Figyelem!
A következő történet tartalmazhat:
-Vért!
-Gyilkosságot
-Agressziót
-és kommunizmust
Olvasását csak olyanoknak ajánlom akiket nem ráz ki a hideg a vér láttan (ez esetben olvasván)
:) 💚

Россия :orosz nyelv
Rassija : a nyelv kiejtése alá húzva (ha rosszul írom kérlek szóljatok ❤️)
Oroszország : Magyarul az idegen nyelv fordítása vastagon

Mielött belemerülnénk a történetbe leszeretnék szögezni egy-két dolgot.

A countryhumans Orosz Birodalom fanartok között nagyon sok olyat láttam amik össze zavartak. Gondolok én itt a két fajta zászló használatra
Az egyik a fekete-arany-fehér, a másik a fehér-kék-piros zászló a bal felső sarkában egy arany négyzet benne címerrel

Nos, így, mivel nem tudtam eldönteni melyik melyik, egy kis utána olvasás után (ami kb 1 évbe tellett, és a szó szoros értelmében ott szúrta ki a szemem a megoldás egész végig😂) rájöttem :33
Tudom, ezzel nem váltottam meg a világot, de ha van még valaki rajtam kívül aki eddig ugyan így nem értette akkor szerencséje van, hogy ide tévedt...

Szóval. Hogy tisztázzuk a történetet, az Eredeti Orosz Birodalom zászlaja az a sárga négyzetes orosz zászló.

A fekete-arany-fehér sávos zászló a Romanov-ház zászalaja volt, egészen a kivégzésükig.
Ebben a történetben ezt a fekete-arany-fehér sávos zászlót Romanov-nak fogják hívni
A fehér-kék-piros zászló sárga négyzettel pedig kizárásos alapon Orosz Birodalom lesz.

Csak ennyit akartam.
Jó szórakozst kívánok 💚

~°~

1904. január 22.

Szentpétervár

Egy Királyság életbentarásához sokszor nem kell más csak hit. De nem is akármilyen hit. Hanem a népnek a hite.
Szinte minden uralkodónak a világon ez a legnagyobb jutalma. A néped a vallásod fejének tart, ha minden szavadra igazat mondanak, és mindig melletted állnak. Többet ér ez minden csillogó aranynál, hiszen ha nincs néped... Nincs Birodalmad.

Legalábbis Romanov ebben a tudatban élt majdhogynem *300 éven át. A népe Imádta, Szerették Tisztelték. De sajnos ő még a középkorban ragadt, mind katonailag és gazdaságilag, ami nagyon nem tett jót Királyságának.
A népe embertelen körülmények között élt, még a munkahelyeken is.
És bizony, ezt az élet körülményt a nép nemigen akarta.

És most... Egy hatalmas tömeg tüntett a palotája elött, felhívva a figyelmet a parasztág renetenetes életére. De Romanov erről mit sem tud, hiszen a királyi feladataival *Volgát lehetett rekeszteni, így neki a Birodalmat folyamatosan járnia kellett. Vagyis ezeket a szörnyűségeket Orosz Birodalomnak kellett végig néznie.
Ám neki sem volt az élete fenékig tejfel. Sajnos a cárja semmit nem vett komolyan aminek a következményeit a népe szenvedte el. Nem akarta ezt a sorsot nekik, így arra a döntésre jutott, hogy változtatni fog ezen...

A tömeg a palota elött csak gyűlt és gyűlt, és a katonák hiába szólították fel őket, nem mozdultak egy tappotat sem.
Orosz Birodalom fintorogva nézett ki a hatalmas aranyozott keretü üvegablakon egyenes a tömegbe. Látszott rajtuk az élni akarás és a jobb élet iránt érzett vágy, ami legbelül megérintette a férfit. A hatalmas tömegben magára ismert ahogy a felszín alatt tomboló énje próbálja áttörni a Romanov által épített kőfalat a szabadságáért.
Gondolatmenetét hirtelen az ajtó csapódása szakította meg amikor is az egyik katona lépett be rajta. De ő még mindig a tömegben veszett el.

