Itt is lenne a harmadik rész, és kezdődnek a bonyodalmak néhány túlfűtött pillanattal.;)

~Harry~

Végre megszólalt a csengő! Hármasával szedtem a lépcsőfokokat, úgy rohantam le. Felkaptam a cipőm és egy vastag kabátot és ajtót nyitottam.

-Szia! Mehetünk?-léptem ki az ajtón és bezártam magam mögött.-Huh!-borzongtam meg.-Elég hideg van. Szerintem éjjel még fagy lesz...

-Persze! Indulás!-mondta bólintva barátom, majd belém karolt és már osztotta is a nagy "világmegváltó" terveit az estére.

Útközben felraktuk egymásra a karszalagokat is.

Tíz múlt pár perccel, mire odaértünk. Már a bejárat is gyönyörű volt; egy vörös színű szőnyegen lehetett az égősorral díszített fotocellás ajtóhoz menni. Az ajtó két oldalán egy-egy kétajtós szekrényre emlékeztető gorilla állt őrt és nézek ellenőriztek minden belépő vendéget.

-Uraim, a belépőket!-szólt szigorúan a jobboldali, mikor mi is az ajtóhoz léptünk.

Készségen felhúztuk a kabátunk ujját és megmutattuk az élénkvörös karkötőket. Az őr biccentett a fejével, mire mi elindultunk befelé. Az ajtó sötétített volt, így csak akkor láthattuk, milyen is belülről, miután beléptünk. Mindkettőnk álla a padlót súrolta ahogy körültekintettünk.

 Az épület belülről akkora volt mint egy hatalmas tornacsarnok. Mindenfelé a vörös selyemmel volt minden borítva, ami roppant elegánssá tette az egész helységet. A terem jobb oldalán egy erkélyszerű, hatalmas páholy volt, ahonnan tökéletes rálátás nyílhatott az egész térre. Neoncsövekkel és a plafonból cikázó fényekkel volt megvilágítva az amúgy sötét tér, csak a színpad felé világított három erős reflektor. Jobb és bal oldalán a teremnek egy-egy hatalmas bárpult helyezkedett el, főként piákkal megrakott polcokkal, amikkel szemben legalább száz asztal volt, ami már majdnem mind foglalt volt. A terem szemben lévő oldalán volt a hatalmas színpad, ami mögött-mint majdnem mindenhol-egy vörös selyemfüggöny lógott.

-Ejjha!-füttyentett Niall.-Ez nem semmi!

Én még mindig ledöbbenve bámészkodtam, mikor egy erős kéz rángatni kezdett. Barátom hatalmas vigyorral az arcán húzott egy asztal felé, ahonnan tökéletes kilátás nyílt mindenfelé.

-Ez a hely tökéletes lesz!-dobta le a kabátját a kettes asztal egyik székének a támlájára.

Mosolyogva bólintottam és én is helyet foglaltam.

Amint leültünk, máris megjelent egy lány, térdig érő csizmában, feltűnően rövid szoknyában, ami alól a bugyija is ki-ki villant és egy hatalmas dekoltázsú feszülős haspólóban. Mindketten döbbenten néztünk rá. Azt hittem ilyen is csak a filmekben létezik... Bár nem is tudom mire számítottam...hiszen ez egy éjszakai bár.

-Uraim!-villantott ránk egy szexi vigyort.  A mai napon még ingyenes a bár, szóval hozhatok maguknak valamit?-kérdezte fenékriszálva, nyávogós hangon.

Éppen tiltakozni akartam, hogy nem kérek semmit, mikor Ni megelőzött.

-Egy kör vodkát kérünk, aztán ha elfogy a következőt!-vágta rá.

A lány bólintott és a csípőjét ringatva elsietett. Morcosan néztem Niallre.

-Jahj Hazz! Egy pohár nem a világ vége! Nem fogsz belehalni!-győzködött, de én egyáltalán nem akartam inni!-Attól csak egy picit feloldódsz, ami téged elnézve, lássuk be, nem árt!-mért végig feltűnően.-Amúgyis csak egyszer vagy tizennyolc!-kacsintott és megveregette a vállam.

Mire befejezte a mondatát már meg is érkezett az ital.

Talán igaza lehet Niallnek... Egy pohár vagy kettő csak nem árthat, igaz?!

A kezembe vettem az italt és egy húzásra megittam. Olyan volt, mintha parazsat nyeltem volna, marta a torkom, köhögtem tüsszögtem. A szöszi egy újabb poharat nyomott a kezembe. Csak megráztam a fejem, mert még mindig nem tudtam beszélni a köhögéstől.

Ez borzalmas! Biztos, hogy nem fogok inni többet! 

-Húzd le Hazz! Hidd el, ettől jobb lesz!-próbált meggyőzni.

Mivel ennél rosszabb már úgyse lehetne, ezt is megittam. Az íze továbbra is borzalmas volt és égette a torkom, de a köhögésem kezdett csitulni. Egy harmadik pohár is a kezembe kötött ki, de ezt már gondolkozás nélkül felhajtottam.

-Ez az!-kiáltott fel diadalmasan.-Ugye, nem halálos?!

Bólintottam és úgy  vigyorogtam mellé, mint aki nem normális. Még sose ittam alkoholt, csak egyszer-egyszer belekóstoltam. Éreztem, hogy már egy kicsit talán elsőre ez is sok, főleg éhgyomorra. Na mindegy...majd nem iszok többet!

