Nem tudtam szeretni egy embert olyan tisztán

Még akkor sem, ha a sötétség is  megbocsájtotta az ostoba útját

Megtanultam, hogy a szerelem olyan, mint  egy tégla

Hogy építhetsz házat vagy akár elsüllyeszthetsz egy holttestet.

Megperzselte tekintetével, megbabonázta szavaival, megrészegítette ég szín kék szemeivel. Folyton folyvást rózsaszín ajkait fürkészte, még akkor sem tudta levenni róla zöld szemeit amikor egymással beszélgettek. A tűznél is égetőbb volt a forróság amikor közel hajolt hozzá, összepréselve a mellkasukat, még ha mostoha bátyja csak egy kis titkot akart neki súgni. Ahogyan leszállt az éjszaka, és fivére háló ruhát öltött, kivillantak megigéző hasfalán kidolgozott kockái, amely senki másnak nem volt egész Asgardban, de még azt is megmerte kockáztatni hogy az egész univerzumban. Azt kívánta bárcsak... bárcsak feküdhetne álmai férfia mellkasán, bárcsak szőke hajszálait simogathatná, bár úgy csókolhatná mintha ez nem egy tiltott dolog volna. Mintha csak egyszerű férfiak volnának, és szív feldobogtatója nem a trón örökös lenne, aki boldogan fürdőzik a dicsőségben és a lányok buja tengerében. De még ha övé is lenne a megtisztelő hely, bátran állna a szolgák hadába, megtenne bármit amelyet királya parancsolna. Akár hajával megmosná lábait, legyen az akármennyire bűnös dolog, és szajhának való feladat.

Ezekkel a gondolatokkal vívódott hosszú hetek óta Loki, aki most éppen az ágyában pihent, közben egy medált szorongatva, amelyet még Thor-tól kapott kisgyermek korukban. Ahogyan forgatta a kis ékszert, újra felébredtek gondolatai szeretett istenéről. Eszébe jutottak szőke fürtjei amelyek a vállait simogatják, a puhának vélt ajkai, a mély, érdes hangja amivel megdicsérte nevelt öccsét, mellyel pillangókat keltett fel a gyomrában. A hosszú ujjai, tekintélyt parancsoló termete, és a veséig hatoló szempárja, amellyel akár beleláthat lelkébe, és annak legpiszkosabb bugyraiba felforrósították a testét, melyet először az arcán fedezett fel. Ezután nagyra nyitott szemhéjai követték mozdulatait,majd szívére helyezte érdes, férfias kezét, ezzel megállapítva hogy a ketyeréje megbolondult. Hevesen dobogott, olyan volt mintha éppen kiakarna onnan ugrani. Utána tovább folytatta felfedező útját a testén, amely most már lángokban égett az ingerlő gondolatoktól. Egyre lejjebb, és lejjebb simított és végül áthaladt legféltettebb kincse területén. Ahogyan egy kicsit rámarkolt, halkan felszisszent, nehogy olyanok is meghallják akiknek nem kéne. Szerve keményen jelezte hogy most kéne vele kezdeni valamit, mert ha tovább ingerli magát a képzelgésekkel előbb vagy utóbb elviselhetetlenül fog lüktetni, vagy legrosszabb esetben elsül maga Thor előtt. Loki vette a jelet. Nyelt egyet, majd felkelt selymes ágyából, és a fürdő felé kezdett el igyekezni. A hosszú folyosókon a szolga nép furcsán nézett rá, hiszen olyan gyors léptekkel sietett a helység felé mint eddig soha. Minden egyes lépésénél bizsergés futott rajta végig, majd belépett a fürdőbe, ahol szerencséjére nem tartózkodott senki. A kék csempékkel körberakott helyiségben a víz cseppek cseppenését lehetett hallani, a fényforrást szolgáló lámpák szüntelenül világítottak, ezzel kicsit kellemetlenségbe hozva a fiatalabb Istent, mert ha nem volt sötétség kellemetlenül érezte magát ilyen helyzetekben. Először megmosta az arcát, csak hogy felfrissüljön, vagy esetleg eltűnjön az ötlet elméjéből, hogy ő most ki szeretne elégülni csupán pár gondolattól. De az ég szerelmére sem akart elmúlni benne az érzés, a lüktetés nem csillapodott. Így kénytelen volt elkezdenie "szertartását", ám még egy utolsó pillantást vetett a nagy fa ajtó felé, hogy biztosan nem akar-e bejönni valaki, és elkezdte kigombolni fekete nadrágját. Megmarkolta alsónadrágja fehér szegélyét, majd egy mély levegőt vett. Csak egy picit húzta lejjebb, csak annyira hogy odaférjen bizsergő szervéhez. Már éppen kulcsolta volna a kezét köré, amikor egy mély hangú suttogást hallott meg, egyenesen a háta mögül, rettenetesen közel a nyakához.