-Cэр (sze/szer, Uram) az emberek-

-Tudom... -vágott közbe Orosz Birodalom a katonája jelentésébe. Kezét feltartva jelezte, hogy ne is mondja tovább, majd feléje fordult.

-Mit tegyünk Uram?

Orosz Birodalom mélyen elgondolkodott. Már régóta ki akart törni ebből a helyzetből, érezte, hogy most ez lenne a tökéletes pillanat tervének megvalósításához, viszont legbelül mégis az az érezés fogta el, hogy nem kéne ezt tennie. De ezek teljesen háttérba szorultak, és végül elhagyta ajkát az a mondat, amely örökre megfogja változtatni a Királyságát, de legfőképpen életét...

-Стреляй в них (Sztrele v nyik/ Lőjjétek le őket)
.
.
.

1918 Július 16-17. (éjfél tájt)

Yekaterinburg- (Oroszország)

14 év repült tova. A *Véres Vasárnap óta az ország egy 180°-os fordulatot vett, amely teljesen felborította a Birodalmat.
Romanov éppen egy az Isten háta mögötti településen volt, Yekaterinburg-ban. De nem ám valami fényűző, aranytól csillogó palotában, körös-körül szolgákkal.
Történetesen Romanov fogja volt a saját Birodalmának. Mindenegyes lépését *bolsevikok figyelték, a házat amelyben volt hatalmas fakerítés vette körül őrtornyokkal amelyeken katonák figyeltek a rendre gépfegyvereikkel.

Romanov szinte beleőrült a helyzetébe. Sose gondolta volna, hogy egyszer ez történik vele.
Lázadások és tüntetések árasztották el a Birodalmat, és mindegyiknek egy célja volt, a Cár vére ontása. Ez még a Nagy-hatalmat nem ijesztette meg nagyon, hiszen szerinte Isten csak próbára akarja tenni őt, hogy képes e egy ilyen hatalmas tomboló vihart átvészelni, viszont amikor kiderült, hogy a tüntetőket Orosz Birodalom vezeti, teljesen összeomlott, és szinte hite utolsó kis morzsáit is elveszítette. Romanovot, városról városra szállították a Bolsevikok elől. Mindezeket tetézte az is, hogy 1914-ben kitört az I. Világháború, és Német Birodalom hadat üzent nekik.
Romanov már nem tudta irányítani az országot, és a Bolsevikok, a helyét átvevő másik párt megdöntésével átvették az irányítást az ország felett, és ez egyenlővé vállt azzal, hogy Romanov élete már nem az emberei, hanem Orosz Birodalom kezében van...

Hűvös júliusi szél kelt vándorútra Yekaterinburg városában. Nyári évszakhoz képest elég hideg volt, főleg úgy, hogy a szokottnál alacsonyabb volt a hőmérséklet, ami a környéken ritkán szokott előfordulni.
A szél házakba és istállókba tőrt be mindent feldúlva maga után. Nem kímélvén a fákat sem rontot neki azoknak is, amelyek mint a házak álltak ellent a szélnek. Kivétel egy idősebb fát, melynek már csak a ritkás, korhatt ágai maradtak és amely egy elkerített kis területen éldegélt.
Hősies küzdelmében sajnos vereséget szenvedett, és a szél, mintha az csak egy kis szellő lenne amely egy kártya várra fujna rá, csavarta ki a fát a helyéről. Földet érésekor ágai letörtek és széjjel szálltak, néhány kis darabot a szél sodort tovább magával. Egy ilyen, kissé nagyobbacska ágat kapott fel a szél amely neki repült a közelben lévő ház ablakának, és törte be az ablakot.

