~Harry~

Reggel kipattantak a szemeim. Az órámra pillantottam.

-Te jó ég! Már fél tizenegy?!-kiáltottam fel idegesen és már rúgtam is le magamról a takarót.

Sietve kiugrottam az ágyból és felöltöztem. Miután elrendeztem minden reggeli teendőm, lelopakodtam a lépcsőn. Még mindenki aludt szerencsémre. Gondolom megint jó későn keveredtek haza. A reggelit most hagytam, majd ebédet eszek. Írtam egy cetlit anyunak, hogy elmentem, mert ő azért még aggódik értem, ezután felkaptam kabátom, cipőm és kiléptem az utcára. Megborzongtam, ahogy a hűvös szél megcsapta arcom. Még csak február eleje volt, de már szerencsére nem volt hó, csak hideg. Karácsonykor esett utoljára. 

Niallék háza nem volt túl messze, tíz perc séta után ott is voltam. Becsöngettem és az ajtó már rögtön nyílt is és szőke barátom feje kukucskált ki rajta.

-Szia Hazz! Gyere be!-nyitotta tágasabbra az ajtót, de még mielőtt beléphettem volna egy kendőt nyomott a kezembe.

Értetlenkedve néztem rá.

-Húzd fel, van egy meglepetésem.

Bólintottam és készségesen teljesítettem a kérést.

Beljebb akartam lépni az ajtóból, de az első lépésnél átestem a saját lábamon. Szerencse, hogy Ninek jók a reflexei, mert ha nem kap el, szétterülök a padlón, mint a gyalogbéka.

Barátom csak nevetett, majd oldalról belém karolt és szép lassan együtt elindultunk. Sose voltam jó már kiskoromba sem az ilyen szembekötős játékokban, most is komoly erőfeszítésébe került Niallnek, hogy talpon maradjak. Majdnen minden lépésnél átestem vagy a szőnyegen, vagy egy kiálló bútorlábban, vagy csak szimplán a saját lábamban.

-Na itt van!-állított meg és lekapta rólam a kendőt.

Párat pislogtam, majd körbe néztem.

-Azta! Ezt mind te csináltad?!-vizslattam boldogan az elém táruló látványt.

A konyhaasztaluk tele volt pakolva mindenféle finomsággal és még egy kis torta is díszelgett középen, tizennyolc gyertyával a tetején.

-Igen, mindent!-húzta ki magát és az asztal felé terelgetett.

-Ezt el se hiszem! Annyira köszönöm!-néztem rá meghatódva.

-Ugyan Hazz! Semmiség!-pirult el.

Közben leültünk és lassan nekiláttunk a finomságoknak. Annyi minden volt, mint egy királyi lakomán. Na de még az ízük! Sose hittem volna, hogy a kis szőke, ír fiú ilyen tehetséges a konyhában. Remekül eltalálta mindennek a fűszerezését és a torta is egyszerűen fantasztikus volt.

-Hmmm...! Ez isteni volt! Ez szuper Niall! Ennél jobb szülinapi ajándékot ki sem találhattál volna.-dőltem hátra a hasam fogva.

-Igazából,-kezdett bele- ez még nem minden...-mondta sejtelmesen.

Felkaptam a fejem és felhúztam a szemöldököm.

-Ezt, hogy érted?-kérdeztem kíváncsian, mert tényleg fogalmam se volt, hogy mire gondol.

Egy pici lapos csomagot húzott elő a zsebéből és izgatottan nyújtotta át.

Az ajkamat beharapva, vigyorogva téptem le a csomagoló papírt, ami alól kettő, piros színű karszalag bukkant elő.

-Ez meg mi?-vettem a kezembe.-Young& Wild&Free?-olvastam hangosan.-Ez meg micsoda?

Niall egy darabig csak sejtelmesen mosolygott, majd végre belekezdett.

-Ugye pár utcával a házunktól nagy építkezések voltak... Na és ODA szereztem jegyet!-vigyorgott úgy, hogy majd szétrepedt a feje, szemöldökeit húzogatva.

Összeráncoltam a homlokom és erősen törtem a fejem, mi is lehet ott. Mikor rájöttem a szemem akkorára tágult, mint egy csészealj.

-Ez most komoly?-kérdeztem teljes döbbenetben.-Hogy tudtál egy éjszakai bárba jegyet szerezni? Hiszen azok a jegyek egy kisebb vagyonba kerülnek.

