Sosem értettem az ünnepeket az új világban, zavarosak voltak és a nagyja felesleges – főleg az új év ünnepe. Nem láttam sok értelmét, hogy azért összegyűljünk a mínusz fokokban, hogy a fő tanácsos beszédét hallgassuk két órán keresztül aztán minden család haza megy, bőséges vacsorán vesznek részt majd a szokásos imát elmormolva nyugovóra térnek. Mond Lix, szerinted miért volt ez? Miért volt ez egy hagyomány?

Veled valahogy mégsem tűnt annyira szörnyűnek. Természetesen egymás mellett foglaltunk helyett a beszéd alatt, a kabátok sűrűjében egymás kezét szorongattuk és kifiguráztuk a legidősebb Bangot – amit egyébként később elmeséltem Channak és nagyon is értékelte humorodat. Halk nevetésed megmelengette a szívemet és ahogy kipirosodott arcodat figyeltem legszívesebben megcsókoltalak volna. Az sem érdekelt volna, ha emiatt másnap akasztásra kerülne sor, sokszor képzeltem el ahogy nézek farkasszemet a halállal és nem azok az ártatlanok, akiket már egy jobb életbe küldtek. Téged viszont féltetelek nem tudtam volna – nem tudom – elviselni a gondolatot, hogy miattam halsz meg – na meg akkor még messze voltunk a vallomástól.

Este a vacsora után szokásosan elszöktem otthonról majd fél óra elteltével már az ablakodon másztam be, alig emeltem át lábamat a párkányon te máris a karjaimba vetetted magad és szipogva szorítottál magadhoz. Fogalmam sem volt mi történhetet, alig pár órával előtte találkoztunk, akkor még minden rendben volt. Nem kérdeztem semmit, szorosan öleltelek körül és elég bénán, de igyekeztem megnyugtatni zaklatott valódat. Belesajdult a szívem, hogy ilyennek láttalak. Szótlanul húztalak az ágyhoz, majd azon összekuporodva vártam könnyeid elapadását. Csak jócskán megnyugvásod után voltál képes beszélni, elmesélted, hogy kaptatok egy levelet, amiben a rend felhívja a család figyelmét miszerint a testvéred hazaárulás miatt körözés alatt áll, az akasztást elfogása után azonnali hatállyal elvégzik. Iszonyatos düh lobbant bennem, legszívesebben vízbe fojtottam volna az összes rendi tagot. A bátyádat mindenki ismerte és szerette, a halálával csak tömeg szítást értek volna el mégis képesek lettek volna rá, mert úgy látták egy selejtessel beszélgetett. Te akkor még nem tudtad, hogy én is részese vagyok egy ilyen társulatnak és azon keresztül párszor már találkoztam a bátyáddal – viszont az meglepett, hogy nem tudtál az ő tagságáról sem. Váltig állítottad miszerint ő soha nem tenne ilyet, Daniel tiszta lélek, sosem hozna szégyent a család nevére. Csak később értettem meg miért volt ez annyira fontos neked, tisztában voltál vele, hogy te sosem leszel elismert polgár és nem akartad, hogy a szüleid mindkét gyermeküket elveszítsék – csak azt nem tudtuk, hogy ők sem voltak tökéletesek.

Nem lett volna szabad, tudtam jól, de egész este ott maradtam nálad. Úgy terveztem, hogy amint elalszol elmegyek viszont azzal nem számoltam, hogy én is elbóbiskolok. Egymást ölelve aludtunk el, több szabályt is megszegtünk ezzel mégsem tudott érdekelni. Csak te számítottál, senki és semmi más.