Romanov ilyeten ült fel poros, koszos ágyából. Homloka csillogott az izzadtságtól, szeme fáradt, kialvatlan volt. Üvegtörésekre ébredt fel, de nem érezte a kinti hideget. Ablakára felpillanta észrevette, hogy csak a külső üveg tört be, egy kissé megnyugodott, viszont aztán egyből eszébe jutott, hogy a belső ablakot nem lehet becsukni, csak koppanásig behajtani, úgy, hogy legalább a szél ne tépje ki a helyéről. Így a hideg szellő mégiscsak utat tört magának a fogvatartott szobájába.
Romanov szép lassan visszadőlt az ágyra és szorosan maga köré tekerte azt a paplannak nevezett kis rongyot. Olyan régen volt már ott és olyan helyzetben, hogy eszébe sem jutott milyenek voltak azok az idők amikor még a palotában élt.
Szinte olyan volt mint az a nemrégiben kidőlt fa. Régen nagy és erős, most viszont meg gyötört és haldokló félben volt. Magában már el is nevezte a fát: *Дeрево жизни ( Derevo zsiznyi /Az Életfa\Az élet fája)-nek , mivel érezte, hogy nem sokára neki is vége lesz.
Romanovnak a sok stressz és gondolkodás után végre sikerült lenyugodni és félálomba merült.
Az álmaiba való visszatérést hirtelen megzavarták amikor is egy bolsevik rontott be és kezdte rázogatni őt.

-Вставай! Cейчас! (Sztáváj! Szicsász! /Kelf fel/Felkelni! Most!

Romanov nem szólt egy szót sem, csak vakon teljesítette az őr parancsát. Gyorsan kimászott az ágyból, felvett magára egy vékonyka inget, és az ajtó felé indult. Kifelé menet az őr meglőkte Romanovot aminek következtében majdnem leesett a lépcsőn. Romanov kapkodva vette a levegőt, teljesen megrémült, de az őrök csak hangosan nevettek rajta

-Давай, давай! (Dabaj, dabaj. Gyerünk, gyerünk!) - kiabált rá nevetve az őr.

Romanov gyors léptekkel leindult a lépcsőn, és közben faggatni kezdte a bolsevikot.

-Hova megyünk?

-Semmi közöd hozzá! но, egyébként átköltöztetünk máshova... (No/De)

Romanov hirtelen egy kisebb megkönnyebbülést érzett. Végre elhagyhatja ezt a helyet, és talán egy jobb környezetbe kerülhet.
Ahogy haladtak le a lépcsőn ez a hirtelen pozitív érzés úgy hullott szerte. Ahogy leértek a pince lejáróba a bolsevikok bevezették egy kis piszkos helyiségbe ahol fegyveres katonák voltak. A szoba maga eléggé apró volt, koszos kékre és fehérre emlékeztető penészes falak, amikről már hullik a tapéta, egyetlen egy fény forrás négy darab gyertya a szoba mind a négy falánál. Az őr aki levezette Romanovot leületette egy kis székbe, és a katonák köré álltak.
Romanov megdermedt a félelemtől, hiszen már ekkor tudta, hogy nem fog kijutni ebből a szobából. A bolsevikok körülötte csak nézegették őt, méregették, beszélgettek róla és nevettek rajta. Egy ideig nem is történt semmi, csak Romanov idegeivel akartak játszadozni.

Eltelhetett egy pár perc amikoris a bejárati ajtó kinyílt, és Orosz Birodalom lépett be rajta. Mármint nem teljesen ő, ugyanis a megszokott fehér-kék-piros színek helyett egész teste veresben úszott. Ruházata egyszerre volt szegényes és figyelemfelkeltő, barna hosszú kabátot viselt, és fején egy usanka pihent. Az eddig jobb szemét takaró aranyló szemfedőt sötét, koszos barnára cserélte le, és rajta nem az orosz címer, hanem egy sarló és egy kalapács volt. Arca semmit mondó volt egészen addig amíg meg nem látta a cárját. Számára felemelő érzés volt így látni egykori vezérét. Régen a legtökéletesebb, most viszont csak egy megalázott kis senki volt, aki örült, hogy egyáltalán adnak neki napi 3 szelet kenyeret és ruhát.
Azonban Orosz Birodalom mosolya ahogy megjelent úgy is tűnt el, hiszen tekintélyt kellett mutatnia.
Szép lassan Romanov elé sétált aki halálra volt rémülve az elé terülő látványtól.

-Fiam... Hogy tehetted?

Orosz Birodalom válaszként csak egy gúnyos pillantást vetett, majd a háta megé nyúlt és elővett egy gondosan összehajtogatott papírt.

