Sziasztok! Nemrég volt rész, de így, nyár végére kicsit több dolgom lesz, szóval inkább jelentkezem most, amíg még van időm. Két résszel is érkeztem, mert nem akartam még ezt is szétdarabolni, csak egyben hosszú lett volna. Nagyon imádtam írni szóval remélem nektek is tetszeni fog!:D Nagyon hálás lennék, ha csak pár szóban megírnátok a véleményeteket róla. :) Jó olvasást! :D

~Niall~

-Gyerünk Szöszi! Állj a rúd mellé!-paskolta meg  vállam.

Idegesen tettem amit kér és borzasztó hülyén éreztem magam, hogy egy rúd körül kell tekeregnem.

-Most karold át az egyik lábaddal és fordulj körbe.-kaptam meg a következő utasítást is.

Ez nem ily olyan nehéz! Felbátorodva, nagy lendülettel dőltem előre, de egy pillanattal később már a földön találtam magam sajgó könyökkel és fenékkel. Harsány nevetés hangzott fel tőlem jobbra. Mégis ki más lenne...hát persze, hogy Zayn pofátlanul a képembe röhögött. Szégyenemben elvörösödtem és az orrom alatt mormolva feltápászkodtam és visszaálltam a rúdhoz. Újra megpróbáltam, bár most se lett sokkal elegánsabb, csak annyi volt a különbség, hogy nem estem el.

Pár perccel később éles kiabálás szakította félbe a gyakorlatot.

-Nem fogok tovább táncolni és nem fogsz velem úgy bánni, mint egy kutyával! -Elképzelni se tudod, hogy milyen kínokon mentem és megyek át, szóval, ha holnap engem még akarsz látni és nem csak a gyászjelentésben, hagyj békén!-hallatszott barátom határozott hangja és kihívóan Zayn szemébe nézett.

Na jó, ezt nem akarom nézni...-fordultam el, mert ezek után biztosra vettem, hogy a fekete, most olyat tesz vele, amit nem kellene látnom. Nem tudtam, mi történhetett, de az biztos, hogy valamit nagyon elszúrt az ördög, ha Hazz ennyire kiborult. Mikor még pár perc múlva is csend volt, Zayn dühös káromkodását és csapkodását leszámítva, félve odanéztem. Ledöbbenten néztem, hogy Hazz rezzenéstelen arccal ül, a másik pedig semmit nem tesz, csak fújtat, mint egy dühös bika. Ahogy még figyeltem őket egy darabig, láttam, hogy barátom vonásai fájdalmasba torzulnak, ahogy próbál kényelmesen elhelyezkedni. Azonnal oda akartam menni, megvizsgálni, hogy minden rendben van-e, nem szakadtak-e fel a varratok, de Zayn ellentmondást nem tűrő hangjára hamar elvetettem az ötletet. Visszaléptem Louis mellé és folytattam eddigi tevékenységem. Sajnos a fekete úgy döntött, ha Hazzat nem tudja, akkor engem fog csesztetni. Minden mozzanatomra volt egy csípős megjegyzése, amit igyekeztem elengedni a fülem mellett és csak Louis szavaira figyelni.

Rengeteget gyakoroltunk és nem is tudom mennyi idő telhetett el, de már szerintem egész jól ment. Simán be tudtam akasztani a lábam és úgy felugrani, hogy ne vágódjak hanyatt. Mondjuk ma már annyit randiztam a földdel, hogy halál félelmem lett az elesés gondolatától. Sajnos még egy utolsó nagyot sikerült esnem, amikor senki se figyelt.

-Ez így nem fog menni...-mondta fáradt hangon Louis, de nem értettem, most mire is céloz. -Az egy dolog, hogy még úgy mozogsz, mint aki karót nyelt és még véletlenül se sikerül jókor mozdulj...de annyi benned az erotika mint egy fadarabban. Egy pulyka párzási tánca izgatóbb!-vágta a fejemhez idegesen, mire szégyenemben teljesen levörösödtem. Annyira megalázó volt, ahogy mondta, hogy szívem szerint a föld alá süllyedtem volna.

-Próbáljuk másképp!-masírozott a rúdhoz Zayn, mire arrébb álltam, hogy legyen helye bemutatni, amit akar. -Hova mész?-nyúlt utánam és durván visszarántott maga mellé. -Most ketten leszünk!-kacsintott mire levert a víz. Az, hogy én ezzel az emberrel táncoljak, az egy rossz rémálomnak is beillett volna.

-Állj be a kezdő pozícióba!-mondta, majd mikor ódzkodva tettem, amit kért, közvetlen mögém állt.

