Halihóó! Ma reggel még én se hittem volna, hogy fogok részt kirakni, tekintettel a mai munka napra, de amint megláttam, hogy már 4k megtekintésen is túl vagyunk, úgy döntöttem, mindenképpen megérdemeltek legalább ennyit! Köszönöm szépen, aki veszi a fáradtságot, hogy csillagozik vagy kommenttel, nagyon sokat jelent. Nem is húzom tovább a szót: jó olvasást! :D :*

~Harry~

Ez a nap is úgy indult, mint minden eddigi; az órám idegesítő csörgésére ébredtem, felöltöztem, kimentem a konyhába.

-Jó reggelt!-köszöntem hangosan, de nem érkezett válasz.

Mosolyogva sétáltam Niall szobájának ajtajához, aki szokásához híven elaludt. Bizonyára elég későn érhetett haza a randiból, mert mikor lefeküdtem, még nyoma sem volt. Halkan kopogtattam az ajtón.

-Ébresztő Ni!-szóltam be kicsit erélyesebben, mikor még mindig nem jött válasz.

Fejcsóválva nyomtam le a kilincset és léptem be, hogy kirázzam barátomat az ágyból. Meglepetésemre azonban csak egy szépen bevetett ágy fogadott. Homlokomig csúszó szemöldökkel sétáltam ki. Egy piszkos kis gondolat ütött szöget a fejemben, de rögtön el is hessegettem. Csak nem...Niall nem menne bele semmi ilyesmibe a harmadik randin... Előhúztam zsebemből a telefonom, hogy megkérdeztem merre jár, de megállt a kezem, mikor megpillantottam a 3 nem fogadott hívást és az SMS-t. Mind ismeretlen szám volt, amitől máris görcsbe ugrott a gyomrom. Félve nyitottam meg az üzenetet.

*Miért nem mondtad, hogy este fellépésed van és nem tudunk talizni?! Úgyse tudsz kibújni alóla...;) Akkor ma este! Puszi   Maya*

Basszus, teljesen kiment a fejemből, hogy találkozóm lett volna a lánnyal!-csaptam a homlokomra. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, nem bánom annyira, de ma már tényleg nem húzhatom ki magam alóla.

Ekkor nyílt az ajtó és egy elég csapzott külsejű Niall lépett be.

-Szia haver, hol jártál?-mértem rajta végig csodálkozva.

-Csak elvoltam futni és edzettem kicsit.-mondta még mindig nagyokat szuszogva kipirult arccal.

-Anyám! Mikor keltél?!-kérdeztem szörnyülködve, mire felnevetett.

-Fél hátkor! Az már nem is annyira hajnal! Ha van kedved velem tarthatsz!-kacsintott rám és hajába túrva felborzolta izzadtságtól lelapult tincseit.

Ez nem is rossz ötlet! Úgy is én is el akartam kezdeni edzeni.

-Majd meglátom mit mond ma a doki. Ha úgy ítéli, hogy sikerült befoltoznia, akkor csapathatjuk!-vigyorogtam rá. -Na de menj zuhanyozni, csinálok reggelit!-veregettem meg vállát és nekiállt valami ehetőt összehozni.

Tíz perccel később már emberi külsővel sétált ki a fürdőből és ült mellém az asztalhoz. Nekiláttunk a szendvicseknek, de barátom pillantása gyakran elrévedt és el-el mosolyodott. Sejtettem, hogy még mindig a tegnapi találka hatása alatt van, ezért finoman megböktem a könyökömmel.

-Mesél, milyen volt tegnap Lisával?-kérdeztem elvigyorodva, mikor rám nézett.

Rögtön fülig szaladt a szája és még a szendvicsét is letette, hogy teljes beleéléssel mesélhessen.

-Képeld el, Lisa hihetetlen belevaló csaj!-csapott rögtön a történet közepébe. -Szinte mindenre felrángatott a vidámparkban, ami szerintem már csak kicsit is életveszélyes.-forgatott szemet, mire felnevettem, de az ő szemei is mosolyogtak. -Felültünk az óriás-hullámvasútra, olyan szerkezetekre, ami össze-vissza forgat, még fejjel lefelé is, sőt, még óriáskörhintán is voltunk!-folytatta. -Már szinte mindenen voltunk, a szellemvasutat kivéve! Gondoltam, ez jó lezárás lesz!

