Jeff the Killer x Reader II.

Ezt a történetet a Gyilkos Elmék című sorozat 2.évadának 13.része ihlette.

A gyilkos a kávézóban ül 2 zsaruval, akik faggatják hova tűntek az eltűntek és a Reader. Kiderül azért nem ölte meg, mert szerelmes lett belé, amikor a kínzó asztalon nem mutatott félelmet és azt mondta neki, hogy szép a szeme.

(N) - Neved

(H/Sz) - Hajad Színe

Megkínzott szerelem

Az eperturmix a szokásos módon a legjobb formában lett tálalva kettő pohárban. Egy ilyen kellemes ital egy könyv társaságában a legélvezhetőbb. Ez a könyv pedig egy jegyzetfüzet, amely "teli van írva" emberek nevével és haláluk részletes okával.

Jeff a szívószállal még egyszer beleszürcsölt a turmixába, miközben farkas szemet nézett az elötte lévő nyomozóval, Gideon-nal és a másik nyomozóval, Morgan-el. Ez a férfi nagyon régóta követi őt. Jeff pedig nagyon régóta benne van a szakmájában. Senki sem zavarja őket az üres büfében, a rendőrök körülvették az egész helyet, Jeff mégis tudja, hogy élve fog kijutni innen.
10 percenként néz fel az órára, miközben hallgatja a férfi szájából a tényeket, miszerint ő egy sorozat gyilkos, mennyire undorító ember, és kérdésekkel faggatja, hogy merre van az egyik emberük, akit elrabolt.
Mit sem érnek Jeff számára ezek a szidások, amíg a turmixa tartalma el nem fogy addig tud várni. Egy dolog lebeg csak a szeme elött... Egyetlen egy darab cél.

A Jeffel szemben űlő nyomozóval egy meggyilkolt nőről beszélt. Gideon elmondta a véleményét miszerint Jeff csak azokat öli meg, akikkel nem törődnek, a száműzöttek, a nincstelenek, a szenvedők, a kitaszítottak, az elhagyottak. Ezek Jeff áldozatai.

-De tegnap este... Az megváltozott.. Egy köztiszteletben álló nőt rabolt el, olyan valakit, aki számít... Miért? - gondolkodott el Gideon ügynök miközben Jeff-re meredt.

-Ez egy érdekes kérdés... Miért? - nézett vissza Jeff Gideon-ra.

A kis büfé ajtajára felszerelt csengő hírtelen megszólalt és feltépve az ajtót egy puskával hadonászó civil lépett be.

-Ez a szemét elrabolta a nejem! Mond meg hol a feleségem vagy esküszöm lelőlek!! - esett kétségbe a férfi.

Rendőrök rohantak be az épületbe, hogy kivigyék a férfit, azonban Morgan felálva az aggódó férfi elé lépett.

-Kérem, tegye le a fegyvert! Tegye le! Épp a feleségét próbáljuk megtalálni.

Jeff erre elővesz egy táskát az asztal alól, és a nyomozóra néz.

-De van egy ennél jólval érdekesebb kérdés... Mit rejt a pszichopata táskája?

A férfi a puskát Jeff fejéhez szegezi, de ő maga nyugodtan tovább szürcsöli az epres turmixát, amely már a felénél van.

-Adja ide a fegyvert és kinyitom. - szólalt fel Gideon.

A férfi könnyezni kezdett, majd habozva leeresztette a fegyvert miközben mormogott az orra alatt.
A nyomozó óvatosan kinyitta a táskát felfedve egy női holtest maradványait. Azonban nem a keresett nő volt.
Az épületben lévők megkönnyebbülve mind egy emberként sóhajtottak fel, mire Jeff csak kuncogott.

-Ki ez?

-A helyes kérdés szerintem az lenne... Ki volt ez.

-A K*rva Anyádat! - üvöltötte az elrabolt Serif férje miközben a rendőrök kivitték az épületből.

-Egyikünk anyja se szűz. - válaszolta Jeff, majd ismét beleszürcsölt a turmixos pohárba, miközben az órát figyelte.
Ez a kilépő kártyám.
Gondolta magában.

-Azért nézi folyton az órát, mert akármi is az amiért itt van, ide jön a büfébe.

