~Harry~

Estefelé újra megjelentek az őrök és eltereltek minket újra az ebédlőbe. A nagy tülekedés közben Louisval egy pillanat alatt elveszítettük egymást és csak sodródtunk. Egyszercsak úgy torpantam meg, mint, aki falnak ütközött, mikor felismertem az egyik előttem magasodó, fekete hajú alakot. Erről valahogy teljesen meg is feledkeztem, hogy ez a görény is itt van. Éreztem, hogy akaratlanul is kezd elönt már csak a látványára a gyűlölet és az undor...és valahol mélyen a félelem is, hiába tudtam, hogy nem bánthat már. Nagyot nyögtem és ijedten hátráltam el, mikor egy türelmetlen ember egyszerűen félrelökött, én pedig az egyenesen előttem állóra kenődtem.
-Nem akartam, én csak... - csúszott is számon a szabadkozás, de torkomra forrtak a szavak, ahogy a fekete hátrapillantott.
Arca fehér és nyúzott volt és szemeiben olyan rettegés honolt... Mintha csak a pár nappal ezelőtti történések fordítottja lett volna. Teljesen ledöbbentem, annyira más ember volt így. Ahogy meglátott, egy picit megkönnyebbült, majd még az előbbinél is nagyobb kétségbeesés terült el arcán.
-Annyira sajnálom...-suttogta megremegő hangon, majd hátat fordítva szinte a tömegbe vetette magát, mintha menekülni próbált volna.
Csak álltam és bámultam hűlt helyét és teljesen össze voltam zavarodva. Ez mégis mi volt?! Még sose láttam Zaynt ilyennek. Ez megint valami trükk lenne újra valami ocsmány tervéhez?!-rázott ki a hideg már a gondolatra is. Egész végig ezen agyaltam, míg végül a nagy helységben megpillantottam Niallt, aki egy halvány mosollyal tartott felém.
-Jó hírem van Hazz! - lépett elém. - Scott nyomozó mondta, hogy anyáéknak sikerült már találniuk egy jó ügyvédet, aki gond nélkül meg fogja tudni oldani a dolgokat. - mesélte reményteli hangon, mire én arcomon is egy széles mosoly terült el. - Ééés... - tartotta fel ujját és már ő is vigyorgott. - A nyomozó gyűjtött maga köré egy kis csapatot, akivel elkezdtek Dave után szaglászni és úgy néz ki, hogy jó nyomon járnak. Akár az is lehet, hogy rács mögé tudják küldeni.
-Te jó ég, de jó lenne! - sóhajtottam fel és kezem ökölbe szorult.
Még mindig olyan indulat önt el, ha csak eszembe jut annak a mocsoknak az arca vagy a hangja, hogy ölni tudnék. Ekkor szemem sarkából ismét megláttam a feketét, ahogy két gorilla között úgy ült  reszketve, mint a nyárfalevél.
-Ni... - szólaltam meg és fejjem arra böktem. - Nézd...Zayn! Most végre megkapja a magáét... - kúszott egy gonoszkás mosoly ajkamra a látványtól.
-Megerőszakolták, Hazz! - hallottam meg barátom komoly hangját és ahogy ránézem, az ő arcán nyoma se volt elégedettségnek.
Nagyra nyílt szemekkel zavartan pislogtam rá, teljesen érthetetlen reakcióján.
-Egy, ezt honnan tudod?! Kettő, és ha igen, nagyon is megérdemelte!-mondtam és hangomból akaratlanul is kiérződött a sértettség, amiért ő láthatólag nem ért egyet velem.
Láttam arcán, hogy egyre jobban összeszűkülnek szemei, amit már tényleg nem tudtam hova tenni.
-Onnan tudom, hogy vele kerültem egy cellába...-válaszolta, mire megnyúlt arcom.
De hát ezt ebédnél nem is mondta nekem!
-És hogy mondhatsz ilyet?! - folytatta és idegesen hajába túrt. - Pont te tudhatnád a legjobban, hogy ez egy olyan dolog, hogy bármit is tett valaki, ezt nem érdemli meg! - nézett keményen szemembe, amit elképedve hallgattam.
Pár pillanatig farkasszemet néztünk, míg végül én sütöttem le szemem. Valamilyen szinten igaza van Niallnek, hogy ez tényleg egy borzalmas dolog, de azok után amit Zayn velünk tett, szerintem igenis megérdemelte!
