Jungkook pov. 

-Jungkook? -Hallom meg nevem, miközben a kényelmes ágyamban pihengetek. Jenni áll velem szemben nem túl szép szemekkel nézve rám, amit nem nagyon értek. Nem csináltam semmit. - Mond csak mikor akarsz végre csinálni valamit?

-Ezt hogyan érted? - Értetlenkedek, míg feltornászom magam ülésbe. Fáradt vagyok, nem rég ment el egy ügyfél, így úgy gondoltam lepihennek egy kicsit, ezért sem értem miről beszél nekem ez a lány, hiszen csináltam valamit. 

-Mond mióta van velünk, Taehyung? - Teszi fel számomra értelmetlen kérdést újra, amin el is kell gondolkodnom. 

-Ki az a Taehyung? - Kérdésem nem tetszik neki, mivel mérgesen maga mellé csapja a karjait. 

-Az a fiú aki itt lakik velünk! - Kiengedek magamból egy "OH"-t, miközben magamban nyugtázom, hogy arról a neveletlen korcsról beszél. 

-Egy hete van itt. - Válaszolok az előző kérdésére, amire újra felcsattan. Nem értem az embereket. 

-És mennyit is foglalkoztál vele ez idő alatt? - Teszi csípőre kezeit, én pedig itt untam meg ezt a hülye játékot. Mit kéne csinálnom azzal a fiúval? Amig ennyire szennyezett a teste nem tudok vele mit kezdeni, őszintén megvalva kedvem sincs hozzá. 

-Megengedtem, hogy itt maradjon! Sőt etetem is! Ez nem elég segítség? - Akadok ki, miközben kimászok az ágyból és elindulok lefele a nappaliba, szerencsétlenségemre a nőszemély is követ és sajnos nem hagyja annyiba a témát. 

-De ő nem egy kibaszott állat, ha nem egy emberi lény, akinek miattad nincs lelke! Te rontottad el, hozd rendbe! 

-De hogyan? Nem egyszerű egy állatot beidomítani! - Leülök a kanapéra rögtön a távirányító után kapva, de ő kikapja a kezemből. Jenni kezd egyre szemtelenebb lenni! 

-Mondtam, hogy ő nem egy kutya!

Szememet forgatva nézek el tőle, míg veszek egy nagy levegőt, kezd nagyon felidegesíteni ez a nőszemély. Mit tudnék csinálni azzal a sráccal? Nem hallgat rám, én pedig nem mondom el neki ugyan azt százszor. Elmondtam neki, hogy a teste piszkos, sőt még arra is megkértem, hogy olvassa el a bibliát, hátha az segít, de ő mit csinál? Paráználkodik, hazudik, csal! 

Persze szeretném ezt hamar lezárni, nem tesz jót az üzletnek, ha ez a féreg is itt van, sőt még engem is lefáraszt. Tegnap is annyi hülyeségről beszélt nekem, mikor én csak a tévét akartam nézni, hogy az hihetetlen! Felét nem is értettem, de szerintem még ő sem. Minden áron fel akar jönni a szobámba, pedig az számára tilos, mégis minden este birkóznom kell vele, hogy lent maradjon.  Elmondása szerint velem akar aludni.....nem értem az embereket. 

-Figyelsz te rám?! - Jenni meglöki a karom, amire ránézek, észre se vettem, hogy még mindig magyaráz nekem. Szerencsémre megszólal a telefonja, így elcsöndesedik és félre megy telefonálni, addig én kezembe veszem a távirányított, de mielőtt lehetőségem lenne bekapcsolni, addigra visszatér és fel tartja a telefont. - Beszélni akar veled egy hölgy, Taehyung iskolájából. 

-Tessék? - Kiveszem a kezéből a telefont és majdnem sokkot kapok mikor elkezd nekem magyarázni a nő, olyan dolgokról, amit egyáltalán nem értek, sőt démonként nem is hallottam. - Értettem, megbeszélem vele és utána visszahívom. Viszlát. - Leteszem a telefont és visszaadom Jenninek, aki már kíváncsian méreget. - Ő egy suli igazgatója, aki arra kért, hogy mivel én vagyok az új gyámja Taehyungnak, így menjek be holnap a feleségemmel szülöire. - Megvakarom a fejem, magamban ismételgetve a saját mondataimat. - Mi az a gyám? Mi az a szülői? 