- Mit művelsz,Loki?- érkezett Thortól a kérdés, azon a mély, érdes, izgató hangnemében.

- " A fenébe !"- mondta magában a kérdezett, de ahelyett hogy ráripakodott volna bátyjára, aki egy szó nélkül jött be a fürdőbe, ehelyett inkább kapkodóan kezdte el vissza tuszkolni büszkeségét a nadrágjába.

- Á, semmit- erőltetett mosolyt az arcára, miközben vissza gombolta nadrágját is.

Thor először végigmérte Lokit, egy pillanatra kidugta nyelvét, majd vér pezsdítő tekintetével megszólalt:

- Láttam ám hol volt a kezed. Az a csinos leány volt az igaz?- nevette el magát a szőke hajú.

- " Ó tudnád hogy nem holmi nő járt a fejemben, te... Asgardiak gyöngye"- hallotta magát újra a gondolataiban a fekete hajú, de szája megint mást mondott mint azt agya kívánta.

- Nem, nem ő, bátyám. Valaki más- mosolyodott el ő is, bár tekintetét a padlóra vetette, mert az igazságot mégsem akarta kimondani. Nem akarta elárulni saját magát, hogy annak a férfinek, akinek öccseként nevelkedett, ő rá gondolva akarta elérni a beteljesülést.

- Akkor kicsoda?- érdeklődött tovább a kék szemű.

Erre már Loki nem válaszolt, egy pillantást vetett a csillogó kék szemekre, majd újra a földet kezdte el pásztázni.

- Loki... na. Mond már el- fordította maga felé öccsét, aki immár a szemébe nézett. Bámult a Midgardi ég színű szempárba, amely elvarázsolta őt ahányszor a közelébe került. A kiszáradás miatt megnyalta ajkait, majd újra lenézett mert nem tudta mit tegyen. Elmondja az igazságot... vagy hazudjon valamit, és akkor megoldódik a gondja. Mégsem mondhatja neki hogy ő miatta jött be ide. Nem. Az elfogadhatatlan lenne a családja számára. De mi van akkor ha Thor nem mondja el? Hiába bízott meg testvérében, ezt mégsem akarta elmondani neki, mert ha eljár a szája, csúnya bajba kerülhet.

- Na jó, ha nem mondod el, legalább hadd jegyezzek meg egy észrevételt- szakította közbe gondolat futtatását Thor. Loki felemelte a fejét, várta a tanácsokat.

- Szóval. Azt szeretném mondani hogy ne megfeszülve fogd meg. Az úgy csak rosszabb lesz. El kell lazítanod magad, ha szorongsz soha nem fogsz el jutni a felhők fölé.

- Okés, értettem. Köszönöm...-zárta volna le a témát, amikor imádott férfija fel nem hozta volna ezt:

- De ha gondolod... segíthetek- hajolt közel hosszá, majd bele súgott az öccse fülébe azon a gatya szaggató hangján.

- Miket beszélsz, bátyám? Hogyan is tudnál ebben segíteni?- hőkölt meg Loki, bár legmélyen tudta hogy bizony mennyire is vágyik az érintésére. A csókjára.

- Segíthetek neked ellazulni...de nem hinném hogy ez a helység,  és helyzet lenne a legtökéletesebb- harapta meg kipirosodott fülcimpáit az isten. Lokit elöntötte a jól ismert forróság. Bátyja nem is ellazítani, hanem egyenesen feltüzelni akarta. Emiatt meg kellet kapaszkodnia Thor erős karjaiban, nehogy lábai össze rogyjanak alatta.

Majd elcsattant közöttük az első. Az első, a legszenvedélyesebb első csók. Thor egy kicsit vadul tapasztotta a száját Lokiéra, akinek a szeme nyitva maradt a meglepődöttségtől. Nem tudta elhinni hogy ez vele történik meg. Azt hitte, hogy ez csupán egy újabb álomba csöppent, amiben a férfit látta és saját magát ahogyan egymásnak esnek. Meg is csípte volna magát, de Thor észrevette testvére értetlenségét, és újra megcsókolta, ám most finomabban mint az előbb.

