Sziasztok! :)

Nagyon sajnálom, hogy a múlt héten eltűntem!  Most értem el azt a pontot, ahol már nincsenek előre megírva részek és a hétköznapok mellett sajnos nem mindig megy az írás.:( De igyekszem tartani, hogy hetente egy részt legalább tudjak hozni. Nem szeretném azzal elrontani, hogy összecsapom a sztorit, szóval kérlek szépen, legyetek türelemmel. A múlt hét kárpótlásául pedig dupla résszel érkeztem. Jó olvasást!:D

~Harry~

-Harry Styles!-szólt ki a váróba a női hang, mire úgy pattantam fel, mint aki szögre ült. Nem rajongok az orvosokért, szóval minél hamarabb túl akartam esni rajta.

-Szép napot!-mosolyogtam rá az ősz hajú kedves dokira.

-Neked is! Foglalj helyet!-mutatott a fehér kezelőasztalára. Tettem, amit kért és közben még a pólóm is levettem, mert tudtam, hogy az lett volna a következő kérés. Közelebb lépett és amilyen óvatosan csak tudta, leszedte a tapaszokat a sebekről, ami nem volt éppen kellemes.

-Hmmm! Ez gyönyörű!-morgott elégedetten. -Te aztán nagyon meg akartál gyógyulni!-paskolta meg finoman karom és egy kis csipesz szerű ollóért nyúlt, hogy megszabadítson a cérnáktól.

-A barátom üdvözli!-mondtam és egy nagyot szusszantam, hogy elfojtsak egy kissé fájdalmas nyögést.

-A kis szöszi?-nézett fel rám mosolyogva. -Én is üdvözlöm és ajánlom neki, hogy ne találkozzunk többet!-kuncogott fel, mire én is elhúztam ajka.

Pár perccel később elégedetten állt fel, mikor az utolsó cérnát is eltávolította.

-Kész is vagy!-húzta le gumikesztyűjét. Úgy látom minden rendben, de azért még ne nagyon erőltesd túl magad.

-Köszönöm szépen!-ráztam meg kezét és elindultam kifele.

-És Harry!-szólt még utánam mielőtt kiléptem volna. -Vigyázz magadra!-vigyázz magadra nézett komolyan a szemembe, mire hálásan elmosolyodtam és bólintottam.

Bárcsak minden orvos ennyire lelkiismeretes és jó ember lenne!

-Minden jót!-köszöntem el, remélem utoljára... 

Az épületből kilépve azonnal eszembe jutott  Mayának beígért találkozás. Nagy sóhajjal a kezembe vette mobilom és megkerestem a számát. Egy pillanatra elgondolkodtam, mielőtt a hívás gombra nyomtam volna. A megérzésem azt súgta, hogy nem kellene... Most azonban úgy döntöttem, hogy mégse hallgatok rá. Maya gyönyörű és nagyon kedves lány...és talán még jól el is fogunk tudni beszélgetni, csak több idő kell... Mielőtt még jobban át tudtam volna gondolni, rányomtam a kis zöld jelre, mielőtt még tényleg meggondolnám magam. Enyhe izgalommal hallgattam a monoton pittyegést.

-Sziaaa Hazzy!-nyávogott a készülékbe, mire ijedtemben majdnem elejtettem azt. Ezt még meg kell szoknom...

-Szia!-köszöntem vissza kedvesen és rögtön a lényegre tértem. -Végeztél már?

-Igeeen, most végeztünk, gyere csak! De ne kocsival!-mondta sejtelmesen kuncogva és rögtön megjelent lelki szemeim előtt, ahogy kezeivel még telefonálás közben is látványosan gesztikulál.

Attól nem kell tartania, hogy kocsival megyek érte,-mosolyodtam el- de nem szóltam, inkább ráhagytam. Nem akarom, hogy már z elején rájöjjön, én mégsem vagyok hozzá való.

-Rendben, akkor húsz perc és ott vagyok!

-Rendicsek! Várlak!-cuppantott egyet és már hallottam is a sípszót.