-Kérlek ne veszekedjünk! - sóhajtott fel végül barátom. -Legalább mi társunk össze!
Ránéztem és bólintottam. Most tényleg ez a legkisebb bajunk, majd ráérünk ezeket megbeszélni, ha kijutunk innen!
Elmentünk felvenni a ránézésre is ehetetlen vacsorát és leültünk. Louis ismét mellém ült, mire Niallnek megrebbentek pillái, de más jelét, becsületére legyen mondva, nem adta ellenszenvének. Reakcióját látva ismét eszembe jutott Zayn esete... Mi van ha Niallel pont ugyan az történt mint velem... Lehet, hogy ő is olyan dolgokat látott vagy tud, ami mindent megváltoztatott benne...-kattogott agyam és éreztem, ahogy picit összeszűkül gyomrom. Borzalmas érzés, ha valamit nem tudsz megmagyarázni és senki nem ért meg. Ha Ni meg tudta tenni értem, hogy bár nem érti, miért, de elfogadta Lou-t, nem kérdés, hogy nekem is ezt kell tennem a feketével.

......

Vacsora után megint  visszakerültünk a cellákba és közölték az őrök, hogy fél óra múlva villanyoltás. Mivel a fürdésen mi már délután túlestünk, elhelyezkedtünk az ágyunkon és ismét a plafont bámultuk. Szívesen megkérdeztem volna Lout, hogy ő mit gondol Zayn helyzetéről,de érzetem, hogy azok után amit velünk tett, nem lenne okos dolog rákérdezni...
Pontosan fél óra múlva tényleg az egész hosszú folyosóra sötétség borult. Szemem még nem szokott hozzá a sötétséghez, mikor éreztem valami mocorgást a lábamnál, ami egyre feljebb mászott. Ijedten ültem fel, mire valami kéménynek koccan homlokom. Felnyikkantam, de velem egy időben egy halk káromkodás is felhangzott Louis hangján.
-Lou? - nyögtem fel homlokomat dörzsölgetve és próbáltam kivenni a lassan kirajzolódó alakját.
-Még is kit vártál? - jött egy kissé méltatlankodó hangú válasz.
-Nem számítottam rád... - vallottam be őszintén, de azért engesztelés képen előre dőltem.
Meglepő pontossággal találtam meg száját, amit azonnal puszilgatni is kezdtem. Most, hogy sötét van végre nyugodtan, lebukás nélkül megtehettem. Halkan felmordult és ajkai elnyíltak beengedve kíváncsi nyelvemet. Meglepő volt, hogy most én irányítottam, de őszintén szólva ez is nagyon tetszett. Egyre vadabbul csókoltam és egyik kezemmel már haját túrtam szét, másikkal pedig izmos mellkasán barangoltam. Pár pillanattal később viszont úgy éreztem, hogy még mindig túl nagy a távolság köztünk. Szám egy huncut félmosolyba szaladt, megszakítva a heves csókot és fogaim közé csíptem alsó ajkát. Meglepett nyögésével mit sem törődve dőltek hátra, ezzel magamra húzva őt is. Bár a lendület kicsit nagyobbra sikerülhetett, mint azt terveztem, mert ahogy leért fejem a párnára megéreztem a jellegzetes fémes vér ízt, ami Lou ajkából serkent ki. Kissé riadtan engedtem el és már épp bocsánatkérésre nyitottam volna számat, mikor felnyögött.
-Hű de kis vad vagy...-suttogta elmélyülő hangon és szinte nekem esett.
