Az erdő mindig is megnyugtatott. Ez volt az én boldog helyem.

Tavasszal a madarak csiripelése és a harkályok kopácsolása hallatszódott. Nyáron a virágok illata kellemes élményt nyújtott az ott túrázóknak. Tarka lepkék rekedtek össze-vissza. Ősszel az erdő a sárga összes árnyalatában pompázott. A kedvenc évszakom a tél volt. Mindig olyan letisztult és fehér volt. Imádtam ilyenkor sétálni.
Így nem meglepő, hogy most is kint jártam. A lábam a hóba süppedve mely nyomokat hagyott. Testemen hirtelen úrrá lett a fáradság. Szememmel egyre laposabban pislogtam. Elaludtam.
Mikor felébredtem, friss erővel keltem ki a hótakaróból. Beleszívtam a friss levegőbe és elindultam haza.

Egy piciny faluban élek, ahol mindenki ismer mindenkit. Az emberek itt mindig köszöntek egymásnak, azonban most senki sem köszönt vissza. De ennél furább dolog is történt: valaki átsétált rajtam...