~Harry~

Hamar elrepült ez az egy óra az étteremben és lassan elindultunk vissza a tánctetembe. Kissé kedvetlenül a földet pásztázva kullogtam. Semmihez nem volt kedvem, csak legszívesebben bebújtam volna egy jó meleg takaró alá és bugyuta sorozatokat néztem volna, hogy kicsit kiverje a fejemből ezt a káoszt.

-Nem lenne kedved velem gyakorolni?-lépett mellém Maya huncutul mosolyogva, mire csak kicsit megrántottam vállam.

-Én khm...nem is tudom...-akartam volna valami kifogást találni, mert a megérzéseim azt súgták, ebből semmi jó nem fog kisülni, de közbevágott.

-Oksi, akkor szólok Tonynak, hogy cserélünk!-libbent arrébb és közben úgy éreztem, mintha végigsimított volna karomon. Segélykérőm Nire pillantottam , de ő is csak széttárta karjait és együttérzően elhúzta száját.

...

-Mutasd, mit tanultatok eddig!-állt mellém, mire kicsit feszengve nekiálltam bemutatni, amit eddig tudtam. Így már sokkal kényelmetlenebbül éreztem magam, hogy a lány úgy figyelt, mint egy tigris az áldozatát. Mikor pár perccel később végeztem, egy megkönnyebbült sóhajjal vártam a kritikát.

-Hmmm...nem rossz, nem rossz...-húzta kacér mosolyba ajkát- csaaak, még kell itt-ott igazítani rajra...

Idegesen vártam, mit fog csinálni. Szorosan mögém lépett, hogy lehelete egészen nyakam csiklandozta és hosszú ujjait csuklómra fonta. Nagyot nyeltem... Most éreztem át, milyen kiszolgáltatottnak érezhette magát akkor Niall, amikor Zayn tette vele ugyanezt.

-Kezdheted!-duruzsolta fülembe és már el is kezdte mögöttem a mozgást.

Nekiláttam a gyakorlatnak, ami úgy ment egyre rosszabbul, ahogy a lány kezei egyre inkább bejárták testem. Eleinte csak néhány helyen ért hozzám, feljebb emelve karom vagy kijjebb tolva mellkasom, hogy erotikusabbak legyenek mozdulataim. Nem sokkal később már viszont folyamatosan simogatta, ahogy mindenhol javított mozdulataimon,szerintem teljesen ok nélkül. Akkor szakad el a cérna, mikor megéreztem, hogy kezével már felsőm alá akar bejutni. Hirtelen, karjai közül kicsusszanva ugrottam arrébb és értetlenül pislogtam rá, de ő cseppet sem jött zavarba. Arcára ismét kiült az a kissé perverz mosolya és elém lépett, annyira közel, hogy arcunk szinte összeért.

-Örülnék,-emelte fel kezét és mellkasomon lépkedett végig ujjaival- hogyha munka után is találkoznánk...-nézett kihívóan szemembe hosszú szempilláit rebegtetve.

Köpni nyelni nem tudtam az egyértelmű randira hívástól.

-Én...-kezdtem volna bele a tiltakozásba, de ismét beleestem csapdájába.

-Akkor ma este...-suttogta arcomba és egy picit csípett a fenekembe, ahogy eltávolodott.

Leesett állal figyeltem, ahogy fenékriszálva Tonyhoz megy és már a fiú indul meg felém egy mindentudó mosollyal. Megráztam a fejem, hogy sikerüljön újraindítanom az agyam és visszamentem az eszközhöz.

Te jó ég...bele se merek gondolni, mi vár rám az este... Órák hosszat beszélgetni vele a különböző sminkekről és ruhákról nem lesz egy leányálom. Bár...ha jobban belegondolok, nem is biztos, hogy olyan rossz lesz ez... Ha Niallt és Lisat nézem, lehet nekem is jót tenne egy barátnő...

....

Pár gyakorlással eltöltött órával később már egy egész hosszú kis műsort tudtam volna előadni. Éppen kis pihenőt kaptunk, amikor mr. Krylson belépett.

-Helló mindenkinek!-biccentett, mire minden teremben lévő ember köré gyűlt. Elővett egy papírt és neveket kezdett olvasni róla. -...és végül Harry Styles.-engedte le a lapot és körbenézett. -A többi kezdő holnap megy! Mindenki legyen pontos! További jó gyakorlást!-húzta össze szigorúan szemöldökét és kisétált. Mindenki helyeslően bólogatott és visszasétált a helyére.

