- Hyunjin csak nézz rá, ő határozottan jobb néhány mostani modellünknél! Versenyképes lenne - játszott Seungmin Felix pofijával.

- Nem lehetek modell - mondta kényelmetlenül a szóban forgó fiú.

- Pontosan, hallottad amit mondott - mondta a főnök.

- Felix kérleeek! Baba lépésekben haladunk majd és segítünk mindenben.

- Seungmin én-

- Nem. Ő az ÉN lelkitársam, szóval majd én eldöntöm mit csinál, most menjetek el - mondta Hyunjin a mélyebb és dominánsabb hangjával.
Ilyen, mikor igazán ideges, s Seungmin nagyon jól tudja, hogy ilyenkor nem szabad vele szórakozni, tehát sóhajtva meghajolt a főnökének és elhagyta az irodát.

Chan még mondani szeretett volna valamit, de Hyunjin megállította.
- Menj ki.

Megadóan ő is visszament elintézni a dolgait, viszont észben tartja, hogy beszélnie kell vele, ha lenyugodott már.

Felix úgy érezte ez az ő hibája, amiért össze veszett a barátaival, így magára akarta hagyni Hyunjint a szituáció miatt, de megállította.
- Maradj egy kicsit.

A szeplős bólintott, majd leült vele szemben a kanapéra, Hyunjin felhúzta az ingjét a könyökéig, haját hátra fésülte kezei segítségével és bele ásta magát a dokumentumokba, amit Seungmintól kapott.

Azta - gondolta Felix, hogy nézhet ki valaki ilyen jól, miközben ideges.
Kíváncsi, vajon hogyan dolgozhat Hyunjin a cég modelljei hátterében, miközben Ő így néz ki.

Az említett felpillantott rá, miközben elkalandozott gondolataiban.
- Bámulsz - jegyezte meg, mire Felix elpirult.

- B-bocsi... - az idősebb fiú elmosolyodott, de hamar el is tűntette ajkai görbületét.

- Menj és vegyél nekem ebédet, szeretnék BBQ szivárvány salátát, menj biztosra, hogy a retek vékonyan van benne szeletelve, az uborka szalagokra van formázva, 5 szelet avokádót tegyenek csak bele, ne legyen rá szórva szezám mag és ne olajozzák túl a tetejét, az undorító -

- Aaahhhh....? Meg tudnád ismételni?

Hyunjin gúnyosan felnevetett.

- Nem, és ha egy valami rossz benne, simán kirúglak.

A szeplős felállt, majd bólintott.
- Kihozom a lehető legjobbat belőle! - mondta, majd kirongyolt az ajtón.
Hyunjin aranyosan felkuncogott, ezt követően pedig megrázta a fejét.

- Eléég! - fogta meg halántékát.
- Mi történik velem?! - tette fel magának a kérdést, közben pedig megjelent képzeletében Felix mosolya.
Sóhajtva állt fel az asztala mögül, s ezzel el is hagyta az irodáját a korábban jelen lévő személyekhez hasonlóan.

Felix pov.

- Meg se kérdeztem melyik étteremben tudom beszerezni - mondta idegesen, többször is hívta Hyunjint, de egyszer sem vette fel, aah mit kellene csinálnia?

- Elnézést, nem tudja hol tudok BBQ szivárvány salátát szerezni? - állított meg egy hölgyet, viszont nemleges választ kapott.
Eltartott egy ideig, mire valaki megmondta neki, hogy egy kávézóban kaphat, körübelül úgy 10 percre volt tőle.
Fogott egy taxit, így hamar oda ért a felettébb kicsi kávézóhoz.
A falak főként üvegből vannak, szóval bárki aki elhalad az épület előtt láthatja a zöldellő növényeket.
A teraszon van egy kisebb méretű virágos kert is, ez pedig igazán kellemes érzést nyújtott az arra járókelőknek.

Amint belépett megcsapta orrát a kávé illata, szemei pedig felcsillantak, ahogy meglátta az üvegfal mögé zárt browniekat és a mellette felsorakozó sok más finom kinézetű desszertet, fókuszálj Felix! Nem rúghatnak ki, még meg kell nyerned a szívét, gondolta magában és visszatért a feladatához.

- Szia, mit adhatok? - kérdezte a srác a pult mögül.

- Szia...uh... tudod Mr. Hwang rendelését? - mondta Felix remélve, hogy a fiú tudja miről beszél, de sajnos nem járt sikerrel.

- Az istenit... akkor kaphatok egy BBQ szivárvány salátát...retekkel...és- ah faszom! Feladom! - mérgelődött idegében, mire a srác felnevetett.

- Had találjam ki, ez a főnököd rendelése - nézett rá a barista Felixre, aki bólintott.
- Sokszor kapom ezt, mindig ez történik.

- Akkor mégis mit csináljak? - biggyesztette le ajkait a szeplős, amit a másik fiú aranyosnak talált.

- Vegyél valamit amit finomnak gondolsz és remélhetőleg tetszeni fog neki, ezáltal elfelejti a kirúgásod. Működik szóval ne aggódj - Felix elmosolyodott és beleegyezett, be kellett vállalnia ezt a kockázatot.
Szemet szúrt neki a "édes savanyú csirke keverősütéssel, salátával" amit megenne ő is szívesen, s nagyon ízletesnek találja, szóval azt választotta.

Pár perc múlva a rendelés elkészült és  rendkívül finom illata volt.
- Láttam, hogy nézed a browniekat és ezt neked akarom adni - mondta a fiú, s egy szalaggal összekötött dobozt nyújtott át Felixnek, amiben az említett sütemények voltak.

- Aww köszönöm szépen - hajolt meg hálája jeléül.
- Még meglátogatlak... Bambam - olvasta le a kis névtábláról.

- Várni foglak... - mondta a fiatalabb fiú nevére várva.

- Felix.

- Felix, ez aranyos név - a szóban forgó mosolyogva köszönt el az újdonsült barátjától.

Mikor kilépett a kávézóból érezte a hangos szívverését, nyugodj le Felix, intézte magának a szavakat, mint egy lány, aki éppen szerelembe esett.

Vissza indult a céghez, viszont egész úton egy valami járt a fejében... a barista srác.
A lifttel felment a legfelső emeletre, s mikor kiszállt enyhén megütögette arcát, hogy visszatérjen az álomvilágából.

Hyunjin irodájához ért és az ajtón bekopogott, majd hallva egy - gyere be - utasítást kinyitotta azt.
Meglátta ahogy Seungmin Chan és Hyunjin éppen együtt nevettek és beszélgettek valamiről.

- Megetted a salátámat az út folyamán? - mondta Hyunjin, amint szembe került az érkezett személlyel.

- Bocsánat....az.... nem volt rajta az étlapon és hívtalak téged, de nem vetted fel - ahogy a szavakat kimondta, kezdett egyre idegesebb lenni amiatt, amit vett.

- Oh tényleg - mondta az idősebb egyik szemöldökét felhúzva.
- Lássuk csak akkor mit is hoztál nekem.

Seungmin és Chan egymásra pillantottak, s egy valami volt mindkettő fiú fejében. Ő halott.

2023.07.24.