És íme itt is lenne az első teljesen új rész, ami remélem tetszeni fog!:D Nagyon sok ötletem van a folytatáshoz, szóval most remélhetőleg gyakran tudok új részt kirakni. Szombaton jön a folytatás, vagy ha esetleg összejönne rá hamarabb tíz csillag, korábban! Jó olvasást! ~L.L. :)

~Harry~

Ugye nem...?! Egy picit hátra hőköltem, amin Louis csak kuncogott, elhajolt az arcom mellett és a fülemhez hajolt, nagy megkönnyebbülésemre.

-Akkor holnap találkozunk!-suttogta és orrával finoman megbökött. Kirázott a hideg...biztos az undortól! Ahogy eltávolodott még egy kacsintással koronázta a kis műsort, majd felpattant ő is a motorra és elhajtott.

Niallel egymás tükörképei lehettünk, hiszen az összes ember, aki arra téved mind elröhögte magát. Vörös arccal, magunk elé bámulva, szerencsétlenül álldogáltunk a nyitott ajtajú ház előtt. Nekem sikerült előbb újraindítanom az agyam ezért odaléptem hozzá és átkaroltam a nyakát. Rám nézett és a szemei úgy csillogtak mint két zafír.

-Megkérdeztem lenne-e kedve találkozni valamikor...és benne van...-mosolygott kábultam.

-Nem semmi! Jó választás!-kacsintottam rá és tényleg őszintén elmosolyodtam. Magamban pedig hálát adtam az őrangyalomnak, hogy a kis Szöszi semmit nem vett észre a kis...parádénkból Louisval. Ezek után Ni egész délelőtt pörgött, folyamatosan mesélt, hogy mit hogy tervez a randin, hova viszi és hasonlók. Nagyon örültem neki, hogy találkozott valakivel, aki ennyire lázba hozza, de azonban valamiért egy gondolat mégis szöget ütött a fejemben; nem lehet, hogy ez is csak egy nagyon rossz vicc Zayn részéről? Bármire képes lenne ez az ember, csak hogy a maga kis beteges világában ő jól érezze magát, de arról fogalma sincs, hogy mi vár rá, ha emiatt összetörik a legjobb barátom szívét!

Niall gyorsan összedobott egy ebédet, ami szokás szerint isteni lett, csak egy baj volt... A Louisval való találkozás miatt már most olyan ideges voltam, hogy alig tudtam pár falatot legyűrni, ami barátomnak is feltűnt.

-Mi a baj Hazza?-nézett rám kíváncsian kékségeivel.

-Semmi! Csak fáradt vagyok...-sütöttem le a szemem. Magam sem értem, miért kellett hazudnom, hiszen semmi különös nincs benne, legalábbis abban, amit Louis mondott és nem pedig, amit beleképzelek. Lehet, hogy csak túlreagálom a dolgot?

-Miért hazudsz nekem Harry?-hallottam meg lemondó sóhaját.

-Nem tudom...-emeltem fel fejem és néztem őszintén szemébe. -Minden annyira más lett mióta...-nem tudtam, hogy fejezzem be a mondatom, de szerencsére nem is kellett, mert egy bólintással jelezte, hogy érti, mit akarok. -Louis elhívott egy kávéra és annyira szélsőségesek vele a dolgok... Néha fenyeget, máskor kedveskedik és én ezt nem bírom már!-akadtam ki és hangom kezdett hisztérikusba átmenni. Arról persze mélyen hallgattam, hogy nemcsak az ő viselkedése, hanem az én érzéseim se egyértelműek iránta.

-Hé, nyugodj le, nem lesz semmi baj!-mondta nyugtató hangon, mire tényleg ellazultam picit. -Akármilyen elborult is, ő is csak egy ember és ezt nem a mentségére mondom! Akármennyire is azt sugallja, nem egy felsőbbrendű lény, aki azt tesz veled, amit akar, nem parancsolhat neked! Én nemrég döbbentem rá, hogy csak akkor van esélyünk, hogy ne úgy bánjanak velünk, mint az állatokkal, ha kiállunk magunkért!

