A csengő hallatán a diákok másodpercek töredéke alatt tűntek el a folyosóról, egyedül mi ketten álltunk Zoe szekrényénél. Türelmetlenül lépkedtem egy helyben, hátha ezzel felhívom a figyelmét, hogy amúgy mennünk kéne.

– Ezt elsem tudom hinni.- csapta be a szekrény ajtaját Zoe, majd folytatta értetlen tekintetemet látva.– Taylor hogy kerülhetett fel a félisten Luke listájárá?

– Milyen listára? - húztam össze a szemöldökömet.

– Luke és pár haverja össze állítottak egy dögösségi ranglistást.- mondta, mintha ha nem lenne egyértelmű.

– Huha.- nevettem fel.– Z, ezek csak éretlen hormonálisan túltengett fiúk.- forgattam meg a szemeimet lesajnálóan.

Felkaptam a táskámat a földről majd megindultunk a terem fele, ahol már nagyban tarthatott az óra.

– Most mond azt, hogy Luke Hemmings nem dögös.- sohajtott egy nagyot vágyakozva.

Mosolyogva megráztam a fejem Zoe túlzott rajongásán Luke íránt.

– Nem dögös.- fordultam hátra hozzá, de közben igyekezeni kellett így hátra fele sétálva fejtettem ki a bővebb véleményemet róla.

Vissza fordultam, és nem tudom, hogy ez a karma volt vagy valami égi jel, de egyenesen belefejeltem Lucasba.

– Ne haragudj Blake.- érintette meg a vállamat, majd kikerülve minket tovább ment.

– Te jó isten.- sokkolodott le Zoe. – Luke Hemmings tudja a nevedet.- szerintem életében nem döbbent le ennyire.

– Nahát, majdnem négy év alatt sikerült megtanulnia? Milyen okos fiú! - gúnyolodtam.

– Az enyémet még mindig nem tudja.- féltékenységet véltem felfedezni.

Zoe kilencedikes korunk óta belevan zúgva. Egy röpke tíz perces késéssel ugyan, de beértünk a kémia laborba. Elnézést kértem a tanártól, majd reflex szerűen indultam meg a leghátsó padhoz.

– Blake.- állított meg a tanár. – Ha nem késett volna most tudná, hogy új labortásakat osztottam ki.

  Névsor szerint haladt, ami azt jelentette, hogy kilencedik óta elöszőr, újra Hemmings lesz a társam. Aki amúgy nem tudom hova tünt. Az órán kiosztott feladathoz hozzá sem nyúltam. Kicsöngetés előtt néhány perccel Lucas megtisztelt minket a jelenlétévél és befáradt az órára. Leült az egyetlen üres helyre, ami természetesen mellettem volt.

– Ezt vedd fel.- dobtam neki az egyik védő szemüveget, ami végül a földön landolt.

– Valaki ideges.- mormolta az orra alatt.

– Tudod akinek a kémia az érettségi tantárgya az komolyan is veszi. Meg bejár órára.- böktem oda.

– Akkor miért nem kezdtél még neki? A többiek mindjárt készen vannak.- háborodott fel.

– Luke nem csinálom meg helyetted a munkát.

Azt hittem valamit tudunk produkálni az óra maradék perceiben, de az a kevés idő is azzal telt, hogy elhordtuk a másikat mindennek. Ez a fiú egy barom. Mármint, önző, egoista, seggfej és sorolhatnám még a negatív tulajdonságokat. A tanárnő sorba járta az asztalokat. Osztályozta az órai munkát. Mikor hozzánk ért megkegyelmezett az egyestől, mivel Hemmings nem vett részt az óra három negyedében. De túl szép lenne ez így, tanítás után vissza kell jönnünk és megcsinálni.

– Igérd meg hogy itt leszel. Nem kaphatok egyest érted? - lassan már könyörögtem.

Szánalmas lennék? Ne válaszoljatok.

– Itt leszek Cold.- sóhajtotta, mintha nagy áldozatot hozott volna, pedig neki sem ártana egy jó kémia jegy.

– Hogy hívtál? - fontam keresztbe karjaimat.

– Cold.- ismételte meg egy félmosoly kiséretében.

– Miért hívsz így? - értetlenkedtem.

– Mert olyan vagy mint a hó - nézett most először a szemeimbe.– Hideg, de mégis gyönyörű.- azzal felkapta a táskáját és kivoharzott a teremből.

Nem tudtam ezt mire vélni. Nem bóknak szánta, éreztem a hangjában. Inkább csak egy megjegyzés vagy valami ilyesmi.
A következő órák elrepültek, Zoe alig várta az ebédszüntet, hogy mégegyszer átbeszélje velem a Lukeal történteket

– Blake haho!? - suhant el a szemem előtt egy kéz.

– Igen figylek.- ráztam meg a fejem majd újra a tálcámon lévő ebédemet kezdtem el piszkálni.

– Jössz pénteken?- kérdőn néztem rá, mire hozzá tette.– Calum bulijába.

– Szerinted engem ez érdekel Zoe? - nevettem fel. Ennyi idő után sem ismer.– Kihagyom.- vettem komolyabbra, mert a szemeivel már majdnem kinyírt.

– Luke is ott lesz. - virult ki.– Eljött az idő, hogy hivatalosan is együtt legyünk.- mondta határozottan.