Vigyorogva bólogattam, mert pontosan tudom, hogy az ilyen helyeken a szellemkastélyok az egyetlenek, ahova barátom szeret bemenni. Ezzel mindigis bajba voltunk, hiszen felőlem foroghat, emelkedhet süllyedhet a szerkezet, csak ne ijesztgessen!

-Ekkor hirtelen,-folytatta kuncogva- Lisynek elment már a kedve, hirtelen álmos lett, de nem hagytam, hogy kihúzza magát! Felültünk és el is indultunk, de mintha kicserélték volna. Eddig végig csacsogott és nevetett, akkor viszont síri csendben ült mellettem, vagyis inkább hozzám nőve.

Felcsúszó szemöldökkel vártam a folytatást.

-Kiderült, hogy túl nagy volt hozzá a büszkesége, hogy bevallja, hogy retteg a kísértetkastélyoktól.-csóválta meg mosolyogva a fejét. -Mire végre bevallotta, addigra már késő volt, mert már nem tudtunk kiszállni.

-Basszus... Akkor mit tudtatok csinálni?!-kérdeztem hüledezve, mert belegondoltam, mi lenne, ha én  ilyen helyzetbe keverednék a fóbiámmal, szerintem pánikrohamot kapnék.

-Ez egyetlen, amit tudtunk tenni, az az volt, hogy hozzám bújt, a nyakamba fúrta az arcát én pedig addig szorítottam magamhoz, amíg ki nem értünk.-mesélte mosolyogva.

Láttam rajta, hogy még ha nem is volt ez annyira jó élmény, mégis kis önbizalmat adott neki, hogy a kapcsolatukban mégse teljesen Lisa hordja a nadrágot.

-Szerencse, hogy végül jóra fordult minden!-kacsintottam rá és megveregettem vállát.

-Ezután a kis bonyodalom után már éppen elég volt a kalandokból, szóval már csak elmentünk csónakázni...-fejezte be ragyogó arccal.

Éreztem, hogy itt még nem teljesen lenne vége a sztorink, csak az már intimebb annál, hogy arról is beszámoljon.

-Úgy örülök nektek, Ni!-néztem őszintén mosolyogva a szemébe! -Nagyon illetek egymáshoz!

Niall egy pici megkönnyebbültet sóhajtót,  mire értetlenül néztem rá.

-Mi volt a baj?

-Őszintén,-nézett kékségeivel enyémekbe- azt hittem nem örülsz neki, hogy együtt vagyunk Lisaval.-mondta kissé zavartan.

-Már miért ne örülnék?-értetlenkedtem tovább.

-Csak azt hittem, hogy haragudni fogsz rám, hogy pont most ebben az elcseszett helyzetben jut eszembe a lányokkal foglalkozni és hogy azt gondolod, hogy én nem akarok innen szabadulni.-sütötte le szemeit.

-Ugyan Ni! Persze, hogy örülök hogy boldog vagy!-tettem kezem vállára. -Azzal nem segítünk magunkon, hogy folyton csak kesergünk! Kitaláljuk mi legyen, és amikor új életet kezdünk,  akkor már itt lesz neked Lisa is és boldogan fogunk élni, amíg meg nem halunk!

Mondatom végén már ő is rám pillantott és hálásan elmosolyodott.

Lassan befejeztük a reggelit és indultunk "dolgozni".

....

A nagy épületbe érve akkora felfordulás fogadott minket, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. Három vérző katona szaladt el előttünk, közvetlenül mögöttük egy öltönyös fickó, akikkel egy orvos és egy vámpír ordibált.

-Mi a franc folyik itt?!-nyögött fel barátom döbbenten.

Csak megráztam a fejem és leesett állal figyeltem a kavarodást.

-Hé, ti ott ketten!-kiabált ki valaki a tömegből és ahogy körbenézetem, a hölgy a recepciónál integetett felénk.

Oldalba böktem Nit is, hogy jöjjön  és odasiettünk.

-Miben segíthetünk?-kérdeztem a zilált külsejű lányt, aki levette szemüvegét és orrát dörzsölgetve halkan motyogott.

