35. fejezet: Hoseok és Minwha
Másnap szóltam Taehyungnak, hogy vele megyek a kávézóba, mert szeretnék inni egy igazán finom karamellás lattét. Természetesen örült neki, és mivel a párja voltam, így nem is kellett fizetnem érte.
- Sziasztok!- köszönt Yoonginak és Hyunjinnak.
- Jó napot!- szólt a fiatalabbik.
- Főnök.- biccentett Yoongi.- Szia Kookie.- vigyorgott rám, én pedig helyet foglaltam a pult előtt.
- Sziasztok.- köszöntem nekik, de Hyunjin csak Taehyungra figyelt.
- Bemegyek az irodába.- puszilt a hajamba.
- Okés.
- Na mizujs? Kérsz valamit?
- Egy karamellás lattét.
- Ezerkettőszáz won lesz.- szólalt meg Hyungjin.
- Neki igyen van te bolond!- csapta tarkón.
- Jézusom, ne haragudj!- vörösödött el.
- Ugyan...- legyintettem.- Egyébként tessék.- nyúltam a zsebembe, majd oda adtam neki a pénzt.
- D...de...- lepődött meg.
- Vedd borravalónak.- kacsintottam rá.
- Nekem is adhatsz!- viccelődött a barátom.
- Majd ha elkészíted a legjobb lattét.- vigyorogtam.
- Ajjajj...- rázta meg a fejét.- Egyébként a főnök felettébb jókedvű mostanában. Valami varázslatot szórtál rá?- rakta le elém az italomat.
- Nem éppen. Szerintem csak boldog.- ittam egy kortyot.- Nagyon csendben lettél.
- Amúgy sem beszédes.- válaszolta helyette.
- Pedig instán az voltál.- ingereltem.
- Írni könnyebb.- válaszolta tömören.
- Ja, értem.- bólintottam.
Tekintete valamiért állandóan az iroda ajtón volt, én pedig kezdtem kicsit idegesebb lenni a kelleténél. Tehát igazam volt, tényleg bejön neki Taehyung.
- Nem mész be?- mutattam az ajtóra.
- Mi? Ja... nem.
- Akkor minek bámulod az ajtót?- húztam fel a szemöldökömet, Yoongi pedig egy mindent tudó pillantást elhagyva, állt arrébb.
- Azon gondolkodtam, hogy mit csinálhat egy főnök.- nézett rám.
- Mindent. Papírmunka zömé...- mondtam volna, de valaki megkopogtatta a vállamat.- Hm?- fordultam meg és szembe találtam magamat Hoseokkal.- Hobi?- kerekedtek ki a szemeim.
- Kookie!- vont szoros ölelésbe.
- Szia!- integetett neki Yoongi.
- Szia, Yoongs!- pacsizott le vele, miután elengedett.
- Mi járatban?- kérdeztem.
- Képzeld. A kedves Kim kisasszony elinvitált ide. Mindjárt itt lesz ő is.
- Mi? Én erről miért nem tudok?- döntöttem oldalra a fejemet.
- Mert most készüljük elmondani Taehyungnak, hogy együtt vagyunk. Mióta mutattál róla egy képet, azóta beszélgetünk és egy héttel ezelőtt megcsókolt.- vigyorgott.
- Az igen! Elismerésem!- bólogattam.- Sok boldogságot!
- Köszi! Ja, igen. Szia! Hoseok vagyok!- nyújtotta jobbján Hyunjinnak, s ő készségesen el is fogadta.
- Szia! Hyunjin vagyok. Örülök, hogy megismertelek.
- Várj már!- szólt közbe Yoongi.- Minwha nem férjnél van?
- Miről nem tudok még?- akadtam ki.
- Hát... el fog válni a csávótól.
- De te honnan tudod, hogy házas, ha én nem?- vislattam a barátomat.
- Ott van az ujján a gyűrű. Nem agysebészet.
- Nem is figyeltem...- gondolkodtam el.
- Mert elvakít a rózsaszín köd.- nevetett fel.
- Marha vicces...- forgattam meg a szemeimet.
- Sziasztok!- hallottam meg a női hangot.
- Minwha!- pattantam fel, majd megöleltem.- Szia!
- Hölgyem.- állt vigyázban Hoseok.
- Ugyan már... na gyere!- nyújtotta neki a kezét, mit Hoseok álfogadott.
Sosem láttam még akkora vigyort az arcán, mint akkor.
- Ez tényleg szerelmes.- suttogta Yoongi miután bementek Taehyunghoz.
- Már akkor az volt, mikor csak a fotóját mutattam.- válaszoltam.
- Lehet.
- Ti mind ismeritek egymást?- hajolt közelebb a harmadik fél.
- Persze. Már régóta.- mondtam, de még mindig próbáltam rájönni, hogy a srác az ellenségem-e vagy a barátom.
- Áhh, értem.
- Mond csak Hyunjin...- kezdtem bele.
- Igen?
- Szerinted jól néz ki Taehyung?- könyököltem az asztalra.
- Hát, amennyire egy ember tud... biztosan.- jött zavarba, Yoongi pedig furán kezdett el bámulni.
- Hyunjin!- szólt rá Yoongi.
- Igen?- kapta rá a tekintetét.
- Nem hoznál ki egy zacskó kávét a raktárból?
- De!- vágta rá, majd el is rohant.
- Te meg mi a kurva anyját csinálsz, Jeon?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top