Előszöris; te jó ég, köszönöm nagyon ezt a rengeteg megtekintést és csillagot! Nem hittem volna, hogy ennyire hamar összejön!*u* Kicsit későre jár, de gondoltam, megleplek titeket a kövi résszel!:D Jó olvasást, hamarosan jön a folytatás! ;*

~Harry~

A fekete szorosan mögé állt, hátához simult és látszott, hogy Ni mozdulni se mert. Kezeit az övére simította és megfogta csuklóját, majd váratlanul a nyakához hajolt. Úgy tűnt, hogy barátomnak nagyon nem tetszett a dolog, de nem volt mersze ellenkezni...

Elszorult a torkom és elfordítottam a fejem...nem akartam végignézni, ahogy Zayn, szorult helyzetét kihasználva, megalázza őt. Annyira embertelen, amit művelnek velünk, hogy azt nem lehet szavakba önteni... Folyamatos megszégyenítés és zsarolás... Csak akkor fordultam vissza, mikor ismét felcsendült a fekete hangja.

-Na, így már sokkal jobb volt!-mondta elégedetten, de Niallön látszott, hogy neki nagyon más a véleménye.

-Tartsunk egy kis szünetet!-szólalt meg Louis, mire a másik kettő helyeslően bólogatott és a Szöszi fáradtan rogyott mellém.

-Jöttök ebédelni?-kérdezte ismét az alacsonyabbik fiú és már indult is kifele a feketével az oldalán.

Erre a mondatra barátom úgy pattant fel, mintha rugón ült volna és nyoma sem volt előbbi fáradtságának.

-Persze!-sietett utánuk, mire az én szemöldököm kérdőn a homlokom közepéig csúszott. -Te nem jössz?-nézett vissza rám aggódva, mire csak megráztam a fejem. Ígyis túl sok mindent csináltam ma, nem kellene többet terhelnem magam, ha nem akarok ismét kórházban kikötni.

-Akkor hozok majd neked is valamit.-mosolyodott el Louis és kisétáltak. Meglepetten pislogtam, várva, hogy visszaszóljon, ez csak egy vicc volt, de meglepetésemre, nem következett be.

Lehunytam szemem és rögtön el is szenderedtem kicsit. Ezt a pár napot úgy érzem, még sokáig fog tartani kiheverni. Talán egy húsz perc múlva Louis hozott tálcán ebédet.

-Parancsolj!-rakta az ölembe és közben alaposan végigmért. -Biztos jól vagy?

-Igen, köszönöm szépen.-mosolyogtam rá, amennyire tőlem tellett...

-Akkor mennem kell vissza...-húzta el a száját és újra kisétált.

Nekiálltam enni, mert amint megéreztem a kaja illatát, nagyot kordult a gyomrom. Nagyon finom volt, szerencsére ez nem olyan, mint a sulis menzakaja, mert akkor éhen halnék.

Mikor durván egy óra múlva visszajöttek, Niall teljesen fel volt dobva. Mostmár azt hiszem értem, miért sietett annyira...-mosolyodtam el. Nagyon kezd belehabarodni a kis vörösbe.

Louis és Zayn gyakoroltak egész délután, ezért szerencsére minket békén hagytak, csak annyi volt a dolgunk, hogy figyeljünk. Már hiába láttam őket táncolni többször, de ez még fantasztikusabb és erotikusabb volt, mint eddig bármi, amit láttam. Hihetetlen, esküszöm néhány akrobata megirigyelte volna a mozgásukat. Hétkor megkerestük mr. Paynet, hogy elkéredzkedjünk haza, mert már órák óta csak a levegőt rontottuk. Szerencsére annyi dolga volt, hogy szerintem fel sem fogta, mibe is egyezik bele, csak az irodáján kívül akart tudni minket.

Az épületből kilépve esti szürkület és zuhogó eső fogadott. Fenébe...pedig már napok óta annyira szép idő volt... Mindjárt itt a tavasz, miért pont most romlik el az idő?? Ekkor Zayn kivágta mögöttem az ajtót, olyan lendülettel, hogy vagy egy fél métert ugrottam ijedtemben. Ahogy elment mellettem elég erősen nekem jött és egyértelműen látszott rajta, hogy tiszta ideg... Megszeppenve arrébb lépetem, nehogy rajtam akarja kitölteni a dühét. Hajába túrt és a motorjához ment, mit sem törődve az esővel, felkapta a motoros bőrdzsekit, a sisakot és elhajtott. Az ajtó még egyszer nyílt mögöttem, de most sokkal kulturáltabban és Louis lépett ki rajta. Az arca szomorú, de főleg inkább dühös volt.

