Paradoxon
Felriadtam. 3:12 volt. Az óra hangosan kel égett. Eltelt egy perc.
Hirtelen lépéseket hallottam. Egy fekete, árnyékszerű lépett be az ajtón. Szeme fehéren világított. Tekintete megakadt rajtam, s rémisztően meredt rám. Elkezdett közeledni felém. Hosszú kezével megragadta a nyakamat. Nem kaptam levegőt. Rettentő kínokat éltem át abban a pillanatban. A tüdőm égett. Sikítani akartam, azonban egy hang se jött ki a torkomon. Elengedett, s lezuhantam az ágyra.
Zihálva ébredtem fel. A levegőt kapkodtam. 3:12. Az óra hangosan ketyegett...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top