-Пожалуйста,... válaszolj (Pozsolszta/Kérlek) - könyörgött Romanov fáradt, elhaló hangon, de Orosz Birodalom a füle botját sem mozdította, csak óvatosan szétnyitotta a papírt, és végig futatta rajta a szemét. Minél közelebb került a levél végéhez annál nagyobb lett a mosolya, majd Romanov felé fordult, arca elkomolyodott, és így szólt:

-Kaptunk egy levelet,... Egy Hivatalos levelet. Miszerint, a Yekaterinburg-i végrehajtó bizottság parancsba tűzte ki... Az Ön kivégzését.

Romanov arca elsápadt, nem akarta elhinni amit mondott neki.

-Ismételd meg... -fogait összeszorítva köpte a szavakat Orosz Birodalomnak. Ő erre csak elmosolyodott és újra felolvasta azt.
Romanov nem tudta feldolgozni a hallottakat, nem bírta elhinni, hogy idáig süllyedt. Ahogy üllt a székben, hirtelen megszédült, körülnézett és csak a bolsevikok vigyorgó arcait látta. Ördögi nevetésük és megalázó szavaik fülét sértették, de ez volt számára a legkisebb gondja, hiszen, most olvasták fel neki a kivégzéséről szóló ítéletet. A katonák csak tovább nevettek rajta, bármerre nézett gonosz, Sátáni arcokat vélt felfedezni.

Ezt érdemlem én, oh Istenem?! Hogy sok évtizednyi hűségem után ily kegyetlen módon hívsz magadhoz? Nem tudom megérteni mi rosszat cselekedhettem, hogy az egész Birodalmam a vérem ontására vágyik.
Ne hagyj engem tovább szenvedni a Rossz ivadékaival egy légtérben! Oh, Istenem Könyörülj rajtam!

Romanov már szinte alig lélegzett, látása homolyosodott és egyre több vigyorgó arcot látott maga körül, amikor is a tekintete megakadt egy revolveren, aminek a végén Orosz Birodalom volt. Ezt követően a többi őr is sorra kapta fel a fegyvereket és mindet egyetlen egy célpontra irányították. Romanov szóra nyitotta a száját, ellenkezni akart, mégha a torkán semmi hang sem jött ki, de ezt Orosz Birodalom nem akarta megvárni és tüzet nyitott rá.

A sok puska hangja egyszerre szólalt fel abban az apró kis teremben. Rengeteg golyó érte Romanov testét, és rengeteg ment félre is amik belefúrodtak a falva. Egyes lövedékek átmentek a testen és így a falba becsapódván véres nyomot hagytak maguk után. Nagy porfelhő és fényvillanások keletkeztek a teremben, a katonák többsége azt se tudta hirtelen merre van a test, csak lőni kellett, és célpontot találni.
Ez folytatódott egy jó ideig, amíkor is a katonák kifogytak a lőszerből. Orosz Birodalom előre lépett, hunyorítva figyelte a lassan felszáló porfelhőt, és kereste a földön fekvő holtestet. Lassacskán fel is bukkant, alatta a kis szék széjjel volt törve, mellkasa, nyaka és a feje kapta a legtöbb golyót, és szinte felismerhetetlenné tették. Feje oldalra volt dőltve, és homlokán egy hatalmas nagy lyuk tátongott, ahonan az agyveleje lógott ki. Egyik szemét ellőtték amiből kis patakként csordogált a bordó vér, a másik fel volt akadva, ajkai vörösek voltak, és mintha vért hányna, szája mellett és környékén a fogak voltak találhatók. Koszos szürke inge teljesen átázott a vértől és a lövédektől széjjel volt szakadva, de lábait sem kémélték.
Orosz Birodalom lihegve figyelte a még rángatózó testet, és mintha még lélegzett is volna, szinte levegőért kapkodott. De ő ezzel mit sem törődve belerugott egyet, majd katonáihoz fordult.

-Vigyétek el az erdőbe, és ássátok el.

Válaszként hárman felkapták a vértől ázott testet, és kicipelték az autóig.

Egy kissé most megkönnyebbült. Eltüntette az egyik negatívumot az életéből, de.. Akkor mért érez szúró fájdalmat belül?

-Cэр (sze/szer, Uram)- szólalt meg az egyik katona. - Jól van?