Mozdulni alig mertem, nehogy valahol ott is hozzám érjen, ahol nagyon nem kellene... Kezeit enyémekre simította és váratlanul a nyakamra hajol. El akartam húzódni, de a magas srác karjaival és lábával teljesen fogságban tartott, így kénytelen voltam tűrni, hogy csókokkal hinti be bőröm. Szépen lassan indult el, először a kulcscsontom irányába, aztán egészen az államig felvándorolt. Ismét próbáltam kicsit elhúzódni, de kezét mellkasomra simította, így meg sem tudtam mozdulni. Egyszercsak elért egy olyan pontot, ahol váratlanul, magamat is meglepve, felsóhajtottam. Levörösödtem és kétségbeesetten próbáltam mostmár szabadulni. Zayn mit sem törődve ezzel, szívni kezdte azt a bizonyos pontot, végig simított mellkasomon és csuklómra fonta ujjait. Szívverésem felgyorsult és megadóan elfordítottam fejem. Kár lenne tagadnom, hogy jó érzés volt, ahogy néha szívta, aztán nyelvével siklott nyakamon, majd fogaival karcolta végig.

-Ezaz Szöszi!-morogta nyakamba. -Kezdheted!

Egy pillanatig nem értettem, mire gondol, aztán mikor meghallottam az induló zenét nekiláttam a begyakorolt lépéseknek. Zayn még az eddiginél is jobban hozzám simult, ezzel arra kényszerítve, hogy az ő mozgását kövessem. Csípőjét előre billentette és nyakam meg-meg szívta, aminek köszönhetően olyan mozdulatokat tette, amit sose néztem volna ki magamból. Pár perc múlva, az egyik ütem és egyben az eddig tanultak végén, eltávolodott tőlem, mire úgy ugrottam arrébb, mintha égetett volna. Kaján vigyorral az arcán méregetett, mire arcomba szökött a vér a szégyen miatt.

 -Tartsunk egy kis szünetet!-szólalt meg Louis, kimentve a kínos helyzetből. A nap legjobb ötlete! Azonnal leroskadtam egy székre...nagyon fárasztó percenként elesni és felpattanni!

-Jöttök ebédelni?-indult kifele Zaynnel a sarkába, amire először tiltakozni akartam, hogy fel ne kelljen kelni, de aztán eszembe jutott, hogy találkozhatok Lisaval. Énis utánuk siettem, nem törődve a fáradtsággal, de Harry nem jött utánam, ezért hátra pillantottam. -Nem jössz?-kérdeztem elég elgyötört barátom, mire csak megrázta a fejét. Meg akartam szólalni, hogy akkor maradok én is, de Louis megelőzött.

-Akkor hozok majd neked is valamit.-mosolyodott el, majd a pasija után sietett, aki nemigazán foglakozott az ügyes-bajos dolgainkkal. Meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy Louisba ennyi emberség van. Egy bocsánatkérő pillantást küldtem Hazznak, aki csak megértően bólintott és elfészkelte magát a puha székben.

Ahogy közeledtünk az étteremhez, egyre izgatottabb lettem. Kivételesen az se tudott érdekelni, hogy a fekete ördögnek mindig akadt egy-egy csípős beszólása.

-Szia Lisa!-pattantam a bárszékre vigyorogva és rögtön megfeledkeztem mindenről.

-Szia!-villantotta rám gyönyörű mosolyát.-Sziasztok srácok!-köszönt a másik kettőnek is. -Rögtön hozom az ebédet!-tűnt el a két szárnyú ajtó mögött és három tálcával egyensúlyozott vissza. -Parancsoljatok!-pakolta elénk az ínycsiklandó fogásokat.

-Lis! Tudnál hozni még egyet kérlek? Harry nem tudott jönni és vinnék neki is egyet.-kérdezte Louis és kiszállt Zayn öléből, mikor megkapta a negyedik tálcát. -Mindjárt jövök!-nyomott egy puszit szájára és visszasétált.

-Mi újság?-ült le velem szembe a lány a pult túloldalán kíváncsian mosolyogva.

-Nem túl sok...fáj mindenem és fáradt vagyok, de hősiesen tűröm-válaszoltam őszintén, mosolyogva, kissé elpirulva.

-Mi történt!-kérdezte és világos bőrét rögtön halvány pír öntötte el, ahogy kuncogott.

-Dobott a rúd, ezért randiztam a földdel.-kacsintottam rá, kicsit szépítve a délelőtt történésein, mire felkacagott.

-Ne aggódj! Nem olyan szemét a rúd, csak még idegen. Hamar szakítani fogsz a padlóval és visszamész hozzá!-válaszolta kihívóan szemöldökét felhúzva, mire én is felnevettem.