-Hát ezt nem hiszem el. - Neveti el magát a lány, amitől jobban összezavarodok. Most akkor ez jót jelent? - A szülői  egy olyan dolog, ahova a szülő megy, hogy megtudja hogyan viselkedett a gyereke. 

-A rohadék! - Csettintek egyet a nyelvemmel mérgemben, hiszen ez azt jelenti, hogy az a kis patkány megszegte az egyik szabályaim egyikét. Elmondta hol van, ez pedig nem jó, nagyon nem jó. 

-Sziasztok! - A hang irányába nézünk mindketten meglátva a mosolygos ivadékot, aki már a cipőjét veszi le az ajtónál és a táskáját teszi le. Mosolya hamar leolvad, ahogyan látja az arckifejezésemet, sőt elkezd hátrálni is. Szerencsétlenségére egy démonnal él együtt, így menekülésre esélye sincs, hisz egyet pislog és már előtte is vagyok, második pislogásra pedig már fel van ragadva a falra. -Nem csináltam semmit! - Védekezik rögtön, miközben kezét az őt szorongató kezemre teszi.

-Nem rég hívtak a sulidból, hogy menjek el a feleségemmel a szülöidre. Hogy képzelted ezt?! -Minden mondat után emelkedik a hangszínem, így a végére már ordítók. 

-Tényleg? Ez gyorsan ment, az igazgató nem késlekedik. - Lepődik meg, ezzel együtt abbahagyva az ellenállást is. 

-Nem fogok elmenni arra a szarra! - Engedem el, de ez a tiszteletlen fagyú a karom után kap. 

-Ha nem mentek el, akkor megfogják tudni, hogy nincs gyámom! Nem akarok intézetbe menni!

-Engem az sem érdekel, ha akasztani visznek! 

-Akkor csak Jenni hadd jöjjön el. - Alkudozik a kis vakarcs, amire csak pufogok párat és eltaszítom magamtól. 

-Nem tudok. - Szólal meg az említett elhúzott ajkakkal. - Holnap délutános vagyok a korházba. 

-Nekem meg itt kell maradnom várni a vevőket, de ha nem is kéne ezt csinálnom, akkor sem mennék. - Zárom le és már mennék is vissza a kényelmes kanapéhoz, de meglepetésemre a kezemhez kap és maga elé ránt. Karjaival átkarolja a derekam, fejét a mellkasomra tapasza. Úgy meglep ez a fajta testiérintés, hogy lefagyok.

-Kérlek! Bármit megteszek Jungkook, csak kérlek gyere el! 

-Ezt már hallottam egy párszor. - Próbálom magamról le feszíteni a karjait, de makacsul szorongat. Legyengített a meló, nem vagyok teljes erőmben, ez pedig nagyon idegesítő. - Ne ölelgess már! 

-De most tényleg! Kérlek csak tíz perc az egész! - Szipogást enged ki magából, amire megforgatom a szemeimet. 

-Nem veszem be az ál sírásodat. - Lökőm el magamtól nehezen, de akár egy bumeráng vissza pattan. Erősszakos egy élőlény! - Meddig akarsz még ölelgetni?! 

-Addig míg bele nem mész! - Néz fel rám rafináltan mosolyogva. 

-Jó, csak engedj el! - Adom be végül a derekam, ami után győzelem ittasan el is enged.

-Király! Hát akkor én mentem is a szobámba tanulni! - Vigyorog mint a tejbetök. Legszívesebben megölném és elásnám a kertbe, mégis hagyom elsétálni. Nem akarok kimenni az emberek közé...

-Semmi baj, Jungkook. - Vereget háton a nőszemély, jót mosolyogva közben a kínomon. - Legalább kimozdulsz egy kicsit. 

-Nem hittem volna, hogy démonként egyszer szülőire megyek. - Sóhajtok egy nagyot, míg leülök a kanapéra. 