-Ez meg mi?-kérdeztem kissé idegesen Tonyra nézve. Azt már megtanultam, hogy abból semmi jó nem származik, ha én valamiben benne vagyok.

-Liam nyitott egy olyan bárt, ahova ingyenesen be lehet menni, mert a kezdő táncosok, pincérek és egyéb alkalmazottak ott gyakorolnak. A vendégeknek mindössze annyi a dolguk, hogy értékelniük kell a tanulókat.-magyarázta, de ettől sem lettem okosabb.

-Oké, de ehhez nekem mi közöm?-értetlenkedtem tovább.

-Hát este fellépsz te is velem!-kuncogott fel halkan rémült arckifejezésem meglátva.

-Hogy micsodaaa?!-kiáltottan fel kétségbeesetten. -De én nem tudok még és nem is  akarok sehol táncolni!!!-tiltakoztam és a nyomatékosság kedvéért még karjaim is összefűztem mellkasom előtt.

Kezdtem pánikba esni... Eddig sose volt bajom, ha szerepelni kellet, hisz éveken keresztül tagja voltam a színjátszó körnek, de ez teljesen más! Itt nem elég egy prózai szöveget megtanulni, hanem idegenek előtt kell táncolnom, ami sose volt az erősségem.

-Nyugi Harry!-tette nagy tenyerét vállamra. -Ügyes vagy és egyébként is végig mögötted leszek, hogy segítsek, ha elakadnál!-próbált volna megnyugtatni, de csak még idegesebb lettem, ahogy belegondoltam, hogy milyen hamar el fog jönni az este. Mostmár bármit megadtam volna, hogy inkább Mayaval mehessek egy borzasztó kínos randira.

-Gyere! Próbáljuk meg együtt zenével!-tolt finoman az eszköz felé. Tehetetlenül álltam be a kezdéshez és már remegő kezekkel markoltam meg a rudat.

Csomószor elpróbáltuk és egyre jobban ment, bár már mindenem fájt a sok gyakorlástól. Ahogy viszont telt az idő, úgy lettem egyre idegesebb. A tenyeremről szinte folyott a víz és ujjaim helyén tíz jégcsap volt.

-Induljunk, még be kell öltözni!-pillantott rám, mire megadóan bólintottam.

Úgy voltam vele, csak essünk már túl rajta!

-Szia Hazz! Otthon találkozunk, sok szerencsét!-lépett hozzám Niall és biztatóan egy félvállas ölelésbe vont.

-Köszönöm! Ti pedig érezzétek jól magatokat Lisaval!-erőltettem egy mosolyt arcomra, majd Tony után mentem. A parkolóban várt rám egy gyönyörű méregdrága sportkocsi mellett.

-Szállj be!-paskolta meg büszkén a jármű tetejét és beült.

-Azta! Nagyon gyönyörű járgány!-dicsértem meg, miközben becsatoltam övem.

-Ő az én harmadik szerelmem!-villantotta rám szexi mosolyát és felbőgette a motort.

Legfeljebb  negyed óra telt el, mikor már le is parkolt egy nagy kivilágított épület előtt. A szívem a torkomban dobogott, ahogy a magabiztosan lépdelő fiú után kullogtam. Az épület hátsó részébe mentünk, ahol már nagy volt a sürgés-forgás. Legalább húsz ember körül keringetek a stylistok, hajszárítóval, sminkcuccokkal és falatnyi ruhákkal kezükben.

-Sziasztok!-szólt vidáman Tony és én is elmotyogtam valami köszönés félét.

-Helló!-lépett elém egy aranyos alacsony lány. -Először lépsz fel igaz?-nézett nagy barna szemeivel enyémekbe. Bólintottam, mire egy szék felé kezdett noszogatni. -Előkészítelek az estére.-mondta tájékoztatásképpen.

Először megmosta  hajam, de nem szárította meg, így száradó tincseim olyan göndörek lettem, mint egy kismalac farka, aztán a szekrényhez lépett és elővett egy hófehér inget és egy fekete farmert.

-Parancsolj!-nyomta kezembe és várakozásteljesen rám pillantott. Kissé zavartan vettem le felsőm és húztam helyére a rugalmas, szinte átlátszó anyagot.

-Anyám, mi ez a tapasz az oldaladon és mellkasodon?!-kapta el karom és magasra emelte, hogy szemügyre vegye.  Szerencsére nem várt választ, csak elnyomott a székbe. -Ezt el kell tüntetnünk!-vette kezébe sminkes dobozát és pár pillanat alatt egy kiló alapozó segítségével láthatatlanná tette.  -Kész is!-bólintott elégedetten "remekművét" vizslatva.

