Hahóó!:) Bocsi, ha egy picit mindenkit megijesztenem az előző résszel! (Bár, ha őszinte akarok lenni, az volt a cél.;)) Látjátok, nem epilógussal érkeztem, és még közel sincs vége a bonyodalmaknak! Remélem tetszeni fog a folytatás! Jó olvasást! És természetesen köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket! Tényleg nagyon sokat jelentenek!:")

~Harry~

-NEEEEEM!!!!-hallottam meg egy kétségbeesett üvöltést. Éreztem, hogy egy erős kar kapja el enyémet és hátamon a kabátot és egy hatalmasat ránt rajtam.
Tehetetlenül zuhantam tovább, csak mostmár a másik irányba, egyenes az illetőre. Nagy puffanással értünk földet. Nem tudtam eldönteni, hogy meghaltam talán vagy ez a valóság?
Lassan nyitottam ki szemeim. Sehol fényesség vagy fehér angyalkák, csak a szürke, kietlen tető volt...és alattam egy remegő, ziháló test, aki úgy szorított, hogy majdnem megfulladtam. Ránéztem arcára, mire megfordult velem a világ. Lehunytam a szemem és újra kinyitottam. Nem...nem álom...valóban az artikulátlanul zokogó Louis karjai közt fekszem... A sokk, a véremben tomboló adrenalinnal olyannyira megbénítottak, hogy képtelen voltam feldolgozni a látottakat. Meredten néztem a tengerkék szemebe, amiben annyi érzelem dúlt, mintha vihar tombolt volna bennük. Csak ölelt, szorított magához és végtelenül kétségbeesetten, elveszetten és fájdalmasan zokogott. Egy pillanattal ezelőtt még a halálra készültem és most az a személy mentett meg, aki miatt meg akartam tenni. Teljesen össze voltam zavarodva és fogalmam sem volt, mit tegyek. Lassan, nagyon lassan, ahogy teltek a percek és kezdett megnyugodni, úgy mosódtak egyre kevésbé össze szavai.
-...mióta megláttalak...az ártatlan nézésed...én nem tudtam, hogy ez lesz... Nem tudtam, esküszöm nem így tettem volna!!!-sírta és arcát nyakamba temette, miközben teljes erejéből szorított magához.
Már túl voltam azon a határon, hogy bármit is tegyek ellene...túl sok volt ez nekem... Csak mozdulatlanul feküdtem és hallgattam vallomását.
-Az első pillanattól kezdve, mikor megláttalak, beléd szerettem...-mondta ki végre az első teljesen érthető mondatot. -Mindent megtettem, én tényleg küzdöttem ellene, de nem tudtam mit kezdeni az érzelmeimmel. -Meg akartalak kapni, csak magamnak, de nem mint eddig bárkit. -Téged szeretni akartalak...de borzasztóan kétségbeesetten. -És ez el nem tudom mondani, mennyire megijesztett. -Még soha senki iránt nem érezte ezt a perszelő vágyat... -Nem tudtam vele mit kezdeni... -Sajnálok mindent, amit tettem!!! -Olyan borzasztóan önző és gonosz voltam! -Minden az én hibám, Harry! -Rettegtem beismerni magamnak, hogy te mindigis úgy vonzottál mint a mágnes... -És annyira sajnálom, hogy mikor engedtem néha a kísértésnek, rajtad akartam megtorolni a lelkiismeretfurdalásom. -Azt hittem el tudlak ijeszteni magamtól, hogy meggyűlölsz...de te túl tiszta lelkű és ártatlan vagy. -Könyörgöm, bocsáss meg nekem! -Tudom, már annyiszor kértem és mindannyiszor meg is tetted, de most, életedben utoljára, csak még egyszer tedd meg! -Semmi okod rá és akárhogy is döntesz, tudnod kell, minden, amit eddig tettem vagy mondtam, az azért volt, mert rettegtem attól, hogy beléd szeretek. -De megtörtént, kibaszottul szerelmes vagyok beléd, mint még talán életemben soha és nem élném túl, ha most veszítenélek el! -Szeretlek Harry! Szeretlek és soha, esküszöm soha többet nem foglak elengedni!!!-csuklott el újra hangja és záporoztak tovább könnyei.
És ekkor megtört a jég... Elöntöttek az érzelmek végeláthatatlan kavalkádja, amit képtelenség leírni. A halál félelem, ami az előbb még nem létezett számomra, most teljesen elöntött, ahogy tudatosult bennem, hogy mégis volt mit veszítenem... Ezután vagy inkább eközben a megkönnyebbülés, a mérhetetlen döbbenet és még annyi minden más... Könnyeim előtörtek és patakokban kezdtek folyni. Egész testemben reszketni kezdtem és erőtlenül simultam az erős karok közé.
