Egy lény a bennszülött amerikaiak mitológiájából, ami az északkeleti Egyesült Államok és délkeleti Kanada környékén élt. A lény, a kannibalizmusból született és az éhsége kielégíthetetlen. Rengeteg történet kering a rejtélyes 13 mérföldnyi erdő körül, New Hampshireben. Vannak történetek vadász társak éhezéséről, ami kannibalizmushoz vezetett. Nem tudni mi történhetett odakint. Ezt a történetet a nagyapám mesélte, aki ismerte egyikőjüket. 

1957-et írunk. A neve Arnold Watson volt. Imádott vadászni, de még jobban szeretett hosszú vadásztúrákat tenni az erdőben. Persze soha nem egyedül ment, vitt magával pár öreg barátot, Andy Johnson-t és Darrel Thrembel-t. Nem látták egymást már évek óta, ezért elhatározták, hogy elmennek egy egy hétig tartó kirándulásra. Összepakolták az összes holmijukat, vadász puskákat, takarókat, sátrakat, gyufákat, egy hétig kitartó lőszert és élelmiszert. Ezeket hárman felpakolták Arnold furgonjára. Az út a kanyaros földes úton hosszú és göröngyös volt. Már mélyen az erdőben voltak, mikor a motor elkezdett kattogni és zajos hangot adott ki, mintha lerobbant volna. Lelassult és megállt. 

"Indulj, az isten verje meg!" Mondta Arnold, közben a kormányt csapkodta.

"Megtankoltad mielőtt elindultunk?" Kérdezte Andy.

"Biztos megfeledkeztem róla" Mondta Arnold, közben sóhajtott és hátradőlt. "Akár itt is sátrat verhetnénk a környéken, de nem akarok a kocsitól túl messze menni."

Szóval beljebb merészkedtek az erdőbe egy kicsit, és találtak egy kis tisztást közel egy folyóhoz ahol fel tudták állítani a sátraikat. Már sötétedett, szóval tüzet csináltak, ettek, és és lefeküdtek. A fegyvereikkel aludtak, amik az ágy oldalának voltak támasztva, biztos ami biztos. Mind alaposan átaludták az éjszakát. Arnold volt az első aki felkelt. Felállt, kinyújtózott és egy nagyot ásított. Kilépett a sátorból, és megdörzsölte a szemét. Nem tudta elhinni amit látott. Egy medve széthajított mindent, és majdnem az összes ételüket megette. Arnold befutott a sátrába, megragadta a puskáját és a medvére célzott. A medve elriadt, menekülni kezdett és már eltűnt mielőtt Arnold egy jól célzott lövést letudott volna adni. 

"Andy! Darrel! Felkelni! Egy átkozott medvét kaptam rajta a kajánkon" Andy és Darrel felkeltek.

"Mi a fene vagy te?-" Darrel nyitott szájjal bámulta a szétcsócsált ételük maradékát.

A legtöbb lőszer a folyóba lett hajítva, csak egy pár használható maradt.

"Szent szar, mihez fogunk most kezdeni? Semmink sincs, se kaja, se lőszer, se-"

"Csak maradj nyugton Darrel! Azt hiszem van még lőszer a furgonban..." Szólt közbe Andy.

"Srácok emlékeztek a visszaútra a furgonhoz?" kérdezte Arnold idegesen.

"Azt hiszem erre van... vagy, nem, erre... nos talán erre..." mondta Andy.

Darrel fejéhez kapott.

"Kibaszottul fingod sincs arról, hogy miről dumálsz!" Darrel és Andy bunyózni kezdtek, két levegővétel között káromkodtak.

"Héj, héj, héj, héj! Hagyjátok abba!" Arnold lehúzta Darrelt Andyról.

"Boldogulnunk kell. Mi most egy túlélő helyzetben vagyunk. Ne szórakozzatok, ez nem játék! Simán meghalhatunk idekint, és soha senki nem fog ránk találni. Legjobb esélyünk, ha követjük a folyót. Talán találhatunk egy várost, vagy egy kereskedőt, vagy akármit."

Darrel így szólt, " Egy várost? Ide kint? Marhaság. Mi mind egyedül vagyunk itt kint. Soha nem találunk vissza." Andy volt mindig is a gyenge közülük. Nem volt meglepő, hogy ő lesz az első, aki megtörik.

Vándorolni kezdtek a folyó partján, fázva és éhesen. Eljött az éj, de nem álltak meg. Hangokat kezdtek hallani a folyó melletti erdőből, mint ágak recsegése és száraz levelek ropogása. Andy felfigyelt.

"Mi a fene volt az?" suttogta idegesen.

"Biztos csak egy nyuszi, te punci" mondta Darrel "Ne aggódj már ennyire"

Jó pár perc elmúlt, és Andy leült pihenni.

"Jövök, egy perc, menjetek csak nélkülem" mondta.

"Biztos vagy benne?" Kérdezte Arnold.

"Igen, nem maradok sokáig." Andy megbizonyosodott, szóval elindultak. Egy vérfagyasztó sikoly hangozódott egy pár pillanattal később.

"DAAARRELLLLL!!!! ÁÁÁ!!! SEGÍÍÍÍÍTS-"

A sikoly abba maradt gyorsan, csörgedezés és valami olyan hang volt hallható, mintha valami enne... Arnold és Darrel visszafutottak a folyó mentén, Andy nevét kiáltozva. Vicsorgást hallottak és meglátták a magas, vékony, sisakos alakot, aminek a szájából valami kilógott. Rájuk vicsorgott hangosan és beszaladt az erdőbe.

