sem lennél, azonban az ablakon rácsok vannak, és túl magasan van az emelet, ha pedig elhagyod ezt a szobát, akkor az az őrűlt bohóclány, aki rosszabb mint egy veszett kopó, ki fog belezni. Leginkább ez tartott téged vissza.
Egy idő után a fáradtság urrá lett rajtad, hisz egész éjszak félve, ébren virrasztottál. Ahogy kinéztél ablakon szemeidet azonnal eltakartad a felkelő nap sugarától.
Túl sokáig voltál fenn.
Úgy döntöttél, hogy aludni mész, ezért egy, a szekrényben talált fekete ruhával letakartad az ablakot, amely így a szobának egy sokkal sötétebb árnyalatot adott.
Még mindig, ha nem tudnád, hogy fogoly vagy ebben a szobában, sokkal jobban éreznéd.

Elhesegetve a rossz gondolatokat bedőltél Jack ágyába és a takarót magadra húztad.
Fáradt voltál, de nem tudtál aludni.
Akaratod ellenére is vissza gondoltál az elmúlt pár napra. Amikor elindultál a szüleidhez. Amikor értesültél a halálukról. Amikor találkoztál Isaac-al. És amikor találkoztál Jack-el. Trauma követett traumát. Gyilkolás követett gyilkolást. Bohóc követett bohócot. És valószínűleg sose fogsz szabadulni.
Észre sem vetted, hogy szemeid könnybe lápadtak, csak amikor már egy csomó keletkezett a torkodban és nem tudtad visszafolytani a sírást.

Órákkal késöbb sikeresen lenyugodtál és a plafont bámúlva feküdtél az ágyban, egyedül.
Aztán hirtelen egy kattanásra figyeltél fel. Gyorsan hátat is fordítottál és a fal felé fordultál. Az ajtó halk nyikorgással nyílt ki, és ugyan úgy csukódott be, aztán az illető lassú megfontolt mozdulatokkal közelítette meg "alvó" testedet. Az alak egy hatalmas árnyékként terült el rajtad és a melletted lévő falon, tudtad, hogy ő az, de nem mertél megmozdulni.

-Tudom, hogy nem alszol. Nem kell tettetned. - lebuktál.

Fejedet megdöntve félszemmel felnéztél rá. Tekintete fáradt volt, és nyugodt. Leült melléd az ágyra és nem is vetted észre, de egy tálca volt a kezében.

-Amíg nem fogadod el a helyed és a többiek sem téged, addig itt eszel velem. - rakta le a tálcát. Felültél az ágyon és szembe néztél Jackel, aki már egy kanál levest tartott a kezében, amelyet feléd nyújtott, de te nem akartad elfogadni.

-Nem vagyok éhes..

-Látom rajtad, hogy megöl a stressz. Legalább egy kis leves megnyugtatja az idegeid. Nyugi, ez nem méreg. Hidd el nekem.

Habozva a kanál felé nyúltál, hogy elvedd, de Jack vissza húzta azt és megrázta a fejét.
Megértve, hogy mit akar, remegbe nyitottad ki a szádat és vártad, hogy megetessen.
Amint megetted a kanálról a levest Jack a maradékot, ami kifolyt a szád széléről a kanállal levakarta és újra megetette veled. Úgy érezted magad mint egy csecsemő, ami egyszerre volt furcsa, kínos és aranyos gesztus. De a legviccesebb az volt, hogy Jack e közben grimaszolt, mintha tényleg egy csecsemőt etetne.
Ebbe belemosolyogtál, de Jack hamar levágta.

-Nem kell kinevetned. A művészek is szoktak ilyet csinálna amikor nagyon koncentrálnak. Az a legrosszabb amikor ijedt arcot festenek, mert ők is olyan kimereszett szemű képet vágnak.

Rábólintottál és az étkezés további része csendben tellett.

~

Eljött a tényleges lefekvés ideje,amikor a nap már nem volt az égen. Lassan már hullaként érezted magad, de csak kötelezett arra, hogy maradj fenn napnyugtáig, hogy az alvási rutinod helyre álljon. Azonbam volt egy bökkenő. Csak egy ágy volt a szobában.