-Szeretlek Harry, könyörgöm, ne taszíts el!-nézett gyönyörű, mindennél őszintébb íriszeivel enyémekbe, majd egy pillanattal később már ajkait is megéreztem számon, ahogy minden kétségbeesését és félelmét kiadva csókol. Mint a villámcsapás úgy járta át egész testemet a forróság és újra éreztem, hogy lelkem, ami pár perce még darabokra hullva szállt ki belőlem, most egészebbként tér vissza, mint amilyen valaha volt. Remegve karoltam át és én is úgy szorítottam magamhoz, mintha ő lenne az egyetlen dolog, ami életben tart. Bár tulajdonképen így is van... Ez a csók volt eddigi életem legjobb pillanata. Sós könnyeink íze összemosódott és minden eddig elfojtott érzelem most előtört. Kétségbeesett és vad volt, mégis annyi vegytiszta szerelem és vágy volt benne, ami leírhatatlan. Eggyé olvadtunk, testben és lélekben is és képtelenek voltunk elválni. Nyelveink tökéletes összhangban táncoltak és most először igazán szabadon és őszinte érzelmekkel.
-Szeretlek! -Az életemnél is jobban!-suttogta számba és még mindig reszkető kezeivel, kétségbeesetten szorított, mintha még most is, ha elengedne, leesnék.
Nagyon lassan ült fel, majd velem a karjaiban felállt, de egy pillanatra se távolodtunk el vagy engedtük el egymást. Finoman talpra állított, de még jó darabig magához szorított, mert félő volt, hogy lábaim nem tartanak meg. Végigsimított karomon és a mozdulat végén tenyerét enyémbe csúsztatta és összekulcsolta ujjainkat. Elvált tőlem és húzni kezdett. Nem mondott semmit, hogy hova vagy miért, de nem is érdekelt. A halálba is követtem volna! Szinte futólépésben szeltük át az egész épületet. Az utcára érve azonnal leintett egy taxit és behúzott, szorosan maga mellé.
-Vigyen egy hotelhez, mindegy hova!-parancsolt rá a sofőrre, majd ajkaimra tapad és vadul falni kezdte. Kezei azonnal megindultak mellkasomon és úgy szorított magához, hogy minden porcikánk összesimult. Öt perc se telt el, mire a sofőr leparkolt és egy éles torokköszörüléssel adta tudtunkra, hogy megérkeztünk. Louis előkapott a zsebéből egy kérdéses összegű köteg pénzt, majd a pasi kezébe nyomta és magával húzva kiszállt. Kérdés nélkül követtem. Azonnal bementünk és a recepcióhoz mentünk.
-Jó napot! -Egy szobát szeretnék!-mondta türelmetlenül, szinte kiabálva.
A fiatal lány bólintott és a számítógépén kezdett pötyögni.
-Először a nevét szeretném kérni Uram...-pillantott fel ránk, mire Louis idegesen előkapta bankkártyáját és a pultra csapta.
-Tizenhárom, huszonnyolc, oldja meg, csak adjon egy kulcsot!-nézett dühösen és végtelenül türelmetlenül, mire a lány elnevette magát. Hátra fordult, ahol egy nagy szekrényre akasztva lógtak a kulcsok és levett egyet.
