A következő alkalom mikor láttam őt az a vizsgaeredményem után volt. Tudtam, hogy hazajött és az utam egyből az irodájába vezetett, kezemben a papírral. Kopogásom után benyitottam, Taehyung pedig ott ült az asztalnál.

- Sikerült az első vizsgám.- csuktam be magam mögött az ajtót.

- És?

Még csak fel sem nézett a papírjai közül, úgy kérdezte tőlem a szokásos, nem törődnöm hangjával.

- Örülj velem!- mosolyogtam rá ennek ellenére is.

- Most nincs időm.- rázta meg a fejét.- Ha nem akarsz mást akkor kérlek menj.

- Igaza volt Jiminnek.- fakadt le rólam a vigyor.- Te tényleg csak egy ideig vagy kedves az emberrel.

- Hát ez nem igaz...- sóhajtott fel.- Jungkook, tényleg nem érek rá! Meg kell csinálnom a papírokat. Ez nagyon fontos!

- De ez is!- kiabáltam.

- Ne kiabálj, mert kihallatszik!- emelte fel a jobb mutatóujját.

- Nem érdekel.- ráztam meg a fejemet.- Egy percet se töltesz velem mióta hazajöttél. De látom nem is akarsz.

- Most miért viselkedsz úgy, mint egy tini lány?- tárta szét a kezeit, majd felállt.- Add ide.- kérte el a papíromat, én pedig oda adtam neki.- Nagyon jó. Minden elismerésem.- mosolyodott el, mire nekem is visszatért a jó kedvem.

- Tényleg?- csillantak fel a szemeim.

- Tényleg.- bólintott.

- Kaphatok egy ölelést?- halkultam el, nehogy bárki meghallja.

- Gyere ide!- tárta szét újból a karjait, én pedig ezuttal finoman simultam közéjük.

Baljával a hajamat kezdte el simogatni, míg a jobbal a derekamat fogta. Feje az enyémen pihent, miközben ajkaival a bőrömet súrolta.

- Dolgozhatok most már?- kérdezte.

- Oké.- engedtem el, s ő is engem.- Látod, nem volt nehéz.- néztem a szemeibe.

- Ne húzd ki a gyufát.- jelentek meg a fogai, majd lassan közelebb hajolt.- Megcsókolhatlak?- kérdezte, s én éreztem a lehelletét az ajkaimon.

- Kérlek.- csuktam be a szememet, majd újra megéreztem.

Minden alkalommal egyre jobban kívántam őt és azt, hogy többet érjen hozzám, több helyen. Kezemmel a hajába túrtam, gyorsabban csókolva őt. Egyszerűen imádtam ahogy éreztem minden alkalommal mikor hozzám ért. A bőröm bizsergett, a testem pedig remegett.

- Ideje menned.- vált el tőlem.

- Nem akarok.- néztem azokba a gyönyörű íriszekbe, vágyalomittasan.

- Muszáj.- mosolygott.- Holnapra be kell fejezzem a papírokat.- tolt el magától.- Holnap elutazok Tokióba, miután lerendeztem ezeket.

- Jól van. Figyelj... Megtudtam, hogy modellkedsz.

- Nem nehéz kitalálni, ha velem van tele minden újság főcímlapja.- kuncogott.

- Nagyon jól nézel ki a W képein.- dícsértem meg.

- Köszönöm. Na, menj!- tolt hátrébb.

- Viszlát, főnök!

- Viszlát.- mondta, majd visszatért a papírokhoz.

Mosolyogva sétáltam haza, s arra gondoltam, hogy ő nem is egy bunkó ember. Ahhoz, hogy kedves legyen valakivel azért tenni kell nála és ez számomra nem volt probléma. Sokan nem értik ezt meg, ahogyan Jimin sem értette. De a kérdés megmaradt a fejemben. Ha annyira jó volt Jiminnek a kapcsolatuk és csak most, a végén vallotta be, mikor már minden mindegy volt, hogy nem is szerette akkor mikor még úgy érezte, hogy szereti, miért ment bele?

Olyan furcsa volt nekem ahogyan egymáshoz viszonyultak még az után is, hogy elváltak, hogy akaratlanul is elhatároztam magamat. Ki akartam deríteni, hogy mégis hogyan jöttek össze. Miért csak egy év elteltével mondta neki el Taehyung azt amit nekem egyből és miért volt ennyire könnyű Tae-nek elfogadnia, hogy szeretem.