Szeretnék mesélni neked egy kicsit a megismerkedésünk előtti időszakról. Lehet nem tudod, de én már jóval azelőtt figyeltelek már, hogy egymás kísérőivé tettek volna. Erről sosem beszéltünk pedig mindig is kíváncsi lettem volna a te előző kísérőddel mi lett - bár én sem mondtam el soha. Azt hiszem itt az ideje. Jisung - a volt kísérőm - viszonyt folytatott egy lázadóval - és ha ez nem lenne elég nagy bűn így is; az illető férfi volt. Természetesen én is tudtam róla, hisz Jisung olyan volt számomra mintha az öcsém lett volna, mindent megosztottunk a másikkal. 

Amikor rajta kapták őket szörnyű kínzásokon kellett átesniük, még most is itt cseng a fülemben sikolyainak hangja. Rám is ez a sors várt volna hisz nem jelentettem olyasvalamit, ami törvény ellenes. De mégis, hogy lehettem volna képes rá? Lix, boldogok voltak együtt, hogy tehettem volna tönkre ezt? Veszélynek tettem ki magam érte viszont még most sem bánom - azt viszont már annál inkább, hogy nem tudtam rajtuk segíteni. Jisung megmentette az életemet, egész végig tagadta, hogy én tudnék a dologról így megúsztam a büntetést - de azt kívántam bár én is lebuktam volna velük együtt. Az, hogy végig kellett néznem a kivégzésüket, ráadásul az első sorban sokkal rosszabb volt a halálnál. Napokig nem tudtam aludni mert az elmémben újra és újra felvillant élettelen testük himbálózása. Morbid módon egy nyaklánchoz hasonlítottam őket; a kötél volt a lánc, ők pedig a medál. A mai napig imádkozom értük, remélem a túlvilágon végre boldogan, korlátok nélkül lehetnek egymáséi.

Csak sikerült betartanom a megadott időpontot! Nem tudom suli mellett mennyi időm lesz írni, publikálni, de amennyire időm engedi frissíteni fogok és a minimum egy részhez tartani magam. Remélem élvezni fogjátok és nem fogok csalódást okozni^^ illetve a fogalom magyarázat az előző részben lehetséges, hogy menet közben bővülni fog, szóval ha valamit nem értenél ott megtalálod, vagy ha nem nyugodtan kérdezz^^