-Baj van?-kérdeztem óvatosan, mert féltem, hogy leüvölti a fejem. Már ritkulnak a hangulat ingadozásai, de azért nem jó a tűzzel játszani. Nagyot sóhajtott és megingatta a fejét.

-Semmi különös, csak annyi, hogy a pasim egy féltékeny fasz...

Ledöbbentem őszinteségén, de nem mertem megszólalni. Fogalmam sem volt, mi lenne erre a jó válasz, csak reménykedtem, hogy nem várja el tőlem, hogy mondjak valamit.

-Gyere!-fogta meg minden előzmény nélkül karom és a motorhoz vezetett.

-N-nem akarsz utána menni?-kérdezte óvatosan, mert nem akartam Niallt egyedül hagyni,-aki mondjuk már percekkel ezelőtt eltűnt és fogalmam sincs, hogy merre lehet- de csak megrázta fejét.

-Úgyis csak akkor tudok vele beszélni, ha vége a hisztirohamnak.-válaszolta és ezzel lezártnak tekintette a témát.

Gyorsan beöltöztünk és pont az ellenkező irányba indultunk, mint amerre Niall lakik. Eddig se értettem, mi ez az egész, de mostmár tényleg össze voltam zavarodva.

-Niall nem erre lakik...-mondtam óvatosan, de nem érkezett válasz. Biztos elnyomta a hangom a sisak, a motor zúgása és az eső együttese. Már nyitottam volna szám, hogy megismételjem, de Louis megelőzött.

-Tudom...-mondta már sokkal nyugodtabb hangon, mint pár perccel ezelőtt. -Erre a kedvenc kávézóm van.

Ahogy kiejtette a száján, rögtön beugrott a tegnapi kis jelenet.

-Basszus...-suttogtam halkan és nyeltem egy nagyot. Ekkor egy újabb gondolat ütött szöget a fejemben. Akkor a fekete ezen lehetett ennyire kibukva? Lehet, hogy arra féltékeny, hogy Louis velem tölti az idejét? Hamar elvetettem a gondolatot, mert még ha így is lenne, van nekem nagyobb bajom is, mint ezen agyalni... Ahogy egyre közeledtünk célunkhoz, úgy kezdtem egyre inkább idegesebb lenni. Ez lesz életem legnehezebb "nemrandija"...

~Niall~

Miután Harry másnap hazazavart a kórházból, sokkal jobban érzetem magam. Végre kipihenten keltem fel, bár igaz, hogy fél hatkor már talpon voltam, hogy betartsam ígéretem. Mikor fél hétkor bementem Harryhez, vittem neki egy adag ruhát is. A vöröskeresztes órák megtanítottak rá, hogy a mentősök sportszerűen szaggatják szét a sérültek ruháit, hogy hozzáférjenek. Hazz is már sokkal jobban nézett ki szerencsére; az arca nem volt már sápadt és a fejéről is levették azt a bumfordi kötszert. Megállapítottam magamba, hogy nagy szerencséje volt, hiszen a haja szinte teljesen eltakarja a varrást a tarkójánál, így legalább a fején nem kell majd a heg miatt szégyenkeznie. Dr. Chris mégegyszer megvizsgálta és a papírmunkák után sok jókívánsággal hazaküldött minket. Az utcán egyszerre jöttünk rá, hogy az egyetlen járható út, ha gyalog megyünk haza, mivel nekem persze annyi eszem nem volt, hogy hozzak pénzt visszafele taxizni is. Hazz már éppen elindult át az úton, mikor egy barom motoros áthajtott előtte úgy, hogy nem sok kellett volna, hogy elgázolja. A középső ujjam felmutatva jeleztem a vélemény. Akkor kaptam sokkot, amikor a motoros hirtelen befarolt előttünk és leparkolt az oldalán egy másikkal.

Hűűű...lehet mehetünk vissza a kórházba bevert fejjel orrvérzéssel...

A velem szembe lévő már ugrott is le és határozottan megindult felém. Na, ha eddig le voltam sokkolva, akkor most kisült az agyam, mert közben lekapta sisakját és egy igazi filmbe illő jelentettel Lisa szeplős arca és vörös, csillogó haja bukkant elő, amibe belekapott a szél. Ehhez még egy fekete bőrdzseki és szoknya társult magassarkúval. Elég érdekes a stílusa, de ahogy végigvezettem rajta a tekintetem, megállapítottam, hogy hihetetlen dögös.

-Óh sziasztok!-hallottam meg Louis hangját, aki éppen a másik motorról ugrott le.

-Azt hittük még bent vagytok.-szólalt meg Lisa a külsejét meghazudtoló lágy, nőies hangján.

-Majdnem bejött...majdnem elcsaptál!!-vágta a fejéhez Harry mérgesen, mire édesen szempilla rebegtetve bocsánatot kért.