-Jobb, ha megszokod ezt Kedves.

-De én nem akarok itt lenni... - súgtad magadnak, azonban Jack ezt meghallotta.

-Inkább örülnöd kéne, hogy nem a kastély kanapélyán alszol, ahol nyílt terepen vagy a sorozat gyilkosok között. De most ezt elnézem. Választhatsz, hogy belül, vagy kívül akarsz aludni.

Egyik helyen se érezted magad biztonságban, de, ha már választási lehetőséget adott neked, akkor nyílván azzal élsz, amelyik több szabadságot ad neked.

-Kívül.

Jack eddigi apró mosolya lehervadt, és bólintott. Bemászott az ágyba, és te is követted őt. Direkt hátat fordítottál neki, hogy ne kelljen látnod a bohócot, de cserébe ő meg részben neked nyomódott, amitől kirázott téged a hideg. Megremegve arrébb kúsztál, úgy, hogy ne kelljen érintkeznetek.
Pár percig hallottad Jack mocorgását, majd abba maradt és lassan elaludt.
Egy pillanatra eljátszadoztál a gondolattal, hogy megszöksz, hisz most bőven adott neked lehetőséget.
Valószínűleg mindenki alszik, aki az épületben van, még a bohóc lány is. De... Mi van ha éjszaka is járkálnak. Meg... Nem is ismered a kastélyt. Nem tudod, hogy hol lehet a kilyárat.
Beletörődve sorsodba lemondtál a szökési kísérletről és fejedet a párnába temetve lassan te is az álmok világába merültél, arra az egyetlen helyre, ahol szabad lehetsz.

~

Hónapok teltek el amióta ezen a helyen vagy. Jacktől való félelmed lassan kezdett aláb hagyni, de lánytól még mindig felált a szőr a hátadon.
Jack sikeresen kiengedett egy idő után a szobából, de csak az ő felügyelete mellett. Összeismerkedtél pár itt lévővel, furcsa módon leginkább lányokkal, akikkel meglepően jól kijöttél
Meséltél nekik az érzéseidről, hogy legszívesebben már itt sem lennél. A fóbiádról, Jackel való viszonyodról és a múltadról. A lányok kedvesen fogadták és tanácsokat adtak neked, hogy miként győzhetnéd le a félelmedet, "békülhetnél" ki Jackel és úgy döntöttél, hogy megfogadod őket.

Azonban volt egy kis bibi.

Jack kétszínű volt.

Amikor ketten voltatok a szobájában mindig kedvesen fordult feléd, ha segítségre volt szükséged valamihez, ő máris ott termett. Úgy tűnt, hogy megakarja magát kedveltetni veled. Még a tűhegyes mosolyát is vissza vonta a kedvedért.
Azonban amikor kinn voltatok a nappaliban Jack olyanokat mondott rólad mintha a kutyája lennél. Azt hitte nem hallod, pedig tisztán kivehető volt minden szava.

-Igen, persze! Csak este kap kaját, nehogy már luxus legyen a napi három étkezés!
-Azt hiszed, hogy csináltam neki külön ágyat? Tudod milyen kényelmesen ellvan a sarokban?
-Nem, dehogy tartom meg! Az kéne még! Ha szépen meguntam a jelenlétét megölöm. Ez csak természetes. Addig itt van, ti is játszhattok vele.

Rettenetesen ellenszenves volt számodra. Sokszor az az undor amivel másoknak beszélt róld, felkavarta a gyomrod. Főleg amikor részletezte a megkínzásodnak a módszereid.
Amilyen mélyre temetted magadban az ellenszenvet iránta, olyan gyorsan törtek fel benned újra mint a talajvíz. Érezted, hogy mostantól elővigyázatosabbnak kell lenned és árgus szemekkel figyelted minden egyes mozdulatát.
Akár egy kedves gesztusban is benne lehet a gyilkolási akarata.

-

Egyedül ültél benn a szobában, mint szinte minden nap, minden órájában.
Az elmúlt idő eseményeire gondoltál. A tippekre, amiket a lányok mondtak neked, és azokra a pillanatokra, amiket Jack mondott rád.
Elhatároztad magad.
Mivel félsz a vele való kommunikációtól, ezért megfogsz szökni. Amíg kinn voltál a lányokkal sikerült feltérképezned a kastély terét, így szerencsédre megtudtad, hogy merre van a kijárat. Márcsak egy akadály van.
Eljutni odáig.