-Úgy legyen!-vigyorogtam és innentől oldottan beszélgettünk tovább. Egyre ritkábban jöttem zavarba és rájöttem, hogy nagyon jó humorérzéke van a cuki lánynak. Már fájt a hasam, annyit nevettem, mert mindenbe, amit mesélt, csempészett egy-egy poént. Kiderült, hogy ő is rúdtáncosként kezdte, de aztán rájött, hogy sokkal inkább érdekli a gasztronómia, mire Mr. Paynenel annyiban tudtak megegyezni, hogy csináljon itt éttermet, ami azóta szép karriert fut. Épphogy belelendültünk volna a beszélgetésbe, mikor már sajnos menni kellett vissza.

-Akkor még találkozunk! Szia Szöszi!-kacsintott rám vigyorogva.

Intettem neki és hatalmas mosollyal az arcomon indultam vissza. A fekete szerencsémre tudomást sem vett rólam, csak konkrétan Louis felfalása érdekelte. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire modortalan...akárhányszor rájuk néztem mindig valamilyen intim pillanatot kaptam el. Fintorogva fordultam el és igyekeztem többet nem feléjük pillantani. Ahogy bementünk a terembe, Harry jóllakottam ücsörgött és már cseppet sem nézett ki olyan rosszul, mint egy órával ezelőtt. Énis leültem mellé és rávigyorogtam, amire ő csak mindentudóan elmosolyodott. Már vettem volna a levegőt, hogy meséljek, de Zayn hirtelen rámrivallt.

-Nincs lazsálás Szöszi! -Told vissza a segged a rúdhoz.

-Majd mesélsz otthon!-mondta Hazz együttérzően, mire egy nagy sóhajjal feltápászkodtam és kicsit bátortalanul elindultam.

-Z, most inkább gyakoroljunk mi! Vegás után ráérünk majd velük szórakozni!-karolta át hátulról Louis és keze rögtön pólója alá siklott ismét.

-Igazad van Lou!-suttogta egy jóleső morgás keretében és elfordította fejét, hogy az alacsony fiú a nyakához férjen. Mikor percekkel később még mindig nem kaptam semmilyen utasítást, visszaóvakodtam barátom mellé és csendben figyeltem őket, ahogy nyújtanak.

Hazz ismét elaludt, látszik, hogy még tényleg szűksége lenne a pihenésre. Elmerültem a gondolataimban, de csak Lisan járt az eszem. Csodálatos lány! Alig várom a randit!

Hétkor Louisék befejezték a gyakorlást és szerencsére haza is mehettünk. Harry már elindult kifele, de én még pont meghallottam, hogy Louis Zaynnel beszél, aki egyre dühösebb lett valamiért. Úgy véltem jobb ha lelépek, mielőtt még én is belekeveredek és elsiettem Lisahoz.

 -Helló!-léptem az étterembe, ahol a lány éppen az asztalokat törölgette. Ajkamba haraptam, mikor pont az asztalra hajolt és szűk ruhája megmutatta formás fenekét. A számat kínozva el is feledkeztek magamról, csak akkor jöttem rá, hogy eddig őt bámultam, mikor pár perc múlva megfordult és meglepetten kihúzta fülhallgatóját.

-Szia Ni!-pillantott rám, mire nyakig vörösödtem és kukkolónak éreztem magam.

Érdeklődve húzta fel szemöldökét, de igen gyorsan vág az esze, így mikor egy pillanattal később rájött, mi lehet zavarom oka, nagyot nevetett. Lassan, kecses mozgásával megindult felém és addig jött, míg arcunk között éppencsak marad hely. Ha lehetséges, még jobban zavarba jöttem és lesütöttem a szemem.

-Nyugi, nem te vagy az első, aki szemmel levetkőztet.-búgta szexi hangon, utalva régebbi munkájára és orrával megbökte enyémet. Teljesen elvette az eszem. Megbabonázva figyeltem, ahogy lassan eltávolodik és folytatja a törölgetést. -És amúgy minek köszönhetem, hogy beugrottál?-pillantott rám, mire próbáltam újraindítani az agyam, hogy ne csak tátogjak, mint egy partra vetett halacska.

-Öhm...khm...Csak az szerettem volna kérdezni, hogy este mikor érsz rá?-tettem fel magamhoz képest normálisan a kérdést.

-Nyolckor végzek, szóval, ha neked is megfelel kilenckor, akkor mehetünk!-válaszolta mosolyogva.

-Persze, tökéletes!-vigyorodtam el, de ekkor eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, mivel menjünk. Kocsim nincs, busszal biztos, hogy nem fogunk menni, de még taxival is ciki randira menni... 

-Ha gondolod, mehetünk a motorommal! Őszintén szólva jobban szeretem, mint kocsikázni!-szólalt meg váratlanul, mintha csak gondolat olvasó lenne. Megkönnyebbülten sóhajtottam és bólintottan. Legalább az első randin nem fogom elásni magam, hogy még kocsim sincs..