-Akkor ki kell derítenünk mit nem vettünk észre.

-De gyorsan. - vágott közbe Jeff Morgan-ek - Már majdnem megittam

Egy kis idő elteltével Jeff ismét beleszürcsölt a turmixos pohárba, aminek márcska az alján maradt pár csepp - Egy maga a tökéj. Kettő már túlzás. - célzott arra, hogy két pohárral ivott.

A nyomozó megunva a játékot sarokba szorította Jeffet a székében, aki közben felálni készült és kérdezősködni kezdett.

-Mit mondott magának (N)? Bele nézett a szemébe. De ez nem lett volna elég. Mondott valamit. Mit? Ez fontos. 

Jeff mókásan felnézett a nyomozóra.
-Szexuális szadista vagyok. Bármilyen érzelemre képtelen. Emlékszik? Maga mondta.

- Ha az emberi agyról van szó minden csak feltételes.

Morgan mobiltelefonja ez idő tájt megcsörrent. Értesítést kaptak, hogy előkerült a serif és a helyszín is megvan

-A serif nem érdekli. Csak az, hogy (N)-el sétálhasson ki innen.

-Azt mondta, hogy... Csodálatos a szemem. Úgy néztem rá, ahogy addig soha egyetlen nőre sem... A kezem izzadni kezdett... Elejtettem a kést... Megpróbáltam felvenni, de.. Megint leesett... Pillangók repdestek a gyomromban... Ez nem szerelem?

Jeff érzelmei végre kitárultak, ami nem igazán lepte meg a nyomozót. A gyilkos szemei teli voltak vággyal és izgalommal.
Ezt a gyengéd pillanatot hirtelen az ajtón lévő csengő csilingelése zavarta meg. A rendőrök mindbejöttek az épületbe, hogy letartóztassák Jeffet, azonban mindegyikük vészhelyzetjelzője megszólalt, és abba maradtak az agresszív cselekedetek.
Jeff e hallatán elmosolyodott és felnézett a nyomozóra.

-Idő van.

Kiderült, hogy Jeff pár órája gyerekeket rabolt el egy iskola busszal és elvitte őket a sivatagba. Jeff mosolyogva nézett ki az ablakon, ahogy figyelte, hogy a nyomozók ijedtebbnél ijedtebb arcot vágnak. Majd a kellemes csendet Gideon rúgta fel.

-Elrabolta a gyerekeket?

-Csak a kicsiket. Maga csinálta a profilom... Tudja, hogy gyerekeket sose bántok. - mosolygott Jeff.

Morgan is becsatlakozott a beszédbe - Megtaláljuk őket. Helikopterekkel, kutyákkal.

-A sivatag több mint 60 ezer km². Ráadásul egyre több a prérifarkas.

-Ha (N)-t akarja nincs nálunk!

Jeff mosolya nagyobb lett, ahogy meghallotta ezt a nevet.

-De,... Igen.

Majd a szirénák hangja hallatszódott a távolban. Megjelenve egy rendőrautó, majd kiszált belőle (N)

Az a lány, akit Jeff sok sok éve életben hagyott. Aki miatt folyton visszajött a városba. Megbabonázta, és az évek során ajándékokat küldött neki. Ő lett volna az első áldozatok egyike... Helyette Ő lett az egyetlen aki életben maradt. Jeff ez idáig több mint 100 embert ölt meg. Aláírása pedig egy kitört borda volt, amelyet gyűjtögetett és szélcsengőket csinált belőle. (N) - nek. Csak neki. És ő szerette ezt.
A lány tudott a sorozatgyilkosról, de ez idáig nem tudta, hogy ki ő, hogy pontosan ő az akivel együtt akar lenni, az az UFO.

(N) kilépve a mentő autóból magával Hotchner ügynökkel találta szenbe magát, aki az eddig fel nem tett kérdéseire választ adott.

-(N) évek óta csak maga miatt jár vissza a városba Jeff.

-Évek óta? Miért?

-Azt mondja, hogy szerelmes önbe.

E mondat hallatán (N) - ben egy furcsa érzés lett úrrá. Szíve megdobbant és pillangók jelentek meg a gyomrában.