Nem volt semmi cuccod, amit magaddal vihettél volna, így csak magadra kaptál egy nagyobb, fekete pulcsit, hogy az éjszaka sötétjébe beleolvadj.
Az ajtóhoz érve egy sóhajt követően nyitni is akartad, ám az ajtó hamarabb nyílt ki mint ahogy te hozzá értél volna. Kitárulva Jack jelent meg az ajtókeretben. Komor arckifejezése egyből megpuhult ahogy meglátott téged.

-Szia. - intett egyet a bohóc.

-Sz-szia... - sétáltál vissza a szoba felé.

-Miért álltál az ajtóban? Tudtad, hogy nyitva volt...

-Semmi, csak... Vártalak... - Jack egy hatalmas árnyékot vetve állt mögéd. Megfordulva pedig a valaha volt legijesztőbb arckifejezésével találtad szembe magad amit valaha mutatott bárkinek is. Annyira megréműltél, hogy már hátrálni kezdtél és amikor megérkeztél a falhoz Jack eltakarta a menekülő utata a karjával.

-Azt hiszed, hogy a képembe tudsz hazudni? Tudom, hogy nem múlt el a fóbiád és halálfélelmed van minden egyes percben. És hiába próbálkozom, hogy ez elmúljon... - most húzta ki a gyufát.

-Te nem is próbálkozol semmivel... Amióta kiengedtél a szobából a lányok kedves szavain kívül nem hallok semmi olyat ami próbálkozásra utal, hogy ne öljem meg magam. Minden alkalommal azt hallom felőled, hogy miként fogsz végezni velem! És hogy én csak egy kutya vagyok számodra!! De tudod mit?! Ha ennyire a halálomat akarod miért nem öltél meg még Azon a napon!!! - üvöltötted torkod szakadtából.

Jack kimeresztett szemekkel figyelte a kitörésed, és nem is tudott válaszolni sem. De mire nyitotta volna a száját, egy hatalmas ütéssel pofon vágtad őt. Majd kibújva alóla az ajtó felé rohantál, ami egy hosszú folyosóra vezetett
A folyosó végén fényt láttál, így a felé kezdtél el futni, majd ott szembe találtad magad a lépcsővel, aminek az alján volt a kijárat.

Sikeresen megtaláltad a kijáratot, azonban, az ajtó zárva volt. Egyetlen megoldás a mellette lévő lovagnak a kardja volt, amellyel nagy nehezen szétvágtad az ajtót, azonban nem voltál elég gyors.
Mindvégig egy gyűlölködő, irigy szempár figyelte minden mozdulatod, hagyva, hogy megszökj a kastélyból, hogy aztán könnyű préda légy.

Lihegve futottál az ijesztő éjszakai erdő egyik irányába, nem is figyelve, hogy merre tartasz, a lényeg, hogy minél távol légy Attól.
A hátad mögött dühös ordibálások hallatszódtak, amik mind a nevedet kiáltották.
De ez nem hátráltatott meg téged abban, hogy minél messzebb menj.

Az éjszakai hideg levegő nyomot hagyott benned, ahogy kapkodva a levegőt a légcsöved egyre fagyosabbnak éreztette magát. A tested szinte átfagyott, mivel csak egy szál pulcsiban voltál.

Az erdő sűrűje hirtelen kezdett eltünedezni és már láttad annak végét, amikor is egy hang megállásra késztetett.

-(n)!

Ez nem a bohóc volt...

-(n)!! Merre vagy!?

Remegve fordultál meg, de a sötét miatt semmit sem láttál.

-(n)! (N)! (N)!!

Folyton ismételgették a nevedet. És ez a hang... Pontosan olyan volt mint az édesanyukádé...

-(n)

-De... Hisz meghalt... Vagy lehet, hogy mégse?? - súgtad magad elé.

Bizakodva fordultál meg és kezdtél el a sűrű erdő felé rohanni, egyenesen a hang irányába.

-(N)!!!