Vadul falta számat, miközben kezei bejárták testemet néha becsúszva a bő anyag alá. Éreztem, hogy vérem szinte forrni kezd és újra egy helyre összpontosul. Lehet, hogy csak a mai napon ért sok stressz és minden hatására, de egyre merészebb lettem és kezeim egyre jobban elkalandoztak. Először épp csak hátán, a nadrágja korca alatti kis gödröket fedeztem fel ujjammal, majd egyre lejjebb vándoroltam, míg a kerek fenekek simultak tenyerembe. Felsóhajtottam és belemarkoltam a szinte tökéletesen tenyerembe illő félgömbökbe, mire Lounak akadt el egy pillanatra légvétele. Számról áttért nyakamra és megkereste állam vonalánál a legérzékenyebb pontom, amire rátapadt. Halkan lihegni kezdtem és éerztem, hogy lassan átázik alsóm. Csípőmet övének dörzsöltem, hogy kicsit könnyítsek magamon, de ezzel egy időben Lou merev szerszáma is nekem ért. Felhagyott nyakam kényeztetésével és mélyeket szuszogott bőrömbe. Jobb kezem kissé bátortalanul, de megindult körbe csípőjén és meg se állt addig, míg kettőnk között egyenesen köre nem simítottam ujjaimat. Egyszerre nyögtünk fel. Lassan mozgatni kezdtem kezemet, mire finoman nyakamba harapott és egyre szaporábban vette a lévőt. Péniszem szinte úgy reagált, mintha magamhoz nyúltam volna, annyira izgató volt a tudat, hogy ezt most én teszem vele. Azt akartam, hogy magával ragadja az a gyönyör, amit én okozok neki...
-Szeretném neked viszonozni, amit délután kaptam tőled...-suttogtam fülébe és én is meglepődtem, hogy hangom mennyire elmélyült a vágytól. Szemem már teljesen hozzászokott a sötéthez, így láttam Lou vonásait,ahogy fejét megemelve rám nézett.
-Biztos vagy benne? - kérdezte, de szemeiben szinte lobogott a vágy.
Ajkamat beharapva bólintottam és a nyomaték kedvét még párat fejtem farkán. Éreztem, hogy mellém gördül és kezeit maga mellé fektetve teljesen rám bízza magát. Szinte megvadított a tény, hogy most azt tehetek vele, amit csak akarok. Most én magasodtam fölé és izgalommal vegyes vággyal siklottam be felsője alá. Ahogy haladtam felfelé, úgy toltam egyre feljebb az anyagot és végül készségesen feltartott kezein lehúztam. A sarkamra ültem és kicsit eltávolodva figyeltem ujjaimat, ahogy bejárják az izmos testet. Egész sokáig bírta bámészkodásomat, csak szapora szívverése jelezte, hogy mennyire vágyna a folytatásra. Végül ő is elkapta pólóm alját és egy gyakorlott mozdulattal lerántotta rólam. tekintete szinte perzselt, ahogy beharapott ajakkal végignézett rajtam, majd hajamba túrva lehúzta fejemet egy szenvedélyes csókcsatára. Pár perc múlva, miután kifulladtunk homlokunkat egymásnak döntve lihegtünk.
-Hazz, ha nem akarod, tényleg nem kell neked is azt csinálni, amit én! Máshogy is tudod viszonozni... - suttogta szinte számba, miközben gyengéden cirógatta hátam, néha picit megkarolva körmeivel.
-De én szeretném! - válaszoltam és egy hosszú puszival zártam le ajkai.
Felegyenesedtem és egy picit lejjebb helyezkedtem, csípője mellé. Halványan remegő kezekkel fogtam meg nadrágja derekát és alsójával együtt lejjebb húztam. Pénisze azonnal hasára simult és már nedvétől csillogva várta, hogy hozzáérjek. Óvatosan megmarkoltam és felállítottam, mire Louis nagyjából egy köbméter levegőt szívott be és halvány remegés futott végig testén. Fölé hajoltam és rápillantottam, mire felkönyökölt és bólintott. Számba vettem hegyét és lassan araszoltam lejjebb, mire egyre hangosabban és gyorsabban vette a levegőt. Még csak a fele hosszánál járhattam, mikor egy picit fellökte csípőjét, ezzel mélyebbre hatolva, mint amire fel voltam készülve. Gyorsan ösztönösen elhúztam fejem, mire fájdalmasan felszisszent.
-Óvatosan a fogakkal! - suttogta, de hangja egyáltalán nem volt bántó vagy lekezelő.
-Sajnálom, hogy  ügyetlen vagyok... - húztam el számat, mire azonnal felült.
-Ne butáskodj! - húzott ölébe és átölelt. - Senki nem születik profinak, de csak gyakorlás kérdése az egész... - puszilgatta arcomat. - Ráadásul fogalmad sincs, hogy engem mennyire felizgat, hogy én mutathatom meg neked,ezt a világot és hogy mi mindenre képes a tested... - simított végig mellkasomon és egyenesen ölemhez nyúlt.