Szépen lassan elindultam és közben próbáltam valamit kitalálni, hogy hova is menjünk, de nem volt túl sok ötletem. Bárcsak itt lenne Ni, ő tuti tudna valami jó tippet adni!

Tényleg!-jutottak eszembe barátim szavai. Igaza volt! Most hogy megszabadultam a varratoktól, sokkal könnyebben mozgok és szinte egyáltalán nem fáj!-vigyorodtam el és megszaporáztam ennek tudatában lépéseim. 

Már a sarkon befordulva megpillantottam a karcsú, de nagyon is formás női alakot, aki nekem háttal pötyögött telefonján.

-Helló!-lépetem mögé, mire rögtön megpördült.

-Indulhatunk?!-karolt belém vidáman és pont az ellenkező irányba indult meg, mint amerre én terveztem. Azonnal belekezdett a csacsogásba, amibe egy ideig próbáltam beszállni, de hamar rájöttem, nekem most az a feladatom, hogy szépen bólogassak, mint akit nagyon érdekel a legújabb sztárpletyka vagy az aktuális női divat. Percekig csendben hallgattam, de mikor végre, és talán először levegőt vett, gyorsan közbeszóltam.

-Hova is megyünk?-tettem fel a kérdést, mert rájöttem, hogy ezt se én fogom eldönteni.

-A One Night-ba!-válaszolt kurtán és zavartalanul folytatta monológját.

Összeráncolt szemöldökkel gondoltam el, mert hirtelen nem tudtam beazonosítani a helyet. Kicsit összezavarodtam, mert a neve alapján nem tűnik egy tipikus első randis helynek. Lehet, hogy félreértettem volna és nem is randizni akar, csak egy jót bulizni?

Ezen tépelődtem addig, amíg hirtelen meg nem torpantunk egy nagy épület előtt, amire nagy kusza betűkkel ki volt írva: One Night

Maya finoman húzni kezdett, így kicsit ódzkodva, de követtem befele. A bejáratnál a két hatalmas kidobónak csak felmutatott egy kártyát, mire azok rögtön utat engedtek nekünk. Bent minden nagyon puccosnak és drágának tűnt, tisztára mint a filmekben, ahova a gazdagok járnak bulizni. Még egészen kultúrált volt a zene, de gondolom ezt még csak a kori érkezésünknek köszönhetjük.

-Gyere, igyunk valamit!-hajolt  hirtelen a fülemhez és meg se várva válaszom elindult a hosszú pult felé.

Kissé idegesen követtem és ültem mellé a magas széken. Eddig nincs sok jó ivással kapcsolatos élményem és nem akarom bővíteni a repertoárt... Meg se kérdezte mit kérek, csak a kezembe nyomott egy sötétkék löttyöt, ami nem nézett ki túl biztatóan.

-Egészségedre!-koccintotta poharát enyémnek és beleivott  saját babarózsaszín italába.

Nem kezdtem el tiltakozni, inkább csak óvatosan beleszagoltam, de már az illatától is cukorsokkot kaptam. Kételkedve dugtam bele nyelvem, hogy ez a valami iható lesz, de meglepetten állapítottam meg, hogy a bizarr külső ellenére meglepően finom. Még meg se ittam teljesen máris elém került egy másik pohár, de abban valami töményebb ital  volt. Felhúzott szemöldökkel néztem a lányra, aki továbbra is lelkesen sztorizott, de előtte már három üres pohár volt. Már rájöttem, hogy cseppet sem bánom, hogy nekem nem kell megszólalnom, mert nem hiszem, hogy tudnék miről beszélgetni vele.

-Miért nem iszod meg?!-zökkentett ki a lány számon kérő hangja, de ahogy ránéztem kiscica szemekkel pislogott rám.

Nagy sóhajjal, lemondóan számhoz emeltem poharam. Lehet így könnyebb lesz elviselni a "randit". De amint megéreztem a szinte tömény alkohol szagát, azonnal megszólalt fejemben a vészcsengő. Reggel óta alig ettem, ha ezt megiszom, annak nem lesz jó vége! Szemem sarkából figyeltem Mayat és mikor elfordult a pultoshoz egy újabb körért gyorsan kicseréltem a mellettem ülő, már nem túl józan srác, üres poharával az enyémet. Félve a lányra sandítottam, de ő éppen nevetett egyik saját poénján. Hamar csatlakoztam, hogy ne legyen feltűnő zavarom.