Loki végül belefeledkezett a csókba. Lehunyta szemeit, megmarkolta Thor hosszú, szőke tincseit, és nem volt rest hallatni nyögéseit. Beteljesült amire vágyott. Oly régóta akarta ezt. Oly régóta álmodozott arról hogy egyszer, talán, valamikor alkalma adódik megtapasztalnia testvére ajkait, mint ahogyan sok nő áradozva mesélte.

Thor ahogyan meghallotta a másik férfi nyögéseit, egyre bátrabban csókolta őt, érzéki nyelv táncba hívva a másikét. Ahogyan nyelvük összefonódott, a bátyj megmarkolta Loki ruháját a hátánál, ezzel egy nagyon kicsit éreztetve hogy most ő az aki dominál.

Alig akarta elengedni őt, de mégis megtette. Kinyitotta kék szemeit, halványan elmosolyodott ahogyan meglátta öccse arcát, akinek még csukva maradt a szempárja, ajkai pedig vágyakozóan elnyíltak egymástól.

Loki még mindig nem tért vissza a kábulatból. Thor nyelve a szájában a Kilenc Birodalmon is túl vitte, isteni érzés volt éreznie őt ennyire közel magához. Csak hogy visszatérhessen lélekben is Asgardba nyelt egyet, majd kinyitotta szemeit, és szembe találta magát a gyönyörű szempárral.

- Az ég szerelmére Thor. Miért teszed ezt velem?- érdeklődte meg a férfi. Úgy kérdezte mintha nem is akarta volna az egészet.

- Hát, öcskös. Tudod...megmondom neked az őszintét...annyira kívánatos voltál ahogyan azokkal a zöld szemeimmel rám néztél. Akartad a csókomat.

Loki zavarában elnevette magát, majd száját egy vonallá préselte össze. Picit eltekintett hogy ne találkozzon újra a perzselő tekintettel, de nem kerülhette ki, mert testvére elkapta az állánál fogva, és újra kényszerítette hogy a szemébe nézzen. Ajkaikat nem sok választotta el, de Thor most nem csókot akart lopni.

- De... egy dolog még hátra van- súgta közel Loki arcához.

- Mi lenne még hátra?- kérdezte kitágult szemekkel a másik.

Ekkor fordulatot vett a testhelyzetük. Thor egyszeriben karjaiba vette Lokit, aki először egy kicsikét kapálózott, hisz nem számított az isten mozdulatára.

- Tegyél le te bolond, hát mit akarsz már?-kapálózott még mindig Loki, miközben megint ellent cselekedett önmagának, hiszen olyan megnyugtató érzés volt Thor karjaiban. A fenét megnyugtató! Hiszen a szőke hajú férfi a feneke alatt fogta meg, olyan helyen ahol még egyszer sem. 

- Css! Ha ennyire hangos vagy akkor bejönnek, és meglátnak. Azt meg egyikünk se szeretne, ugye?- nézett rá megint felhúzva sötét szőke szemöldökét, miközben megnyalta rózsaszín ajkait.

A kis testvér ennél jobban már nem is tudott volna elpirulni, ezért inkább egyetértően bólogatott, és elcsöndesítette száját amely most szüntelenül fecsegett volna az izgalomtól. Sejtette, sőt nagyon is tudta hogy mire készül a trón örökös, mégis félt az ismeretlentől. Félt attól hogy mi van akkor, ha a másiknak nem fog tetszeni? Mi van akkor ha az egészet elrontja egyetlen megszólalásával is?

Gondolat meneteit az ajtónak kinyitódó hangja fejezte be. A férfi kinyitotta a fürdő ajtaját, majd körbenézett a hosszú aranyozott folyosón, hogy biztosan nem ólálkodik senki a környéken.

- Loki...ha most nem maradsz csöndben, megsimogatlak egy kicsit a Mjölnirrel- intette csöndességre a másikat, aki értetlenül szólt hozzá suttogva:

- Meg se szólaltam...-nézett fel rá zöld szemeivel.

- Jó,rendben, csak biztosra akartam menni.

Ezzel Thor elindult hálószobája felé. Sietősen, mégis a leghalkabban próbálta csizmáját érinteni az arany padlóhoz, közben a vékony férfit erősen fogta. Loki pedig csak kapaszkodott hordozója fekete ingjébe, amelyet bekellet vallania magának... rettentően jól állt rajta. Megnyalta a száját a gondolatra, hogy milyen lehet amikor lekerül az ingerlő idomokról a felesleges ruhadarab, és kitárulkozik a test, amelyet minden nő a magáénak akar. Újra elkezdett forrni a vére, újra elöntötte a forróság.