-Még csak kilenc, de már a fasz kivan...

Niallel összenéztünk és egyszerre rántottunk vállát értetlenül nézve.

-Menjetek fel a kettőhuszasba, Mr. Krylson már vár titeket.-emelte ránk tekintetét és már fordult is el, hogy kiosszon egy vérfarkast, aki csak úgy ácsorgott.

Jobbnak láttuk minél hamarabb elhúzni a csíkot, így elindultunk a terem felé. Útközben szerencsére pont szembe jött Lucy, akit azonnal el is kaptam.

-Sziasztok srácok, helyzet van?-kérdezte vigyorogva.

-Bolondok háza van itt vagy mi történik?-kérdeztem, hogy végre értelmet nyerjenek a dolgok, mire a lány felnevetett.

-Csak rossz napja volt a nagykutyának, akivel a filmes szerződésünk van, aztán megkurtította a The Fangirl előzetesének a kiadását két héttel, szóval bele kell húzni a forgatásba, ha nem akar Liam egy nagy botrányt.-adott gyorsan magyarázatot és már intett is, hogy mennie kell.

-Hát ez szívás...-kuncogott fel barátom, de amint meglátta keserves arcom, azonnal elhallgatott. -Mi baj Hazz?

-Ennyi idő alatt nem fog Mark felépülni, szóval mindent velem fognak leforgatni.-nyögtem fel idegesen.

-Basszameg...-esett le már barátomnak is a tantusz és szája elé emelve kezét csóválta meg a fejét. -Ne aggódj, megoldjuk valahogy!-próbálta tartani bennem a lelket, de látszott, hogy maga se hiszi el, amit mond.

 Komoran indultunk tovább a terembe, ahol már vártak minket. 

Mr. Krylson Niallt elküldte gyakorolni egy ismeretlen lánnyal, engem pedig Lilly vett kezelésbe. Kaptam egy katonai egyenruhát, összemaszatolta az arcom és összekócolta a hajam. Mire végett velem, valóban úgy néztem ki, mint aki a csatatérről jött. Nem tudtam, mi fog következni, csak reménykedtem, hogy még idejében megtudom. Szó nélkül követtem a kis csapatot, akik átvonultak egy másik helységbe. Az állam a padlót súrolta, ahogy beléptem és egy komplett csatatért , pontosabban egy kiépített lövészárok tárult elém.

-Szia!-fogta meg valaki hátulról a vállam, mire kicsit összerezzentem és megfordultam. Egy nálam kicsit alacsonyabb világos hajú fiú állt előttem és a kezét nyújtotta. -Eric vagyok!-csúsztatta tenyerét enyémbe. -Te pedig bizonyára Harry!-mosolygott rám, mire bólintottam. -Ma én vagyok a fő operatőr.-folytatta. -Tudom, hogy kicsit későn tudod megnézni a szereped, meg kezdő is vagy, de még van pár perced átnézni. Nem bonyolult!-nyomott a kezembe egy lapot és a vállam megveregetve otthagyott.

Remélem ebből a vacakból többet tudok meg...-mormoltam kicsit morcosan és arrább mentem egy csendesebb sarokba, ahol át tudom nézni. -Tehát...-kezdtem olvasni.

Jelenet: 13

Szereplők: James(Zayn Malik) Lucas(Harry Styles), 8 statiszta katona

Helyszín: lövészárok

Forgatva: Robban a bomba, ezzel egy időben a háttérben felcsapnak a lángok, szintén ekkor James az egyik tartóoszlop mellett hirtelen lekapja a sisakját és előrelép Lucashoz, aki eközben szintén felé fordul. James határozott mozdulattal megfogja Lucas derekát és magához húzza egy szenvedélyes nyelves csókra.

Jelenet: 14

Szereplők: James(Zayn Malik) Lucas(Harry Styles)

Helyszín: katonai raktár

Forgatva: James és Lucas egymással szemben félmeztelenül, ölelkezve, csókolózva állnak. James hanyatt dönti Lucast a mögötte lévő szekrényen, térdei alá nyúl és feltolja lábait, miközben fölé mászik.

