Jeff the Killer x Reader

(N) - Neved

(HH) - Hajad hossza

(V) - Városod

Bizar áldozat...

A városodban nemrég rengeteg gyilkosságot követtek. Mindegyik áldozatnak volt egy jellegzetes mosoly szerű vágás az arcán. Mindegyik áldozatot a saját házában ölték meg, ahol a gyilkos szoba falára vérrel írták fel a következő szöveget „Go to sleep". A rendőrségnek a mai napig nem sikerült a tettes nyomára bukkani, akiről következtetni lehet, hogy egy sorozatgyilkos.
Ám te, hatalmas Creepypasta rajongó létedre szinte gyerekjáték volt rájönnöd, hogy ki a tettes. Napi nyomozásoddal sikerült kikövetkeztetned, hogy az illető mi szerint válogat áldozatai közt. A városod kicsi volt, ahol mindenki ismert mindenkit így hát az áldozatokkal is "szorosnak" mondható kapcsolatod volt. Áldozatait a legalja népből kezdte el válogatni, egészen a kis bűnözőktől kezdve a drogosoktól az állatkínzókig. De ezt a rendőrség mindig elhallgadtatta, hiába volt feltűnő. Számodra a gyilkos olyan volt mint egy megváltó, direkt az olyan embereket tette el láb alól akik rosszak voltak, ígyhát láthatatlanban védted őt a rendőrségtől.
Hatalmas rajongó voltál. Egy csomó fanartal teli füzeted volt róla, és mindig az övéhez hasonló fehér pulcsiban és fekete nadrágban voltál.
Találkozni akartál vele, minden áron. És most, hogy a jövendőbeli áldozatairól alkottál egy listát, rájöttél, hogy hol tudnál vele összefutni.
Egy bizonyos gyerekorvosnál, aki a gyógyszerek helyet drogokkal kezelte a kölyköket. És te úgy érzed, hogy ez a szemét tökéletes lesz áldozatának.

Egyik szombat este amikor az idő tökéletes volt a gyilkolászásra. Felkaptad megszokott fehér pulcsidat és egy fekete táskába beleraktad a kis füzetedet. És a biztonság érdekében zsebedbe raktad a kis bicskádat. Nem gondoltál arra, hogy véletlenül te is megförmednél, de nem árt az óvatosság. Kimászva az földszinti ablakból megindultál afelé a drogorvos felé. (HH) hajadat közre fogva betűrted a pulcsid alá és kapucnidat a fejedre raktad. Kezedet zsebre rakva haladtál a ház felé a sötét közvilágítás nélküli utcán.

A ház egy orvoséhoz képest elég kicsi volt. Viszont a felhajtón egy Ferrari 296 GTB állt. Elég feltűnő volt. Valyon honnan szerezhette. Oda lopakodva az egyik fénnyel teli ablakon bekukkantva láthatod, hogy az illető ott ül a kanapén háttal neked és nézi a tévét, közben ügyköd valamit az dohányzó asztalon.
Gyorsan lebukva elindultál a hátsó ajtó felé amely levolt zárva. Szinte felrobbantál az idegtől, hogy nem raktál el semmit amivel feltudod törni a zárat. Bánatodra és kétségbe esésesedre elővetted a bicskádat. Szerencsére egy régi lakat volt rajta, amit tán egy rugással letudtad volna szedni, de az túl hangos lenne. De viszont a bicskával is hangos lenne a betörés, ígyhát megpróbáltad kézzel szétszedni. Kerestél az udvaron egy botot amivel az ajtót annyira feltudtad nyitni, hogy hozzá férj a zárhoz. Egy kis küszködés után sikeresen feltudtad törni a zárat. Örömödre majdnem felvisítottál, de eszedbe jutott, hogy nem kéne. Belépve a házba egy kis konyhába értél be. Mintha valami házi buli maradványai lettek volna szanaszét dobálva amerre a szem ellát és a szag sem volt különb, belépve az oldalsó ajtóba pedig az étkező volt, középen rengeteg zacskóval és pizzas dobozzal. Bal oldalt pedig egy csukott kétszárnyú ajtó volt. A fények onnan szűrődtek ki.
Nagyot nyelve, végre realizálódott benned, hogy per pillanat betörtél egy bűnöző lakásába. De mivel itt vagy már így nem fordulhatsz vissza.
Közelebb lépve az ajtóhoz hallgatózol, de semmi zaj nem szűrődik ki. Semmi mozgolódás. Mintha senki nem lenne benn. Remegő kézzel nyúltál a kar felé, majd amilyen lassan csak tudtad próbáltad elhúzni az ajtót.
Bekukucskáltál az aprócska nyíláson, amin egyből a kanapéra esett a szemed.
Hirtelen a lélegzeted is elakadt.
A kanapé teli volt vérrel és a pasas a hátra volt dőlve a kanapén. Nyakán egy hatalmas vágás volt. Feje hátra volt szegezve amit márcska a nyaki csigolya tartott, de az arcán így is láthazó volt a mosoly. Keze az ölében volt és egy borítékot tartott benne.