Amint elértek az úti célhoz, az idősebb kinyitotta ajtaját, de előtte még maga mögé nézett hogy biztosan nincsen senki aki meglátná őket. Amint mindent rendben talált, belépett gyönyörű lakosztályába. Pompázó fehér ágya szinte világított az így is kivilágított szobában, a hatalmas ablakokon szintén fehér függönyök lógtak amelyet megtáncoltatott a kellemes tavaszi szellő. Asztalán könyvek helyezkedtek el, szépen egymásra pakolva, mellettük papírok hevertek, és végül a piros köpeny zárta a sort.

Miközben Loki körbenézett a szobán (mintha nem látta volna elégszer), egyszeriben Thor letette őt az ágyára, és a letevés pillanatában megint közel került a hívogató ajkakhoz. Ahogyan belesimult az anyagba egyből felült, majd hirteleni, tüzes csókot lehelt a másik ajkára. A másik nem számított rá, de Loki imádta ha  testvére meglepődött, mondjuk eddig sajnos egy csókbéli meglepődésben  volt része. Eddig. Ahogyan elvált a szájtól, komiszan elmosolyodott, de el nem engedte volna a borostás arcot.

- Megsimogatsz a Mjölnirrel, mi?- nevette el magát, csukva tartva szemét.

- Loki....- nyitotta ki a szemeit a másik isten.

- Inkább...mással simogass meg- mondta rekedten az említett, majd megfogta a másik érdes tenyeret. Lassan kezdte el vezetni saját magán, először a nyakánál kezdve, végig simítva a mellkasán, majd megállva barna övénél. Nyelt egyet, majd még ennél is lassabban rávezette a férfiasságára.

Ahogyan Thor felszisszent, megint kaján vigyor ült ki orcájára. Érezni akarta a bőrén a simogatásokat, és emiatt mindent megtett hogy ez minél hamarabb megtörténjen.

- A tűzzel játszol, ugye tudod...- kérdezte suttogva Loki szájához hajolva, miközben a szőke hajú már áttért a vibráló zöld szemek birtoklójának hátára, és felfele kezdett  lépegetni ujjaival.

- Ha te vagy a tűz, akkor bármikor- csókolta meg vadul a másik száját.

A következő pillanatban már mind a ketten az ágyon feküdtek, Loki egyre jobban tárulkozott ki Thor előtt. Erősen markolta a hullámos tincseket, ösztönözve birtoklóját arra hogy minél jobban csókolja őt.

A bátyj pedig nem volt rest vad csókokkal beborítania mostoha öccse testét. Elvált annak vöröses ajkaitól, áttért a nyakára ahol hosszú, égető puszikat hagyott maga után. Még egy ideig elidőzött itt, majd lejjebb csúszva megakadt a férfi fehér ingjében, legalább is annak gombjaiban, amelyek hosszan kígyóztak végig a ruhadarabon.

Thor kínzó lassúsággal gombolgatta ki az inget, ráadásul néhol még bénáskodott is egy kicsit. Loki márt nem bírta ezt a kínzó lassúságot, meg ezt a tétlenséget, ezért rászólt a harmadik gombjával küzdő testvérének:

- Tépd már szét az a nyamvadt inget, ha nem haladsz, nekem kell befejeznem magam- könyökölt föl annyira hogy körülbelül szem magasságba legyenek.

- De hát Loki... nem téphetem szét. Selyemből van...- állt meg a kigombolásban, majd olyan tekintettel nézett a másikra mintha most éppen megsértette volna a felsőt, amiért azt mondta tépje széjjel.

- Mit érdekel, van vagy több száz ugyanilyen...-csattant fel a fekete hajú.

Thor egy pillanatra fél testvérére nézett, majd vissza az ádáz gombokra, és egy határozott mozdulattal széttépte az inget. A kis fehér gombok szana-széjjel gurultak az ágyon, néhány még a padlóra is leesett.

Újra szenvedélyesen találkoztak ajkaik. Loki meztelen felső testével nyomta fel magát a másik testéhez, ezzel jelezve hogy Thor ne merjen sokáig molyolni.

- Valaki ma nagyon türelmetlen...- búgta a szőke hajú, miközben csintalan mosoly csúszott fel az arcára.