Olyan határozottan és rendíthetetlenül mondta ezeket a mondatokat, ahogy még csak nagyon ritkán hallottam beszélni. Mire befejezte a kis monológot már én is teljesen másként láttam a helyzetet. Igaza van, itt az ideje megmutatnom a kis szarházinak, hogy nem ő a világ közepe! Innentől már jobb hangulatban telt az ebéd, viccelődtünk, beszélgettünk és egy kicsit megfeledkeztünk a keserű jelenről.

Egy óra körül szinte egyszerre rezzent meg a telefonunk, ezért felvettem és gyorsan megnéztem. Mr. Payne...remek...hát ő  mennyire hiányzott!

*A balesetedre tekintettel ma már nem kell bejönnöd, se Niallnek, holnap viszont 9kor a stúdióban!!*

Sóhajtva zártam be az üzenetet. Legalább annyira nem szemét...hangsúlyozom ANNYIRA...bár amit velünk tett azt azthiszem nem lehet megbocsájtani... Ahogy a hátamon fekve fejem fölé emeltem a készüléket, észrevettem, hogy még van egy olvasatlan üzenetem anyutól.

*Micsoda??? Harry Styles, miért nem szóltál, hogy mész kollégiumba?! Csak így itthagysz minket?!?!*

*Jó...megértem...tényleg nagy buli egy kollégium, de azért nem örülök ennek, hogy ilyen önálló lettél hirtelen... Érezd jól magad... Majd hívj fel valamikor, ha van rám időd kegyednek!A*

Borzasztón dühös lettem, és a tehetetlenség csak fokozta ezt. Minden Dave miatt van! Miatta kell hazudnom anyának, miatta mérges rám, miatta kell a legjobb barátomon élősködnöm...

-Még látlak Dave, ha ennek nagy is lesz az ára...-suttogtam magam elé összeszorított fogakkal.

....

Körülményesen indult a másnap reggel, mert mindketten elaludtunk Niallel, éppen sikerült kilencre beesnünk. Pihegve szorítottam kezem mellkasomra, ahol az öltések minden légvételnél szét akarták tépni a húsom.

-Sziasztok fiúk!-intett mr. Krylson, mikor beléptünk az ajtón és már hajolt is vissza a papírjai föle. -Menjetek be a táncterembe, Zaynék elmondják a dolgotok.-adta ki az utasítást, mire átmentünk a nagy terembe, ahol a két srác éppen elmélyülten tanakodtak.

-...de ennek most nagyon ütősnek kell lennie! Nem nyomhatunk egy sima vetkőzős műsort, ezen múlik minden!

-Lehet Lou, de ha elrontjuk, páros lábbal rúgnak ki minket! Nagyon sok a hibázási lehetőség és csak egy is elég, hogy ki legyünk baszva!

-Nem érted Zayn?! Muszáj egy kicsit kockáztatunk! Ez éltünk lehetősége, amit ha elszalasztunk, sose bocsátnánk meg magunknak! Ez a koreográfia a legjobb amit tudunk, amivel megmutathatjuk, hogy kik vagyunk mi!

-De ez csak 10 perc, nem is egész műsor!-túrt a fekete idegesen a hajába és körbe-körbe járkált.

-Na és?! Nem egy estét kell végigtáncolni!-indulatoskodott tovább párja, és arca már kezdett kipirulni a dühtől.

Annyira el voltak foglalva, hogy egy torokköszörüléssel jeleztem, hogy mi is itt vagyunk, de ahogy ránk néztek, rögtön vigyázba állt az összes szőrszál a nyakamon.

-Szasztok!-bökte oda a fekete flegmán és ismét ment egy újabb kört. -Jó, legyen neked igazad édes!-emelte barna szemeit Louisra és egy békülékeny mosoly kíséretében megcsókolta.

Mikor újra ránk figyeltek Ni megkérdezte, mit kell csinálni, de a hangjából enyhe félelem szűrődött ki.

-Táncolni fogtok!-felelte Louis, mire keservesen felnyikkantam.

-De-de én nem tudok, nekem nem szabad...-dadogtam és már előre éreztem a fájdalmat minden porcikámban.

Zayn megcsóválta a fejét és felkuncogott. -Ééés?? -Kit érdekel, ez nem  kívánság műsor! -Ha nem baj Lou, most tied a Szöszi.-folytatta és mellém lépett.

Niall arcán látszott a megkönnyebbülés rajtam viszont átfutott a rettegés. Zayntől semmi kegyelemre nem számíthatok.