Nem értettem, honnan volt ennyi pénze, hiszen elég rosszul állnak anyagilag. Niallnek az anyja már gimi utolsó évébe teherbe esett egy buli után, szóval szegény Ni egy kósza numera következménye. Ráadásul azt se lehet tudni, ki az apuka. 

Eddig se szép a történet, viszont miután Niall megszületett az anyja az első férfihez hozzá is ment, aki vele szembejött. Szerette volna, ha fiának teljes élete lenne, de sajnos utólag kiderült, hogy a pótapja alkoholista. Folyton fenyegette őket, elitta azt a kevés pénzt is, amit az anyja megkeresett takarítással. Néha még ételre is alig telik nekik, főleg, hogy még Niall velem együtt az utolsó évet járja a gimiben, plusszba még a tanulmányait is fizetni kell neki. 

Ő erre csak még büszkébben mosolygott.

-Tudod Hazz, már a tizenhetedik szülinapodon kigondoltam, hogy ezt fogom neked adni, ezért egy kis pénzt mindig félreraktam, hogy el tudjalak vinni egy ilyen bárba.

Már kezdtem volna feldolgozni az első sokkot, mikor a második villámcsapás szerűen csapott le rám.

-Várjunk csak!-nyikkantam fel.-E-ez egy éjszakai bár?!

Meg se vártam a válaszát, máris tiltakozni kezdtem.

-Nehem, nem! Bocsi, de ki van zárva! Nagyon köszönöm, nagyon rendes volt tőled de...Nem! Biztos nem!

-Jahj Hazz! Ne már!-sóhajtott.-Egyszer vagy tizennyolc! Kérlek Harry!-nézett rám könyörgően.

-Nem Niall!-ráztam a fejem.-Nagyon rendes vagy tényleg, de biztos nem! Ez egy nagyon rossz ötlet!

-Harry kérlek! Csak egy esélyt adj neki! Ha nem tetszik még mindig leléphetünk. Légyszi! Nagyon jó buli lesz!-könyörgött tovább.-Légyszi!.-könyörgött kiscica szemekkel.

Nagyot sóhajtottam.

-Jó, rendben! De csak éjfélig!-tettem hozzá megtörten.

Mire észbe kaptam, már két szoros kar fojtogatott.

-Köszi Harry! Köszi! Köszi! Köszi!-szorongatott magához.

-Niall! Megfulladok!-nyögtem már én is nevetve.

Nagy nehezen elengedett és végre levegőhöz jutottam.

-Én nem vagyok normális!-vigyorogtam, mint a tejbetök.

-Nyugi Hazz, én sem!-nevetett fel ő is.

Még egy órán át elvoltunk. Niall minden hülyeséget kitalálva próbált mosolyt csalni az arcomra. Minden baromságában benne voltam, már azóta mióta csak az eszemet tudom, így most sem esett nehezemre a sütijeit az arcomról, grimaszolva a számba juttatni. Ő pedig persze örült, hogy vevő vagyok mindenre, amit kitalál.

 A sok ökörködés után megbeszéltük, hogy a házunk előtt, háromnegyed tízkor találkozunk.

-Még egyszer köszi mindent!-mosolyogtam és megöleltem.

Tudom, menőbb lenne, valami pacsi kombináció vagy kézfogás, de ha valakit már ennyi ideje ismer az ember, nem ciki egy ölelés sem.

-Akkor háromnegyedkor!-intettem és izgatottan indultam haza.

Otthon nem volt senki, aminek kivételesen nagyon örültem. Megtaláltam a cetlit, amit anyu írt nekem, hogy elmentek már megint valami puccos helyre és nagyon sajnálja, hogy nem tudjuk együtt megünnepelni a szülinapom. 

Egy sóhaj kíséretében visszaejtettem a cetlit az asztalra és felballagtam a szobámba.

...

Fél tízkor úgy döntöttem nekilátok készülődni. Gyorsan zuhanyoztam és a fogam is megmostam. Ezután felhúztam egy inget és egy elegáns fekete nadrágot, végül pedig megráztam párszor a fejem, hogy beállítsam göndör tincseim. Magamnak se mertem bevallani, de nagyon vártam már!

 Tűkön ülve vártam, hogy végre megjöjjön Niall.