- Miattad van, te bestia- kapott bele újra a hajtincsekbe, ezúttal homlokát erőteljesen neki támasztva bátyja homlok felületéhez. Most már kezdett biztos lenni abban hogy szórakozik vele, hiszen ennyi ideig semmiképpen nem húzta volna.

- Inkább te vagy a bestia, amiért ennyire megbolondítottál- nyomta vissza az ágyra felbátorodott öccsét, aki kéjesen elmosolyodott ahogyan ebbe a helyzetbe került.

A trón örökös hatalmas tenyerével végig simított a vékony, kissé sápadt bőrön. Először végigvezette felperzselő tekintetét a vékony nyakon, a kidomborodó kulcscsonton, majd megállt a halvány rózsaszín mellbimbókon. Csóktól vörös ajkaival Loki jobb mellbimbójára támadt, vadul megszívta azt, közben állatias morgás tört fel a torkából. A hirtelen mozdulattól Loki felnyögött, majd jól esően nyögdécselt tovább, még jobban ingerelve a férfit.

Eközben Thor harapta, szívta a bimbót, testvére pedig jobb kezét a saját szája elé tartotta, azért hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe a harsány hangja miatt. Élvezte a pillanatokat. Mindennél jobban vágyta a másikat, azt kívánta bárcsak ne lennének rajtuk ruhák, bár ne akadályozná meg őket semmi.

A kék szemű férfi elengedte a szívogatott testrészt. Leheletével kényeztette végig a kockák nélküli hasfalat, közben el nem engedve a zöld szempárt, aki kipirosodott arccal figyelte cselekedeteit.

Abbahagyta a kényeztetést. Elért egy döntő pontig, ahol mindenképp megakart állni még akkor is ha eddig megállíthatatlan volt. Nadrágjában szerve megkeményedve jelezte hogy eljött az ideje, hogy még jobban elmélyedjenek az érzelmekben, ezért nem volt rest, és azonnal kicsatolta a fekete hajú férfi övét. Amint szét csúszott a tartó anyag, rögtön kigombolta a nadrág már nagyobb gombjait. A ruhadarab alól felvillant a fekete alsónemű, amelyet Thor megmosolygott. Megnyalta a száját azon gondolatra hogy hamarosan elé tárul az ágaskodó férfiasság ami lüktet a megkönnyebülésért.

Loki hangosan lélegzett. Mellkasa gyorsan mozgott föl-le, a teste már égett az őt ostromló erős ingerektől, valamint mostoha bátyja közelsége elvarázsolta őt. Még soha sem érezte magához ennyire közel, ennyire szenvedélyesnek.

A bátyj már éppen húzta le volna fogával a takaró anyagot, amikor bekopogtak az ajtón. Bosszúsan lehunyta szemeit, összehúzta a száját. A kotnyeles szolga népnek pont most kellett őket megzavarnia.

- Thor herceg- hallatszódott egy félénk fiú hang a túl oldalról.

- Asgard szerelmére...- mormogta fogai között a szólított. Már olyan közel jártak a céljukhoz. Legszívesebben most elátkozta volna az össze zavaró tényezőt, de muszáj volt válaszolnia- Tessék? 

 - Megzavartam önt valamiben?- tette fel a kérdést a fickó. Odin király keresi önt.

Rá nézett Loki-ra aki haragos pillantásokat vetett rá, mintha ő tehetne róla hogy megzavarták műveletüket. Thor elszontyolodott, és szintén haragos tekintetet vetített felé, testvére pedig egy nemleges fej rázással reagált. Ám mostoha testvére bólogatott, és egy halk "sajnálommal" megszorította a másik nadrágját, aki unottan válaszolt a kérdésre.

- Nem, dehogy is.-válaszolt kedvesen. Csak Loki van nálam, és éppen a holnapi kirándulásunkat tervezzük meg- talált ki egy okot, hiszen még sem mondhatja meg hogy egy férfit akart kielégteni, akit öccseként neveltek.

- Véletlenül sem akarom megzavarni tevékenységeteket, de őfelsége várja önt a trón terembe. Még hozzá sürgősen- érkezett a keresés oka, Loki pedig megforgatta szemeit. Legközelebb a leg ember mentesebb helyet keresik meg, mert mindenhol csak Thort keresik.

- Rendben hamarosan megyek- hadarta el, hogy mielőbb elküldhesse a félénk szolgálót.

Az pedig már nem mondott semmit, csak sietve elsétált. Amint elhalkultak a léptek, a zöld szemű vissza nézett Odinson-ra, aki fölé kerekedett, és újból komiszan mosolygott.