Még átcseréltem nadrágom is, ami annyira szűk volt, hogy alig bírtam magamra rángatni. Borzalmasan kényelmetlenül éreztem magam a feszes ruhákban. Mezítláb állva idegesen toporogtam és vártam, hogy valaki végre mondjon valamit, mi hogy lesz. Tony jókedvűen beszélgetett az egyik lánnyal és mozdulataikból kivehető volt, hogy kezdenek eléggé összemelegedni, ezért nem akartam őket megzavarni.

A terem túloldaláról ekkor egy harsány hang kiáltott.

-Kis figyelmet kérnék!-próbálta túlkiabálni a zizegő társaságot. -Az első fellépők Amanda és Carl, innen a szokásos sorrendben haladunk! A kezdők a végén!-kiabálta, mire mindenki elkezdett készülődni.

-Kezdünk nyújtani!-rezzentem össze Tony hangjára, aki idő közben mellém jött. -Be kell melegíteni fellépés előtt!-adott további magyarázatot értetlen ábrázatom láttán.

Nagyot sóhajtottam és enyhén reszkető kezekkel kezdtem hajolgatni és megmozgatni izmaim. Próbáltam nagyokat sóhajtva kicsit lenyugtatni magam, hogy ne izguljak annyira, de nem jártam sok sikerrel. Rettegtem a gondolattól, hogy többszáz ember előtt kell vetkőznöm, miközben táncolok.

Gondolatmenetemből Tony ideges és ijedt hangja szakított ki.

-Mi a fasz?! Megszöktek?!-kiabálta a telefonba. -Bassza meg ez nem lehet igaz!!!

Pár másodperces csend állt be, ami alatt körbe-körbe járkált és feldúltan haját turkálta.

-A kurva életbe!-kiáltott fel ismét. -Megyek rögtön!-tette le a készüléket és már húzta is kabátját.

-Mi történt?-kérdeztem óvatosan. Lehet okosabb lett volna inkább békénhagyni...

-Zizi és Fifi megszöktek és mivel nagy és veszélyesnek számító állatok, a rendőrség kérdés nélkül lelőheti őket.-hadarta hamar és már szalad is kifelé. -Rita, keress beugrót Harry mellé!-kiabált még vissza és kirobbant az ajtón.

-Ki? Mi? Mi a baj?-nézett immár rám kérdőn az említett.

-Tony elment és kell valaki helyette...?-inkább kérdeztem, mint mondtam, de a lány vonásai azonnal megnyúltak.

-Egy órával műsör előtt?! Mégis honnan a retekből kerítsek egy szabad táncost!-nyögött fel kínlódva és már tárcsázott is telefonján. Csak kapkodtam a fejem, a felgyorsult események között.

Fél óra elteltével rajtam kívül már csak két pár ácsorgott a teremben és mindenki más idegesen rohangált fel alá. Eleinte még én is izgultam, hogy mi lesz, aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan rossz nekem. Ha nincs párom, nem kell táncolnom! Próbáltam visszafogni elégedett vigyorom, hogy most az egyszer nekem kedvezett a szerencse és kényelmesen helyet foglaltam.

-Itt vagyok!-nyílt ismét az ajtó és esett be rajta valaki motoros szerkóban.

-Hála az égnek, gyere gyorsan!-szaladt elé rögtön három lány. Azonnal leültették egy székbe és lekapták róla sisakját, ami még mindig rajta volt és nekiálltak megmosni a haját. Félrenyeltem a saját nyálam, mikor megpillantottam az ismerős vonásokat.

Ez nem lehet igaz... Ugye nem Louisval kell fellépnem?! Márpedig nagyon úgy nézett ki, hogy nincs más választásom... Mostmár nemcsak amiatt vert le a víz, hogy szerepelnem kell, hanem a hangsúly mostmár azon volt, hogy kivel. Ahogy lesokkolva bámultam, ahogy dolgoznak rajta, összeakadt pillantásunk. Széles mosolyba húzta ajkát és rám kacsintott, mire bukfencet vetett a gyomrom. Ha ez még mind nem lenne elég, pulzusom az egekbe szökött, ahogy beugrott az utolsó "beszélgetésünk"... Nem értettem magam, hogy miért parázom ennyire, hiszen most nem fog semmi történni, csak helyettesíti Tonyt.

Pár perccel később Louis szűk szintén fehér ingben és fekete nadrágban ácsorgott.

