Egy tizedik emeleti apartmanban élek egyedül. Általában este 9 körül érek haza a munkám miatt. Ez ma sem volt másképp.

Az eső elkezdett esni, mintha csak dézsából öntötték volna. Rohantam a buszmegállóhoz. Kicsit kellett csak várnom mire megjött a buszom. Csuron vizesen dőltem le a kanapéra. Elvégeztem esti rutinomat, majd hulla fáradtan vetettem be magam az ágyba.

Az ablakot verték az esőcseppek. Egyre hangosabbak lettek,mintha valaki az ablakon kopogott volna.
-Mi van, ha valaki tényleg... -elmészgettem a gondolatot- Anne, egyedül vagy itthon. Hajnali egy óra van és szakad az eső. Szerinted lenne akárkinek is kedve felmászni a tizedikre, hogy az ablakot ütögesse?!

Reggel, mikor feleltem, az ablakon ujjlenyomatokat pillantottam meg. Méghozzá nem is akármilyen ujjlenyomatok voltak azok: véresek voltak.