-да (Dá/Igen)... A cár elvan intézve... Most jöhetnek a *fehéroroszok... Távozzatok.

Az őrök vigyázba álltak, tisztelegtek, majd kivonultak a szobából.
Orosz Birodalom még mindig ott maradt, szemezett az elötte lévő vértócsával, és a benne ázó székdarabokkal, végig mérte a helyet ahol Romanov ült, majd ahol a por felhő után feküdt. Szemét végig futatta a szoba szemben lévő falán, ahol hatalmas lyukak tátongtak, helyenként vérrel társulva. A tapéta szétszaggatva, és a lehulló darabkák mind vérben úsznak.
Orosz Birodalom nyelt egyett, és megszorította a kezében lévő kivégzésről szóló levelet. Még egyszer ránézett, majd szép lassan azt is útjára engedte, hogy a gyűrött, poros lapot a kivégzett vére bepiszkítsa.

~°~

Fontos információk:

Ha esetleg felkeltette az érdeklődésedett a téma iránt ez a kis szösszenet akkor ajánlom neked, hogy nézd meg ezt a videót:

A történetet azért is nem írtam tovább, mert nem akartam szpojlerezni😇

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig tartott...

~°~

*300 év uralkodás:
A Romanovok az Orosz Birodalom második és egyben utolsó uralkodói, cári családja volt. 1613-tól egészen 1917-ig uralkodtak a Birodalom felett, a vérfagyasztó kivégzésükig.

*Volga folyó: vagy ahogy az oroszok nevezik: volga anyácska.
Oroszország egyik legjelentősebb folyója, de nem a leghosszabb.

*Véres Vasárnap:
Az (első) Orosz forradalmat megelőző tűntetés Szentpéterváron mintegy 3 ezres tömeggel. Többszöri felszólítás után sem tágítottak az emberek, így valakinek a felszólítására tüzet nyitottak a tömegre, amelyben rengetegen belehaltak.
A cár és családja a tüntetés idején Nem Szentpéterváron tartózkodott

*Bolsevikok: a Lenin álltal vezetett orosz forradalmi baloldal (csoportja).
Kezdetben az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártot nevezték így, Vagy kommunistáknak, mert céljuk a Kommunizmus, azaz a kizsákmányolás és magántulajdon nélküli társadalmi berendezkedés, az Egyenlőség megteremtése.

*Дeрево жизни/Az életfa:
Az elnevezés már az ókortól kezdve ismert. Megjelenik a kereszténységben, és rengeteg nép hagyományában is szerepe van. Skandináviában, az Ókori Egyiptomban, Mezopotámiában, Közép-Amerika ősi civilizációjában (Aztékoknál), de még a magyar kultúrában is jelen van.
Mint ahogy azt említettem rengeteg kúltúrában megtalálható, így a Szlávoknál is fel lellhető, amely ugyan úgy a Kereszténység keleti irányzatával, az Ortodox-al köthető össze.
Az Életfa a szláv néphagyományban a világfa egyik változata, egy motívum amely az Isten álltal a paradicsom közepére ültetett bibliai életfa gondolatait tükrözi, amely modellezi a világot. Ez 2 Ukrán és Orosz dalban/népdalban található meg:
-a sólyom a koronában él
-a méhek a törzsben
-a hódok a gyökérnél

Erről az utolsó kis Ortodoxos Életfáról nem találtam hiteles információkat, de, véleményem szerint amit itt amblokk leírtam a kereszténységhez köthetjük.

*Fehéroroszok
Vagy a Belarussz Népköztársaság, amely 1918-ban jött létre. (Zászlajuk a fehér-piros-fehér, vízszintes sorrend)
1917-ben szakadtak el az Oroszoktól és hozták létre a Belarussz Nemzeti Tánácsot.
Ideológiai politikájuk az Antikommunizmus, vagyis a bolsevikok, azaz a Kommunisták ellenfelei.
Az első világháborúban a céljük az volt, hogy felszabadítsák II. Miklós orosz cárt, így végetvessenek a bolsevikok hatalmának.

Plusz egy kis betekintés, a kivégzés helyszínére:

Yekaterinburgi ház:

És a gyilkosság helyszíne: