Hamarosan eljött a tél. Már gondolkodtam is azon, hogy mit vegyek Taehyung születésnapjára ami harmincadikán lesz.

- Ti mit vesztek a főnöknek a szülinapján?- kérdeztem Jimint és Yoongit, miközben mosogattam.

- Én semmit.- válaszolta azonnak Yoongi.

- Én egy nyakláncot veszek neki.- mondta Jimin.

- Én nem tudom mit vegyek... Valamit azért illene, nem?

- De! És neked is.- nézett Yoongira.

- Hozzám egy árva szép szava se volt eddig úgyhogy kihagyom, köszi.

- Szerintem veszek neki képkeretet.- motyogtam.

- Miért azt?- kérdezte Jimin.

- Hogy ha lesz egy olyan emléke amit sosem akar elfelejteni akkor abba rakja bele.- válaszoltam.

- Biztosan nincs köztetek semmi?- hajolt közelebb.

- Elég legyen már!- csattantam fel.- Inkább én kérdezhetném! Te veszel neki ékszert nem én!

- Jó, elég.- szólt közbe a harmadik.- Ha ennyire versenyezni akartok Mr. Pöcs kegyeiért akkor egyszerre adjátok oda az ajándékotokat.

- Oké.

- Oké.

És így kezdődött meg a harcunk Jiminnel. Három órán keresztül jártam boltról, boltra míg meg nem találtam a tökéleteset. Ő a legdrágább nyakláncot vette meg, én pedig egy egyszerű, de mégis mutatós keretet választottam. Mind a ketten díszes papírba csomagoltuk és ott álltunk az ajtó előtt, miután bekopogtunk.

- Gyere!- szólalt meg, mire mi egymást löldösve estünk be.- Mit szeretnétek?- dőlt hátra.

- Fogadd el!- nyújtotta felé a kicsiny dobozt, mire én csak megfagytam.

Taehyung felállt, majd Jimin elé lépett. Elvette tőle az ajándékot, utána rám emelte gyönyörű, megbabonázó íriszeit, de én továbbra is csak szorongattam a kezemben a saját ajándékomat, mit neki szántam.

- Tessék.- nyújtottam oda neki remegő kézzel.

- Miért kapom ezeket?- emelte fel  szemöldökét.

- Boldog születésnapot!- mondtuk egyszerre.

- Köszönöm szépen. Jimin, elmehetsz. Jungkook te maradj egy kicsit, beszédem van veled.

- Ki se nyitod?- engedett el egy kínos mosolyt, de tudtam, hogy legbelül összetört.

- De, csak most fontos beszélni valóm van Jungkookkal. Kérlek csukd be magad után az ajtót.

- Dehát...- toporgott.

- Jimin!- szólt rá eréjesen.

- Viszlát.- dörmögte, majd kiviharzott, én pedig kiengedtem a tüdőmben lévő levegőt.

- Mit kaptam?- csillantak fel a szemei.

- Bontsd ki.- biccentettem az ajándékra.

Szélsebesen kapta le a borítást a keretről, és a mosolya nagyobb lett, mint volt. Lehetségesnek éreztem, hogy tudja mennyi szeretetet csomagoltam mellé.

- Tudom mit rakok bele.- kezdte el bámúlni.

- Mit?- érdeklődtem.

- Előtte tényleg beszélni akarok veled.- komolyodott el.

- Bajban vagyok?

- Nem. Szeretnélek megkérni, hogy töltsd velem az új évet. Holnap délelőtt Gangnamba utazok az apartmanomba és kíváncsi vagyok, eljönnél-e velem.- közölte, nemes egyszerűséggel, mintha ez mindennapos lenne köztünk.

- Micsoda?- tátottam el a számat.- Igen!- ugrottam a nyakába, örömömben.

- Ígérem felejthetetlen lesz.- suttogta a fülembe, mire engem kirázott a hideg, s testemen végigfutott egy borzongás.

Fel sem fogtam de az agyam elém rakta, hogy milyen lenne ha az ágyban, felettem ágaskodva suttogná ezeket a szavakat, felkészülve arra amit utána szeretne csinálni velem.

- Jungkook?- tolt el.

- Igen?- zökkentem ki a vágyálomból.

- Semmi. Menj csak.

- Rendben.- egyeztem bele.

- Ja, igen!- jutott eszébe.- Egy közös képet akarok veled. Mármint beletenni.- emelte fel az említett tárgyat.

- Remélem lesz lehetőséged rá.- lágyúltam el.

- Én is.