-Figyelem ötös csapat, öt perc és ti jöttök.-szólt be az erélyes hang, aki a sorrendet is közölte.

A gyomrom olyan hirtelen zsugorodott össze, hogy előre kellet görnyedjek, hogy el ne hányjam magam. Nagyot sóhajtottam és nedves tenyerem a nadrágom töröltem. Gyűlöltem ezt az érzést már kicsi korom óta.

-Jól vagy Harry?-kérdezte Louis és tenyerét hátamra simította. Na még pont ez hiányzott... Csukott szemmel megcsóváltam fejem és nagyot nyeltem.

-Figyelj rám!-szólt erélyesen és államnál fogva kényszerített, hogy szemébe nézzek. -Nem lesz semmi baj! Segítek, ne félj!-mondta nyugodt, határozott hangon, mire kissé talán nyugodtabb lettem, de kezem még mindig remegett. -Tessék, ezt húzd fel!-nyújtott felém egy gyönyörűen díszített sötétkék álarcot és mikor elvettem, ő is felvette sajátját, ami arany színű volt. Ahogy megpillantottam maszkkal fedett arcát, nagyot dobbant a szívem. Minden itt kezdődött... Amikor először láttam meg kék szemeit, nem gondoltam volna, hogy valaha itt fogok állni...

-Kettő perc!-kiabált be a férfi, mire ismét rám tört a pánik. Reszketve, könyörgőn pillantottam Louisra, mintha csak azt várnám tőle, hogy megszólaljon, hogy nem kell megtennem, hogy menjek haza, mert ez csak egy rossz vicc...

Rezzenéstelen arccal figyelte szerencsétlenkedésem és úgy tűnt, nagyon gondolkodik valamin. Egy pillanatra feltámadt bennem a remény, hogy talán megszán és nem kell többszáz ember előtt porig aláznom magam, de hamar rájöttem, hogy tévedtem, mikor hamiskás mosolyba szalad ajka. Hirtelen mozdult felém és minden előzmény nélkül elkapta csuklóim és magához rántott. Ösztönösen szétnyitottam tenyerem és mellkasára simítva megpróbáltam eltaszítani magamtól. Nem hagyott időt ellenkezésre, rögtön előre hajol és ajkait enyémeknek nyomta. Nagyra táguló szemekkel felnyikkantam, de olyan szinten meglepett tettével, hogy meg se tudtam moccanni. Határozottan csókolni kezdett, de mégis lassan és émelyítőn. Olyan érzelemhullám söpört végig rajtam, amit még soha nem éreztem. Az idegességgel és félelemmel vegyülve olyan keveréket adtak, ami teljesen letaglózott. Kezeim lehanyatlottak, becsuktam szemeim és teljesen átadtam magam neki. Ebben a pillanatban azt tehetett velem, amit csak akart... Ezt ő is pontosan tudhatta, így elengedte kezem, átkarolta hátamat és derekam. Mégjobban előre dőlt, teljesen megadásra kényszerítve és picit fordított fején, hogy mégjobban hozzám férjen. Becézgette ajkaim és végigsiklott rajtuk nyelvével, mire elnyíltak. Újra visszahajolt, de mostmár másként, mint az előbb. Fürge nyelve átsiklott számba és enyém után kutatott. Mintha villám csapott volna belém, úgy futotta el az egész testem az izgató, bizsergő érzés. Mikor összetalálkoztak, finoman végigsimított rajta és nagyon lassú táncba hívta. Kissé ügyetlenül viszonoztam, de olyan dominanciával uralta testem, hogy nyugodtan ráhagyatkozhattam. Szapora szívveréssel élveztem, ahogy felfedezi számat, miközben szorosan ölel magához, minden más gondolatot kiűzve fejemből. Megszűnt a külvilág, semmi és senki nem érdekelt, csak az, hogy kiélvezzem a pillanatot.

-Fél perc...-hallottam a teljesen tompa hangot, ami valahonnan a háttérből szólt.