Mire végig olvastam, már szinte levegőt se vettem, csak nagyra tágult szemekkel próbáltam felfogni az olvasottakat. Ezt mindet nekem kell csinálnom...ráadásul Zaynnel!! Felkaptam a fejem, mert egy pillantás égetett. Ahogy felnéztem, a csokibarna szempárral néztem farkasszemet. Tekintetéből sütött a gonosz bosszúvágy és ajkain ördögi mosoly játszott. Megremegett a térdem és sírhatnékom támad, hiába tudtam, hogy nem tehet velem semmi olyat...most... Ebben a pillanatban teljesen átértékeltem mindent magamban. Most ezerszer inkább álltam volna itt Louisval, mint ezzel a szörnnyel.

-Kettő perc és kezdünk!-kiabált egy nagyot Eric, mire mindenki beállt a helyére, már csak én és Zayn hiányoztunk a képből. Ebben a pillanatban ellökte magát a faltól, ahol eddig hanyagul állt és egyenesen felém jött. Pár centivel előttem állt meg és szinte teljesen fölém tornyosult. Megpróbáltam valamilyen menekülő úton elslisszolni előle, de hirtelen hajamba túrt, amit a mozdulatom miatt erősen meg is húzott. Fájdalmasan felnyikkantam és kényszeredetten a gesztenye szemekbe néztem.

-Figyelmeztetlek Göndörke,-sziszegte közel arcomhoz- jól vésd az eszedbe: semmi esélyed nála! Világos?!

Szemei szinte szikrát szórtak, ahogy enyémekbe fúrta.

-Igen-igen!-válaszoltam azonnal, de hangom inkább vinnyogásnak hangzott.

Csak fújt egy nagyot, majd ezzel egy időben elengedte tincseim és ellépett tőlem. Lehunytam szemeim és nagyokat sóhajtva próbáltam rendbe tenni a pulzusom. Zayn nem mondott semmilyen magyarázatot, mégis pontosan tudtam, hogy Louisra gondol... Az a baj, hogy én a közelébe se mennék, ő játszadozik velem, mint macska a tollal...azt tesz velem amit akar... Vajon pontosan ez a célja, hogy Zayn kicsináljon féltékenységében?

-Harry, állj be kérlek, ne aludj!-zökkentett ki gondolataimból Eric határozott hangja.

Olyan lassan vánszorogtam a helyemre, mintha félholt lennék, húztam az időt, amennyire csak tudtam.

-3-2-1 forog!-hangzott el az utasítás, mire Zayn azonnal mozdult és tette a dolgát.

Durván, szinte fájdalmasan tapad számra és minden bevezetés nélkül átdugta nyelvét. Halkan felnyögtem kínomban, de még idejében kontrolláltam a testem, hogy el ne húzódjak. Nem vagyok a magam ellensége, nem akarom ötször elismételni... Sokkoló volt a különbség Louis és Zayn csókja között... Louis bármennyire is domináns volt, éreztem, hogy vigyáz rám és érdekli, hogy nekem is jó-e. A feketéből szinte sütött az indulat, ahogy teljesen uralma alá hajtva, vadul birtokba vette szám és szeme se rebbent halk szenvedésemre. Talán még évezte is...

-Ééés vége!-vezényelt az alacsony srác, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

Az első csókos jelenetet, hála az égnek, elég volt egyszer felvenni, a második viszont sehogy se akart összejönni. Valamit mindig elrontottam:  egyszer elkezdtem köhögni, egyszer levertem valamit, ahogy Zayn hanyatt vágott... Amikor Eric ötödszörre vetette fel és még mindig nem volt jó, már tényleg a sírás kerülgetett. Nem elég, hogy elég megalázónak éreztem félmeztelenül úgy tenni, mintha egy fergeteges szexre készülnék...katonaként...egy raktárban...még a fekete is egyre idegesebb és egyre durvább lett. Egyik alkalommal olyan erősen döntött el, hogy hatalmas eséssel a föld fogott meg. Ekkor szakadt el a cérna. Szipogva tápászkodtam fel és a szégyentől, ami pirosra színezte az arcom, fel se néztem, csak arrébb kullogtam.

Még néhány keserves próba után végre valahára sikerült valami tűrhetőt összehozni, így végre szabadulhattam ebből a pokolból.