-Jaj Hazzy, olyan cuki vagy!-dőlt felém és mutató ujjával megbökte orrom.

Hát már nem szomjas a lány!-állapítottam meg magamban mosolyogva, de lassan már én is éreztem, hogy érzékszerveim tompulnak. Úgy tűnik az égszínű löttyben több volt az alkohol, mint hittem...

-Gyere, táncoljunk!-ragadta meg karom és a mozgó tömeg felé kezdett húzni.

-Maya...én...-próbáltam tiltakozni, de mutató ujját szám elé tette.

-Csss!-fúrta szemeit enyémekbe, majd sejtelmesen elvigyorodott, majd váratlanul faképnél hagyott.

Csodálkozva figyeltem, ahogy eltűnik a tömegben. Nem értettem, mit akarhat, de egy biztos, hogy nem fogok utána menni. Nagyot sóhajtva fordultam meg, hogy megkeressem a kijáratot, mert kezdett elegem lenni már most az egészből. Már eléggé be van csípve ahhoz, hogy fel se tűnjön neki, hogy eltűntem... Már majdnem kijutottam, mikor hirtelen vékony ujjak ragadták meg vállam. Ahogy hátrapillantottam, meglepetten láttam, hogy Maya ismét előkerült és behúzott a táncolók közé. Karjait nyakam köré fonta és a zene ritmusára mozogni kezdett, szinte teljesen hozzám simulva. Minden mozdulatából sütött az erotika. Picit eltávolodott tőlem és egy huncut mosollyal ajkán csábítóan táncolni kezdett. Csípőjét mozgatva felnyúlt összefogott hajához és egy mozdulattal kiengedte azt és lehulló tincsei közé túrt. A mozdulattól még lejjebb csúszott egyébként is mély dekoltázsa és felcsúszó pólója látni engedte szinte homorú hasát. Akaratlanul beharaptam ajkam szélét a látványra.  Nagy, cica szemeivel végig fogva tartotta enyémet és elnyílt ajkakkal. kihívóan méregetett. Felemelte kezét és egy kacsintás kísértében hosszú ujjaival magához intett. Teljesen a hatása alá kerültem, úgy léptem közelebb hozzá, mintha kötélen húztak volna. Tudtam, hogy ez csak az ital hatása, de jelenleg nem érdekelt, csak ki akartam élvezni a pillanatot... Még mindig csak sejtelmesen mosolygott, miközben nekem dörgölődzve átkarolta nyakam.  Mindenre számítottam csak erre nem, mikor egy váratlan pillanatban számra tapad.

Meglepetten nyögtem fel és megpróbáltam elhúzódni, de szorosan magához húzott. Nem sokat tétlenkedett, nyelvét azonnal átdugta számba és ezzel egy időben férfiasságomhoz dörzsölte hosszú combját, amire egy szintén meglepett nyögéssel válaszoltam. Mire felfogtam, mi is történik, már késő volt... A kicsi tabletta lecsúszott torkomon, ahogy nyeltem egyet. Szinte azonnal kitisztult tudatom és rémülten pillantottam Mayara, aki félárbocra eresztett szempillái alól vizslatta reakcióm..

-Ez meg mi a fene volt?!-kérdeztem, szinte rákiabálva.

-Smároltunk!-kuncogott fel, mire idegesen szemet forgattam és eltoltam magamtól.

-Amit adtál!-fúrtam szemem keményen övébe.

-Nyugi, csak egy kis ártatlan jókedvcsináló...-hajolt közel és szinte suttogva mondta fülembe. -Nem lesz semmi bajod tőle.

