Sziasztok!:D Sajnálom, hogy egy kicsit megcsúsztam a résszel, nagyon sok dolgom volt tegnap. Kárpótlásul ha szeretnétek, kirakhatom a következő részt is. Írjátok meg komiba, ha van rá igény!:) Jó olvasást!❤

~Niall~

-Szóval te nem vagy egy "mocskos buzi"?!-szűrte vészjóslóan a fogai közt. -Akkor nézz a gatyádra!

Lenéztem és elakadt a lélegzetem. A nadrágom már észrevehetően szűkebb volt, mint amikor beléptem. Ez képtelenség...ez-ez...nem.... Én a lányokat szeretem!! Fel se tudtam nagyon fogni a dolgot, de már Zayn hirtelen térdre nyomott.

-Akkor ezt a "mocskos buzit" kell most leszopnod!-mutatott idézőjeleket és már nyúlt az övéhez.

-Ne Zayn, kérlek ne!-sikoltoztam kétségbeesetten. -Én-én nem úgy gondoltam!

-Jah...persze...-horkantott fel idegesen. Ujjait nadrágja derekába akasztotta és alsójával együtt rántotta le magáról.

-Zayn...kérlek ne!-könyörögtem elcsukló hangon patakokba kezdtek folyni a könnyeim.

-Sajnos mivel nem tudtad azt az okos kis szádat befogni, kénytelen vagyok én...-kacsintott rám.

Ismét megragadta szőke tincseim és még az előzőnél is erősebben meghúzta. Hangosan felkiáltottam, bár nem szabadott volna... Zayn nem finomkodott, közelebb húzta a fejem az öléhez és majdnem egész hosszát a számba nyomta és egészen a torkomig leerőltette magát. Ekkor fuldokolni kezdtem, de nem foglalkozott velem, csak a hajamnál fogva mozgatni kezdte a fejem.

Először csak hangosan szuszogott, majd szépen lassan kezdett átmenni nyögésekbe. folyamatosan zokogtam és igyekeztem megtölteni a tüdőm oxigénnel, az alatt a pár másodperc alatt, míg kijjebb húzódott. Egyre gyorsabban mozgatta a fejem és egyre nagyobbakat nyögött. Éreztem, ha így folytatja rögtön elélvez a számba.

-Jézusom...baszdmeg Szöszi!-kiáltott fel és teljes erejéből a hajamba markolt és tépte. Hirtelen kihúzódott számból, mire levegő után kapkodva csuklottam össze, hogy végre megteljen vele a tüdőm. Zayn elengedte a hajam és letérdelt elém.

-Hogy ízlett a mocskos buzikád?!-röhögött a szemembe.

Fejem lehajtottam és még jobban sírni kezdem, ha ez még lehetséges. Annyira borzasztó volt, ahogy teljesen kiszolgáltatottan és megalázottan ültem előtte...

-Na mi van Szöszi?! Már nem olyan fene nagy a szád?! Előre hajolt és lenyalta a számról még ottmaradt nedvét. -Csak tudod...ez még semmi amit most kaptál...eztán jön még csak a java!-harapdálta ajkaim.

A rémület villámcsapásként sújtott le rám. Nem, nem akarom!!! A maradék tartásom is feladva,  kezdtem könyörögni;

-Zayn! Könyörgöm ne! Kérlek Zayn! Ne tedd!-esdekeltem, de a fekete ördög csak jót nevetett kétségbeesett sírásomon.

Nem tudtam más lehetőséget. Muszáj kimondanom...ez az utolsó reményem...

-Zayn kérlek! Én-én...még soha...soha senkivel nem voltam...

Lehajtottam a fejem mert képtelen voltam a szemébe nézni, de ő csak harsányan felnevetett.

-Szerinted Szöszi ez hol érdekel engem?!-röhögött tovább majd éreztem, hogy a pólóm nyakánál elkap és felránt. Az ágyra hajított és mielőtt bármit tehettem volna, rám feküdt és nagy testével leszorított. Egyik kezével két csuklóm szorította fejem fölé, miközben csípőmre ült.

Hangosan sikítozni kezdtem, bár tudtam, hogy semmi értelme. A félelem, a megszégyenítettség és a reménytelenség hármasa szinte fojtogatott.

Zayn kínzó lassúsággal húzta le rólam minden ruhadarabom és mikor végzett alaposan végigmért, mint ahogy a piacon az árút mustrálják.

-Nem olyan vészes...-mordult fel- egy kicsit soványka, de majd kikupáljuk. Biccentett is egyet hozzá, majd se szó, se beszéd, az ajkaimra tapadt. Durván csókolt, szinte már fájt, ahogy erőszakosan tolakodott  nyelve a számba. A szám sarkát kezdte puszilgatni, majd egyre lejjebb vándorolt a nyakamig. A sírást egy pillanatra felfüggesztve muszáj volt felsóhajtsak, olyan kellemes bizsergés járt át. Zayn itt megtorpant és egy picit megszívta a bőröm, mire nagyon halkan, de felnyögtem annyira jó érzés volt. De pár pillanattal később még mindig olyan erősen szívta és harapta a nyakam, hogy ismét felvinnyogtam.

-Zayn! Hagyd abba! Kérlek! Nagyon fáj!-mondtam újra elcsukló hangon.

Rángatni kezdtem a kezeim, de az erős kéz még mindig fogva tartott. Másik kezét váratlanul a számba nyomta, mire ösztönösen próbálom a fejem elrántani, de kezével követte a mozdulatot. Mikor úgy érezte eléggé megalázott kihúzta ujjait és a nyakam kínzását is befejezte. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet.