-Na és most mi lesz?-tette fel Louis a nálunk már egyszer elhangzott kérdést. -Mentek valamivel, vagy hazavigyünk titeket.

Eközben észre se vettem, hogy a szemem Lisán felejtettem. Megérezhette, hogy valaki figyeli, mert hirtelen hátrafordult és mosolyogva közelebb lépkedett.

-Az jó lenne!-válaszoltam Louis kérdésére, de közben a lány szemébe néztem és rögtön elpirultam. Tisztára mint egy tini lány... De nem tehettem ellene, világos barna, már szinte arany színűnek mondható szemeivel úgy nézett, mintha a fejembe látna.

-Akkor gyere!-simított végig karomon és csuklómnál megragadva a nagy vasmasina felé indult. -Hova is kell menjünk?-nézett vissza rám, mire egy pillanatra el kellett gondolkodnom azon is, hogy melyik városban lakok.

Nagy nehezen bemondtam a címet, mire bólintott és az ülés alól előkapott még egy sisakot, amit a kezembe nyomott. Megkapaszkodtam magam mellett, de amint elindultunk, azonnal át kellett karolajam a derekát, mert úgy éreztem lerepülök. Lisa vezetési stílusa nem éppen kifinomult...

A lány megfeszült egy kicsit, ezért kissé zavartan azonnal lazítottam szorításomon és az ülésen egy másik kapaszkodót kerestem. Ismét levörösödtem, csak most kínomban, hogy valószínűleg nyomulósnak tart.. Nem akartam, hogy rossz véleménye legyen rólam már az elején. Ekkor megláttam, hogy elengedi egyik kézzel a kormányt, majd a kezemre simította övét és visszahúzta a derekára. Megkönnyebbülve elmosolyodtam, újra átkaroltam és élveztem, ahogy a szél elsüvít a fülem mellett. A házunk elé érve visszaadtam a sisakom és kinyitottam az ajtót. Visszafordultam, hogy megköszönjem neki, hogy haza hozott, de amint az aranysárga szemekbe néztem, nem tudtam megszólalni. Percekig bámultuk egymást, miközben érezhetően nőtt közöttünk a feszültség.

-Nos...hát akkor szia!-köszönt el édesen oldalra döntve a fejét. Sarkon fordult és elindult a motorjához.

Most vagy soha! Egy hirtelen ötlettől vezérelve utána iramodtam.

-Lisa várj!-kiállítottam utána és ismét rögtön elpirultam, ahogy visszanézett. -Khm...Volna kedved eljönni velem holnap este vacsorázni?

Amint kimondtam, már meg is bántam. Talán mégse kellett volna... Az is lehet, hogy van barátja, csak nagyon közvetlen és félreértettem...

-Nagyon szívesen!-válaszolta vigyorogva és nyomott az arcomra egy puszit.

Ha még lehetséges ez egyáltalán, az arcom még sötétebb színt vett fel és egy bugyuta mosollyal, pislogás nélkül figyeltem, ahogy elhajt.

Hihetetlen! Igent mondott...-emésztgettem magamban az előbb történteket.

Nem tudom mennyi ideig volt az agyam tartalékra kapcsolva, de akkor tértem észhez, amikor Harry a vállamra tette a kezét.

-Elhívtam randira...és benne van...-meséltem ujjongva, mire elhúzta ajkát.

-Nem semmi, jó választás!-vigyorgott rám és beterelt a nyitott ajtón.

Azt hiszem kicsit barátom idegeire mehettem, mert egész nap csak arról beszéltem, hogy mit fogok felvenni, hogy milyen virágot vegyek, hogy hova vigyem, hogy mit és hogyan fogok mondani. Csak ebédnél tűnt fel, hogy valami nincs rendben... Eddig azt hittem, hogy csak belé fojtottam a szót, de most is csak turkálta az ételt.

-Mi a baj Hazza?-kérdeztem meg és kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, hogy eddig fel se tűnt.

-Semmi! Csak fáradt vagyok...-motyogta, de egyértelműen látszott rajta, hogy nem az igazat mondja, ami borzasztóan esett. Én soha nem tudnék hazudni neki!

-Miért hazudsz nekem Harry?-tettem fel a magamban is kimondott kérdést kissé epésen.

-Nem tudom...-nézett rám és szemei a szokottnál jobban csillogtak. -Minden annyira más lett mióta...- itt megakadt, de pontosan tudtam mi következett volna. Bólintottam, mert nem akartam még ezzel is kínozni, hogy szavakba öntse a kimondhatatlant... Halkan folytatta. -Louis elhívott egy kávéra és annyira szélsőségesek vele a dolgok... Néha fenyeget, máskor kedveskedik és én ezt nem bírom már! Érződött hangján, hogy egyre jobban maguk alá temetik az érzelmei. Borzasztóan sajnáltam és elmondhatatlanul dühös lettem a három szemétládára, amiért ezt kell átélnie neki is.