Borzasztóan dühös voltam rá, amiért ilyet csinált.  Hiába kattogott az agyam, fogalmam sem volt mit tudnék tenni, hogy ne kerüljek a szer hatása alá. A tehetetlen düh és enyhe félelem elöntötte az agyam és a táncoló embereket félrelökve indultam meg a kijárat felé. Ezek után már nem akartam kettesen maradni Mayaval. Ki tudja mit akart tenni vele?!

Megszólalt a következő szám, mire megragadta karom és mit sem törődve tiltakozásommal, táncolni kezdett. Egy darabig próbáltam távol maradni  és kiszabadulni hosszú karjai közül, de mivel minden irányból emberek voltak körülöttem, nehezen tudtam megtenni. Éreztem, hogy elvesztettem a csatát és csak reménykedtem, hogy nem lesz annyira rossz vége ennek az egésznek, mint azt a megérzéseim súgták...

Pár perc elteltével aztán már nem is tűnt olyan rossznak a helyzet. Vigyorogva kiabáltam a zene szövegét a tömeggel, miközben kezeim a szintén táncoló lány testén siklottak. Egyre jobban összemosódtak a hangok és egyre vidámabbnak és merészebbnek éreztem magam. Mikor az előttem mozgó lány hirtelen ismét megtalálta ajkaim, nem ellenkeztem, fenekébe markolva közelebb húztam magamhoz. Maya kezei is megindultak, míg megtalálták pólóm alját, ami alá rögtön be is csúsztak. Végigbarangoltak ujjai mellkasom, míg nyelvével számban kalandozott. Jó érzés volt...de közel sem annyira mint Louisval...-egészítette ki a hangocska a fejemben és egyet kellett vele értenem.

-Mutatok valamit!-motyogta számba és eltávolodva húzni kezdett valamerre. Nem akartam, de nem is tudtam volna ellenkezni. Nem én irányítottam már a testem... Kiértünk a tömegből és egy kissé zsúfolt folyosón vágtunk át, míg megérkeztünk egy ajtóhoz. A lány előhúzta zsebéből kártyáját, amit a bejáratnál felmutatott és kinyitotta vele az ajtót. Szinte belökött és rám vetette magát, amint beléptünk és az ajtó becsukódott.

-Az enyém vagy cukiság!-harapta meg finoman fülcimpám és hátrafelé kezdett tolni. -Egész éjjel kényeztetni foglak és majd könyörögsz azért, hogy megdughass!-suttogta fülembe mocskos terveit és hátralökött. Valami puhára érkeztem, talán az ágyra, és a lány rögtön fölém mászott. Csípőmre ült és miközben lassan körözni kezdett fenekével, lehúzta felsőm. Nyakamhoz hajolt és harapásokkal vegyes puszikkal elindult lefele. Nagyokat szuszogtam és egy-egy apró nyögés is kiszökött számon. Amikor már hasam aljánál jár, lemászott rólam és az ágy széléről lelógó lábaim közé térdelt. V vonalamhoz érve végig nyalt rajta, mire az eddigieknél egy nagyobb nyögést produkáltam és légzésem is szaporább lett. Könyökömre támaszkodtam és figyeltem, mit művel. Felpillantott rám és kacéran elmosolyodott. Ujjait enyhén dudorodó gatyámra csúsztatta és egy gyakorlott mozdulattal kigombolta. Tudtam mi következik...de nem akartam! Fogalmam sincs miért, de minden erőmet összeszedve elkaptam kezét, ami éppen alsóm alá akart beférkőzni és elhúztam. Zavartan pillantott rám, mire egy bocsánatkérő pillantást küldtem felé.

-Sajnálom, de ez nekem nem megy...-ültem fel és visszagomboltam nadrágom.

-Mi a baj?-kérdezte még mindig sarkain ülve értetlenül pislogva.

-Nem tudom...-sóhajtottam őszintén és pólómat magamra kapva kisétáltam a szobából .