A kiáltozó hangok egyre hangosabbak lettek, ahogy közelebb értél hozzájuk.

-(N)!!!!

Szemeid könnybe lábadtak, annyira szeretted volna, hogy amit most hallasz az mind igaz legyen.

-Ne félj Anya! Itt vagyok!

Amint kimondtad ezeket a mondatokat, hirtelen valami veszett nagy terentmény lökött téged hátra, úgy, hogy a fejedet is beverted.
Felnézve az illetőre, szemeid elkerekedtek.

-Csakhogy megtaláltalak téged te kis csitri. - hallatatta a hangját a bohóc lány - Ha tudnád milyen régóta várok arra a napra, hogy végre megőrülj és eszeveszetten rohanj ki a kastélyból úgy, hogy senki vegye ezt észre!

Lenézve rád a lány olyan volt mint egy predátor, aki a prédáját lesi éppen és bármelyik pillanatban elharaphatja a torkát.

-Tudod... Beleköptél a levesembe. Az én kis Jackem nem a legjobb döntést hozta azzal, hogy ide hozott téged, erre a helyre, pontosan közénk állított. Lehet, hogy a többiek elszórakoztak veled, és kiélhették magukat rajtad... - pillantása ekkor szadistább lett mint valaha - De most az én pillanatom jön!

Háta mögül előhúzva egy kést emelte a magasba, hogy leszúrjon téged. Azonban te már annyira megszokzad az ilyen helyzeteket, hogy reflexből nyúltál egy nagy kődarab felé és a lány képébe vágtad. Egyenesen a szemébe.
A bohóc lány felordítva ejtette melléd a kést és két tenyerével a szemét szorongatta. Te ez idő alatt kimásztál alóla, de mielött feltudtál volna tápászkodni a lány a bokádnál fogva rántott vissza és vérben úszó dühös szemeivel találtad szembe magad.

-Mit képzelsz te magadról te ördög fajzat!! MOST MEGKAPOD A JUTALMAD! - a melletetek heverő véres kődarkődarab felé nyúlt, és mielött azt a fejedhez tudta volna vágni, valaki a hátatok mögül leszúrta a lányt, mire az reflexből megfordulva vágta neki az illetőnek a kődsrabot, de az elkerülte azt.

A lányt lerántva rólad, fejébél fogva vágta neki folyamatosan egy fának az arcát amíg az hangot adott ki és felismerhető volt. A bohóc lány ordítozva ellenkezett, de szavai mindne egyes ütés után halkabb lett mígnem a lélegzete is leált, mivel már nem volt mivel vennie a levegőt.

Ijedten nézted végig az eseményeket, ahogy a lány testét szépen lassan elhagyja az élet, és ahogy a megmentőd a földhöz vágja azt.

Épp készültél felálni és hálálkodni a megmentődnek, amikoris feltünt egy két jellegzetes dolog rajta.

Fekete fehér uházat párosult egy hófehér arcal és egy éjfekete hajjal.
Félvekúszni kezdtél el tőle a földön, azonban egy fa utadat állta.
Könnyes szemekkel figyelted az illető mozdulatait. Ahogy lassan feléd lépett, majd legugolt eléd.
Azonban a várt gyilkos tekintet helyett egy megbánt, megtört, sajnálkozó arcal néztél farkas szemet.

-Sajnálom (N)... Mindvégig tisztában voltam azzal, hogy tudsz a "kétszínüségemről". Mindenkinek azt mondtam rólad, hogy csak egy csicska kutya vagy akit azért tartok, hogy kiélvezhessem rajtad a vágyaim. De ezeknek, amiket mondtam teljesen ellentéte történik a négy fal közt. Ezzel te is tisztában vagy.
Nem mondtam el sosa, hogy ez miért van, de mindezt azért csináltam, hogy te biztonságban légy. A többiektől. Jilltől. És tőlem is. Tudtam, hogy a fóbiád miatt Nagyon nehéz lesz megszerettetnem magam veled. De mindezt azért csináltam, késöbb titokban megszöktethesselek innen... Hogy aztán mindenféle baj nélkül élhesd az életed. És ha nem is velem... De legalább boldog lennél.
Sajnálom, hogy tönkretettem az életed... Egy szörnyeteg vagyok. És hogy Isaac szerelme miatt most miattam kell szenvedned, a helyett, hogy egy nyugott életet élnél valahol távol. De hidd el... Képes vavyok elengedni téged, ha ez azt jelenti, hogy boldog leszel.

