Kezdjük el a legelejétől.

Két napos osztálykiránduláson voltam az osztályommal. Este közeledett. A bátorságpróbát ilyenkor nem lehet kihagyni. Ezeknek a próbáknak a lényege az, hogy egyedül menj végig a kijelölt útszakaszon. Voltak, akik már az elején féltek, de én nem tartoztam közéjük.

Amikor rajtam volt a sor magabiztosan vágtam bele. Hallottam a tücskök ciripelését. A madarak halkan suttogtak altatót kicsinyeiknek. Az bagázs óriási hangerővel üvöltözött. Lépteim hangosan érték a talajt.

Az társaság zaja tompulni kezdett, míg nem teljesen eltűnt. Hirtelen léptek neszét füleltem hátam mögött. Gyorsítottam, mire ő is sebessebben vette a ritmust. Lassítottam, s ő szint úgy. Váratlanul hátrafordultam, de senkit sem láttam.

Végre oda értem a célba, de nem várt ott senki. Egyszer csak hideg, hosszú ujjakat éreztem vállamon. Elhúzott egy dohos pincéig. Ereimben a vér megfagyott. Sikítani akartam, de nem tudtam. Immár hét napja vagyok itt, és még mindig fogalmam sincs róla mi történt a többiekkel.