*
-Tehát megtaláltad a tökéletes ruhát.-simogatta Emily karját aki szorosan bújt Andyhez.
-Meg.-mondta boldogsággal a hangjában.
-Láthatom?-kérdezte.
-Nem, biztos hogy nem.-nézett rá.
-Miért?
-Mert azt akarom akkor lásd mikor eléd sétálok.
-Ne csináld már. Kíváncsi lettem.
-Tartsd meg a kíváncsiságod addig.-nevetett.
-Alig várom hogy lássalak. Ahogy elém sétálsz, ahogy végre majd megfoghatom a kezed, ahogy elmondhatom a fogadalmam és végre kimondhatom a boldogító igent.
-És a csókot el ne felejtsd.
-És a csókot.-mosolyodott el.-Nagyon várom már.
-Én is nagyon várom ezt az egészet veled.
-Gondolkoztam.
-Min? A fogadalmadon? Azt mondtad már félig kész.
-Kivételesen nem azon, azzal megleszek ne aggódj.
-Akkor?
-Mi lenne ha az esküvő után kiköltöznénk a tóparti házba?
-A tóparti házba? Miért gondolkoztál ezen?
-Mert vágyom a nyugalomra veletek. És ha megérkezne a gyönyörű kislányunk hozzánk akkor...
-Nem tanítod meg pecázni.
-Miért? Biztos nagyon élvezné.
-Aztán neki is a halaktól csillogna a szeme, mint neked.
-Miről beszélsz?-nevetett.
-Halaid vagy én?
-Egyértelmű. Te.
-Levertem a halaid?-kérdezte izgatottan.
-Mindig is te és Jacob leszel az első helyen. Meg persze Aurora.
-Aurora? Az valamelyik aranyhalad neve?
-Aurora Barber.
-Te...gondolkoztál már kisbaba neveken?-lepődött meg.
-Persze.
-Úristen te tényleg őrülten szerethetsz.
-Őrülten szeretlek.-mondta ahogy a hátára döntötte Emilyt és az ajkai után hajolt.-Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek Em.
-Én is nagyon szeretlek Andy.-simogatta meg az arcát.
-Dolgozzunk még egy kört Auroráért?-kérdezte huncut mosollyal.
-Nem kérdés.-nevetett ahogy lehúzta magához Andyt.
*
-Andy.-ébredt fel az álomból.
-Ne haragudj. Ja-Jacob hova lett?
-Mosdóba ment. Mára végeztünk.
-Oh. Ne haragudj picit elbambultam.
-Észrevettem.-egy apró mosoly kúszott Emily arcára ami alig volt észrevehető de Andy bármikor képes ezt kiszúrni.-Hogy van Lora?-kérdezte ahogy a táskájába pakolta a papírokat.
-Nem tudom...sajnos.
-Hogy-hogy?
-Amíg Jacob ügyét le nem zárják eltiltottak a munkától.
-Mi?-nézett újra rá.
-Újra a feje tetejére fordult minden egy pillanat alatt. Ugyanazon megyünk keresztül mint múltkor. Idő kérdése mikor jelenik meg a paparazzi hadsereg a házunk előtt.
-Miért nem mentek addig el máshova? Ahol nem találhatnak meg.
-Így is nehéz Jacobnak. Még költözzünk is?
-Képes lesz az őrületet kezelni?
-Nem engedem hogy bárki is ártson neki.
-Tudom.-mondta.
-Itt vagyok.-nyitott be Jacob.
-Akkor menjünk.-állt fel Andy. A parkolóig csendbe sétáltak.
-Akkor holnap...folytatjuk.-mondta Emily.
-Nem megyünk el hármasba valahova kajálni?-kérdezte Jacob.
-Jacob.-szólt rá Andy. Valamiért tiszteletben akarta tartani Emily kívánságát akármennyire is nehéz volt szamára.
-Kérlek anya...vagyis...Em.-javította ki magát.
-Jacob kérlek.-szólt rá újra Andy.
-Remélem hamburgert akarsz enni.-sétált irányukba.-Merre parkoltok?-kérdezte.
-Ez az!-húzódott egy széles mosoly az arcára, majd a kocsi irányába futott.
-Em,nem kell ezt csinálnod.
-Mégis mit?
-Ezt. Távol akarsz minket az életedből. Megértettem. Majd elmondom Jacobnak is.
-Csak téged. Elvégre te akartad mindennek a végét.
-Em...
-Igazad van. Felesleges ezzel szórakoznom. Inkább megyek. Mond meg Jacobnak kérlek hogy közbejött valami.