Mondtam, hogy nem soká (. ❛ ᴗ ❛.)

Eyelees Jack x Reader

Az én szívem és a te veséd
Part. 2.

-Eyelees Jack?!~- súgtam magam elé megszeppenve

Jack felállt, és szép nyugodtan elkezdett sétálni a srác felé.

Szerencsére engem nem vett észre mivel még időben bebújtam a kanapé mögé.

Jack nem szólt egy szót sem. Viszont a srác annál inkább. Mint egy kislány úgy elkezdett kiabálni, és könyörögni a szánalmas életéért. Jack elővette a kapucnis pulcsiából a szikéjét, amit letett a dohányzó asztalra, majd újra a zsebébe nyúlt, és elővett egy kötelet.
A srác már ugrott volna fel a kanapéról amikor is Jack rávette magát és kiabálás kíséretében, összekötötte a kezét és a lábát, majd lefektette a kanapéra és neki látott a "műtétnek".

Újra a kezébe vette a szíkét és a még él srác hasába vágta. A fiú torka szakaszából kiabálni kezdett amikor a szikét végig vezette egészen a nyakáig.
A bord csontjainak a ropogása újra előhozta azt a bizsergető érzést amit 6 évvel ezelött kaptam.

Nem akartam tovább ezt hallgatni, én akartam volna ezt csinálni. Nekem kellett volna! Nem Jacknek!

De kibírom... Még

Jack ezután neki esett a hasának, kiszedte a vesét a fiúnak amit végül elkezdett a szeme elött lóbálni.

A srác végül nem bírta tovább, elvérzett...

Nem épp a legizgalmasabb. Jack, nagyon öreg vagy már. Ezt móka formájában kénne elvégezni, nem munkaként.

Kikukkantottam a kanapé mögül, amikor is Jack, levette azt a nyavajás maszkot amit annyiszor viselt, és végre megláthattam az arcát.

Szeme hiányos volt és a szemgödreiből ugyan az a fekete valami folyt ki mint ami a maszkon is látszódik. A bőre kissé sötétebb volt, és nem arra a Nap barnított Alföldi stílusra gondolok, hanem arra, hogy szó szerint szürkés volt.

Hirtelen egy nyögést adtam ki a számból amikor is a vesét épp a szájába vette volna. Ez feltűnt neki, de próbáltam levegővé válni. Befogtam a számat, és úgy próbáltam kussban maradni. Egy ideig még vártam, majd amikor vissza fordultam szép lassan óvatosan Jack felé ő nem volt ott.

Egy kicsit megvoltam ijedve, mivel nem tudtam, hogy hol lehet, de úgy voltam vele, hogy lehet kiment a házból.

Egy kissé hangosabb sóhaj hagyta el a számat, majd vissza fordultam a kanapé mögé, oldalra néztem és azt láttam, hogy Jack az üres tekintetével néz velem farkas szemet, mindössze pár centivel elválasztva.
(Ba dum tss)

Ijedtemben hátra estem és elkezdtem a fal felé kúszni, amikor is oda értem, csak egy ijedt szúrós pillantást vetettem feléje. Ő is elkezdett felém kúszni, majd megállt közvetlen elöttem, majd csak egy ravasz mosolyra húzza az ajkát és rekettes hangján, oda köpi nekem ezeket a szavakat.

-Szív doktor~- mintha csak az anyámat szidná, mégis bájos.

-Eyelees Jack- mondtam vissza neki egy kicsi ingerrel a hangomban

-Mit keresel te itt az én területemen?- váltott a hangja idegessé.

-Te mit keresel itt, ebben a házban amikor én már ezt magamnak réges régen kiszemeltem!- mondtam kiabálva, és felálltam és Jack követte a példámat.

-Ooh~ Talán azért mondod ezt, mert Téged is a nagy Slenderman bízott meg, hogy nyírd ki ezt az embert?~

Egy kissé elpirultam és megszeppentem a szavai hallatán, mivel Slenderman arról is híres, hogy csak a legjobb sorozat gyilkosokat bíz meg ezzel azzal, és fogadja be őket az otthonába. És én sajnos nem voltam köztük.

Mérgesen Jack áldozatához baktattam, és elkezdtem kutakodni a nyitott melkasánál, hogy megtaláljam azt amiért jöttem.

-Oooh~ Igaz is, te nem tartozol Slenderman családjába, milyen igaz~...

-Nem kell nekem család...- súgtam magam elé, majd amikor megtaláltam az áldozat szívét diadalittasan felpattantam, és épp menni készültem amikor Jack kivette a szívet a kezeim közül.- HÉÉ!! ADOD VISSZA!

-Nem! Mi van ha megtartom magamnak?

-Akkor... A-akkor- töprengtem, majd rápillantottan az asztalon lévő vesékre és kezeim közé vettem.-Akkor lenyúlom a kajádat.

-Azt te csak hiszed.- próbálta kivenni a kezeim közül, de én elugrottam.

-Miért nem mész vissza Slenderhez és a hülye családodhoz ha már kész vagy azzal amit csináltál?

-És te miért nem mész haza a Te családodhoz?

Én csak könnyekkel küszködve próbáltam keménynek mutatni magam.

-Nem kell nekem a hülye család!

-És miért nem? Mert ők jobbak nálad a gyilkolásban?- ennyi volt, be telt a pohár...

-NEM ISMERSZ TE ENGEM!
NEM TUDOD KIVAGYOK VALÓJÁBAN, MIKEN ESTEM KERESZTÜL.... Én. Én csak. Csendet szeretnék...- rogytam le a földre, és a veséket kiejtettem a kezem közül... Nem bírtam tovább, és elsírtam magam...
- Nem tudod, miken mentem keresztül... Senki nem tud rólam semmit...