- Kirándulás...Thor...komolyan?- harapta be a száját egy kicsikét kárörvendően.

- Miért, jobb lett volna ha azt mondtam hogy azt tervezzük hogy melyik szobában akarlak magamévá tenni?- kérdezte összehúzott szemöldökkel.

- Nem...de ez nem is lényeges. Folytassuk...- rajzolt félmosolyt az arcára, miközben már kezeivel húzná le magához Thor fejét, aki viszont megfogta vékony testrészeit.

- A-a...hallottad hogy mennem kell- búgta halkan.

- Igen...de...annyira sürgős? Apád biztosan tud várni pár percet...- csábította maradásra testvérét.

- Igen Loki, sürgős. Ha apám mondja, akkor abban a pillanatban elindulok.- egyenesedett fel, közben hátrasimított pár szemébe lógó hajtincset.

- És velem mi lesz?- kérdezett vissza. Itt hagysz, kiéhezetten és magamnak kell elintéznem?

- Esküszöm, legközelebb...- adott hosszú csókot a homlokára- mindent megkapsz amit csak szeretnél.

Loki nem próbálkozott tovább. Belátta hogy testvérének tényleg nem kéne késnie, hiszen nem ajánlatos felbőszíteni apjukat, legalább is saját magának a nevelő apját. Egyetértően elmosolyodott, majd puhatolózó puszit adott Thor arcbőrére.

Bátyja amint megkapta a puszit letette lábait az ágyról, majd kiegyenesedett a barna padlón. Célként megcélozta az ajtót, majd lassú mozdulatokkal elindult a kijárat felé. Nem akart eljönni innen. Itt akart maradni, be akarta fejezni Lokival, aki olyan mámorítóan nézett rá. Annyira kívánta most ebben a pillanatban, hogy még a maradék férfiasságát is odaadta volna érte. Mielőtt lenyomta volna a kilincset visszanézett, és végig nézett kis testvére vékony testén. Olyan gyönyörű látvány volt így látni. Mint egy törékeny porcelán, arra emlékeztette a másik gyönyörű, hamvas, kissé sápadt bőre amely az ő kezei alatt hullámoztak az előbb. De sajnos az idő haladt, így ott kellet őt hagynia.

Még egyszer egymásra mosolyogtak, majd Thor kinyitotta az ajtót, kilépett szobájából, amelynek septiben bezárta ajtaját.

Csend ült a szobára. Már nem lehet hallani a hangos lélegzet vételeket, az elfojtott nyögéseket, és a vadító cuppogásokat. Loki még mindig a szét tépett ingjében feküdt az ágyon, gondolataiba belemerülve, azon édes pillanatokban, amiket az előbb élt át mostoha bátyja által. Sokszor látta őt a nők gyűrűjében, látta hogyan csavarta őket az ujjai köré, de életében nem gondolta volna hogy egyszer ő is így becsavarodik tőle. Azok az ég szín kék szemei, a rózsaszín kínálkozó ajkai, amelyek csak arra vártak hogy valaki csókolhassa őket, akár könyörtelenül. Nem is tudta mi ütött belé. Mintha megcsapta volna egy érzés megváltoztató fuvallat, mintha valaki megváltoztatta volna a gondolatait. Atya ég de még mennyire! Újra hevesen dobogott szíve ahogyan az istenre gondolt, a szervéről nem is beszélve. De az érdekelte most a legkevésbé.

Lassan, komótosan felkelt a kicsit össze gyűrődött ágyról, majd összébb húzta magán megtépázott felsőjét. Mezítláb lépett rá az erkélyére, ahol hívogatóan virágoztak a gyönyörű rododendronok*.

Amint rá támaszkodott az aranyozott szegélyre lehajolt egy edényhez,  lágyan leszedett egy virágot, nehogy nagy fájdalmat okozzon a szépségekkel megáldott növénynek. Mélyet szippantott a mesés illatból, és ahogyan orrába jutott az aroma, újra megtörtént vele. Újra Thort látta lelki szemei előtt ahogyan az ő ajkait féktelenül csókolja. Az ő finom ajkai, amelyet most is annyira kívánt.

De most sajnos be kellett érnie ennyivel. Szívéhez emelte a rózsaszín virágot, csak hogy még közelebb érezhesse magához. Az ő férfiját... Az ő szerelmét.

* rododendron: Amint említettem, rózsaszín, nyári virág.

                                                                                      THE END