Nagyon lassan húzódott el, addig nyújtva a pillanatot, amíg lehet. Kinyitottam szemeim és a maszk takarásából értetlenül pillantottam rá. Nem mondott semmi, csak kiegyenesedett, engem is magával húzva, majd derekam átkarolva elindult velem. Azt se tudtam, hol vagyok és mi történik, a csóktól teljesen megrészegülve álltam mellette és az agyam sehogysem akart újraindulni. Nem értettem mi volt ez az egész, de jelenleg nem is érdekelt, csak a testemen még mindig átcikázó bizsergető érzés. Egy pillanatra megtorpantunk egy nagy függöny előtt, ahonnan hangos taps szűrődött be. Amint elhalkultak a hangok, félrehúzta egy kicsit és maga előtt tolva kilépett a fényárba. Egy pillanatig nem láttam semmit, mert eddig csak félhomályban voltunk, csak pár másodperc elteltével tudatosult bennem, hogy egy színpadon állok egy rúd mellett. Kezdett tudatosulni bennem, hogy mi is történik és ezzel egy időben a rémület is kezdett rám törni.

-Figyelj rám! Csak rám!-búgta Louis rekedt hangon mögülem a fülembe és kezeimre csúsztatva övéit, hátamhoz simult.

Mélyen beszívtam a levőt, amibe-közelsége miatt-jellegzetes, férfias, de mégis egyedi illata keveredett.  Innen már nincs visszaút, csak magamra és rá számíthatok. Újra sóhajtottam és ahogy ismét megtelt orrom illatával valamiért a gyomromban is oldódni kezdett a görcsös csomó. Megszólalt a zene és pár taktus után éreztem, ahogy Louis megmozdul, ezzel engem is mozgásba lendítve. Megpróbáltam kizárni minden mást a tudatomból és csak a rengeteget ismételt mozdulatok előidézni. A sok gyakorlásnak most jött meg az értelme, mert szinte magától mozgott a testem. A zene vége felé éreztem, hogy Louis hirtelen eltávolodik tőlem és mostmár nem mint a segítőm táncol velem, hanem mint a partnerem. Hihetetlen érzés volt lejesen összhangban mozogni vele, miközben testünk egymásnak simult és csak egymásra figyeltünk. Mikor teljesen elhalkultak az utolsó hangok is, két kézzel az eszközt fogva, kifulladva álltam meg és hagytam, hogy Louis velem szemben ugyanezt tegye és homlokát enyémnek döntve együtt szuszogjunk.

Egy másodpercre néma csend állt be, majd a közönség hatalmas ovációban tört ki. Hangosan fütyültek és tapsoltak, mire megkönnyebbült mosolyba szalad szám. Megemeltem fejem és összetalálkozott pillantásom Louiséval, aki szintén mosolygott. Mellém lépett, finoman megfogta a kezem és a közönség felé fordítva meghajoltunk. Mikor már a harmadik meghajlás után sem akartak halkulni a sikkantások és füttyök, Louist követve lementünk a színpad oldalsó lépcsőjén és ismét bementünk a nehéz függöny mögé.

-Mára ennyi, szép volt emberek!-jött be mosolyogva a folyton rendezgetős pasas, mire mindenki szedelőzködni kezdett.

Én is levetkőztem és gyorsan visszavettem a ruhám, amiben voltam. Szinte olyan voltam, mint egy robot... Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, még annyira az előző események hatása alatt voltam. Megkönnyebbült sóhajjal bújtam bele kabátomba és indultam kifele. Végre kicsit kiszellőztethetem a fejem, hátha letisztuljanak gondolataim.

-Hé, várj!-kiáltott utánam a már ismerős, magas, rekedtes hang, mire bukfencezett egyet a gyomrom. Nem tudtam mit akarhat, ezért csak félve fordultam hátra. Addigra már pont ideért hozzám, így egyenesen a szemébe néztem. Megemelte kezét, egyenesen a fejem mögé nyúlt, mire rögtön hátrahőköltem.

-Már megmondtam, hogy nem bántalak...-mondta, ajkát félmosolyra húzva és ahogy visszahúzta kezét, éreztem, hogy ezzel együtt az arcomtól is eltávolodik valami. -Gondoltam, nem akarsz így járkálni az utcán...-nyomta kezembe maszkom és meglepett arcommal mit sem törődve elsétált mellettem a folyosón, ami a kijárathoz vezet. Mielőtt kilépett volna, még egy pillanatra összetalálkozott tekintetünk, ahogy igéző szemeivel visszapillantott rám.

Valamiért a testem mindig úgy dönt, hogy lefagy, valahányszor meglátom tengerkék íriszeit. Lehunytam a szemem és felidéztem vad csókját és egy pillanatra újra átéltem azt az érzést, ami akkor teljesen magával ragadott. Utáltam magam, amiért hagyom, hogy a játékszerévé tegyen, de valahol mélyen tudtam, hogy valamiért nem tudnék neki nemet mondani, ha lehetőségem lenne rá sem...