-Hé, nyugodj le, nem lesz semmi baj!-próbáltam kicsit lecsillapítani, de már én is feszült lettem, ahogy engem is átfutottak a borzalmas emlékek. A szavak szinte csak maguktól buktak ki számon, mikor belekezdtem kis beszédembe. -... és ha kiállunk magunkért!-fejeztem be és ismét Harryre pillantottam, aki elnyílt ajkakkal meglepetten hallgatott és figyelmesen bólogatott, de még én is meglepődtem magamon. Zavartan álltam neki ismét enni, de ahogy felpillantottam összetalálkozott tekintetünk és egy hálás mosolyt kaptam. Már ő is már jóízűen látott hozzá az evéshez. Úgy tűnik megérte a szónoklásom, mert innentől teljesen megváltozott; viccelődött, mosolygott, ami hamar rám is átragadt. Délutánra már megint annyira sikerült felpörögnöm, hogy láttam rajta, hogyha még egyszer kiejtem Lisa nevét a számon megfolyt. Így inkább elmentem futni, hogy ott pörögjek, úgyis neki akartam állni edzeni. Utálom, hogy ilyen sovány vagyok és alig van rajtam izom. Arra is gondoltam, hogy elmegyek kondiba, de amint benéztem és megláttam a csomó izomagyat, szégyen ide vagy oda, inkább elfutottam az ellenkező irányba. Nem akarom ott is égetni magam...

....

Másnap reggel teljesen kiment a fejemből, hogy ugyanúgy kelni kell, mintha suliba mennénk, ezért nem állítottam be az ébresztőm. Háromnegyed kilenckor pattant ki a szemem és tudatosult bennem, hogy tizenöt perc múlva a stúdióban kell lennünk. Azonnal kirángattam Harryt az ágyból és kezdődhetett a teljes káosz. Össze-vissza rohangáltunk, miközben a gatyám rángattam fel mostam a fogam, Hazz pedig fél kézzel igyekezett a pólóját magára rántani, míg a másikkal egy szendvicset evett. Úgy estünk be, mintha maratont futottunk volna. Mr. Krylson hátraküldött minket Louishoz és Zaynhez, de éppen egy veszekedés közepébe csöppentünk. Nem derült ki, hogy mi is volt a tárgya, de végül Louisnak lett igaza.

-Mr. Krylson küldött hozzátok, hogy adjátok ki a feladatot.-mondtam óvatosan, mikor végre figyeltek.

-Táncolni fogtok!-jelentette ki Louis egyszerűen, mire félrenyeltem a saját nyálam. Mivaaaaan? Senki nem mondta, hogy táncolni is kell!! Harry is próbálta kihúzni magát, de Zayn a maga bunkós stílusával kiadta az útját.

-Ha nem baj Lou, most tied a Szöszi.-nézett az említettre és barátomra kacsintott. Már erre az egy mondatra kimondhatatlanul megkönnyebbültem. Ha már nem Zaynnel kell bármit is csináljak, olyan szörnyű csak nem lehet...

-Szóval akkor.-ment oda Louis az egyik rúdhoz. Azt hogy nem vettem eddig észre, hogy itt még rudak is vannak? -Az az egyetlen dolgunk, hogy szórakoztassuk a közönséget.-Van egy-két alap lépés, amit meg kell tanulni, de egy idő után már magatoktól is fogtok alakítani. Rengeteg gyakorlást, erőt és figyelmet igényelnek az ilyen előadások.

Leesett az állam, amikor mondandója végén táncolni kezdett. Nagyon jól mozgott...őszintén szólva nagyon tetszett. Amikor a felsőjét is ledobta, állam is leesett, csak elnyílt ajkakkal figyeltem a kecses férfit, ahogy egyre erotikusabb mozdulatokkal táncol.

-Van a páros, ami nagyon sok gyakorlást igényel, mert csak ha jó összeszoktatok, akkor néz ki jól.-folytatta a bemutatót, amibe már Zayn is beszállt. Ez már részemről elég sokat rontott a mutatványon, de el kell ismerni, nagyon szexik voltak, akármennyire is utálom őket.

-Ennyi az egész!-kapta fel Louis a pólóját, amikor végeztek. -Most ti jöttök!

Hogy mi?!?! De nekem annyi a ritmusérzékem, mint egy halnak... Az egyetlen, amitől kicsit megnyugodtam, hogy szegény Harryt kínozhatta a fekete ördög. Louist se kedvelem, de ő legalább emberséges...remélem...