Tátott szájjal hallgattad Jack szavait. Még soha senki nem mondott neked ilyen megható gyönyörű dolgot. És hiába tudtad, hogy Lehet nem kéne bízni benne, mégis szivacsként szívtad magadba a szavait.
Egész végig a sötét szemeit nézted, amelyek teli voltak őszinteséggel... Megbánással.
Hogy lehetnél képes ezek után ordítani vele?
Megakartad neki mondani, hogy Sajnálod, és ne eméssze magát. Hálálkodni neki azért amit tett. De egy szó sem jött ki a szádon.

Jack sóhajtva felált és kezét feléd nyújtva felsegített téged.

-Megmutatom neked az erdő végét.

Felnézve Jack égimeszelő termetére úgy érezted magad mint egy elveszett kiskutya.
Jack elindult egy irányba, te pedig szorosan követted őt a háta megett hátra hagyva az összetört lány holt testét.

~

Eltelt egy jó idő, de még mindig nem jutottatok közelebb az erdő széléhez. De téged már ez nem is nagyon érdekelt. Egész végig Jack hátát figyelted, és az elmúlt idő eseményeire gondoltál vissza. Kétszer is megmentette az életedet... Befogadott téged, segített neked. És te ezt hogy hálálod meg? A képébe ordítasz, pohán vágod és elszaladsz tőle.
Szörnyű embernek érezted magad.
Egyszercsak beleütköztél Jack hátába, felnézve rá csak előre nézett.

-Itt vagyunk... A város és az erdő kereszteződése... Itt így hamarabb tudsz helyet találni magadnak, mint az erdő másik végében, ahonnét jöttünk.

És még segít is neked.

A város felé lépve hirtelen megtorpantál. Amint elhagytad Jack oldalát hiányérzeted támadt. Nem tudtad miért, de már most hiányzott neked.
Hátrafordulva felé, szeme továbbra is csak a sajnálatot mutatta.

-Jack... - felé lépdelve, Jack egy kis meglepődést mutatott. Felnézve rá olyan közel voltál hozzá mint még soha. - Köszönöm. - nyakába borulva magadhoz ölelted őt, amire a bohóc megdermedt.

Sose volt még vele ilyen, így nem is tudta, hogy miként kell cselekednie. Csak azt tette amit a szíve diktált.
Keze lassan a derekad köré kígyózott, és ez az érzés számára annyira jó volt, hogy azonnal magához szorított, amit te nem is bántál.

-Annyira sajnálok mindent. Most már értem mindem tetted möfötte érzelmet. Nem szabad magadat hibáztatnod mindenért... Itt én vagyok a szörnyeteg. - e kijelentésedre Jack jobban magához szorított. - Nem lett volna szabad ezt tennem veled.

-Hidd el, megértem.

-Nem! Kétszer is megmentetted az életemet! Begodadtál! Segítettél rajtam! Védtél engem! És én ezt egy pofonnal hálálom meg. Sajnálom - a hirtelen indulatok miatt sírni kezdtél, mkre Jack csitítgatva kezdte a hátadat simogatni.

-Semmi baj...- suttogta.

-Veled akarok maradni. - Jack szemeit kimeresztve hallgatta amit mondtál. Vele akarsz maradni.

Talán mégis csak képes volt elérnie valamk pozitív dolgot veled kapcsolatban.

Egy nagy kedves mosoly keretében ölelése szorosabb lett. Úgy, hogy olyannak tűnt, hogy soha nem akar téged elereszteni.

És ezt te nem is bántad már.

Sőt mi több, azon kaptad magad, hogy már nem félsz a bohócoktól...

~°~

Elnézést a késésért.
Mostanában kérdésesek lesznek a történetek.

Érettségi időszak.. 🤘💀🔥

De ez nem jelenti azt, hogy nem folytatom őket.

Remélem tetszett! Ha továbbra is vannak kérések lehet jelezni!