-Aztán csak óvatosan!-nyújtotta át kacsintva, mire Louis hálásan rámosolygott, majd egy pillanattal később már húzott is magával. Szinte futva mentünk a liftig, amiben ismét azonnal nekem esett. Annyi vad vágy sütött belőle, amit még soha nem éreztem. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy jutottunk el a szobáig és hogy jutottunk be, csak arra eszméletem fel, hogy csapódik mögöttünk az ajtaja. Percek óta most először váltunk el ismét. Csak álltunk a szoba közepén és szaporán mozgó mellkassal néztük egymást és sütkéreztünk egymás csillapíthatatlan vágyában. Még kínoztuk magunkat pár másodpercig, majd Louis szinte úgy vetette rám magát, mint egy éhes tigris. Magához szorított és hajamba túrva hátráltunk, míg a hátam a falnak koccant. Egyik kezével tincseimet turkálta össze, másikkal pedig felsőm alá siklott be, miközben vadul falta ajkaim. Halkan szájába nyöszörögtem és az én kezeim is megindultak. Végigsiklottak a széles, izmos vállakon, hátán, csípőjén és végül fenekére simítottam tenyereim. Nem tudtam megállni, azonnal bele kellett markolnom a szinte tökéletes gömbökbe, mire most ő nyögött fel. Megragadta pólóm szélét és egy szempillantás alatt lekapta rólam. Újra csókolni kezdett és közben nadrágommal babrált. Az eddig ki nem mondott érzelmek a végtelenségig növelték a vágyainkat. Nem volt már kontroll, de nem is akartam, hogy legyen. Akartam Louist, vágytam rá, hogy ismét magáévá tegyen. A legcsodálatosabb az volt az egészben, hogy mikor elváltunk egy-egy pillanatra, az ő szemében is ugyan azt az olthatatlan tüzet látta, amit én éreztem. Kissé nehézkesen, de sikerült kigombolnia nadrágom. Elhúzódott egy egészen kicsit és egy finom, de határozott mozdulattal a fal felé fordított, majd ismét hozzám simult. Egy remegő sóhaj hagyta el számat, ahogy megéreztem merev férfiasságát fenekemhez nyomódni. Először tarkómat kezdte puszilgatni, aztán haladt lejjebb és vállamat hintette be vele. Halkan morogtam, annyira jól estek a finom érintések és közben, hogy folyamatosan mozgatta csípőjét fenekemnél. Éreztem, hogy alsóm lassan átnedvesedik és farkam megremeg, de nem nyúltam magamhoz. Az övé voltam, az ő kezében volt az irányítás és azt akartam, hogy ő diktálja a tempót, hogy mikor élvezhetek el. Hátamon, gerincem vonalát követve nyelvével lefelé haladt, egyre közelebb érve nadrágomhoz. Csípőmnél megállt egy pillanatra és adott pár csókot csontomra és érzetem közben, hogy ujjait gatyám derekába fűzi. Minden figyelmeztetés nélkül egy mozdulattal alsómmal együtt lehúzta és egy pillanat alatt kiléptetett belőle. Ugyanoda visszahajolt, ahol az előbb abbahagyta a mozdulatot és tovább indult lefelé. Tenyerei fenekembe markoltak és egy picit széthúztak. Sejtettem mi következik, mire borzasztóan zavarba jöttem.
-Louis n...-kiáltottam fel, de már késő volt. Nyelve vágásomba siklott és finoman bejáratom körül kezdett izgatni.
Egy hatalmas nyögésbe fulladt hangon és folyamatos zihálásba és lihegésbe kezdtem. Eszméletlen érzés volt, ahogy forró nyelvével nyalogatott és olykor belém is siklott. Homlokom a falnak döntöttem, szorosan lehunytam szemem és öklömbe haraptam, hogy kicsit elfojtsam folyamatos nyögéseim. Férfiasságomból kicsordult egy adag előnedv és annyira remegett, hogy nem mertem hozzáérni, nehogy idő előtt elélvezzek. Pár perc elteltével éreztem, hogy Louis elhúzódik, majd egy pillanattal később megérkezett első ujja. Már annyira fel voltam izgulva, hogy egyáltalán nem is fájt, azonnal a kéjes bizsergés öntötte el testemet.Ő is érezhette, hogy tovább léphetünk és még egy ujjat hozzátett. Próbált óvatos lenni, de éreztem, hogy már ő is reszket a vágytól.
-Kérlek Lou! -Ne húzz tovább!-nyöszörögtem halkan.
-Türelem, mindjárt megadom, amire vágysz!-hintett egy puszit derekamra és megforgatta ujjait és kihúzódott. Kinyitottam szemeim és a vállam felett hátra pillantva figyeltem, ahogy szinte letépi ruháit és magára görgeti az óvszert. A vágy párája lepte el már az ő testét is, minden izma vibrált, arca tűzben égett a vágytól, szemeit felemésztették pupillái és egyszerűen leírhatatlanul szexi volt. A látványra ösztönösen kitoltam fenekem, miközben elnyíló ajkakkal szemérmetlenül bámultam a tökéletes fiút. Újra visszalépett hozzám.
