Hi!:D Íme, itt is a kövi rész. Jó olvasást!❤

~Harry~

Mikor felébredtem azt se tudtam hol vagyok. Ide oda kapkodtam a fejem, mire rájöttem, mi is történt...megerőszakoltak...

Könnyek gyűltek ismét a szemembe. Olyasvalamit vettek el tőlem, amit soha nem fognak tudni visszaadni... Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de többet már képtelen voltam egy nap alatt elsírni, csak a fájó érzés és a torokszorítás maradt.

Óvatosan felültem, de már ez is kellemetlen volt. Arrébb hajtottam a fehér takarót a derekamról és felálltam, de rögtön fel is szisszentem mert eléggé fájt a fenekem. Körülnéztem, hogy megtaláljam a ruhám, majd mikor lenyúltam, hogy felvegyem bokszerem és a gatyám elszörnyedtem. A csuklóimon egy-egy lilás horzsolás húzódott körbe, amit a bilincsek okozhattak. Ezt muszáj lesz valahogy eltakarnom, különben nagy bajban leszek, ha meglátják. Felöltöztem, de rá kellett jönnöm, a szakadt ing nem épp megfelelő öltözet februárra. Nagyot sóhajtva körülnéztem és megláttam az ajtó melletti szék hátuljára kiterített fehér pólót és vastag kapucnis pulcsit. Mintha nekem készítették volna ide... Gyorsan felkaptam azokat is majd nehézkesen kisétáltam, a már nyitott, ajtón. A nagy terembe lépve rögtön megláttam Niallt, aki a hátát a falnak támasztva, lehorgasztott fejjel, kómás állapotban dülöngélt. Ahogy meghallotta közeledő lépteim, ijedten kapta fel a fejét, de mikor meglátta, hogy én vagyok, közelebb kullogott és sírva a nyakamba borult.

-Ha...Harry...é-én annyira....s-sajnálom! Nem a-akartam, hogy így történjen...én...én...csak...-de nem tudta befejezni a mondatot, mert annyira zokogott.

Átöleltem és így álltunk percekig. A lelkem egyik fele tényleg őt hibáztatta, de a másik felével pontosan tudtam, hogy csak egy bűnbakot akarok, hogy ne az enyém legyen a felelősség... Ez legalább annyira az én hibám, mint az övé...de ha hallgatott volna rám.. Ez a kettősség marcangolt akkoris, miután elváltunk.

-Mehetünk haza?-kérdeztem mert minél előbb szabadulni akartam ebből a rémálomból.

Niall csak megcsóválta a fejét.

-Köt a szerződés... maradnunk kell.

Összeugrott a gyomrom, mert eszembe jutott, hogy legkésőbb négyre mindig hazaérek a suliból...Most mit fogok mondani?! A zsebemhez kaptam, amiben szerencsére benne volt a telefonom. Előkaptam és rögtön megnéztem rajta az időt.

-Öt óra lesz tíz perc múlva?!-nyüszítettem fel.

Gyorsan írtam egy SMS-t anyunak.

*Szia anya! Bocsi, elfelejtettem szólni, hogy projekt hét van. Niallel együtt dolgozunk, felmegyek hozzá, hogy be tudjuk fejezni a munkát.
Szeretlek! H*

Utáltam magam, amiért ezt kell tennem, de nincs más választásom. Pár pillanattal később már meg is érkezett a válasz.

*Ohh...kár...akkor hiába sütöttem egy meglepetés tortát...:( De majdcsak eláll holnapig! Jó munkát! ;) Anya*

Azonnal lelkiismeretfurdalásom lett. Direkt azért sütött, hogy meglepjen, én meg a szemébe hazudok... Még szörnyebben éreztem magam, ha ez egyáltalán lehetséges.

Kivágódott az ajtó és belépett rajta mr. Krylson.

-Ó! Szuper! Már a göndörke is ébren van.-csapta össze a tenyerét. -Zayn, Louis!-kiáltott ki, mire a két említett megjelent az ajtóban kézenfogva.