Élesen szívtam be a levegőt és hátradöntöttem vállára a fejem. Halkan nyöszörögtem, miközben a fülembe duruzsolt néhány piszkos kis dolgot és közben folyamatosan izgatott.
-Iszonyatosan szexi vagy, amikor élvezel... Imádom nézni, ahogy elönti a kéj az arcodat és olyan mély hangon nyögöd a nevemet...
Éreztem, hogy egyre közelebb érek a csúcshoz, ezért erőt vettem magamon és kezére simítottam tenyerem.
-De most viszont te jössz! - morogta nyakába és kiszálltam öléből.
Ajkát egyik oldalon beharapva dőlt vissza könyökére és szinte felfalt tekintetével. Újra nekirugaszkodtam, de mostmár sokkal körültekintőbben, mint az előbb. Ajkaimat rászorítva hajoltam hosszára, miközben folyamatosan szívtam. Halkan felsóhajtott és folyamatos nyögdécselésbe kezdett,mire éreztem, hogy makkomból néhány kövér csepp csordul ki. Szememet összeszorítva addig erőltettem le, ameddig csak tudtam, a maradék részt pedig ujjaimmal fontam körül. Óvatosan bólogatni kezdtem és közben heréire is rámarkoltam és masszírozni kezdtem, mert eszembe jutott, nekem milyen élvezetet okozott. Feje hátra csuklott és egyre cifrább hangok szöktek ki száján, ahogy próbálta visszafogni nyögéseit. Hihetetlenül feltüzelt a gondolat, hogy ilyen szinten irányítom most a testét. Egyre bátrabban buktam rá és már az sem érdekelt, hogy nyálam patakokban folyik. Sőt, Lou egyre erősödő zihálásából arra következettem, hogy kimondottan jó.
-Oh...igen...ezaz Harry... - nyöszörögte fogai közt szűrve.
Éreztem, hogy nadrágomba csúsztatva kezét kicsit lejjebb húzza azt és ő is izgatni kezd. Torokhangom felnyögtem és eddiginél is mélyebbre engedve számba nagyot nyeltem. Louis egész teste megrándult és farkából egy adag nedv csorgott ki.
-Ha-Hazzy...mindjárt...elmegyek...-zihálta, mire mindent beleadva szoptam tovább.
Éreztem, hogy én hosszom is megremeg Louis ügyes kezei közt. Ekkor ujjai hajamba markoltak és keményen felhúzta fejemet, majd rá egy pillanatra forró magja beteríti mellkasomat, miközben nevemet nyögdécseli. Arca szinte teljesen eltorzult a kéjtől és ahogy feje hátracsuklott, nyakán fel-le szaladgált ádámcsutkája. Nekem is ez volt az utolsó csepp... Minden izmom megfeszült és testemen végigcikáztak a gyönyör leírhatatlan hullámai. Ajkamba harapva próbáltam tompítani hangomat, míg az élvezet uralta testemet, majd erőtlenül Louisra omlottam. Szívverésünk mintha egymással versenyeztek volna úgy dobogtak.
-Fantasztikus voltál!-szuszogta hajamba, miközben ránk húzta a takarót és átkarolt.
Gyengéden simogatott és ajkamra találva lustán, de szerelmesen csókolt. Akármilyen abszurd is volt ez az egész helyzet, úgy éreztem, nem lehetett volna tökéletesebb! Végtelennek tűnő ideig simogattuk, becézgettük egymást és vagy milliószor vallottunk egymásnak újra és újra szerelmet.
-Hazzy...-suttogta, mire már félálomban csak felnyögtem. - Ugye tudod, hogy nem alhatok el melletted...
Hangjából csengett a szomorúság és az én torkom is elszorult.
-Tudom... - motyogtam bőrömbe, de csak még szorosabban öleltem. - Csak legalább azt várd meg kérlek, amíg elalszok! - néztem fel rá, mire orromra adott egy puszit.
- Természetesen! - mosolyodott el, majd oldalra fordult és átkarolt maga előtt. - Jó éjszakát szerelem! - suttogta és egészen addig puszikkal lepte be tarkóm, míg el nem nyomott az álom.