Jaj neee, már járt itt!

Belül csalódás ért téged, hogy nem tudtál találkozni a gyilkossal. De egyrészed szárnyalt a boldogságtól, hogy helyes volt a következtetésed.
Közelebb mentél a férfihoz, és jobban szemügyre vetted. Viszont semmi különös nincs rajta.
Azonban a borítékon egy karcos vérrel írás állt. „For You".
Kis gondolkodás után úgy döntöttél, hogy elveszed a borítékot. Bicskádat előszedted a kezedből és belbontottad vele.
Benne 2 darab kép volt található. Kivetted őket és a szíved hirtelen megállt. A képeken te voltál rajta. Az egyiken ahogy állsz a ház elött és nézed az áldozat autóját. A másikon pedig a hátsó ajtó ablakából lett készítve ahogy próbálod feltörni a zárat. Mind két kép teljes mértékben rád volt fókuszálva. Nagyon megijedtél, és nem tudtad, hogy hogyan lehet ez.

Figyelt egészen a betörésig??
De akkor miért nem ölt meg?? Nem értem ezt az egészet. Mi elöbb el kell tűnnöm innen!!

Hátat fordítva a halottnak néztél szembe a TV-vel amely márcsak hangyafocit játszott. Ám ez a kis fény még megtudta világítani a felette lévő véres írást

-Go to sleep... - súgod magad elé a szavakat.

Amilyen gyorsan csak tudtál kisiettél a házból és megindultál az otthon felé futva. Egész úton olyan érzésed volt, hogy figyelnek, bár ez eltörpült a gondolat mellett, hogy mi történhetett ott abban a házban.

~°~

A másnapodat elég lehangoltan töltötted. Egész végig a tegnap este járt a fejedben. Összegömbölyödve ülsz az ágyadon, kezedben a borítékkal amiben a képek voltak, fejeden a kapucni és kapcsolgatod a Tv távirányítóját. Éjszaka van már és nem adnak semmi jót amikor az egyik adón híradást mutatnak. Konkrétan. A tegnap esti gyilkosságról volt szó.

-~ Figyelem a most következő műsor a nyugalom megzavarását okozhatja!
Ma reggel került elő (V) egyik legkedveltebb gyermek orvosa holt teste. Az orvosra az egyik ismerőse talált rá saját házában a kanapén űlve felvágott nyakkal, pár mellkasi és hasi szúrással. A rendőrség az eddigi áldozatokat is figyelembe véve azon van, hogy egy sorozat gyilkosról lehet szó, bár ez csak egy elmélet.-

E tájékoztató közbe képeket dobtak fel cenzúrázva a helyszínről, a kanapéról. Szinte oda képzelted magad a helyszínre és ettől kirázott a hideg.
De mi az, hogy a sorozat gyilkosos dolog csak egy elmélet? Vakok a rendőrök, hogy nem látják sohasem azokat az írásokat a falon és a mosolyt az áldozatok arcán?
Szinte szét robbantál a dühtől, pulcsidnak össze húztad a madzagját az arcod körül majd kikapcsolat a Tv-t és hanyat vágtad magad az ágyon.

Újra gondoltad az egész eseményt. Eddig egy elmebeteg állatot tiszteltél. Egy pszichopatát. Mondjuk, sejhetted, hogy az, a Creepypasta történetekből kiindulva. De arra jutottál, hogy ez nem érdekel téged.

Kizártál minden külvilági zajt, csak becsuktad a szemed és próbáltál aludni.
Már szinte fél álomba voltál amikoris egy hideg, éles tárgyat éreztél a nyakadnál. Szemeid szinte kipattantak a helyéről, de a sötétben szinte semmit sem láttál. De valaki feletted terpeszkedett, és egy hideg kezet éreztél a szád elött.