-Fordulj meg, most látni akarom az arcod, miközben elélvezel!-suttogta fülembe, mire rögtön felé fordultam. Karjaimat nyaka köré fontam és ajkára tapadtam, miközben izzadt tincseim közé túrt. Ezt is eszméletlenül szerettem, hogy állandóan hajamat turkálja és magához szorít, mintha bármi esély is lenne, hogy elhúzódok. Nyelveink vad táncot jártak, hol az én számban, hol az övében. Éreztem, hogy combomra simítja kezét és ösztönöz, hogy ugorjak. Kétségek nélkül megtettem és azonnal dereka köré kulcsoltam lábaim. Még jobban a falhoz préselt, hogy fél kézzel is meg tudjon tartani és másik kezével bejáratomhoz igazította magát. Lassan, de határozottan lökött egyet csípőjével, mire összeszorítottam szemeim és nagyokat sóhajtott. Bármennyire is vágytam rá, még mindig kissé fájdalmas volt az első behatolás. Érzékien csókolt, lassan masszírozta nyelvemet, hogy kicsi elterelje a figyelmemet. Várt, hogy megszokjam méretét, közben közénk préselte kezét és merevedésem köré fonta. Egy reszkető nyögés hagyta el ajkaim és fejem a falnak döntöttem, ahogy egyszerre kezdte kezét és csípőjét mozgatni. Hiába próbált finom maradni, a vágy már teljesen úrrá lett rajta. Keményen hatolt belém újra és újra és közben nyakamat harapdálta és szívta. Teljesen elvette az eszemet vadságával. Körmenet hátába mélyesztettem és elnyílt ajkakkal, folyamatosan nyögdécselve a kéjtől, dobáltam fejem. Forrt a vérem, tincseim izzadtan tapadnak homlokom és éreztem, hogy közel a vég.
-Igen...-lihegte fülembe-hadd halljam a hangodat!
Megremegett és még keményebb tempóra kapcsolt. Már ő is közel volt csúcshoz.
-M-mindjárt...elmegyek... Ahhh... Louis...!-kiáltottam fel és minden izmok megfeszült. Valami felrobban bennem, elöntötte testemet a forróság és a kéj hullámokban söpört végig rajtam. Minden izmom reszketett és szinte dobáltam fejemet a gyönyörtől. Louisnak is elakadt a lélegzete és folyamatosan a nevemet suttogva követett. Hosszan élveztük, egymás gyönyörét nyújtva. Perceknek tűnt, mire végre csitulni kezdett az extázis. Louis annyira reszketett, hogy azt hittem, velem együtt összese esik. Nem tudom, hogyan, de annyira erőt még össze tudott szedni, hogy szorosan magához ölelve párat lépjen az ágyig és velem együtt zuhanjon rá. Hihetetlenül csodáltam, hogy maradhatott ennyi ereje, hiszen percek óta tartogatott és hát nem csak ennyi volt a dolga...
Még mindig szaporán szuszogva feküdtem mellkasán miközben átkarolt és végtelenül szerelmes voltam.
-Szeretlek!-suttogtam nyakába.
-Én is szeretlek! -Mindennél jobban!-válaszolta elcsukló hangon.
Megszeppenten emeltem fel fejem és pillantottam meg, ahogy a gyönyörű szemekből egy könnycsepp gördül ki.
-Lou, mi a baj?!-kérdeztem elszoruló torokkal. Rettegtem, hogy valami ismét elrontja a tökéletes pillanatot.
-Semmi!-válaszolta és halvány, de annál őszintébb mosoly ült ki ajkára. Hajamba túrt és lehúzta fejemet egy végtelen hosszú csókra. -Csak nagyon szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni!-suttogtam számba, miközben meztelen hátamat simogatta. Éreztem, hogy ránk húzza a takarót és oldalra fordul, engem is magával húzva és lábainkat is összekulcsolva folytattuk egymás szeretgetését. Nyelvét finoman átcsúsztatta számba és szerelmes táncba hívta enyémet. A testemet átjáró bizsergés most is elmaradhatatlanul érkezett.
-Valamit be kell vallanom...-motyogta számba, mire picit elhúzódtam és az égszínű íriszekbe néztem kérdőn. - Te vagy az első ember, akinek tényleg mindent megtettem, hogy örömet okozzak...-suttogta és legnagyobb döbbenetemre elpirult.
Hirtelen nem is tudtam, mire gondol, de folytatta.
-Tudom, azt gondoltad, hogy a pornóban mindent szabad és mindent meg is csinálnak. -És ez tulajdonképpen így is van... -De nekem ez volt az egyetlen kikötésem, amit nem voltam hajlandó senkinek megcsinálni. -Soha senkit nem kényezettem még úgy nyelvvel...
Ajkaim elnyíltak a vallomás hallatán és olyan végtelen hálát éreztem, ami egyszerűen megfoghatatlan. Most én érintettem össze ajkainkat és csókoltam kifulladásig.
-Köszönöm...-suttogtam és ebbe az egy szóba próbáltam mindent belesűríteni, ami iránta éreztem...pedig nem szoktam a lehetetlennel próbálkozni...