Nap folyamán nem nagyon láttam a kölyköt, egésznap a szobájában volt, még nagyon enni se jött ki. Jenni se zaklatott, ő is elvolt a maga dolgával én pedig ügyfél hiányvéget hamar ágyba kerültem. Másnap pedig ahogyan megígértem elmentem az iskolába. Rengetek gyerek között azt se tudtam hova kell menni, de szerencsére pár szülő felkarolt út közben és a helyes irányba tereltek. Egy nagy terembe kerültem, ahol gyerekek is voltak, a kis vakarcsot is rögtön kiszúrtam, pár kölyökkel beszélgetett, de ahogy meglátott már ott is hagyta őket. Mosolyogva ugrott elém és ölelt meg, amitől már lassan agyvérzésem van. 

-Örülök, hogy tényleg eljöttél! - Nagyon közel van, így érzek rajta több más idegen illatot, nem csak a sajátját. 

-Jónapot! A nevem Kim Namjoon és én vagyok Taehyung osztályfőnöke. - Lép elém egy férfi rögtön kezét nyújtva felém, amit elfogadok. 

-Jónapot. - Közelebb lépek, így az ő illata is megcsapja az orrom. Rajta van a vakarék szaga is, így gondolom ő lenne az akiről már Jenni is beszélt. Vele kavar az a hülye....szar ízlése van. 

-Maga Taehyung gyámja? - Lép hozzám egy hölgy is, amitől már elkap egy nagyon rossz érzés, nem vagyok hozzá szokva ennyi emberhez. Émelyeg tőlük a gyomrom. - Én vagyok ennek az iskolának az igazgatója, nagyon örülök a találkozásnak. 

-Még nem tudtam rendesen bemutatkozni. Nevem Jeon Jungkook örülök a találkozásnak. - Próbálok mosolyt erőszakolni az arcomra, de nem nagyon jön össze. 

-Nagyon fiatalnak tűnik, mondja csak hány éves? - Kíváncsiskodik a némber. 

-Igen ezt nagyon sokan mondják, de már 29 éves vagyok. - Hazudom, hisz már háromszáz után nem is számoltam. 

-Értem és ki ő Taehyungnak? Milyen rokonságban állnak? 

-Az édes anyja testvérének az unokatestvérének a szomszédjának a fia vagyok. Más nem nagyon akarta őt vállalni. - Simogatom meg az említett fejét, mintha nagyon sajnálnám őt, csakhogy mutassak valami féle érzelmet is. 

-Ez egy nagyon szép tett volt magától! Nem lenne baj, ha valamelyik nap átmennék magukhoz egy család látogatásra? - Érdeklődik, amitől összeszorítom egy pillanatra az ajkaimat. Idegesítő egy nőszemély ez. 

-Tudja felújítás van nálunk és elég nagy a kupi. 

-Értem, akkor majd máskor bepótoljuk. Kérlek fáradj ki Taehyung kezdjük az értekezletet. - Fordul a fiúhoz majd pedig végre lekopik. 

A vakarék még utoljára megölelget és elköszön. Leülök és hallgatom a sok szart, ami kijön ennek a sok emberből. Nem értem mi a kínjuk van....miért baj ha verekszik a gyerek? Addig jó míg csak verekszik, majd ha öl is akkor kell fosni, mert a lelke a démonoké lesz. Kell egy fél óra mire véget ér a dolog, szerintem én voltam az első, aki kiment az ajtón. 

-Na mi volt? - Pattan mellém a vigyorgó barna, amire megforgatom a szemeim. Ennek soha nincsennek órái? 

-Unalmas volt. -Válaszolok egyhangúan, míg át értékelem a mai napot. Annyira nem volt értelmetlen ez a nap, amilyenek én gondoltam. Végülis elég sok mindent tudtam meg a srácról és arról is miért ilyen piszkos a teste. Ki kell iktatni a tanárt. 

-Min gondolkodsz? 

- Azon, hogy ma naptól kezdve szűzi életet fogsz élni. 

Köszönöm, hogy elolvastad ^^