"Az úr nevében, mi a franc volt az?" kérdezte Darrel.

"Honnan kéne tudnom? Gyújts meg egy gyufát, hogy megtaláljuk Andyt!" Darrel meggyújtotta a gyufát, és belenézett a horrorba. Andy szétroncsolt maradéka feküdt a földön.

Az arca félig lerágva, a koponyája látszódott. Vér és hús fedte az arcát. Az egész részét kitépték a hasából, a bordáját kiszedték. A belei rajta feküdtek, részben elfogyasztva. A combjait is szétroncsolták. Volt rész, ahol kilátszódott a csont a lábából. De ami a legrosszabb a borzasztó arckifejezése. Mintha abban a pillanatban megfagyott volna, amint meglátta a lényt.

"Úr isten..." Darrel motyogni, halandzsázni kezdett, és elkezdett tipegni.

"Miért őt? Miért?" dadogta.

Arnold megpróbálta megnyugtatni, de hisztérikus volt. 

"Tovább kell mennünk haver. Mindketten szerettük őt, de már vége, és mennünk kell-" Darrel félbe vágta.

"Hogy mondhatsz ilyet? Úgy viselkedsz, mintha nem is érdekelne. Testvéremként szerettem őt. Te le se szarod. Téged nem is érdekel! Te önző barom!" Darrel rámarkolt Arnold torkára.

Erősen nekiszorította a földhöz. Arnold próbálkozott kiszabadulni a markából. Gyomron térdelte, és Darrel a földre hullott. Arnold elkezdte püfölni az arcát, Darrel tehetetlen volt. Arnold Felkapta és nekivágta a fejét egy fához. Darrel lerogyott a földre, egy vastag, vörös vérfolton hagyva a fán. A szemei elsötétültek, és vérszomjas őrült lett. Arnold rágni kezdte Darrel bal kezét, de lecsapták róla.

"Mit... mit tettem?"

Ránézet a vérrel borított kezére. Ottmaradt a testeknél, nem aludt, csak leült, egy üres arckifejezéssel, gondolkozva azon, hogy mit tett. Végül Arnold rájött, hogy az ő kötelessége visszamenni a városba, és elmondani az embereknek, hogy mi történt. Felkelt, és elkezdett sétálni. Órákig sétált. Aztán a gally recsegés, és a levél ropogás visszatért. Meleg leheletet érzett a nyakánál. Szépen lassan megfordult és meglátta a fölé magasodó bestiát. Izzó sárga szemek, agancsok és félig rohadt test. A mellkasa kilátszódott, rohadt hússal körülvéve. Vér és hús csöpögött a szájából, az arcán nyers izmok és mély vágások. Azokat a területeket amik még nem rohadtak, vékony, rövid, világosbarna szőr fedte. Az egyik keze teljesen a csontig rohadt. Arnold sikított, és rohant, a bestia ráugrott, és megragadta. Az arcába morgott, és kiharapott egy nagy darabot a lábából. Arnold egy gyötrelmeset kiáltott, megpróbált kiszabadulni alóla, fészkelődött, rugdosott, amíg ki nem szabadult, és megpróbált ütni. Ezzel csak még jobban felbosszantotta. Rávetette magát még egyszer, de ezúttal kiállt az útjából, és a bestia a folyóba zuhant. Arnold megragadva az alkalmat. Megpróbálta a legtöbbet kihozni magából, hogy átsántítson a folyón. A kínzó fájdalom ellenére megbirkózott a fenevaddal, és teljes súlyával ránehezedett a fejére, megpróbálva megfojtani. A víz alatt vicsorgott, és hadonászott végtagjaival, de Arnold erősen markolta. Lassan, egyre csak gyengült, és gyengült, amíg elcsendesedett teljesen. Arnold felsóhajtott a megkönnyebbüléstől és hátra dőlt a folyó partján. Pihent egy darabig, aztán megpróbált elindulni. Át sántikált az erdőn reggelre, és talált egy utat. Köszönöm istenem, gondolta, már majdnem vége... Arnold csak egy rövid ideig volt az úton, mikor egy furgon megjelent. Félrehúzódott, kiszállt a sofőr, és segített Arnoldnak.

"Jézus, ember, veled meg mi történt?"

Arnold fáradtan válaszolt: 

"Majd... elmagyarázom... hamarosan.... vizet... egy fuvart.. kérem..."

A férfi zavartnak tűnt.

"Persze, persze. Had segítsek beszállni a kocsiba." Arnold feltápászkodott és ivott egy nagy kortyot az ember üvegéből.

Az egész történetet elmesélte az embernek, ugyan azt, amit én most neked. Az az ember a nagyapám volt. Arnoldot a kórházba vitték, de a lábán a seb elfertőződött és meghalt. Mindig fognak visszajönni vadászok, történetekkel, hogy hallottak hangos kiáltást, vérfagyasztó sikolyokat, vagy történetekkel amiben szerepel ez a kannibál bestia. Igaz, vagy sem, valami lappang odakint. Ha úgy döntenél, hogy egy túrát teszel arra, és találsz egy öreg 50-es furgont, vagy egy elhagyatott tábort, fordulj vissza. Az isten szerelmére fordulj vissza. És ha nem teszed, isten segítsen rajtad.