Nem tudom, miért nem hagytam neki, hogy azt tegye, amit ígért, mikor a testem egyértelműen jelezte, hogy nem lenne kifogása. Minden olyan kusza volt bennem, össze voltam zavarodva teljesen, így úgy döntöttem, jobb ha kiszellőztetem fejem. Megindultam valamerre, de azt se tudtam, hova. Ilyet még sose éreztem... Hiába volt szinte teljesen tiszta a tudtom, az érzékszerveim sokkal tompábbak voltak a megszokottnál és nem volt teljes irányításom testem fölött sem. Nagy nehezen kikecmeregtem az utcára, ahol már szinte teljesen besötétedett. Megindultam egy tetszőleges irányba és leszegett fejjel ballagtam. Nem gondolkodtam semmin, egyszerűen csak hagytam, hogy a hűvös levegő kitisztítsa fejem. Megborzongtam, ahogy egy hideg fuvallat végigszántott a kihalt utcán. A délutáni tavaszias időnek már nyoma sem volt.

-Hé basszus, nem látsz a szemedtől?!-rivallt rám valaki, mikor véletlenül nekimentem, egy embernek.

-Sajnálom...-motyogtam és fel se nézve baktattam tovább.

-Harry?-szólított a hang mostmár a nevemen.

Hátrapillantottam és próbáltam beazonosítani a sötét alakot, akit pont hátulról világított meg a lámpa.

-Mit keresel itt?!-lépett hozzám közelebb.

-Nem tudom...-kuncogtam fel, mikor rájöttem, hogy egy ilyen alapvető kérdésre sem tudom a választ.

Az ismeretlen férfi közelebb lépett hozzám, így végre megpillanthattam arcát. Meglepetten ismertem fel Louis vonásait.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten, de továbbra is vigyorogva mint a tejbetök.

-Éppen futok...-mondta és alaposan végigmért rajtam. -Jól vagy?-kérdezte gyanakodva felhúzott szemöldökkel.

-Perszeeee! Mi bajom lenne?-nevettem fel, bár cseppet sem volt vicces, amit mondtam, mégis alig tudtam abbahagyni.

-Nézz rám!-utasított a fiú keményen, mire csillogó kék szemeibe néztem. -Nem tudom, hol jártál vagy mit csináltál, de valami jó cuccot kaphattál...-mondta fejcsóválva.

-Lehet...-mondtam sejtelmesen és újra megborzongtam a hideg széltől.

-Hazaviszlek!-fogta meg karom és megpróbált elkormányozni.

Mérgesen felmordultam és elhúztam a kezemet. Mégis mit gondol, hogy majd ő megmondja mit tegyek?!

-Meg fogsz fázni, és nem is tudod merre kell menni....-próbálkozott tovább észérvekkel, mire csak rányújtottam a nyelvem.

Nagyot sóhajtott, majd minden figyelmeztetés nélkül hirtelen felkapott, alacsony termetét meghazudtoló könnyedséggel.

-Tegyél le!-mondtam durcásan, de mikor semmi reakciót nem kaptam válaszul, beletörődően fontam karjaim nyaka köré. Pár perccel később a monoton lépések rázása olyan álmossá tett, hogy arcomat nyakába fúrtam és mámorító illatát magamba szívva szenderegtem. Nemsokára megálltunk és finoman talpra állított. Mosolyogva figyeltem, ahogy előkeresi zsebéből a kocsikulcsot, a gyönyörű éjjfekete BMW-hez lép és kinyitja az ajtaját. Visszajött hozzám, a derekamra simította tenyereit és finoman tolni kezdett a nyitott hátsó ajtó felé. Ahogy megpróbáltam beülni, hirtelen elvesztettem egyensúlyom ezért Louis nyakába kapaszkodtam meg. Nem számított bénázásomra, így magammal húztam, ahogy elterültem a hátsó üléseken.

-Ne haragudj!-nyögtem fel és hirtelen nagyot dobbant a szívem, amikor a fiú a mellkasomnak támaszkodva húzódott el.

-Semmi baj...-motyogta és beharapta száját. Akaratlanul végigfuttattam nyelvem ajkaimon, amik hirtelen kiszáradtak.

-Végülis...-kezdett bele halkan, elgondolkodva és elmosolyodott- holnap úgyse fogsz erre emlékezni...