-Na báránykáim!-fordult újra felénk.-Nem tudom, tisztában vagytok-e vele, de nem csak pornószínészek vagytok, hanem táncosok is.-itt a két fiú felé nézett.  -Zuois? Tartanátok egy kis bemutatót?-nézett a párocskára.

-Hogyne!-vágta rá Louis és újra kiült az arcára az a gonoszkás, perverz nézés, amitől lassan rettegni kezdek...

Zayn is bólintott, majd huncutul elmosolyodott és súgott valamit a másik  fülébe, mire ő csak hevesen bólogatni kezdett.

Megszólalt a zene, Zayn elkapta a párja derekát és Louis azonnal hátrafelé a földig hajolt. Következő hangra ő állt fel és Zayn, végigsimítva testén, térdelt elé és így folytatódott. Az egész táncból sütött az erotika. Leesett állal néztem, ahogy a két kecses férfi a zene ritmusára teljes összhangban mozog egy pillanatra se szüntetve meg a testkontaktust. A következő ütemnél Louis hirtelen felém mozdult, erre ösztönösen hátrálni kezdtem. Pár lépés után a térdhajlatomnak ütközött valami ezért, pont mint kiderült, a mögöttem lévő székre huppantam. Összeszorított szemmel sziszegtem, mert az ülés még nagyon kellemetlen volt. Ezzel mit sem törődve rögtön az ölembe ült szemből és a hajamba túrt, majd a zene ritmusára mozgatni kezdte a csípőjét.

Ijedten és nyüszítve próbáltam lelökni magamról, kezemet kettőnk közé szorítva. Lassan a számra hajolt és megnyalta ajkaim, de mivel elrántottam a fejem a nyakam vette célba. Nyálas puszikkal lepte be egészen a kulcscsontomig, ahol megállt és picit beszívta a bőröm. Ez már sok volt azzal együtt, hogy férfiassága is folyamatosan enyémnek dörzsölődött. Kezeim lehanyatlottak és egy nagy sóhajtással megadtam magam. Ezt kihasználva ismét megcsókolt, de most nyelve akadálytalanul siklott a számba, ahol rögtön rátalált enyémre. Azonnal belendült a csókba, amit ösztönösen, de kissé esetlenül viszonoztam. Eközben másik keze, amivel nem a tarkómnál húzott magához, észrevétlenül a pólóm alá siklott és szépen lassan, mint egy kígyó, haladt felfelé. Amikor a mellbimbómhoz ért, hirtelen kirázott a hideg és felsóhajtottam.

Fogalmam sincs miért élvezem... Megdöbbentően jó érzés volt, pedig ez többsoron is beteges, hogy ez tetszik.  Nem én irányítottam a testem... Elkaptam Louis derekát és még jobban magamra húztam, nem törődve az egyéb fájdalmakkal. Egy hangosabb nyögés is kiszökött  a számon és  szemeim lehunyva hátrahajtottam a fejem. 

-Naaa! Elég lesz fiúk! Mindjárt gatyába élveznek!-szólalt meg röhögve mr. Krylson.

Louis még szívott gyorsan egy foltot a nyakamra majd minden tevékenységét felfüggesztve lemászott rólam.  Szaporán mozgó mellkassal bámultam magam elé.

Egy-két perc után, mikor kezdett a tudatom tisztulni, ijedten diagnosztizáltam, hogy a gatyám tényleg majdnem lereped rólam.

Ez beteges és undorító!
Hányingerem lett a gondolattól, hogy mit műveltem az előbb és ismét a sírás fojtogatott. Lehetséges lenne, hogy...hogy...buzi lettem miatta?

-Nos fiúk! A forgatás mellett még ez lenne a dolgotok!-kaptam fel a fejem mr. Krylson hangjára.

-Srácok!-robbant be az ajtón mr. Payne. -Van egy jó hírem!-csapta össze a tenyerét vigyorogva és össze is dörzsölte őket . -Meghívtak minket Las Vegasba! Itt tartott egy kis hatásszünetet. -Egy főmufti pont látta a tegnap esti műsort és ma azért hívott, hogy látogassunk el Vegas legnagyobb éjszakai bárjába!

