Hwang Hyunjin miért ignoráltad a legjobb barátodat? Miért hagytál rá minden munkát? Összetörted Chant és majdnem tönkre tettél egy kapcsolatot.

És a legfontosabb az az, hogy mégis hol a faszba voltál?

Üres tekintettel bámult ki az iroda ablakán, visszaemlékezve a borzalmas álomra a gyerekkori otthonáról, otthon volt az egyáltalán? Nem egészen olyan érzést adott át, inkább mint egy kisértettjárta ház.

Miért mentem vissza oda? Egészen pontosan 4 órán át vezetett a gyerekkori házához, az apja sosem költött az épületre, így Hyunjinnak kellett, s felvásárolta amint az ügynökség nagyobb lett.

És mit tett utána? Kilakoltatta a szánalmas apját, most biztosan valami csavargó lehet az út szélén, de igazából kit érdekel.

Csak megvette azt a pokoli helyet, szóval könnyű szerrel vissza tud emlékezni a múltjára és látja hol tart most, vezetője a legnagyobb modell ügynökségnek Dél-Koreában.

Arra is emlékezteti, hogy nem hihet a szemének, Felix ugyan azt tette, mint amit az apja művelt vele 19 évvel ezelőtt, talán csak ennyire szerencsétlen és a szemei is ellene vannak.

A gondolataiból hamar kizökkentette az éppen papírokkal és elmaradt dokumentumokkal érkező titkár ezt megérdemlem gondolta magában, mikor neki ugrott a munkának, amit Chan csak úgy hív, hogy pokol.

Chan három napot aludt végig és a második nap volt az mikor Jeongin elküldte az üzenetet.

- Huh?

- Hol volt eddig?

- Ugyan akkor tűnt el, mint a főnök.

- Ki az a srác mögötte?

Lee Felix a dolgozókat kikerülve egyenesen Hyunjin irodájához tartott, BamBammal az oldalán.

A szeplős nem finomkodva belökte az ajtót, amivel elérte azt a bizonyos figyelmet, amiért jött.

- F-Felix? - szólította meg, felpattanva a székéből.

Felix nem mondott semmit, csak hozzá lépkedett és megütötte, pont a gyönyörű arcát.
- Te vagy a legrosszabb!! - ordította le a fiút és végig követte szemeivel, ahogy Hyunjin a padlón fekve bal orcájához nyúl, fejét szigorúan leszegezve.

Felix még mindig haragszik rá és ehhez minden joga megvan.
- Azta én vagyok a legszerencsésebb, hogy olyan lelkitársat kaptam, aki pontosan tudja, miként kell kifejeznie az érzéseit - még korántsem fejezte be mondandóját.
- Azt mondtad utálsz engem, utána te lettél féltékeny mikor megpróbáltam továbblépni rajtad, aztán elvetted az első csókomat is! Váratlanul nyomod veszett, még közel sem mondtam el mindent, amit akartam volna, de rohadtul elmenekültél és csak gyáva voltál szembe nézni a dolgokkal!

Hyunjin meg sem próbált ellent mondani, nagyon jól tudta, hogy megérdemli a szavakat, végig csendesen lehajtott fejjel hallgatta Felixet.

- Hogy tudsz- AHHH azt se tudom mit mondjak így szemtől szembe veled - mordult fel idegesen.

- Feli- szedte össze magát és felkelt a földről, de Felix félbeszakította szavait.

- Tudod mit, az első két hetes munka időm elég arra, hogy kifizessem az albérletet, felmondok és BamBammal fogok dolgozni.

- Tudom, hogy ideges vagy de-

- Ideges? Kérlek, ez még csak közel sincs ahhoz, amit valójában érzek.

- Akkor mit érzel?

-É-én... aghh ne próbálj jó fej lenni!! - szólt rá.
- Aznap este is megkísérelted a jó szívűt tettetni, amit el is hittem, aztán tessék.

- Felix nagyon sajnálom...

- FEJEZD BE! NEM, EGYÁLTALÁN NEM SAJNÁLOD HISZEN JÉGHIDEG SZÍVED VAN! ÉSZRE SEM VETTED MEKKORA FÁJDALOMNAK TETTÉL KI - akarva akaratlanul is kiszöktek könnyei, képtelen volt tartania magát tovább.

Hyunjin szóra nyitotta volna a száját, hogy bocsánatot kérjen tőle, de észre vett  valami változást Felix szemein.

- Ahh! - fogott hirtelen szemeire a szeplős.

- Felix! Jól vagy? - kérdezte Hyunjin, ahogy közelebb lépve a fiúhoz óvatosan rátette kezeit a vállára.

- Ne nyúlj hozzám! Jól... jól vagyok - ellenkezett még mindig a szemeit takarva.

- Nem, egyáltalán nem vagy jól, had segítsek.

- Felix, mutasd a szemeidet - fordította maga felé BamBam és hezitálás nélkül felnézett rá. Felix ilyen könnyedén hallgat rá, talán van köztük valami? - gondolkozott el Hyunjin.

BamBam reakciója mindent elárult.
- F-Felix, a szemeid átváltoznak.

- Micsoda?? Miről beszé- Ahh éget! - kapott ismét szemeihez fájdalmasan.

- Felix? - Hyunjin a baristára pillantott, akinek ajkain egy fura mosoly húzódott.
- Mi az hogy megváltozik a szeme? Mit értesz ez alatt?

- Ahhh Hyunjin, e-ez éget! - a nevét meghallva nem bírt tovább várakozni, elvette Felix kezeit a szemei elől, hogy lássa mi történik pontosan.

Az íriszeiben enyhe zöldes szín kezdett feltűnni.

- AAAAH MI TÖRTÉNIK? - érzékelte a szeplős, hogy lüktetni kezdenek az erei.

Hyunjin teljes sokkban állt előtte másik lelkitársat választ a szeme? De miért? Ez egyáltalán lehetséges?
Konkrétan lyukat érzett a gyomrában, akár elvesztheti Felixet, aki ezek után boldog lehet, de ő nem.

- Hyunjin!! Segíts! - szólította meg, s még Felix sem tudta miért, de az ő neve volt az egyetlen, ami eszébe jutott abban a pillanatban.

Az idősebb minden gondolatát félretéve felkapta Felixet menyasszony pózba és gyorsan célba vette a kijáratot.

- Hé, mit művelsz! Hagyd bék- kiáltotta utánuk BamBam és követte volna őket, ha nem áll útjába Seungmin.

- Mégis mit gondolsz, hová mész? - húzta fel egyik szemöldökét számonkérően.

- Picsába!

2023.11.07.