A történtek után vagy két hétig egy sziklával vetekedő férfi kísért el mindenhová ahányszor csak elhagytam a lakást. Neked bevallhatom, nagyon féltem tőle, hisz mégiscsak teli volt aggatva mindenféle fegyverrel. Tudod, egyik nap elgondolkoztam rajta mi történne, ha elvenném az egyiket és elrohannék vele, vagy esetleg lelőném vele. Természetesen nem tettem meg, viszont hívogató volt a gondolat. Chan ismerte a férfit, ő árulta el, hogy mennyire megszállottan is követi a rendszert, amelyet a mi kis országunk képvisel. Akkor már biztos voltam benne, hogy mellette esélyem sincs még csak gondolni is a szökésre. Már Jisunggal elterveztünk miként fogunk hárman elmenekülni, de hát nem úgy jöttek össze a dolgok.

Tizenegy napig volt mellettem a hústorony. A tizenkettedik nap reggelén te vártál a kapunk előtt, hogy együtt menjünk iskolába. Látásból ismertelek hisz egy osztályba jártunk, de sosem volt alkalmunk beszélgetni – bár nem mintha bármelyikünk is törekedett volna rá. Aznap alig két szót váltottunk, de már akkor elvarázsoltál. Egész úton a szeplőkkel díszített orcádat figyeltem, annyira gyönyörű voltál Lix, nem tudtam betelni vele. Délután azonnal átmentem Chanékhoz, hogy rajta keresztül többet tudhassak meg rólad. Tisztán emlékszem arra az estére; a felesége kint főzött a konyhában, amíg mi a dolgozó szobájában túrtunk fel minden egyes iratokkal teli dobozt a te nevedet keresve. Lara kihívott minket vacsorázni, rábólintottunk, de mintha meg sem hallottuk volna, keresgéltünk tovább. Sosem tudtam miért volt meg Channak az összes írat, ami alapjáraton az apja tulajdonát képezi, de igazából nem is számított. Tudtam, hogy ő sosem lépne az idősebb Bang helyébe, elítéli a rendszert, amiben éltünk és csak ez számított. Három óránkba telt mire megtaláltuk a te mappádat. Izgatottan futottam át minden adatot, ami ott volt, viszont egyik sem kötötte le annyira a figyelmemet, mint a hozzá csatolt fénykép. Mosolyogtál rajta, azelőtt nem láttam egy embert sem mosolyogni hivatalos fotón, de a te ajkaid töretlenül felfelé görbültek. Azt hiszem akkor dobbant először félre a szívem miattad.