Egyben az utolsó...♡
| A dőlt betűk visszaemlékezések |

- Belekényszerítettem magamat az egészbe, a szemeim is majd ki folytak a helyükről emiatt, annyira sajnálom, hogy bajt okoztam neke-

- Nem okoztál, s ne kérj bocsánatot - tette kezeit Felix mancsaira, amik az arcán helyezkedtek el.
- Már kedveltelek az első naptól fogva mikor találkoztunk, a lelki társam vagy és beléd szerettem. Minden amit tettél, a mosolyod, a szeplőid, a pimasz személyiséged, tényleg szinte minden nehezebbé tette azt, hogy ne szeressek beléd - Felix mosolyogva törölte le a könnyeket, amik kiszöktek Hyunjin szemei fogságából.
- Az anyám szemei nem választottak jól... azt hittem az enyéim se, ezért próbáltalak ellökni magamtól, de képtelen voltam rá - emlékezett vissza mindenre, amit Felix ellen tett a múltban.
- Dolgoznod kellett, hogy ki tudd fizetni az albérletet, de miután elmentél nagyon rosszul éreztem magam.

- Sajnálom azt, hogy így érzel irántam, de kétségbe vagyok esve és most nagyon szükségem van erre a munkára, kérlek segíts...

Hyunjin erre hirtelen felmordult.
- Agh utálom az olyan embereket, mint amilyen Te vagy!

- Nem úgy értettem, ahogy kijött a számból "az olyan embereket, mint Te" csak ideges voltam és azon gondolkoztam hogy fontolóra veszem a felvételedet.

- Igen, és? Remélem többször látom ezt az arckifejezésed.

- Ez nem vicces. Miért tetted?

- Mert utállak.

- Direkt rosszul akartam bánni veled, azt remélve hogy sikerülni fog és majd könnyebb lesz számomra, de akkora egy  seggfejnek éreztem magamat, mikor várnod kellett, hogy korábban bementem dolgozni aznap a bűntudat miatt, ami szinte szétmarcangolt belülről.

- Miért így öltöztél fel? Iskolába mész vagy mi? Ez egy munkahely, nem játszótér.

- Nagyon jól néztél ki és aranyos voltál, de nem tudtam magamnak se bevallani - sóhajtott Hyunjin.
- Túl sok dolog van, amit elmagyazázhatnék...

- Például azt, hogy miért nem akartál engemet az irodádban tudni - biggyesztette le ajkait a szeplős.

Hyunjin felkuncogott.
- Sajnálom, csak nem akartam egy helyiségben tartózkodni veled,  megpróbáltalak utálni téged, de mélyen tényleg szerettelek akkor is, szóval minél messzebbre küldtelek, ezért is adtam
olyan feladatokat, amikre igazából semmi szükség nem volt.

- Bunkó vagy... -_- de szeretlek és szerintem ez sokat elárul - mosolyogva bólintott Hyunjin, de váratlanul Felix az ajkaira hajolt, az idősebbnek pedig kellett pár másodperc mire észbe kapott és vissza csókolt, beleolvadva a szenvedélyes nyálcserébe.

- Sajnálom, hogy megszakítom ezt a gyönyörű pillanatot, de jön az orvos - jelentette ki Chan, mire Felix felhúzta maga mellé Hyunjint és magukra húzta a takarót.

- Mr. Hwang nincs a szobájában, nem látta valahol?

- Nem, talán mosdóban van - az orvos csak bólintott és elhagyta a helyiséget.

Felix lerántotta a takarót, hogy lássa a rá huncutul mosolygó fiút. A szeplős úgy érezte újra és újra belé szeretett.

- Nagyon szeretlek - célozta Hyunjinnak a szavakat, akit ez váratlanul ért.

- Én is téged - motyogta szégyellősen.

A JeonChan páros minden percet együtt töltött, eltávolodtak egymástól a stressz és az aggodalom miatt, szóval most kihasználják a szabad idejüket, tekintve, hogy a Hyunlix duo már rendben van.

- Sajnálom...

- Már negyedjére mondod ezt a mai nap - pillantott Chan Jeonginra, aki a combján feküdt.

- Úgy érzem kell, mivel csak magamról beszéltem, meg sem kérdezve téged, hogy érzed magad.

Chan lágyan elmosolyodott.
- Rendben van, azt mondtam megbocsátok neked és csak, hogy tudd mindig szánni fogok rád időt.