A színpadon megszólalt a mikrofon egy éleset sípolva, mire odakaptam a fejem. Egy huszonöt év körüli, barna hajú, jóképű férfi állt a színpad közepén és mind a három fény rá összpontosult.

-Mindenkinek szép estét, Hölgyeim és Uraim. Üdvözlök mindenkit a Young&Wild&Free megnyitó estjén!

A hangja nagyon magabiztos és határozott volt, mintha mindigis ezt csinálta volna.

-Nagy megtiszteltetés, hogy ennyien eljöttek a mai napon!-nézett körbe egy elégedett mosollyal az arcán. -Nem is húznám tovább a szót, fogadják szeretettel az est fellépőit, a táncosokat!-kiáltott, majd eltűnt a vörös függöny mögött, mire mindenki fütyülni és kiáltozni kezdett.

A három reflektor a színpadon most három rudat világított meg.

Ezt eddig nem is vettem észre!-gondoltam és ismét felhörpintettem a kezembe nyomott italt.

Na jóh! Ez volt az utolsó! Többet tényleg nem iszok...és továbbra is pocsék!

A függöny mögül három páros lépett elő. A jobboldali rúdhoz kettő lány lépett, hasonló öltözetben mint az a felszolgáló lány, csak a ruhájuk még kevesebbet takart testükből. Egyedül az arcuk felét fedte álarc. A középső rúdnál egy szintén hasonlóan öltözött álarcos lány és egy fiú állt már a rúdnál a kezdeti pozícióban. Miközben a táncosokat figyeltem észre se vettem, hogy újabb poharat nyomtak a kezembe.

A harmadik rúdra néztem. Két srác állt a rúdnál várva, hogy a zene elinduljon. Jól kidolgozott testükön feszült a ruhájuk. Az ember mindent jól szemügyre vehetett rajtuk. Az egyik táncos, fekete felnyírt hajú, kicsit kreolos bőrű srác szempillái olyan hosszúak voltak, hogy még a maszkja mögül is tökéletesen látszottak. Széles vállain majd' szétrepedt a fehér ing. A másik fiú elég alacsony volt a feketéhez képest, de így is tökéletesen nézett ki. Barna haja kócosan összevissza meredezett, de irtó jól állt neki. Rózsaszín ajkain pedig egy huncut félmosoly játszott. Kicsit lejjebb kalandozott a tekintetem. Az ajkamba mélyesztettem a fogaim, mikor megláttam formás fenekét.

A zene elindult. Elnyílt ajkakkal, szemérmetlenül figyeltem a két táncoló, kecsesen mozgó fiút. Eközben még gyorsan eltüntettem a kezembe lévő pohár tartalmát. Egyik ütem után, a kisebbik táncos ingéhez kapott és egy mozdulattal letépte magáról! A lányok eszméletvesztés határán sikoltoztak teli torokból. A srác ismét visszahajolt a rúdhoz, és folytatta az erotikus mozdulatok sokaságát. Egy két perc elteltével megállt és egy huncut mosolyt villantva, szépen lassan, a nyakától indulva végigsimított testén és közben folyamatosan ringatta a csípőjét. Véresre harapott ajkakkal figyeltem minden mozdulatát.

A nadrágjához érve lassan beleakasztotta ujjait, és szépen lassan lehúzta, a zene ritmusára táncolva. Felnyögtem a látványra. Szűk bokszere majdnem teljesen látni engedte, méretes szerszámát. Önkívületi állapotban figyeltem, ahogy ismét visszalép a rúdhoz és folytatja a táncot folyamatosan a patneréhez simulva.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de egyszercsak a fények elhalványodtak és ismét a színpad közepén összpontosultak, ott ahol a huszonöt év körüli férfi állt. Nem nagyon értettem már mit mondott, mert a szavai összemosódtak, de mikor újra három felé világítottak, a rudaknál már mások álltak. A szemem sarkából láttam, hogy a színpad mellet meglibben a függöny, azon az oldalon ahol a barna hajú és a fekete adonisz táncoltak.

Úgy tűnik, nem csak nekem tűnt fel, mert Niall vigyorogva felpattant és mivel a nyelve minden próbálkozásnál összeakadt, intett, hogy kövessem. Vigyorogva felpattantam, de amint talpra álltam, megszédültem és úgy éreztem, mintha az egész padló mozogna és ide-oda billegne. Az se segített a helyzetemen, hogy a gatyám irtózatosan feszült rajtam. Pedig amikor jöttem, akkor még teljesen kényelmes volt...na mindegy...lehet kinőttem...-kuncogtam fel.

Imbolygó léptekkel, nagy nehezen sikerült barátom után mennem. Mikor átverekedtük magunkat a táncoló emberek sokaságán és végre valahára a függönyhöz értünk, halk beszélgetés csapta meg a fülünket.

-"...igen...természetesen...itt kell csak aláírni, és akkor ahogy ígértem, havonta ötszázezer dollár üti a markukat..."

Niall arcán bárgyú vigyor jelent meg.

-N-nek-nekem is kellll enny-ennyi pénz!-suttogta vigyorogva összeakadó nyelvvel. A függöny felé fordult és egy hirtelen mozdulattal elrántotta és engem is magával húzva belépett mögé.