-Szerelmes belém?

-Elrejtőzött a régi csűrben és figyelte magát. Amikor elment a szélcsengőket hagyta ajándékul. - magyarázta egy másik nyomozó, akit Emily-nek hívnak.

-Gyönyörűek igaz?

-Nem gyönyörűek! Azoknak az embereknek a csontjai akiket elrabolt, megkínzott és meggyilkolt, ez nem egy UFO, magát egy sorozat gyilkos rabolta el.

A lányban összekavarogtak a dolgok. Mindvégig azt hitte, hogy az elrablója egy földönkívüli volt. - De értem jött vissza, igaz? Nem Georgi-ért, hanem értem! Igaz? - mindig is volt benned egy sor rivalizálás a női serif iránt. - Én nem akartam tőle menekülni. Találkozni akartam vele, hogy újra lássam a szemét, az arcát, nem tudom, valahogy azt éreztem, hogy végre haza érkeztem.

Látszott a lányon, hogy nem teljesen érti a helyzetet. A többiek zakkantnak mondják...
De Ő... Érezte, hogy ez Szerelem.

A büfé ajtaja hirtelen kinyílt és a rendőrök Jeff-et kihúzva azon nyomban mentek a rendőrautó felé.
Jeff szeme felragyogott, ahogy meglátta a lány alakját. Sokadik Szerelembe esés volt sokadik látásra.

-(N)! - hangja vággyal volt teli, és elfeledtetett vele mindent. Még azt is ahogy a rendőrök agresszívan bánnak vele.

Feléje fordulva észrevette Őt, és egy pillanatot sem vesztegetve megiramodott a férfi felé, azonban a nyomozók lefogták.
Nem hallották miről beszélnek a körülöttük lévő nyomozók. Csak egymás szemébe mélyedtek, nem törődve semmivel. Valami gyerekekről volt szó, hogy Jeff valószínűleg bántotta őket, vagy majd fogja. De mit számít ez?
Végre láthatjátok egymást és már nincs messze a szabadulásuk Jeff tervei szerint.

-Mondja meg nekik, - meredt Jeff (N) szemeibe, de mind e közben Gideon nyomozóhoz beszélt, - hogy nem szokásom gyerekeket bántani. Évekig tanulmányozott. Bántottam valaha gyerekeket? - meredt Gideon szemeibe  - Nem hoz izgalomba. Adják ide (N) - t és visszakapják a gyerekeket!

-(N), beleegyezik? - kérdezte az egyik rendőr, azonban a seriff közbe szólt.

-Nézz már rá! Egyáltalán nincs eszénél!

-Ha (N) velem lesz, soha többé nem kell senkit sem bántanom.

(N) halva ezeket a szavakat a pillangók a gyomrábol kitörni készültek. Megiramodva akart Jeff karjaiba rohanni és csak őt ölelni, de a rendőrök agresszívan visszafogták őt, amibe (N) bele is jajdult. Jeff meghallva élete szerelmének kis pánikszerű hangját azonnal bekapcsolódott benne az agresszív védelmi funkció és kitörni készült egészen (N) - ig.

-ENGEDJÉK EL!

Azonban egy kis dulakodás után Gideon ügynök egy ajánlatot adott Jeff-nek.

-Vigyen magával Jeff. Csak maga meg én.

Jeff azonban ravasz volt, nem hagyta volna ott Élete Szerelmét a rendőrök markában.

-És (N).

-Elvisz a gyerekekhez?

-Boldogan... Nem venném lelkemre a halálukat. - majd egy pszichopata mosollyal Gideon ügynöknek megvillantotta a fogait. Tekintete azonban vissza esett (N) - re. Szemeiben már ott látta a jövőjüket. Ahogy a karjaiban tartja, és soha nem ereszti el.

A rendőrök elengedve a lányt, és Gideon ügynök Jeff-et, a szerelmes pár egyből egymás egymáshoz rohant. (N) úgy kapaszkodott az őt körülölelő gyilkosba mintha az élete múlna rajta. Ennyi sok év után végre megtudhatta ki volt a titkos hódolója. Jeff pedig, soha nem érezte magát ennyire teljesnek. Durva kezeivel végig simított (N) puha (H/Sz) haján és mélyen belélegezte hajának illatát. Jeff ebbe beleborzongott. Pont olyan illata volt, amelyet mindig is elképzelt. Soha nem fogja elfelejteni.