Sírtam mint még soha. Jack eszembe juttatta a múltamat, és ez nagyon rosszul esett...

Hirtelen két erős kezet éreztem magam körül. Felnéztem és láttam, hogy Jack egy szomorú tekintettel megölelt. Nagyon zavarban voltam, de viszonoztam az ölelést. Arcomat mellkasába temettem és úgy folytattam a sírást, miközben Jack a hátamat simogatva, próbált nyugtatni.

-Nyugi,... Minden gyilkos átesik ezen egyszer... Én is sokat szenvedtem a múltban és biztosra veszem, hogy te is...

-...- nem válaszoltam csak tovább sírtam, csak most egy kicsit nyugodtabban.

-Ha nem probléma... Eltudnád mesélni a történetedet?

Én csak felnéztem rá a könnyes szemeimmel, és lassan bólintottam...

/Ez már tényleg a jelen ;)/

Szóval így állunk... Épp egy gyilkosnak öntöttem ki a szívem bajait, az egyik áldozatának a házában a fal tövében ülve körülöttünk rengeteg használt papírzsebkendővel...

(Sz/Sz) szemeim vörösek voltak, annyit sírtam és a (H/H) (H/Sz) hajam az arcomba esett. Térdemet a mellkasomhoz felhúztam és kezemmel össze kulcsoltam.

-Szóval...- kezdtem bele, majd nyeltem egy nagyot, és folytattam- ... Ennyi lenne a sztorim.

Felnéztem Jackra, aki csak együttérzően hallgatta a történetet.

-Nem... Nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz volt a helyzeted... Nagyon sajnálom...

-Ugyan, ami múlt az elmúlt... Már nem lehet ellene semmit sem tenni... - súgtam az utolsó mondatot magam elé, hátha Jack nem hallja meg, de felháborodottan oda szólt nekem.

-Ebben nincs teljesen igazad!
Ha nem is tudod megváltoztatni a múltadat. Tegyél azért, hogy a jövőd szebb legyen.

-De hogyan? Ezt már nem lehet sehogy se megváltoztatni. Örökre egy őrült gyílkos kannibál leszek...

-Mi olyan rossz van benne? Én is az vagyok!- viccelte el egy kicsit a helyzetet, amire én is egy kicsit elnevettem magam.

-Igazad van...

Egy ideig még csöndben voltunk... Egyszerűen csak élveztük egymás társaságát amikor is Jack felállt.

-Azt hiszem nekem mennem kell.- sóhajottam egyet a szavai hallatán, mivel nem akartam, hogy menjen. Most elsőnek élvezem valakivel a társaságot, és egyszerűen csak elmegyek.

Bólintottam egyet, mire a fejemet lehajtottam a felhúzott térdemre.

Vártam mikor megy el amikor is felnéztem, és megpillantottam amint Jack a tőlem elkopzott szívet tartja felém, egy aranyos mosollyal az arcán.

-Hogy ne üres kézzel távozz~- mondta lágy hangon, mire én úgy éreztem, hogy felforrósodott az arcom. Zavaromban, nehezen elvettem a szívet. Mire én meg a veséket nyújtottam felé.

Egy kicsit megvolt döbbenve, de örömmel értük nyúlt, elvette, majd zsebbe vágta őket.

-Köszönöm szépen, hogy meghallgattál... S-sokat jelent ez nekem...- mondtan a végét már egy hatalmas pirral az arcomon.

-Ne köszönj semmit... Szerelmem~- súgta az utolsó szavát, mire én csak még jobban zavarba jöttem és megszorítottam a kezemben szorongatott szívet.

Jack lehajolt hozzám, és egy lágy puszit nyomott az ajkaimra. Majd eltávolodott.
Kezével még egy utolsót simított az arcomon, és a (H/H) (H/Sz) hajamat, a fülem mögé simította.

Látszott rajta, hogy ő is nagyon zavarban volt, ezért gyorsan hátat fordított és az ablak felé szaladt, amit pár perccel ezelőtt betört. Még egy utolsó felém pillantott. Majd intett egyett és ezekkel a szavakkal távozott...

-Remélem még látjuk egymást~- majd azzal kiugrott az ablakon

Én csak nagyra nyílt szemekkel bámúltam magam elé. A szívet amit oda adott szorosan a mellkasomhoz szorítottam. Nagyon csöndes volt, ellentétesen az én szívemmel, ami eszeveszett én verni kezdett.

A maszkokat, amit még a gyilkolás miatt használtam, a fejem tetejéről levettemem és magam elé helyeztem.

Csak a szívet néztem, közben visszagondoltam arra amit Jack tett és mondott.

Remélem még látjuk egymást~

Ezek a szavak ismétlődnek a fejemben. Nem akartam leállni, nem is akartam, csak azt, hogy Jack a közelemben lehessen.

Úgy tűnik rosszul ítélték meg elsőnek... Néha a kegyetlen külső többet rejt magában mint amennyit kimutat

-Szó szerint elraboltad a szívem~-suttogtam, és a szívet magamhoz ölelve döltem le a földre.

~Vége~

Na igen...

Ezzel is kész vagyok, bocsi, hogy a vártnál egy kicsit rövidebb lett. Eredetileg 3 részére terveztem, túl sok ötletem volt, de azt meghagyom a többi storyra is
( ͡° ͜ʖ ͡°)

Kéréseket továbbra is fogadok, csak nyugodtan.

A következő történet:

Jason The Toymaker X Reader

További szép napot!