46. Hol van Jacob?

Andy és Jacob beültek egy kínaiba, de mindketten csak piszkálták az ételt.
-Apa...-szólalt meg Jacob.
-Tessék?-nézett rá. Meglepődött hisz a fia egy ideje nem beszélgetett úgy vele mint régen.
-Tényleg...kiszerettetek egymásból Emmel?
-Jacob...
-Én rég voltam ilyen boldog, ahogyan szerintem te is. Összevesztetek valamin azért ment el?
-Nem éppen.-sóhajtott.
-Nem tudnál újra belészeretni?
-Szeretem őt J. Egy nap se telt el úgy hogy ne szerettem volna őt.-vallotta be.-És egy nap se telik el úgy hogy ne szeretném őt.
-Akkor...? Ő szeretett ki belőled?
-Amit tettem azok után lehet. Sőt. Biztosan.
-Mit csináltál?
-Semmit.-rázta meg a fejét.
-De apa...
-Figyelj Jacob. Jelen pillanatban az a legfontosabb hogy a te életed újra normális legyen.
-De Emily is az életünk része nem?
-Jacob, Emily nem lesz soha többé velünk. Aranyos mert segít hisz úgy szeret mint a fiát de Emily nem fog velünk maradni.
-De ha beszélnél vele.
-Mit mondjak neki? Akármennyire is nem szeretsz nem laknál velünk? Vagy mit gondoltál J?
-Hiányzik...
-Nekem is...szörnyen.
-Miért nem mondod el neki?
-Jacob...
-Ha nem olyan óriási hibát követtél el lehet megbocsájtana. Vegyél neki virágot, csokit. Apa szerezd őt vissza.
-Akármennyire is akarom...ő már nem jön vissza.
-Apa...
-Jacob elég. Emily elment az életünkből.
-Mert elengedted!-kiabált rá ahogy kirohant az étteremből.
-Jacob állj meg! Jacob!-ment utána Andy de nem látta Jacob merre ment. Idegesen a telefonja után nyúlt ahogy azonnal a fiát kezdte tárcsázni de kikapcsolta a mobilját.-A francba!-ült a kocsiba ahogy azonnal a környező utcákat kezdte járni, de a rengeteg üzlet és étterem között megtalálni, ahol az emberek nyüzsögtek olyan volt mintha tűt keresett volna a szénakazalban. Haza fele ment ahogy reménykedett a fia valahogy hazaért előtte.-Jacob?-kiabált az emelet felé de nem érkezett válasz. A szobájába benyitva az ugyanúgy állt ahogy reggelt hagyta. A telefonja után nyúlt újra és csak remélni tudta ő tudja hol van Jacob.

Andy az elküldött címre érkezett ahogy Emily azonnal kilépve az ajtón, zárta azt és ült be a kocsiba.
-Merre kerested?-kérdezte.
-A központban nem találtam. Nem tudom, lehet bement valamelyik üzletbe.
-Induljunk el valahol.-kapcsolta be az övét.
-Biztos vagy benne? Nem kötelességed segíteni.
-Most azt szeretnéd hogy megverjelek?-kezdett ideges lenni.-A fiamról van szó, indulj.-Emily észre se vette hogy Jacobot a fiának nevezte. De Andy igen. Az pedig hogy Emily is úgy szerette őt mint Jacob csak rámutatott arra mekkora idióta volt. Emily megunva a körözést, üzletből üzletbe ment ahol kérdezgetni kezdte az eladókat nem e valaki látta őt. A legnagyobb probléma már csak az volt, hogy sötétedni kezdett.-Nem mehetett haza?-kérdezte ahogy együtt visszaszálltak a kocsiba.
-Nem hiszem.
-Nézzük meg.-Andy a házuknál leparkolva ment be a házba de szomorúan jött ki hogy a fia még mindig nincs otthon.-Mamánál?-kérdezte Emily.
-Nincs, hívtam. Azt mondta ha látja azonnal hív.-kezdett ideges lenni Andy.
-Nyugodj meg biztos nincs semmi baja. Mi az istenen tudtatok összeveszni ennyire?
-Hagyjuk...
-Gondolkozzunk hova mehetett.
-Elmentem a focipályához, megnéztük az üzletekben, Sarah és Eric se tud róla semmit.
-Laurienál esetleg?-kérdezte.
-Biztos hogy nem.
-Az anyukája, lehet vele szeretett volna beszélni.
-Jacob azóta nem beszél az anyjával amióta egyszer neked esett a házunknál. Nem volt hajlandó elmenni hozzá a kirendelt napokon se.
-Mi?
-Jacob teljesen megszakította a kapcsolatot az anyjával. Azért is harcoltam Laurieval.-de Emily mintha meg se hallotta volna felkiáltott.
-Andy! Megvan hol lehet!
-Mi?
-Indulj!-Andynek fogalma sem volt arról a helyről ahova Emily őt vezette. De úgy látszott Emily rendesen kiismerte itt magát.
-Mi ez a hely?
-Gyere!-ment előre.-Még ő mutatta egyszer nekem ezt a helyet, megbeszéltük hogy minden évben egyszer eljövünk ide.
-Mikor voltatok ti itt?
-Mikor te konferencián voltál.-válaszolta. Egy kisebb park volt mégis csodálatos. A virágok amelyek a parkot díszítették gyönyörűek voltak. Majd megpillantották.
-Jacob!-rohant oda Andy ahogy azonnal magához húzta.
-Apa te...te hogy....?-pislogott Jacob.
-Együtt terveztünk idejönni fiatalember.-szólalt meg Emily.
-Em...-ölelte át őt is.
-Istenem J, ne csinálj többet ilyet. Tudod te hogy megijesztettél minket?-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Te mit csinálsz itt?-kérdezte.
-Apukáddal téged kerestelek.-simogatta meg az arcát.
-Kibékültetek?-Andy és Emily összenézett.
-Ideje hazamennünk későre jár.-mondta Andy.
-Emily is velünk jön?
-Jacob...
-Megvárom míg elalszol rendben?-szólt közbe.
-De...
-Na mi van? Már ennek sem örülsz?-csikizte meg őt. Andy pedig egyre jobban rájött...élete legnagyobb hibáját követte el mikor elengedte őt. Ha őszinte lett volna vele...lehet a mai napig velük lenne. De vajon Emily ha tudná az igazat...megbocsájtana neki?

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top