- Tudom, hogy betartod a szavad, én pedig mindig itt leszek neked, hogy beszélhess a problémáidról.

| 1 évvel később |

Felixet a lábai egyenesen Hyunjin, a barátja irodájába vitte.
- Baby, hol van Jisung? - kerdezte.

- Elküldtem Chanhez, hogy kérjen el valamit tőle, valószínűleg lassan vissza érkezik - mondta az idősebb, majd tekintetét vissza vezette a papírra, ami előtte fetrengett az asztalon.

Felix lebiggyesztette ajkait és lassan sétálgatni kezdett a szobában várva Han Jisungra, Hyunjin új titkárjára, hogy megérkezzen, igen, előléptették.

A szeplős unatkozott szóval a barátjához sétált és az ölébe ült, karjait nyaka köré fonva, így biztosította a pozíciót.

- Felix - nézett fel az aranyos fiúra.

- Igeen~ kezdett el a fiatalabb játszani Hyunjin hajával, mire az említett egy csókot hintett ajkaira.
Felix nyöszörögni kezdett, ahogy elhúzódott tőle.

- Nem nyögtél tegnap elege-

- Okés, az ártatlan füleim nem akarják ezt hallani - tette szóvá Jisung, mikor becsukta maga után az ajtót.

Felix felpattant Hyunjin öléből és Jisunghoz futva megfogta a fiú állát, így közelebb húzva magához. Hyunjin hirtelen azt hitte, hogy puszit fog adni neki.

- Woah, woah, mi történik itt?

- Csillapodj, csak a szemeit nézem - hesegette el a másik frusztrált megjegyzését, ezzel együtemben Hyunjin is közelebb férkőzött, hogy lássa.

- Megtaláltad a lekitársad? - kérdezte.

- Nem vagyok... biztos benne... - válaszolt Jisung, mire a két fiú zavarodottan pillázott.

- Mégis miért nem? Milyen színűre változtak a szemeid? - tette fel a kérdést Felix.

- Az orvos azt mondta, hogy sötétebb lett... Nem tudom normális-e, de kivizsgálják Minhot is velem együtt, mert sosem voltak még ilyennek szemtanúi.

- Úgy hiszem nem lesz semmi baj és minden rendben lesz - nyugtatta barátját a szeplős.

- Igen... remélem... - s ezzel befejezte a társalgást, magára hagyta a két fiút és ment dolgozni.

Mikor Jisung elment, Felix sarkon fordulva ölelte meg Hyunjint.

- Nagyon bújós vagy ma - jegyezte meg.

- Bocsi, csak boldog vagyok - mosolygott rá Felix, amit viszonzott az idősebb és szorosan magához ölelte testét.
Emlékezzetek vissza egy évvel ezelőttre, akkoriban elveszthette volna a legfontosabb személyt az életében, s még mindig arra gondolt néha, hogy hol lenne most, ha Felix elhagyja őt végleg, miután nem fogadta el lelkitársnak.

- Felix - szólította az idősebb, mire egy hümmögést kapott válaszul.
- Vajon hol lennél most, ha feladtad volna a kapcsolatunkat?

- Hmm... Bambam ágyában.

- Felix!!

- Mi az?? Te kérdezted - nevetett fel a szeplős. - Rendes srác, aki nem kapott vidám befejezést, de remélem jól van mostanában.

- Vett egy másik kávézót... szerintem rendben van - informálta a fialatalabbat Hyunjin.

Felix felkuncogott. - Hmm, azt hiszem most megkívántam egy kis tortát.

- Szeretnél enni?

- IGEN - válaszolt izgatottan és Hyunjinnal kéz a kézben sétáltak ki az iroda ajtaján.

|= VÉGE =|

Sziasztok<3
Hát ide is elérkeztünk, hogy lezárjam a szeretett kis fordításom. történetét♥️

Elkezdve: 2023.07.06.
Befejezve: 2023.11.14.
Megtekintés: 2,11K
Vote: 385

Remélem elnyerte tetszéseteket az immár negyedik fordításom ^^
Nagy köszönet: Huge thanks:
LoveTriangle_Bitch
that she gave the opportunity for the translation❤️‍🩹
És hálásan köszönöm minden olvasómnak, aki eljutott eddig a részig, s támogatja munkásságom!
Nem hagyok ki sok időt, hamarosan érkezik egy készülőben lévő fici de egyelőre vitatom mi kerüljön ki előbb, tárgyalást kell folytatnom SungMi_Kpop nőszemellyel~
Legyen szép napotok♥️