-Szóval akkor,-kezdett bele a magyarázásba Louis -az az egyetlen dolgunk, hogy szórakoztassuk a közönséget.-lépett oda az egyik rúdhoz.

Ebbe a terembe még ilyen is van??? Szépen lassan kezdett leesni, hogy minket most nem keringőzni fognak megtanítani.

-Van egy-két alap lépés, amit meg kell tanulni, de egy idő után már magatoktól is fogtok alakítani. Rengeteg gyakorlást, erőt és figyelmet igényelnek az ilyen előadások.

Eközben, ahogy magyarázott be is mutatta, mire gondol. Egyszer csak simán megfogta a rudat és a körbeforgott rajta, következőnek csak egy kézzel fogta és egyik lábával, harmadszorra már csak két lábbal tartotta magát és annyira hátrahajolt, hogy betűrt pólója kicsúszott nadrágjából egész nyakáig, ahol egy mozdulattal meg is szabadult tőle. Akkorára nyíltak a szemeim, mint egy csészealj. Eddig is hihetetlen volt szinte, hogy férfi létére úgy mozog a rúd körül, olyan kecsesen, mint egy macska, de ahogy még a felsőjét is lekapta, nem mindennapi látványt nyújtott.

-Jah igen, vetkőzni mindig kell; minimum az inget mindig ki kell gombolni.-kacagott fel ledöbbent fejünkön, miközben visszaállt a rúd mellé és szexin nekidőlt. -Van a páros, ami nagyon sok gyakorlást igényel, mert csak ha jól összeszoktatok, akkor néz ki jól. Erre a mondatra Zayn is mellé lépett. Megmarkolta a rudat csípő magasságban, közben végigsimított partnere fedetlen mellkasán és szemével követte. Louis hátravetette  fejét és szépen lassan felhúzta magát karból, majdnem a plafonig és lábaival ismét átkulcsolva a rudat dőlt hátra. Felső testén vibráltak az izmok a megerőltetéstől, de ennek ellenére hihetetlen kontrollált volt minden mozdulata. Társa is mozdult, feljebb mászott pár centivel és elengedte kezeivel az eszközt. Ekkor egy nem várt pillanatban a kisebbik fiú hirtelen lejjebb csúszott mire tökéletesen összeért tenyerük és észveszejtő forgásba, erotikus mozdulatok sokaságába kezdtek, ahol folyamatosan egymáshoz simultak, tökéletes összhangban.

-Ennyi az egész!-kapta fel Louis a pólóját, a majd tíz perces lélegzetelállító show után . -Most ti jöttök!-mutatott a másik rúdra, ami pát méterrel arrébb volt. Nagyot nyeltem és lehajtott fejjel odakullogtam, ahol már várt az "edzőm".

-Nos először is, jobb vagy bal kezes vagy?-kérdezte, mire felemeltem a jobb kezem. -Rendben. -Akkor állj a rúd jobb oldalára és kicsit följebb, mint vállmagasság fogd meg! Bizonytalanul megcsináltam, de már most éreztem a tompa égető érzést sebeimen. -Most pedig a bal lábaddal karold át a rudat. Ha ez még nem lenne elég, egyre jobban kezdtem zavarba jönni, pedig ez még nem is volt annyira kínos.

-Hé, jobban fogd a lábaddal, ne úgy mintha a kerítésen másznál át!-csapott a fenekemre Zayn, mire teljesen levörösödtem és gyorsan megigazítottam a lábam. -Kapaszkodj erősen és...-nem tudta befejni a mondatot, mert mellettünk valami nagyot puffant, majd fájdalmasan felnyikkant. Rögtön odakaptam a fejem, mire szegény Niall látványa tárult elém, ahogy ült a földön és az oldalát és fenekét simogatta.

-Miért nem mondta senki, hogy kapaszkodni kell?-állt fel továbbra is a hátsóját simogatva  fájdalmas arccal.

Louis még egészen visszafogottan kuncogott, de Zayn meg se próbálta visszafogni magát, egyenesen a képébe röhögött. Szívem szerint tökön rúgtam volna ezért...is...!

-Szóval,-fordult vissza felém- kapaszkodj és dőlj előre, hogy szépen a rúd körül forogj.