-Szóval végre találkoztam veled. Te kis Paparazzi. - érezted a hangjában, hogy mosolyog az illető. - Tudod, nem szép dolog valaki után kutakodni, ha csak az a kutakodó nem én vagyok. De ahogy látom megkaptad a képeket. Elég jól nézel ki rajtuk. - teste súlyát teljes mértékben rád helyezte.

Szemed lassan hozzá szokott a sötétséghez, elsőnek egy, a tiédhez hasonló koszos, fehér pulcsit vettél észre, amely fent egy fekete hajkoronával párosult. A támadód arca elvolt sötétítve, de így is kristály tisztán kivetted az arcán lévő fültől fülig érő véres mosolyát. Egy pillanatra mintha a szíved is megállt volna. Ő volt az.

-Jeff the Killer... - súgod halkan magad elé a nevet, de alig volt hallható egy kis motyogásnak a rajta tartott kéz miatt.

-Úgy látom felismertél. Nincs ezzel baj. Viszont azért jöttem el hozzád, hogy üzletet kössünk. - kérdőn néztél rá. - Én leveszem a kezem a szádról, cserébe te nem fogsz visítani. - bólintasz egyet mire ő elveszi a kezét a szádról és feltérdel rád, hogy ne tudj mozdulni. - Plussz... Van még valamid. A táskádban lévő apró füzet... Amely nálam van. - elő húzza háta mögül a füzetet amelyben a róla készült fanartokat rajzoltad.

Villám csapásként ért a felismerés, hogy ott hagytad a házban amikor a borítékkal babráltál a kistáskádban.

-Elég jók, bár nem maradhat meg. Ezt szépen elégeted. - nyomta a kezedbe - És mivel élő szemtanu vagy a gyilkosságot illetőleg, neked se kéne sokáig maradnod. Azonban... - esett gondolkodóba. - Lehet mégis életben hagylak.

Nem tudod felfogni, hogy most mi folyik körülötted. Itt van elötted Jeff a gyilkos, és az életeddel játszik. Kiráz e miatt hideg is.

-Van egy listád az áldozataimról, és a jövőbeliekről. Ami elég hasznos nekem. Te vagy ide valósi, te tudod kik érdemlik meg a halált. Miért ne írnál nekem össze még pár embert akikre te is így gondolsz. Megkapom a listádat, tartod a szádat az eseményekről, cserébe nem öllek meg. - hajolt közel hozzád.

Megvoltál szeppenve. Hogy mit mondott? Segíts neki összegyűjteni az áldozatai nevét, és hallgas a történtekről cserébe nem halsz meg helyben? Hülye lennél nem bele menni az ajánlatba. Így hát bólintasz egyet. Jeff erre csak jobban elmosolyodott.

-Rendben, akkor itt hagyom ezt neked még pluszba. - kését a szád jobb oldalálára tette és egy görbe vonalba felhúzta a füledig ami közben egy égető fájdalmat éreztél. Egy fél mosolyt faragott neked. - Takard a hajaddal az ijedt szemek elől. De végül is kit érdekel mi lesz veled. - hajolt közelebb a sebzett arcodhoz és a rajta tündöklő vért egy nyalással lenyalta az arcodról. Bizsergető érzés futott végig rajtad, amit aztán követett egy gyors csók az ajkad szélére a sebnél. Az egész arcod lánga borult. Egyszerre volt ijesztő, bizar és kellemes a szituáció amiben benne voltál.

Jeff leszált rólad, majd nyitott ablakodat használva kimászott rajta, ám egy utolsó pillantásra vissza fordult feléd.

-Ne legyél Nina. És holnap ugyan ekkor jövök a listáért. Jó éjt (N) - majd kiugrott.

Te még mindig a sokk hatása alatt álltál. Az a soroszatgyilkos akiről a legtöbbet áradoztál végre felbukkant. Sőt, a saját házadban.
Az a dolog, hogy tudta a neved a történtek után nem lepett meg.
Az első gondolatod egyből az volt, hogy nem akarsz Nina lenni, de ez egyszerűen hihetetlen érzés. Amint felhagytál a túl buzgó érzelmeid kimutatásval kimásztál az ágyból. Felkapcsoltad az íróasztalod lámpáját és neki álltál neveket írni. Teljes mértékben Yagami Light-nak érezted maga, és a Shinigami-d meg Jeff volt.
De annyiban biztos lehetsz, hogy a hatalom és az, hogy Jeffel milyen kapcsolatot tartasz nem fog a fejedbe szállni.
Ha mégis...
Együtt fogjátok leélni az életeteket <3