-Emily...-guggolt le elé Andy mire Emily gyorsan törölte ki a könnyeit és állt fel hogy elmeneküljön.-Em...-kapta el a kezét.
-Jól vagyok.-mondta ahogy próbált kitörni a kezei közül.
-Ne hazudj. Nekem ne.-a szemei. Nem olyanok mint régen mégis...imádja. Tagadhatja de imádja annyira hogy órákig képes lenne benne elveszni.
-Mert te nem hazudtál?-kérdezte.
-Hogy?
-Laurieval akartál lenni. Akkor hol van Laurie?
-Ez...ez bonyolult.
-Bonyolult...-ismételte.-Legalább ne hazudnál nekem Barber.-indult vissza a teremhez de Andy kezei újra szorosan ölelték a csuklóját.
-Emily...
-Már rég boldogok lehetnék...már egy család lehetnénk ha te nem döntesz úgy aznap.-mondta a könnyeivel harcolva.
-Emily beszéljük meg.
-Mit?-nevetett fájdalmában.-Mit kellene megbeszélnünk?
-Azt az egészet.
-Nem akarom.
-Emily én sajnálom. Egy barom voltam. De mikor már rájöttem nem értelek utol.
-Még szerencse. Mert most már van kellő erőm ellökni téged magamtól.-szakadt ki a szorításból.
-Em...
-Idefigyelj Barber.-fordult szembe vele.-Mindent amit most teszek azt Jacob miatt teszem és nem érted. Egyáltalán nem érdekelsz. Csak ő. Az ő életét próbálom megmenteni.
-Amiért örökké hálás leszek.
-Akkor mutasd ki a hálád úgy hogy távol tartod magad tőlem és nem próbálsz az életem része lenni újra.-hagyta ott Andyt. Andy szótlanul ült az egész megbeszélés alatt. Valójában képtelen volt Emilyről levenni a szemeit. Ugyanaz a nő volt akibe halálosan beleszeretett mégis megváltozott. A szemei mikor ránéztek, csalódottságot mutattak. Hogy gyűlöletet-e? Azt nem. Emily soha se volt az a fajta aki bárkit is gyűlölt volna.
Eszébe jutott az idő mikor még az esküvőre készültek és mindhárman boldogok voltak.

*
-Apa, Sarah is eljöhet az esküvőre?-kérdezte lelkesen Jacob.
-Persze.-válaszolta mosolyogva.-Emilyvel őt is beleszámoltuk a vendégek közé.
-Melletted fog ülni.-mondta Emily.
-Mellettem?
-Hogy tudjatok beszélgetni.-válaszolta mosolyogva.
-Az égés lesz.-nevetett Jacob.
-Miért lenne az?-kérdezte az apja.
-Múltkor se nagyon tudtam mit mondjak neki.
-Ez nem igaz. Mikor itt volt vacsorázni nagyon is úgy nézett ki megtaláltátok a közös hangot.-nyugtatta meg Emily.
-De mi van ha valójában ő nem is kedvel?
-Oh, száz százalék hogy kedvel.-mondta határozottan Emily.-Igaz szívem?-nézett Andyre.
-Száztíz százalék.-válaszolta.
-Elmondhatom neki, hogy meghívjuk?
-Vagy el is viheted neki a meghívót.-lebegtette meg Emily.-Így illik.
-Úgyis Ericcel el akartunk menni deszkázni.
-És a leckéd?-kérdezte Andy.
-Majd megcsinálom ha hazaértem.
-A-a! Nem!
-Andy.-nézett rá Emily.
-Mi az?-nézett Emilyre.
-Engedd el picit kikapcsolódni. Majd ha hazajön megcsinálja. Igaz J?
-Igen. Esküszöm megcsinálom.
-Majd segítek neki.-Andy sóhajtott és tudták. Ez a győzelem jele. Jacob az ajtóból kezébe vette a deszkát és egy gyors elköszönéssel hagyta el a házat. Emily pedig képtelen volt nem elmosolyodni Andy arcán.
-Ne mosolyogj.-szólt Emilyre.
-Nem mosolygok.-ült a nappaliba a kanapéra.
-Látom az arcodon.-ült le elé a dohányzóasztalra, ezzel gátolva őt hogy tisztán lássa a tévét.
-Akármennyire is vagy helyes Andy Barber, megtennéd hogy kisétálsz a tévé képernyőjéből?
-Tudod hogy nem ér, hogy ketten az egy ellen vagytok mindig?-maradt a helyén.
-Mire akarsz célozni?
-Arra hogy veletek szembe így mindig vesztek.
-Ez nem veszteség. Csak...megadod magad?-próbált javítani a szituáción.
-Nem. Ez vereség minden értelembe.
-Tegyél ellene.-mondta egy huncut mosollyal.
-Állítsalak az oldalamra?
-Vagy szerezz valakit a magad oldalára velünk szembe.
-Kire gondolsz? Anyura?
-Andy akármennyire is vagy okos ez valahogy nem megy neked.-nevetett.
-Akkor kire gondolsz?
-Mondjuk egy két lábon járó csöppségre. Egy kislányra? Őt tuti mindig az oldaladra tudnál állítani.
-Hol a fogamzásgátlód?-kérdezte.
-Hogy?
-Hol a fogamzásgátlód?
-Az éjjeli szekrényembe, a szokásos helyen.-válaszolta.
-Remek.-állt fel ahogy egyenesen az emeletre ment. Emily értetlenkedve követte ahogy nem tudta Andy mit akar.
-Te mit csinálsz?-nézte Andyt az ajtóban aki az éjjeli szekrényhez sétálva kezdte a fogamzásgátlót keresni.-Ha ennyire szeretkezni akarsz velem kár volt idáig jönnöd, bevettem volna az esemény utánit.-nevetett. Andy pedig fogva a gyógyszereket dobta ki a kukába.-Andy! Te mit csinálsz?-ment volna a kukához de Andy elkapta a derekánál.
-Tehát kislánynak kell lennie.-közel voltak az ajkaik. Szinte súrolták egymást.
-Te mit csinálsz?-nézte Andy szemeit.
-Amit megbeszéltünk. Elérem hogy legyen még valaki az oldalamon.
-Az esküvő előtt? Nem. Andy kiválasztottam a ruhát és tökéletes.
-Mond hogy nem akarod.
-Hogy nem akarom? Hülye vagy? Alig várom hogy a csodás genetikás babánkat hordjam a szívem alatt.
-Akkor ezt megbeszéltük.-esett vadul Emily ajkainak.
*