De ekkor minden izmom megfeszült, mikor éreztem, hogy valamit ott lent matat. Újra lecsapott rám a rémület és a pánik. Egy pillanattal később iszonyatos fájdalmat éreztem, mert belém nyomta egy ujját. Kiabáltam, sikítoztam, sírtam de ő csak halálos nyugalommal figyelt engem. Igaza volt...amit eddig átéltem semmi ahhoz képest, ami most vár rám...

...

~Harry~

Ekkor meghallottam Niall átszűrődő hangját, ahogy ő is sírva könyörög, majd tiltakozik és fájdalmas kiáltásait. Hátamat az ajtónak támasztva, fülemre tapasztott kezekkel csúsztam a földig és  teljesen összegömbölyödve zokogtam térdeimbe.

-Harry?-hallottam meg Louis hangját közelről. Lemerevedtem és meg se mertem mozdulni.

Éreztem, hogy finoman hajamba túr majd egy csigás tincsemmel kezd játszadozni.

-Ne félj!-suttogta a fülembe.-Ha jófiú leszel és nem fogsz ellenkezni, nem fog annyira fájni.

Teljesen összezavarodtam... Ez az ember  meg akar erőszakolni, most meg nyugtat?! Lassan felemeltem a fejem és kék szemeibe néztem, hogy lássam gonosz mosolyát, hogy megint csak szórakozik velem.

-De...de...te...én nem nem akarom...-szipogtam reszketve.

-Csssssss....hajolt közel számhoz és finoman egy puszit nyomott rá.

Elrántottam a fejem.

-Én...én...nem v-vagyok meleg...-mondtam erőtlen hangon.

Louis arca hirtelen elfelhősödött.

-Rendben...ahogy gondold!-sziszegte.-Így is játszhatunk...

Felpattant és felkapta a bilincset az ágyról.

Újra összegömbölyödtem és ismét könnyekben törtem ki...

Nem akarom...nem így...nem most...de főleg nem VELE!

Elkapta a karomat, felrántott és durván az ágyra lökött, mire nagyot nyekkenten és hason elterültem. Azonnal arrébb akartam mászni, de Louis már a derekamra ült és a csuklóimat az ágyhoz bilincselte. Vergődni és kiáltozni kezdtem, de hirtelen megragadta a torkom.

-Ide figyelj Göndörke!-rivallt rám és még jobban szorította a nyakam. Még egy nyikkanás és kinyírlak! Lehet buzi vagyok, de te meg úgy hisztizel, mint egy havibajos kiscsaj. Kezd fájni a fejem!

Azonnal bólintottam, hogy megértettem mert nagyon fogytán volt a levegőm. Mikor végre elengedett köhögve kapkodtam levegő után. Éreztem, hogy alám nyúl, majd egy pillanattal később meglazult az övem  és már rángatta is le rólam a gatyát.

újra remegni kezdtem, de nem mertem megint kiabálni ezért az arcomat a párnába fúrtam, hogy elfojtsam zokogásom. Mikor már alul csak egy bokszer volt rajtam, Louis egy laza mozdulattal letépte az ingem, majd egy pillanattal később hallottam, hogy felnyikkan.

-Úristen!-suttogta, majd finom ujjakat éreztem a hátamon, ahogy végigsimítják. -Ki tette ezt veled?!-kérdezte mélységes döbbenettel a hangjában.

Hirtelen nem tudtam mire gondol ezért csak hallgattam.

-A hegek a hátadon...-suttogta és ujjaival újból végigszántott rajta.

Megráztam a fejem mert nem akartam róla beszélni. Semmi köze hozzá, hogy mit művelnek velem és egyébként is...most akart megerőszakolni, akkor meg miért akar bájcsevegni?! Beeteg ez az ember!

-Mond el kérlek!-suttogta fülembe, amit meleg lehelete cirógatott.

-Nem! Semmi közöd hozzá!-mondtam kicsit erélyesebben, mint szerettem volna, amit rögtön meg is bántam, de már késő volt.

-Te velem ilyen hangon nem beszélhetsz taknyos!-kiabált rám Louis.

Derekamhoz nyúlt és egy pillanattal később már nem volt rajtam a bokszerem se. Éreztem, ahogy nedves ujjakkal tapogatódzott egy kicsit majd váratlanul belém nyomult, ami borzalmas érzés volt. Felsikítottam és fejemet a párnába fúrtam ismét. Még semmivel se javult a helyzet mikor még egy ujjat hozzátett. Dobálni kezdtem magam, amivel csak azt értem el, hogy a bilincsek mély nyomokat hagytak a csuklómon. Öt perc hosszú kínzás után végre kihúzta ujjait, mire megkönnyebbülten sóhajtottam és már csak halkan szipogtam. Éreztem, hogy valami megint hozzámért, amitől reszketésem újra visszatért, mikor tudatosult bennem, hogy még csak most jön a java. Nem tehettem semmit, hiába könyörögtem, sírtam, durván belém hatolt és egy pillanatot se várva, azonnal mozogni kezdett. Az ájulás környékén jártam. Elmondhatatlanul fájt és feszített minden egyes mozdulat. Megmarkoltam a lepedőt és a párnába haraptam, hogy ezzel is próbáljam enyhíteni a kínt.

Nem tudom mennyi ideje vergődhettem már, mikor Louis hirtelen megfeszült és eddig folyamatos nyögéseit zihálás és kiáltások váltották fel.

-Ahhh! Istenem! Harry!-nyöszörgött Louis. -Olyan szűk vagy...végem!

Elakadt a lélegzete és hosszan élvezett, közben pedig szorította és karmolta vállamat, ezzel is csak tetézve a fájdalmat. Mikor kihúzódott belőlem megkönnyebbülésemben sírdogáltam ismét, majd egy fél perccel később ájulás szerű álom ragadott el. Teljesen kimerültem, a sokk, idegesség, ijedség és a sírás túl sok volt nekem.