Éjjel-nappal Jimin járt a fejemben, és az amit mondott. Az eszem azt mondta, hogy Jimint kell választanom, de a szívem Taehyunghiz húzott. Nem tudtam úgy gondolni Jiminre, mint a párom. Sosem gondoltam rá így. Viszont tudtam, hogy valami olyasmit érezhetett irántam, mint én Taehyung iránt. Nem mondtam el Taehyungnak azt ami történt, nem akartam problémát belőle.

- Mi a baj?- kérdezte Taehyung, a reggeli tavaszi szélben, miközben mögöttünk három testőr lépdelt és figyelte az embereket, mi pedig az autó felé indultunk egy vásárlásból, mi Tannie eledelét és új játékait foglalta össze.

- Nincs baj.- mosolyodtam el, viszont az agyam teljesen máshol járt.

Tudni akartam, hogy minden rendben van-e Jiminnel és, hogy mégis mit gondolt mikor szerelmet vallott nekem.

- Ma bemegyek a kávézóba, ha nem baj.- néztem rá, miután beültünk a járgányba.

- Kávét akarsz? Otthon tudok neked csinálni.- döntötte oldalra a fejét.

- Nem. Beszélgetni akarok Jiminnel egy kicsit.

- Jól van. Ha gondolod most is elvihetlek.

- Az jó lenne.- bólintottam.

- Akkor addig bemegyek az irodába, előkészítem a leltárt és a beosztást. Ha Jimin gondolja akkor vegye ki a fél óra szünetét akkor, mikor beszélni akarsz vele. Beugrok helyette.

- Hogy lehetsz ilyen?- lágyúltam el.- Hogy lehet ennyire...

- Nem mindenkivel vagyok ilyen kedves és engedékeny, úgyhogy használd ki.- kacsintott.

- Észben fogom tartani.- kuncogtam.

Két út volt előttem. Az egyik a Taehyunggal való, híres, ámde olyan élet, ahol sosem kellene nélkülöznöm semmit és mindent megadna, a másik pedig a Jiminnel való, miben ugyancsak végtelen szeretetet kapnék, de mégsem tudnám úgy élni az életemet Taehyung nélkül, mint azelőtt, hogy megismertem. Jimin rendes, okos, kedves, vicces, de hiányzott belőle valami amit nem tudtam megmondani. Mégis gondolkodtam a lehetőségen amit ő kínált nekem. Tudom, hogy egy rendes pár nem gondolkodna ilyenen, rávágná, hogy nem, de az azelőtti napi paparazzik és fotósok jobban megijesztettek, mint gondoltam volna, hogy valaha fognak.

Telefonomat elővéve inkább próbáltam elterelni a figyelmemet.

KTH

Perfect🧑🏻‍🤝‍🧑🏻

Likes: 2319572   Comments: 841063

- Kiraktál még egy képet?- sandítottam a mellettem ülőre.

- Igen. Tudod mikor ma reggel voltunk abban az italozóban.

- Igen, erre én is rájöttem. Te nem félsz?

- Mitől?

- Az emberektől.- válaszoltam.

- Kéne? De lehet, hogy már csak megszoktam a sok embert, a kamerákat, a fényt, a kiabálást. Ezek mind részei az életemnek mióta csak megszülettem. Te félsz?

- Igen.- bólintottam.- Ijesztő ahogy a telefonjukat és a kamerájukat az arcodba tolják és villog a vaku és mindenki kiabál.

- Majd megszokod. Legalábbis kénytelen leszel, ha velem vagy.

- Tudom.- sóhajtottam.

Megszokni ezeket az embereket? Biztosan nem lehetetlen, de nekem akkor, abban az időben lehetetlennek tűnt. Körűlbelül fél óra múlva már a kávézóban voltunk, ahol a vendégek száma sokkal több volt a megszokottnál. Tudtam, hogy ez azért van, mert látni akarják Kim Taehyung új pasiját, akiért kockára tenné a hírnevét és mindenét amilye csak van.

- Szia!- szólítottam meg Jimint, mikor mellé léptem a pulthoz.

- Sziasztok.- nézett végig rajtunk.

- Menj el szünetre, átveszem.- mondta neki Taehyung, mire ő, mintha megjött volna a felmentő sereg, bement az öltözőbe, én pedig követtem.

- Beszélhetünk?- álltam meg előtte, miközben ő helyet foglalt a padon.

- Gondolom.- bólintott.- Átgondoltad amit mondtam?

- Át.