-Szuper lenne! Merre laksz?-kérdeztem.

-Pár utcára innen, a Green Street 3/B-ben.

-Hű! Az nagyon szép környék!-mondtam csodálkozva és magamban hozzátettem, hogy és igen gazdag is.

-Igen, tényleg csodás!-mondta kicsit elfintorodva. -Csak ott mindenki egy pénzes seggfej!-forgatta meg szemeit, mire meglepetten kuncogtam fel.

-Én is pont így gondolom! Bár már találkoztam egy gyönyörű kivétellel...-néztem szemeibe, amik körül pici ráncok jelentek meg a mosolygástól. -De nem akarlak feltartani, este találkozunk!-köszöntem el tőle, mire egy kacsintást kaptam és dobott egy puszit.

Kifele az épületből úgy szökdécseltem, mint aki nem normális. Madarat lehetett volna fogatni velem és még az eső se tudta a kedvemet szegni. Körülnéztem, de Harryt nem láttam sehol, így egyedül indultam el. Biztos Louisval elmentek kávézni!-ugrott be és őszintén drukkoltam neki, hogy ne süljön el nagyon balul. Ahogy ballagtam, eszembe jutott, hogy még mindig nem tudom, mint vegyek fel a randira. Öltöny? Nem az túl elegáns... De sima pólóban sem mehetek... Tisztára úgy éreztem magam, mint egy első bálozó lány... Otthon idegesen turkáltam a szekrényben, míg végül is egy fekete ingre, egy sima farmer csőnadrágra esett a választás, és természetesen egy elegánsabb kabátra, mert még mindig esett sajnos.

Lezuhanyoztam, megborotválkoztam, de még mindig csak nyolc múlt pár perccel. Öt percenként néztem az órát, amin csiga lassan teltek a percek, míg fél nyolckor végül feladtam, hogy még egy percet ülve tudjak maradni és elindultam. Útközben még beugrottam a virágboltba egy szál vörös rózsáért. A házhoz érve kicsit inamba szállt a bátorság, ezért csak elsétáltam előtte és nagyokat sóhajtava mentem még egy kör. Mikor már nem lehetett tovább húzni az időt, becsöngettem és idegesen ácsorogtam az ajtóban, amíg vártam, hogy Lisa ajtót nyisson. 

-Szia!-nyitotta ki a bejáratot és arcán hatalmas mosoly ült.

-Sz-szia! Gyönyörű vagy!-néztem rá nagy szemekkel. Csodálatosan festett kis tűzpiros ruhájában, ami valószínűleg csak rajta állhatott ennyire jól sok ezer lány közül. Ő nem az a "botsáska modell" alkat, akin úgy néz ki egy ruha, mint a vállfán... Nőies, kicsit kerek, de tökéletes alakjára rásimult a szűk ruha, aminek az alja egy csipkés szoknyába ért véget. Végigmértem és elakadt a lélegzetem mikor dekoltázsára téved a pillantásom. Ismét azonnal elvörösödtem és lesütöttem a szemem.

Mostmár kezdett kínossá válni a helyzet ezért újra ránéztem, majd a papámtól tanult trükkel átnyújtottam a rózsát. Úgy tettem, mintha semmi nem lenne a kezemben, de az ingujjamból előcsúsztattam a piros virágot.

-Virágot a virágnak!-nyújtottam át szemébe nézve, mire a lány felkuncogott majd kicsit elpirulva elvette és beleszagolt.

-Köszönöm! Mehetünk?-kérdezte, mire bólintottam és felvéve  tempóját, után indultam. Mikor a motorhoz értünk felhúztam a szemöldököm és érdeklődve néztem, ahogy neki is leesik, ebben a kis szűk ruhában nem fog tudni motorra ülni. Bosszúsan felhúzta orrát és összeráncolta szemöldökeit, amitől eszméletlenül cuki ábrázatot öltött.

-Gyere!-léptem közelebb hozzá és átkaroltam derekát. -Nincs messze.-súgtam nyakába és mélyet lélegeztem mámorító illatából. Az eső szerencsére már csak néha cseppent a fejünkre, így nem kellett az esernyővel se bajlódni.

-Hol tanultad ezt a rózsával?-kérdezte és fázósan hozzám simult, mire fejcsóválva elmosolyodtam.

Annyira tipikusan lányos dolog, hogy inkább megfagy egy szép ruhában, minthogy felhúzzon valami időjárásnak megfelelőt.

 -A nagypapám tanította, amikor még kicsi voltam. Ezzel vette le a nagyit a lábáról.-kacsintottam rá, majd megálltam, levettem kabátom és hátára terítettem.

 -Köszönöm!-mondta hálásan, de ugyanúgy hozzámbújt.