Szinte ugrált örömében, ami elég komikusan hatott kifogástalan és elegáns öltözékében.

-Ez állati király! Fantasztikusak voltunk baby!-kiáltott fel Zayn és a levegőbe öklözött, majd elkapta és megpörgette az ölébe ugró Louist, aki azonnal szájon csókolta.

-Gratula Zouis!-szólt mr. Krylson elismerően, akinek szintén ragyogott az arca.

-És mikor megyünk?-kérdezte szuszogva Louis kifulladva, a feketével vívott csókcsatától.

-Két hét múlva hétfőn indulunk.-válaszolt csillogó szemmel mr. Payne.

-Szuper! Kell valami bemutatót is vinnünk vagy csak jelenésünk van?-folytatta a kérdezősködést.

-Úgy gondolom, igen, kellene valami ütőssel készülni, de  részleteket majd még levélben írja meg, csak telefonon akarta először felvenni a kapcsolatot.-bólogatott.

Niallel csak szótlanul kapkodtuk a fejünket és próbáltunk láthatatlanná válni, de sajnos nem jött össze, mert mr. Krylson tekintete megakadt rajtunk.

-Na és velük mi lesz?-bökött felénk a fejével, mire minden szem ránk szegeződött.

-Mégis mi lenne?-kérdezett vissza mr. Payne értetlenül. -Szépen teszik itthon a dolgukat! Majd keresek valakit, aki betanítja őket.

-Liam! Bocsi, hogy közbeszólok, de nem kéne őket is vinni? Tuti csinálnának valami hülyeséget, hogy benne legyünk a szarba!- szólalt meg ismét Louis.

Lefagytam. Hogy én  és a legjobb barátom, egy idegen földrészen  összezárva olyan emberekkel, akik megzsaroltak, megerőszakoltak és az életem tönkretették?! Éreztem, hogy lever a víz.

-Lehet igazad van...-mondta a megszólított elgondolkodva. -Majd gondolkodok még rajta!-fordított hátat és elindult kifele. -Ne haragudjatok, de most nem érek rá, csak a jó hírt akartam közölni. -Jah, még valami! -Kikísérhetitek a két jómadarat, mára végeztünk velük.-szólt vissza majd kisétált a teremből.

-Majd én kikísérem őket édes, addig hoznád a motoros cuccot?-kérdezte Zayn az alacsony fiú szemébe nézve, majd miután egy bólintást és egy szájrapuszit kapott válaszul, felénk indult.

Niallt elkapta a pólójánál, engem pedig a karomnál fogva rángatott végig az épületen. A fenekem még mindig sajgott ezért elég kellemetlen volt szinte futólépésbe menni. Mikor kiértünk az utcára végre elengedett minket.

-Még találkozunk!-kacsintott ránk, majd faképnél hagyott minket.

....

Szó nélkül baktattunk hazafelé, csak amikor a környéken voltunk, akkor törtem meg a csendet.

-Niall?

-Hm?-nézett rám fáradtan csillogó kék szemeivel.

-El tudnál szállásolni? -Nem mehetek haza...-hajtottam le a fejem és keserűen sóhajtottam egyet, a mai napon nem tudom már hányadszorra.

-Persze!-bólintott és ismét némán folytattuk az utat.

Niallnél hála az égnek nem várt már semmi nehézség. A délután hátralévő részében csak némán ültünk és próbáltuk feldolgozni a történteket, bár kétlem, hogy ez lehetséges. Este, mivel szinte teljesen egy méretbe vagyunk, tudott ruhát is adni. A kiadós fürdés után bármit megtettem volna, hogy rögtön elaludjak és végre ne kelljen minden második percben, a fejemben lévő kis vetítőnek hála, újra átéljem a mai nap borzalmait. Bármennyire is próbáltam  nem rá gondolni, mindig felvillant a fejemben a kép, ahogy tehetetlenül kínlódók, amíg az az ember azt tesz velem, amit csak akar. Hosszú órákkal később végül sikerült álomba sírnom magam.