Megpróbáltam, amit mondott és rájöttem, hogy elméletbe nem hangzik nehéznek, gyakorlatban viszont eléggé. Ahogy előre dőltem ösztönösen odakaptam a másik kezemmel is és miközben fordultam, egyre jobban csúsztam lefele, hangosan csikorogva a fém rúdon. Úgy nézhettem ki mint egy berezelt tűzoltó, aki első alkalommal csúszik le a rúdon, míg végül egy tompa puffanással a fenekem is leért és leültem. A fekete ismét harsányan felkacagott, de mostmár a másik se tudta visszafogni magát. A szeme szinte két kis vonalkává szűkült és nevetőráncok vették körbe, ahogy ő is kinevetett. A fájdalmat, amit az esés okozott nem is éreztem, csak elkeseredetten duzzogva felálltam, jelezve, hogy lépjünk túl rajta és inkább folytassuk. Tíz perc elteltével már annyira fájt mindenem, sírva rogytam a földre.

-Ne picsogj már Göndörke, még sok van vissza!-böködött meg lábával. 

Ez volt az a pont, ahol minden cérna szakad. Nagyot nyeltem, visszafogtam ismét kitörni készülő könnyeim, felálltam és mélyen a gesztenye szemekbe néztem.

-Nem fogok tovább táncolni és nem fogsz velem úgy bánni, mint egy kutyával!-mondtam hangosan és érthetően, de nyugodt hangon. -Elképzelni se tudod, hogy milyen kínokon mentem és megyek át, szóval, ha holnap engem még akarsz látni és nem csak a gyászjelentésben, hagyj békén!

Legnagyobb döbbenetemre nem válaszolt semmit, csak nagyra tágult szemekkel nézett rám. Kis elégtételt éreztem és ezerszer hálát mondtam magamban barátomnak, a tegnapi fejmosásáért. Amennyire csak tudtam, magabiztosan megindultam a teremben lévő babzsákfotelek egyike felé és lerogytam rá. Ebben a pillanatban még a légy zümmögését is lehetett volna hallani, olyan hirtelen csönd állt be.

-Kis semmirekellő, szarházi puhapöcs vagy, hogy baszódj meg!-cifrázta Zayn egy nagy fújtatás kíséretében. -A szőke folytatja...-mondta ijesztő hangon, és ezzel felém vette az irányt.

Nagyot nyeltem...történjen, aminek történnie kell! Már csak pár méter lehetett köztünk, ezért összeszorítottam a fogaim, készülve rá, bármi is történjék, de a fekete csak ellépett mellettem egy hatalmasat rúgott az egyik babzsákba, ami majd öt mért bukfencezett. Amikor megállt, levágta magát bele és úgy fújtatott, mint egy felbőszített bika.

Kívülről továbbra is pókerarccal ültem, viszont azt hittem, elájulok. Nem hittem el, hogy ez megtörtént; a rendíthetetlen rosszfiú behódolt nekem, mégha mindent meg is tesz, hogy ez ne így tűnjön. Csak percekkel később mertem bevackolni magam a kis fotelbe, mikor meggyőződtem róla, hogy ez tényleg nem csak egy álom és nem fog elkalapálni.

Másfél órán át kínozták még szerencsétlen Niallt, akin már látszott, hogy alig áll a lábán, így érthető lett volna, hogy miért esik el folyton. Zayn,-aki idő közben lehiggadt annyira, hogy már csak gyilkos pillantások sorozatát kaptam, majd csatlakozott Louishoz- fáradtan felsóhajtott és mellé lépett, hogy álljon meg.

-Ez így nem fog menni...-állapította meg Louis azt, ami már egy órája egyértelmű volt... -Az egy dolog, hogy még úgy mozogsz, mint aki karót nyelt és még véletlenül se sikerül jókor mozdulj...de annyi benned az erotika mint egy fadarabban. Egy pulyka párzási tánca izgatóbb!-túrt a hajába fáradtan, mire látszott a fiún, hogy mindjárt elsírja magát kínjában.

-Próbáljuk másképp!-lépett a rúdhoz Zayn, párja segítségére sietve. A kis Szöszi udvariasan arrébb akart somfordálni, hogy legyen helye. -Hova mész?-kapta el rögtön a fekete és visszahúzta maga mellé. -Most ketten leszünk, kacsintott rá, mire nagyra tágult szemekkel, idegesen állt be a kezdő pozícióba és jól láthatóan remegett a keze is.