Kissé elkenődve, húzódó sebekkel ballagtam az ebédlő felé. Ahogy beléptem, tekintetemmel rögtön a szőke tincsek után kutattam, de meglepésemre nem kettesben, Lisa mellett pillantottam meg, hanem még Jason és Maya is a pultnál ültek és négyen beszélgettek.

-Szia Harry!-intett felém a vöröske, aki velem szemben a pult túloldalán ácsorgott.

-Sziasztok!-köszöntem a közben felém fordulóknak is és helyet foglaltam mellettük.

Elmosolyodtam, mikor megpillantottam Niall és a lány összekulcsolt ujjait. Eközben éppen Jason és Maya veszekedtek azon, hogy a haj festése vagy színezése a jobb. Onnan indult az egész, hogy az eddig szőke lány most hirtelen "bebarnult". A másik kettő csak aranyosan szemezett és el-el mosolyodtak az értelmetlen vita jobb pillanatain. Mivel egyik "beszélgetésbe" se tudtam becsatlakozni, hamar elréved pillantásom és akaratlanul is végigpásztáztam a nagy helységen. Szinte ösztönösen állt meg tekintetem a barna, kócos tincseken... Louis szokásosan a pasija ölében ült és együtt beszélgettek egy számomra ismeretlen sráccal. Észre se vettem, hogy már egy ideje rajta pihentetem szemem, csak mikor felém fordult és egyenesen a szemembe nézett. Elmosolyodott, majd egy "szánalmas vagy" pillantással visszafordult és egy puszit nyomott a fekete szájára.

Lesütöttem a szemem és nagyot nyeltem, hogy hátha ezzel el tudom tüntetni a gyors iramban növő gombócot a torkomból.

-Baj van Hazz?-csúsztatta barátom tenyerét hátamra, mire egy hálás mosolyt küldtem felé.

-Nincs...-válaszoltam, de láttam Ni arcán, hogy tudja az igazságot, csak nem akar mindenki előtt faggatni. Bátorítóan átkarolta vállam szabad kezével.

Eközben Tony, Roy és Lucy is megérkeztek, így következett a szokásos közös ebéd. Valahogy most nem ízlett semmi, ami a tányéromon volt, bár kétlem, hogy ez az étel hibája lenne... Nem értem mi bajom van, mert ma még barátom is egész sokszor hozzászólt a beszélgetéshez és nagyokat nevettek.

Miután végeztünk, úgy döntöttem, hogy megkeresem Mr. Paynet és elkéredzkedek, mert el kell mennem a dokihoz. Nihez léptem és gyorsan neki is mondtam, hogy ne keressen.

-Rendben, vigyázz magadra! Üdvözlöm Dr. Martint!-mosolygott rám és intett, mikor elsétáltam.

-Hova-hova?!-hallottam meg Maya jellegzetes hangját, ahogy egy nagy szökkenéssel mellém sietett.

-Dokihoz... Próbáltam kedves lenni, de most nem sok türelmet éreztem magamban a fárasztó lányhoz.

-Juuuj, mi történt?!-biggyesztette le íves ajkát, nagy szemekkel pislogva.

-Semmi baj, csak kontroll.-válaszoltam, de közben már kicsit elfordítottam fejem, mert szemem sarkából mozgást láttam. A "kedvenc" kis párocskám jött ki kézenfogva, nevetgélve. Nem tudom, hogy csinálom, de ahogy visszafordultam a lányhoz, közben egy pillanatra megint belenéztem a kék szemekbe. Újabb bukfenc a gyomromban és növő gombóc a torkomban. Lassan már ezzel is orvoshoz kellene fordulnom...

-Akkor utána ráérsz?-zökkentett ki Maya, ahogy máris jött a következő kérdéssel.

-Persze!-mondtam jó hangosan, bár magam se értettem miért...

-Szupii, akkor csörögj, ha végeztél!-kacsintott rám és hosszú műkörmös ujjait végigsimította karomon, majd reakcióm meg se várva elriszált.

Értetlenül megráztam a fejem és elindultam. Hamar megtaláltam Mr. Paynet, aki egész korrekt módon elengedett.