Jeff eztán kiválasztotta, hogy melyik kocsival menjenek. Gideon-t megszabadította az összes fegyverétől, és nyomkövető készüléktől, majd beszállva az autóba útnak eredtek.
Jeff és (N) hátul ülltek.

Az út hosszú volt és ez bántotta leginkább a szerelmes párt, várva várták a szabadulásulat. De addig is minden pillanatot megakartak élni egymással.

-Éveken át visszajártam hozzád, hogy megértsem mi az amit érzek. - (N) vörös arcal itta magába Jeff szavait. - Gideon szerint képtelen vagyok bármilyen érzelemre, de itt vagyok... És Szeretlek.

(N) szinte nem hitt a fülének, éveken át szerelmes volt ebbe a férfiba, és most végre megtudta ki az.

-Hová megyünk?

-Ahová kedvünk tartja.~

(N) lassan Jeff felé hajolt, szemeit becsukta, de még elötte látta, hogy Jeff fehér arcát egy kis pír borítja, majd mosolyra nyújtva ajkait megcsókolta. Szívük egyszerre dobbant, majd kiugorva a helyükről. És Jeff úgy érezte itt az Ő idejük.

-Álljon meg. - szólította fel Gideon-t.

Az autót megállítva egy sziklás helyen szálltak ki, azonban a szerelmes pár csak egymással foglalkozott.

-Amit most érez, az elfog múlni. És, ha majd elmúlt mi lesz? Megöli magát. - (N) szúrós szemekkel fordult Gideon ügynök felé - Mert az az amit igazán szeret. - Jeff  önelégült fejjel meredt a nyomozóra amikor (N) beszélni kezdett.

-Nem hiszem, hogy így lesz. Nem hiszem, hogy maga tudja ez milyen érzés.

-Ha tudná. Nem lenne itt. Azokkal lenne akiket szeret. - N szerelmes szemekkel nézett fel rá Jeff-re, minden szava mögött ott lapul az a kifejezés, hogy mennyire szereti őt.

Azonban Gideon félbe szakította a románcukat.

-A gyerekek?

Jeff a szemeit megforgatva Gideon háta mögé mutatott. - Arra. 2 km-re.

Gideon elhülve fordult vissza Jeff felé. - Nincs alku.

-Akkor itt fog állni velem, miközben a gyerekek meghalnak a szomjúságtól és a hőségtől. Nem soká' sötét lesz...  A szülei nem ilyen hőst akartak faragni magából.

-Örökké vadászni fogok magára. - Gideon bosszúsan meredt a férfira, tiszta gyűlölettel. - Örökké.

Ámm Jeff-et e szavak nem nagyon hatották meg. - Én ugyan ezt ígérem. Örökké szeretni fogom (N)-t. - tekintetét eztán a lányra vezette, aki tiszta szerelemmel nézett vissza rá. - Míg maga el nem kap.

-Maga őrült.

Jeff bosszúsan meredt Gideon-ra, ahogy (N) is.

-A szerelem őrült nem igaz?

-De, jó értelemben az. - helyeselt Jeff, mire (N) csak kuncogva nézett fel rá kipirosodott arcal. - Remélem egy nap ön is érzi azt amit én.

-Ha egy nap azt érezném amit maga érzett. Megölném magam.

-Elöbb szóljon. - viccelődött Jeff - Belenéznék az agyába.

Jeff ekkor visszafordult Élete Szerelméhez. Kezét felényújtva ajánlotta fel neki, amit (N) boldogan fogadott el. Mint egy árva szerelmes kölyök kutya úgy követte Jeff-et a pusztaságban, miközben Jeff összekulcsolt ujjakkal vezette el (N) - t a messzeségbe, nem törődve senkivel és semmivel, csakis egymással.

Éveken át rejtve tartott szerelmüket most végül kivirágoztathatják egymás karjaiban, hogy végre békével élhessenek.
Azonban, ki tudja, hogy eztán mi lesz a sorsuk.
Addig is, boldogan élnek, amíg...