Probáltam vissza tartani a kitörni készülő nevetést.

– Nem tudom mit látsz abban a fiúban.- sóhajtottam.

– Kockahas.- az ujjain kezdte számolni a felsoroltakat.– Szőke haj.- mutatott kettőt.– Száj pc, a világ legszexibb mosolya... Hát kell ennél több?- Zoe teljesen bezsongott.

– Esteleg kettőnél több agysejt.- forgattam meg a szemeimet.

Nem mondtam neki, hogy délután is Luke-al kell lennem, a végén még ő is jönne és soha az életben nem végeznénk. Ismerem Zoet. Tényleg mindent megprobált bevetni az évek alatt, hogy Luke észrevegye, mostanra meg betelt nála a pohár és teljesen bekattant.
De délután újabb csalódás ért. Miért hittem azt, hogy itt lesz? Hisz ő Luke Hemmings. Dühvel tele neki láttam a feladatnak. Nem fogok egy nyomorék miatt rossz osztályzatot kapni. Luke öt perccel később lazán besétált az ajtón. Valami gond lehet az idő érzékével.

– Szia Cold. - ült le mellém.– Mit csináljak?- rá sem nézve csináltam a dolgomat.– Most nem is szólsz hozzám?- nevetett fel.

  Majd miután tudatosult benne, hogy valóban nincs kedvem beszélgetni vele, piszkálni kezdett. A fülemet pöckölte, az oldalamat bökdöste, majd a hajamat söpörte állandóan az arcomba.

– Jesszus ezt ne.- vette ki a kezemből az egyik csövet.

– Add vissza! - nyultam utána, de Luke felállt és a feje felé emelte, így lehetlenné téve, hogy megszerezzem.

– Ha ezt bele akarod önteni abba lombigba felrobbantod a fél sulit.- ült vissza.

Újból átolvastam mindent, és rá kellett jönnöm, Luke-nak igaza volt. Nem tudom hogy csinálta. Mikor felnéztem a papírok közül Lucas vigyorgó arcával találtam magam szembe.

– Na nem is vagy olyan buta. Okos fiú.- paskoltam meg a feje tetejét.

Luke elkapta a csuklómat. Erősen szorította. Felkaptam a vizet, erőszakosan kirántottam a karomat a markából. Az arca olyan volt mint az általában lenni szokott, ám a szemei körül ott voltak a szarkalábak, ami azt jelentette, hogy nagyon jól szorakozott a heves reakciómon. A kémia tanárnő éppen időben jött, már készültem Luke-ra boritani az egész asztalt. Nagyon feltud idegelni ez a fiú. " Jó szándékkal" végül kaptunk egy négyest. Luke rettenetesen örült neki, én már kevésbé. Összepakoltam a cuccaimat majd köszönés nélkül indultam a kijárat felé.

– Cold!- Luke hangja visszhangzott az üres folyosón.

  Nem fordultam hátra, inkább csak lassítottam a tempon, hogy betudjon érni.

– Mondjad.- néztem rá mikor már mellettem sétált.

– Haza viszlek. Már sötét van.- délután öt óra volt, de mivel január van, a nap ilyenkor korán lemegy.

– Úgy nézek ki, mint aki nem tudja magát megvédeni?- kacagtam fel.

– Egy utcával lakom feljebb, fáj ha elviszlek kocsival?- valóban ideges lett, amin én csak mosolyogni tudtam.

Szeretem felidegesíteni. Amint kiléptünk a kapun megcsapott a fagyos levegő. Luke-ra néztem. Azt hiszem élek azzal a lehetőséggel, hogy haza vigyen. Nem akarok tizenöt percet sétálni ebben a borzalmas hidegben. Luke kocsijába beülve megcsapott a bűz.

– Mi ez a...- kerestem a szavakat.– Hörcsög szag?- szipantottam nagyokat.

– A bátyám kocsija, őt kérdezd.- vonta meg a vállát.

Még egy dolog amit meg tudtam róla. Van tesója. Belegondoltam milyen lehet Luke bátyja, hogy milyen lehet a kapcsolatuk, hogy nézhet ki náluk egy testvéri vita, akartalanul is elmosolyodtam, mert eszembe jutott az én bátyám, akit szeptember óta nem láttam. Eszembe jutottak random gyerekkori emlékek, mikor még nem voltam az a jégkirálynő aki most vagyok. Mikor még engedtem, hogy legyenek érzéseim. Nosztalgikus hangulatba kerültem, nem is figyeltem Luke pofázására.

– Nagyon szivesen.- állt meg a házunk előtt.

Még kilencedik elején gyakran jártunk együtt suliba, nem sokat beszélgettünk, csak egymás mellett sétálgattunk kínos csendben. Innen tudja, hogy hol lakom.

– Köszi.- csatoltam ki a biztonsági övemet.–Élve haza jutottam ügyi vagy.- széles mosolyra húztam a számat amivel megvillantottam neki az egész fogsorom. Na jó, ez inkább lehetett vicsorgás.

– Ott leszel Calum buliján?- kérdezte miközben kiszálltam az kocsiból.

– Igen.- hajoltam le.

– Nahát, Blake Hamilton nem lesz antiszociális a gimi utolsó évében? Csoda történt! - tette össze a két tenyerét.

– Állj le Hemmings.- intettem, azzal otthagytam a fiút és beszaladtam a meleg házba.